97.rész

Sziasztok! Bocsi a késésért, de lefoglalt az X-Faktor. Sok mindent szeretnék mondani, de nem húzom az agyatokat, így csak a lényegre térek ki. GYEREKEK..TÚL VAGYUNK A 100.000.-RES NÉZETTSÉGEN! 98 rendszeres olvasóm van, vagyis 2, és meg van a száz!:D Nagyon-nagyon szépen köszönöm! Plusz, már 21 díjam van. 
Bocsi, hogy 2 hétig nem volt rész, az okokat már tudjátok. 1 hét és karácsony, már be vagyok hülyülve.:D 
Na csak ennyit. Jöv'hét szombaton - tényleg - jövök, ha meglesz a 20 komi. Legyetek jók, pusszantás!♥

                                         ~ Régi barát ~

Tudtam, hogy ha Ariana beszélni akar velem, abból én nem jövök ki jól. Most neki is toljam el a hazugságomat, mint Harrynek és Zayn-nek? Bizonyára már a többiek is tudják, hogy nekem Benito a pasim. És hogy ne maradjak akkora hazugságban, valahogy bizonyítanom kéne, de 3 éve nem beszéltem egykori csoporttársammal. Most hívjam fel azzal, hogy „Hé szia, Lisa vagyok. Figyelj, nem szeretnéd eljátszani, hogy a pasim vagy?” Ez akkora égés, de ha nincs más megoldás, kénytelen leszek ezt alkalmazni.

Miután a „So Silly” már majdnem tökéletes volt, Matt bejelentette, hogy mára befejeztük, majd holnap folytatjuk a próbát. Bementem a Tesco-ba, bevásároltam kicsit, mivel ma főzni szeretnék. Régen ettem normális kaját, és eléggé hiányzik. Amint minden megvolt, beültem a kocsiba, és hazáig meg sem álltam. Átöltöztem egy teljesen otthoni ruhába: szürke melegítő, és egy egyszerű, I love Dance póló. 

A hajamat felfogtam a fejem tetejére, megmostam a kezem, és neki láttam életem nagy alkotásának. Vagyis.. csak azt hittem. 5 perc múlva már egy vágás volt a csuklómon, mert a hús szelése közben megszaladt a kés. Congratulation Lisa!A husi már a sütőben volt, mikor megszólalt a telefonom. Valahogy megtámasztottam a vállamon a kis készüléket, ugyanis a mosogatás kellős közepén álltam.

- I-igen? – kis híján az IPhone a mosogatóvízben landolt.

- Öhm, szia Lisa. Te.. mit csinálsz? – szólalt meg óvatoskodva Liam.

- Zavarunk? – kiabált Loui. Szóval megint ki vagyok hangosítva.

- Ja, dehogy. Éppen mosogatok, már sül a..

- Mi sül? – vágott közbe Niall. Haspók.

- A hús. – mosolyogtam.

- Te főztél? Szegény biztos beteg.

- Kösz, Ariana. – morogtam.

- Figyelj.. mennyit csináltál? – utalt az ír srác arra, hogy enni akar belőle.

- Eleget, szóval ha akartok átjöhettek. – húztam ki a dugót.

- Furcsa hangokat hallok. Kivel akciózol? – kérdezte Louis, mire túl nagy lett a csend a vonal végén. Már majdnem kimondtam, hogy „itt van a pasim”, de szerencsére rájöttem, hogy most elhinnék, hiszen úgy tudják, hogy tényleg foglalt vagyok.

- Senkivel. – feleltem korántsem vidám hangon. – 10 perc múlva kész a kaja, várlak titeket. – nyomtam ki a telefont. Letettem a pultra, és csak bámultam magam elé. Hogy szerencsétlen vagyok-e? Igen.. nagyon is.

Mire a többiek megérkeztek, meg volt terítve, a kaja kiszedve a tányérokra. Már meg sem lepődtem, mikor Niall egy rövid ölelés után az asztalnál ült, és egy hangos „jó étvágyat” után enni kezdett. Csak mosolyogva üdvözöltem a többieket, és nem csodálkoztam, hogy egy taggal kevesebben vannak. Harry nem jött el. Bár.. mit is vártam?Én se mentem volna el, ha tudnám, hogy Cammy is ott lesz. Maximum, mielőtt életbiztosítást köt a csaj. A létezése is irritál.. ha még egyszer meglátom, elcsalogatom egy sötét sikátorba, és addig csapkodom a fejét a falba, míg szuszog. Agresszív vagyok? Megesik. Csendben tömték a többiek a fejüket. A lányok közül csak Ariana volt itt, mivel Danielle táncpróbán volt, Eleanor pedig Perrie-vel vásárolt. A csend már majdnem kezdett kínossá válni, mikor Zayn feldobott egy témát. Nagyon hálás voltam neki.

A srácoknak próbájuk volt, ezért sűrű köszönetnyilvánítások után elmentek, de Ariana maradt, és ettől féltem. Míg mosogattam, ő felült a pultra, és csendben figyelt.

- Miért? – tette fel egyszerű, mégis frusztráló kérdését.

- Mit miért? – kérdeztem csendesen.

- Miért jöttél össze azzal a sráccal? Miért nem jó neked Harry?

- Te is tudod, hogy a Harry-vel való kapcsolatomnak 3 éve vége lett. – mondtam lassan.

- De nem miatta, hanem miattad! Ő még mindig szeret!

- Hát hogyne! – nevettem fel keserűen. – Azért van együtt Cammy-vel, igaz?

- Te is nagyon jól tudod, hogy az a kapcsolat nem a szerelmen alapul.

- Nem érdekel. Az sem, ha holnap összeházasodnak, és lesz vagy 10 gyerekük! – emeltem fel a hangomat. – Az Harry élete, és nem szólok bele. Ez pedig az én magánéletem, és nektek sincs jogotok beleszólni! – amint kimondtam, azonnal meg is bántam. A legjobb barátnőmnek ordítottam le a fejét, ráadásul jogtalanul. – Sajnálom, csak mostanában nincsenek helyén a dolgok. – hajtottam le a fejem.

- Azt látom. – morgott. – Ha majd elrendeztél magadban mindent és rájössz a lényegre, ami az orrod előtt hever, akkor szólj. – lépett ki az ajtón. Teljesen összezuhantam. Mi jöhet még?!

10 perce egy helyben álltam, a fejemben 200km/h-val rohangáltak a gondolatok. Úgy éreztem magam, mint egy hülye tini szappanoperában. Miért kellett hazudnom? Hát.. mert bepánikoltam. De ez akkor sem mentség. Sokkal egyszerűbb lenne, ha megmondtam volna Harry-nek őszintén, hogy nem szeretnék vele többet, mint barátság. És akkor most nem lenne Cammy, sem ez a viszály göndörke és köztem, sem az összeveszés Ariana-val, és a hazudozás a többieknek. Ez nem én vagyok. 3 évig egy szót sem hazudtam, erre visszacsöppenek Londonba, és máris ezzel indítok. Elegem lett az önsajnálatból, ezért eltörölgettem és elpakoltam a tányérokat, aztán beültem a TV elé. Semmi normális nem volt egyik csatornán se, ezért egy hangos fújtatással kikapcsoltam, leoltottam a lámpákat, és felbattyogtam az emeletre. Csigalassúsággal letusoltam, fogat mostam, leengedtem a hajam, és bemásztam az ágyba. Nem éri meg hazudni. Az ember soha nem jön ki belőle jól. Gondolatok kavargásával a fejemben aludtam el.

Másnap reggel kialvatlanul keltem, mivel egész éjszaka kattogott az agyam. Azt láttam helyesnek, ha bevallok mindent, de azt sem akartam, hogy Harry rájöjjön: tényleg csak azért füllentettem, hogy kimentsem magam a csók alól. Valahogy el kellene érnem, hogy ezt az egészet elfelejtsék. Mivel nincs a birtokomban időgép, sem különleges képesség, sem az ufók által használt agyleszívó szerkezet, ezért ez az egész nagyon nehéz lesz.

                                        ~ 1 hét múlva ~

7 napja a nyelvem a földet súrolja. 4 új dalt írtam, ezeket folyamatosan vesszük fel, ráadásul Matt egy koncertet szervez nekem a Madison Square Garden-ben, New York leghíresebb arénájában. Aki ott telt házas koncertet tud adni, az már igazi nagy sztárnak mondhatja magát. Izgulok, és félek. Vajon kíváncsi még rám valaki? A követőim száma még mindig nő..már 12.000.000-nál járok. Fantasztikus ez az egész.

Szerdai nap volt, pontosabban reggel 8 óra. Mint mindig, most is a stúdióba igyekeztem. Egész nap a dalaimat rögzítettük, hiszen készül a „visszatérő” nagylemezem. Összesen 16 szám lesz rajta, ebből már készen van 14. Szerencsére ihlettúltengésem van – van egyáltalán ilyen szó?! – így nincs nehéz dolgom. A kávékat lassan már literszámra iszom, a cigi adagom nem nőtt, de nem is csökkent. Kétóránként általában elszívok egyet, azt is dugiban, hogy a fotósok ne vegyék észre, mert abból hatalmas baj lenne. Tanultam Zayn példájából. Miután a directionerek megtudták, hogy cigizik, a fele csapat „csalódott” benne. Pedig.. ha az ő/a mi helyünkben lennének, teljesen megértenék.

- Mizu nagylány? – lépett elő mögülem Brooks. Lassan fújtam ki a füstöt, aztán testőrömre néztem.

- Élek. – mosolyogtam.

- Ez nem túl biztató válasz. – nevetett. – Megy az írás?

- Ühüm. – dünnyögtem.

- Na jó.. – fordult egész testével felém, és megvárta míg elnyomom a csikket, majd rá figyelek. – Mi a baj? És ne mondd, hogy semmi, mert látom rajtad. A testőröd vagyok, nekem bármit elmondhatsz. – kezdtem volna a tiltakozásba, de leintett. – Mikor turnén voltunk a fiúkkal is én hallgattalak meg Alexis miatt. És elmondtam valakinek? Nem. Miért nem bízol bennem?

- Nem ezzel van a baj, hústorony. És bízok benned, csak.. nem szeretek a bajomról még beszélni se, mert nagyon nem vagyok rá büszke.

- Jesszusom.. mit csináltál? – kerekedtek ki a szemei.

- Semmi olyat, amire te gondolsz. – tiltakoztam gyorsan. Továbbra is kérdőn nézett rám, ezért gyorsan átfuttattam a lehetőségeket magamban. Mi bajom lehet abból, ha elmondom neki? Ő talán nem fog megutálni.

- Na? – sürgetett.

- Harry meg akart csókolni, megijedtem, és azt hazudtam, hogy az egykori csoporttársammal vagyok együtt, akit már 3 éve nem láttam. – hadartam el gyorsan, és alsó ajkamat rágcsálva vártam a reakcióját.

- És?

- És? – kérdeztem hisztérikusan. – Brooks, ez hatalmas hiba. Hazudtam Harry-nek, Zaynek, Ariana-nak, és a többieknek!

- Akkor miért nem mondod el nekik az igazat?

- Mert.. ez nem ilyen egyszerű.

- Már miért ne lenne az? Inkább te mondd el, minthogy mástól tudják meg.

- De csak te tudod.

- Akkor is, Lisa. Jobb hazugságban élni? Tudtommal Zayn a legjobb barátod. Ő biztos nem haragudna meg rád tartósan.

- Hazudtam neki, és ezt nem fogom megbocsátani magamnak. Szörnyű vagyok.

- Nem, csak még mindig szereted Harry-t.

- Ez nem igaz! – vágtam rá gyorsan.

- Látom.

- Mit?

- Hogy szereted.

- De én nem szeretem! – emeltem kicsit feljebb a hangom.

- Ahogy gondolod. – sóhajtott egyet, majd kikerült és ott hagyott.

- Ez nem lehet igaz. – nevettem fel keserűen.

Nagy nehezen visszavánszorogtam a stúdióba, és az utolsó simításokat is megcsináltuk a számokon. Már csak 2 volt hátra, amit meg kellett írnom, azt felvenni, aztán jöhet is a lemez! Izgatott vagyok, hogy a rajongóim mit fognak hozzá szólni. Elköszöntem mindenkitől, beültem a kocsimba, és pontban 3 órakor parkoltam le a házam előtt. Odabent ledobtam a táskámat, és a konyhába siettem. Bekaptam pár falatot a tegnap este megmaradt palacsintából, aztán megálltam a nappali közepén, és azon kezdtem agyalni, hogy mit is csináljak. Tv-zni nem akarok, gépezni sem, feküdni se.. akkor marad a séta. Úgyis régen kapcsoltam már ki ilyen módon. Felsétáltam a szobámba, kitártam a gardróbom ajtaját, és nézelődni kezdtem a nagy ruhatömegben. Végül egy sötét, fél lábszárig felhajtott farmert, egy fehér pólót, egy ML-s dzsekit, és egy piros, magasszárú Converse-t vettem fel.

A hajamat átfésültem párszor, a szempilláimat átpödörtem a spirállal, a fejemre toltam egy napszemüveget, a zsebembe csúsztattam a telefonomat, a fülembe tettem a fülest, aztán elindultam. Lassan sétáltam, nem siettem sehova. Sok ember bámult meg, volt aki a szája elé kapta a kezét, de senki sem jött oda. Talán féltek? Nem hiszem.

Egy Starbucks mellett mentem el, és a finom kávé tudatára visszasétáltam. Olyan átlagosnak tűnt minden. Leszámítva a kiszolgáló csajszinak aláírt lemezemet, amit 3 éve adtam ki. Beszélgettem egy kicsit vele, nagyon aranyos volt. Az összes lemezem megvolt neki, karkötők, kitűzők, póló. 10 perc után megöleltem, és a vevők érkezését jelző csengő miatt hangosan távoztam. A finom koffein bombát kortyolgatva lépkedtem, miközben London utcáin, lakóin, épületein legeltettem a szemem. Azon kaptam magam, hogy a Temze partján sétálok. Pár hajó úszott a lágyan hullámzó vízen, turisták sokaságait szállítva. Leültem a fűbe, átkulcsoltam a térdemet a kezemmel, és a Little Mix – Turn Your Face c. számát hallgatva pihentem kicsit.

Annyira megváltozott az életem. Már régen nem az a kislány voltam, mint régen. Aki mindenen elpityeredik, színész szeretne lenni, minden kritikát magára vesz, és sietősen próbál rajta változtatni, ezáltal megfelelve az őt körülvevő embereknek. Most már más vagyok. És nem azért, mert sztár lettem. Egyszerűen csak felnőttem. Megtanultam, hogy kinek a véleményére kell adni, és kiét kell leszarni.

20 perc semmittevés után felálltam, lesöpörtem a ruhámat, és hazaindultam. A fülemben Fun – We are young c. száma ment, így ütemre tudtam lépkedni, és a körülöttem néha elsuhanó kocsikat figyelmen kívül hagyva párszor megpördültem. Holnap már lehet úgy fogok virítani az újságok címlapján, hogy „Lisa Hemstwort megőrült! Forogva mászkál az utcán.” Pont nem érdekelt. Egy gördeszkapálya mellett mentem el, és a kíváncsiságom miatt besétáltam a kapuján. Nagyban legeltettem a szemem az előttem akrobatikázó srácokon, mikor egy közvetlen mellettem suhant el, majdnem leverve engem a lábamról. Szinte kitéptem a fülemből a fülhallgatót, és erősen nyomtam a zsebembe.

- Hé! – kiáltottam hangosan, és minden bizonnyal a srác után futottam volna, ha nem kezd el nagyon is ismerős lenni. A barna haja picit nőtt, a fültágító még mindig a fülében volt, viszont pár tetoválás díszítette a karját. Kissé földbegyökerezett lábakkal néztem egykori csoporttársam után, aki kiáltásomra leugrott a deszkájáról, és felém fordult. Láttam szemeiben az értetlenséget, majd azt mikor rájött, hogy ki is vagyok valójában.

- Szupersztár?! – mosolygott.

- Benito! – kiáltottam boldogan, és szaladni kezdtem felé. Erősen csapódtunk egymásnak, a mellkasom sajogni kezdett, de nem érdekelt. Jó érzés volt újra a karjaiban lenni. Sokat izmosodott. Szíve hevesen dobogott, minden bizonnyal a futás miatt. 5 perc után elengedtük egymást, és leültünk a mellettünk lévő padra.

- Hát te? – kérdeztem tőle miután meguntam, hogy csendben ülünk egymás mellett.

- Én itt lakom. – nevetett. – De te? Nem Chicagóban laksz? – egy nagy sóhajtás után mesélni kezdtem – már sokadjára ugyanazt-. Először csodálkozott, aztán fülig érő mosollyal újból megölelt. – Ezt el sem hiszem. – motyogott a nyakamba. Nagyon sokat beszélgettünk. Még gördeszkázni is volt időnk, így is besötétedett ránk. Este 7 óra fele már elérkezettnek láttam az időt, hogy hazainduljak, ezért telefonszámot cseréltünk, és sűrű ölelések közepette elbúcsúztunk egymástól. Én mentem az egyik irányba, ő a másikba. Jó kedvem volt, felemelő érzés egy 3 éve nem látott baráttal beszélgetni. Nem akartam most a problémáimon gondolkozni, mert a kedvem azonnal elpárolgott volna, ezért nem is agyaltam semmin. Amint házon belül voltam csináltam magamnak Nutellás kenyeret, azt egy tálcára tettem, majd bevágódtam a TV elé azzal a céllal, hogy egész este vicces vígjátékokat fogok bámulni, míg a hasam fájni nem fog a nevetéstől. A francnak sem kell a romantika.

Este 9 óra fele már 2 filmet  néztem végig, a szememet könnyesre röhögtem, és ki voltam fulladva, pedig csak ültem. Majdnem elaludtam, mikor a telefonom hangosan megszólalt mellettem. Hatezres vérnyomással emeltem a fülemhez. Rettentően megijedtem.

- Igen? – ásítottam.

- Lisa, baj van. – hadarta el Matt. Azonnal kipattant a szemem.

- Jézusom, mi történt? – álltam fel.

- Nyugi, nem halt meg senki. – nevetett Liam.

- Liam? – csodálkoztam.

- A fiúk is itt vannak. – szólalt meg Perrie. Egyre jobban összezavarodtam.

- De ezt majd megbeszéljük a premieren. Brooks 5 perc múlva ott van érted.

- Vá-vá-várj! – vágtam a szavába. – Milyen premier? Mi van?!

- Elfelejtettem szólni, de ma egy filmpremierre mentek a fiúkkal.

- Nagyon jó. – morogtam idegesen.

- Ők a barátnőikkel vonulnak be. Neked nagyon szükséges egy partner, vagy..

- Egyedül nem mehetek?

- De. Az lenne a legjobb. Akkor nem kéne partnert keresgetnem. Itt találkozunk. – meg sem várta, hogy reagáljak; kinyomta a telefont. Idegesen szitkozódva rohantam fel a lépcsőn, próbáltam rendbe hozni a fejemet, hiszen már teljesen elfeküdtem. Alig hogy elkészültem, a kocsi dudálást már hallottam. Felkaptam a szempillaspirálom, lefutottam, a lépcsőfokokat kettesével véve, bezártam a házat, majd berepültem Brooks mellé.

- Ez gyors volt. – mosolygott testőröm, majd rátaposott a gázra, és fék csikorgatva elstartoltunk. Gyorsan ment, mégse féltem, mivel bíztam benne, és tisztában voltam a vezető képességeivel. Lenyitottam a napellenzőt, és a beleépített tükörben elkezdtem sminkelni magam. Néhányszor majdnem kiszúrtam a szemem, mert Brooks hirtelen fékezett, a végeredmény viszont tűrhető lett. Berohantam a stúdióba, ahol a fiúk már szmokingban, a lányok pedig kisestélyiben feszítettek, éppen a nyakkendők megkötésével szerencsétlenkedtek.

- Sziasztok. – köszöntem, miközben mellettük futottam el.

- Tetszik a dzsekid! – kiáltott utánam Zayn.

- Köszi! – motyogtam magam elé. Dottie mikor meglátott berángatott a sminkes szobába. Bob is ott állt, kezében egy vékony zsákkal letakart – gondolom én – ruhával. Benyomott a próbafülképbe és kiadták az utasítást, hogy öltözzek át. Gyönyörű kisestélyis takart a zsák, pont passzolt mindenhol, első látásra beleszerettem. Lila volt, bal lábnál nagyon mély kivágással, a derekán kövekkel, és ráncokkal. A cipőm színben ehhez passzolt, hátulján szegecsek és kövek voltak. Leültettek a nagy tükör elé, sminkes-fodrászom pedig nekem esett. A hajamat hátul egy laza fonatba rakta egészen a fejemen körül, a többit pedig begöndörítette, így derekamig ért. A szememet csillogós lilára csinálta, kövekből virágot is ragasztott rám. Annyira gyönyörű volt az összhatás. Elképesztően tetszett. Nem sűrűn érzem magam szépnek, de most megtörtént. Megköszöntem a munkájukat, aztán a fülbevalómat felrakva tipegtem a folyosón. Kb. 10 méterre voltam tőlük, mikor egyszerre fordultak meg. Gondolom meghallották a cipőm kopogását. Furcsán néztek rám.. Olyan.. elragadtatva.

- Mizu? – kérdeztem mosolyogva, mikor odaértem.

- Gyönyörű vagy. – mosolygott csillogó szemekkel Zayn.

- Nagyon gyönyörű. – csatlakozott hozzá Perrie.

- Édesek vagytok. – néztem rájuk hálásan. Végigvezettem tekintetem a lányokon. Az enyémhez hasonló ruhákban álltak, nagyon-nagyon szépek voltak, mint a hercegnők. A fiúk elegánsak, és.. mondjuk ki bátran.. rohadt szexik. A legutolsó ember, akire ránéztem, az Harry volt. A szemei csillogtak, és kegyetlenül belém fúrta pillantását. Szó szerint fogva tartott, és gyűlöltem a tudatot, hogy nem tudom elkapni a fejemet. Megbabonázott, és ez idegesített. Lassan egy perce nézhettük egymást, mikor hangos kopogást hallottunk az ellenkező irányból. Kénytelen voltam elfordulni.. bár ne tettem volna, ugyanis Cammy sietett felém. A földet nézte, de amikor nevetve felnézett, és meglátott, megtorpant, majd lefagyott arcáról a mosoly. Az enyémre viszont egy büszke vigyor ült ki, amint megláttam, hogy haja nem úgy áll, mint eddig, mert egy kisebb csomót kitéptem, így át kellett rendezni, hogy ne úgy nézzen ki, mint aki már kopaszodni kezd. Észrevette magát, és újra felém kezdett jönni, de tisztes távolságban állt meg.

- Sziasztok. – mosolygott a többiekre. Mindenki köszönt neki, de én nem voltam hajlandó.

- Csinos vagy. – nyögte ki Danielle, de éreztem a hangsúlyból, hogy csak azért, hogy mondjon valamit. Undorító volt a ruhája. Rikító rózsaszín, hatmillió fodor, és feltűnő smink. Ízléstelen. Beállt a csend, és valamiért mindenki engem nézett, amit nem értettem. Vagyis.. dehogynem. Azt várták, hogy mikor fogok újra nekiugrani. De most nem terveztem.

- Indulhatunk? – bukkant fel Matt. Csak bólintottunk, aztán elindultunk kifele. Már most rengeteg fotós volt, koncentrálnom kellett, hogy ne essek pofára a vakító vakuk miatt. Nagy nehezen bemásztam a kocsiba, és bekötöttem magam. 2 kocsival mentünk, mert egybe nem fértünk volna bele. Elindultunk, és pedig felemeltem a fejem. Harry velem szemben ült, Cammy pedig mellettem. Elég feltűnően próbált arrébb húzódni, de a helyhiány miatt nem ment neki. Fél tőlem. Jól teszi. Harry nézése már most éget, Cammy pedig feszeng mellettem, levegőt venni alig mer. Izgalmas utunk lesz.