94.rész

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen későn, de a mai napom forgalmas volt. Nem is dumálok sokat, csak annyit, hogy köszönöm a 78.000 oldalmegjelenítést, a 74 rendszeres olvasót, és a dicsérő szavakat. 20 komi után jöv'hét szombaton (normális időben) ismét itt leszek. Pusszantás♥
u.i.(1): Jobb oldalt találtok egy menüpontot, ahol pontosan leírom, mikor kerül fel az új rész!
u.i.(2): Ez a rész ritka szar lett, sajnálom!

                                ~ A régi Lisa átalakult ~

Szerintem elaludhattam – sőt biztos is -, mivel az ébresztőm nem éppen tartozott a „kellemes” kategóriába. A fiúk ugyanis megtámadtak vízi pisztollyal, bár fogalmam sincs honnan szerezték.

- Egy „Hé Lisa, ébresztő!” nem lett volna egyszerűbb és könyörületesebb? – nyújtózkodtam egy nagyot.

- Komolyan így ismersz minket? – vigyorgott Zayn széttárt karokkal. Csak rosszallóan mosolyogtam, de haragudni nem voltam képes.

- Ma este menni kéne valahova. – vetettem fel az ötletet.

- Támogatom! – ugrott mellém Louis, de hogy ne hazudtolja meg magát, az arcomba lőtt egy adag vizet.

- Mióta vagy te ekkora partyállat? – mért végig Liam.

- Nem vagyok az, csak szeretek bulizni. – rántottam meg a vállam. – Amúgy – néztem szét – hol vannak a lányok?

- Elmentek WC-re, meg hoznak lángost. – csillant fel Niall szeme.

- Haspók. – motyogtam, de meghallotta, és ő is lelocsolt.

- De hé.. ne már. – nyafogtam a szememet dörzsölve. – Legalább szólj előtte.

- Lisa. – jelentkezett Harry.

- Mi az? – néztem rá, de válasz helyett szintén vizet kaptam.

- Harry. – morogtam dühösen.

- Én szóltam! – tette fel védekezően a kezeit. Istenem, az a has.. Lisa, állj már le!

- Nagyon kis viccesek vagytok, de a következményeket is ugyanilyen jó kedvvel tűrjétek. – kacsintottam, aztán otthagytam őket, és belefutottam a vízbe. Nem kellett sok, ők is követtek. Nagyban tuszkoltuk egymást a víz alá, mikor Niall sikítva kirohant a partra – mint kiderült, a lányok megjöttek a lángossal -. Harry-t, és engem kivéve, mindenki a csajokra ugrott, mint koplaltatott oroszlán a zebrákra. Göndörke csendben sétált mellettem, de láttam szemem sarkából, hogy nagyon sasol. Ariana-nak köszönhetően, aki tisztában van az ízlésemmel, sajtos-tejfölös lángost kaptam. Egy nagy sziklára ültünk rá, és csendben ettünk. Niall visító nevetése szinte hasította a levegőt, mikor Lou Liam arcába nyomta a tejfölös tésztát. Szegénynek a szempillájáról sajt darabkák lógtak, és 5 centisre kitágult pupillákkal nézett. Itt volt végem, félrenyeltem, és Istentelenül köhögni s nevetni kezdtem.

                                               *~*~*

- A fiúk 9-re jönnek ide, szóval 2 óránk van elkészülni. – tudakoltam a 4 leányzót, akik negyed órája a házamban gyönyörködnek (amit nem csodálok). Már a kezükben volt a ruha, a cipő, szóval mindenkinek kiosztottam egy vendégszobát, ahol készülődni tud. Bezártam az ajtót, aztán a saját rezidenciámba mentem. Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a hajam. Törülközővel a fejemen és körülöttem tártam ki a gardróbom ajtaját. Rengeteg gyönyörűbbnél-gyönyörűbb, szexi, csinos, kihívó és feszülős ruhám volt, amit még Chicagóban vettem. Hosszas válogatás után felvettem egy combközépig érő, feszes, fekete, félvállas ruhát, melynek oldalán a ruha ezüst csatokkal volt összevarrva, így lyukakat formált. Ahhoz kiválasztottam egy fekete, pántos magassarkút, amit az ajtóm mellé raktam. A hajamat megszárítottam, aminek köszönhetőnek az egész remekül beállt. Elővettem az összes sminkemet, és megpróbáltam felidézni Hazel motyogását, miközben sminkelt, ugyanis állandóan mondta, hogy éppen mit csinál. 20 perc szenvedés után a végeredmény elnyerte a tetszésemet. Egy egyszerű fekete, néhol barnás sminket csináltam magamnak, így kiemelve szemeimet. Az idő már háromnegyed körül volt, ezért fújtam magamra egy kis parfümöt, átrúzsoztam a szám, felhúztam a cipőm, majd lesétáltam a nappaliba. Danielle velem egyszerre lépett ki a konyhába.

- Wow, gyönyörű vagy! – dicsértem meg. Egy testhez simuló, bordó, rövid ruha volt rajta, ugyanilyen színű magassarkúval. A szemét kihúzta cicásra, és egy kevés szemhéjfestékkel tette még rikítóbbá így is nagy szemeit. A haja a szokásos, mégis gyönyörű loknis volt.

- Te is, nagyon. – mosolygott. – Tetszik a ruhád. – kacsintott, mire mindketten felnevettünk.

- Segítesz behozni az italokat? – bólintott, ezért bementünk a pincébe és 7 üveggel tértünk vissza. Hazafele jövet Zayn-el vásároltunk egy „kicsit”. A 8. üveg alkoholmentes pia volt, ezt is csak Liam miatt. Leraktuk őket az asztalra és hoztunk poharakat.

- Ez aztán a mennyiség. – nevetett Eleanor. Perrie és Ariana is mögötte álltak. El egy fekete, pánt nélküli mini ruhában volt, a haját puklisra csinálta, és néhány tincset besütött. Ariana egy királykék, mély dekoltázsú, mell alatt szürke masnival ellátott cuccban feszített, a haja ki volt egyenesítve. Perrie-n nagyon jól állt a citromsárga, mell résznél fekete ruhaköltemény. A hajával különösképpen semmit nem csinált, csak egy tincset oldalra tűzött.

- Csajok, azt hiszem nagyon jól nézünk ki. – mosolygott huncutul Eleanor.

- A számból vetted ki a szót. – helyeselt Perrie. A házat a csengő érdekes hangja töltötte be.

- Ezek a fiúk lesznek. – indultam el az ajtó felé. Szemem sarkából még láttam, hogy a lányok gyorsan átnézik, minden jól áll-e rajtuk. Miután kattant a zár, az ajtó szinte kicsapódott és az 5 állatpalánta beugrott rajta.

- Azta, de csinosak vagytok. – mért végig minket Zayn, aztán odasétált a szöszihez, és megcsókolta.

- Öhm, Lisa? Honnan van neked ennyi piád? – nézett rám felszaladt szemöldökkel Liam.

- Titokban alkoholista vagyok. – vágtam rá zsigerből, de mivel Liam elhitte, beavattam az igazságba is. Pár perc múlva már mindenki a 3. kört döntötte magába. A 7. pohár után a társaság vihogott össze-vissza, kivétel Liam-et, Danielle-t, és engem. Mondhatni, hogy nem rúgtam be, ez egyszerű becsiccsentés volt, hiszen én ennek a mennyiségnek a kétszeresét ittam Chicagóban a többiekkel. Nem kell rosszra gondolni, nem voltunk alkoholisták, egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Nem akartunk most bepuszilni mindent, ezért a 4. kiürült üveg után elindultunk. A lányok teljesen kiütötték már most magukat, de a fiúk sem bírtak egyenesen menni. Köszönhetően a hírnevünknek, itt is hamarabb beengedtek minket, mint az átlagembereket. Louis hozta a formáját, meg persze a különböző koktélokat is. Mindenki elvonult táncolni. Christina Aguilera – Your Body c. számára valaki mögém vágódott, átölelte a derekamat, és úgy mozogtunk egyszerre tovább. Nem akartam megfordulni, hogy megnézzem ki az. Egyszerűen csak élveztem a helyzetet. Az illető pár perc után a nyakamat kezdte el szívni, és bármennyire esett jól, most kellett ennek véget vetnem. Megfordultam, és azzal találtam szembe magam, akivel nagyon nem akartam.

- Miért? – kérdezte nemes egyszerűséggel, miközben még közelebb húzott magához, és homlokát az enyémnek döntötte.

- Mert csak barátok vagyunk. – néztem arcát, melyen most egy szomorú mosoly terült el.

- Lisa, kérlek. Én még mindig ugyanúgy szeretlek. 3 év alatt sem tudtalak elfelejteni. Ez jelent valamit, te miért nem veszed észre? – nézett mélyen a szemembe. Józan volt, azonnal láttam rajta. Kétségbe estem.

- Harry, mi nem lehetünk újra együtt, mert.. – álltam meg. Agytekervényeim sebesen dolgozni kezdtek, de az alkohol miatt ez nehezebben ment.

- Mert? – sürgetett, miközben még közelebb jött. Szája már csak pár centire volt az enyémtől, és a választ várta. Tudtam, hogy ha most nem mondok valami kifogást, akkor megcsókol, és a falak leomlanak, mert nem tudnék neki ellenállni.

- Mert van pasim. – néztem a szemeibe. Még soha életemben nem hazudtam ekkorát. Elhúzódott, kezei szinte leestek derekamról. Azt a nézést soha nem fogom elfelejteni. A düh, bánat és az értetlenség csillogott benne. Már most megbántam, hogy ezt mondtam.

- Sok boldogságot. – nyögte ki, aztán megfordult, és eltűnt. Gondolom nem mondok azzal nagy dolgot, hogy az egész estétől, a bulizástól és a táncolástól abban a szent minutumban elment a kedvem. Nem tudtam hol vannak a többiek, de Danielle jellegzetes haját ezer másik lány közül megismerném. Odasétáltam hozzá, és megkocogtattam a vállát.

- Lisa. – mosolygott, de amint tisztán meglátta az arcomat, elkomolyodott. – Mi a baj? – ennyire látszik?

- Csak nem érzem jól magam. Most hazamegyek, a kulcsot a lábtörlő alá teszem, hogy be tudjatok majd jönni. – magyaráztam.

- Biztos ennyi a baj? – mért végig aggódva.

- Igen. – gratulálok Lisa. Hazudj még.. Megfordultam, és villámgyorsan elhagytam a szórakozóhelyet, melybe alig egy órája érkeztem. Odakint hűvös volt, mini ruhám pedig elég szellősnek bizonyult. Éppen indultam volna el, mikor olyat láttam, amit nagyon nem akartam. Harry egy szőke hajú lánnyal smárolt, kis híján lenyelték egymást. A szemembe könnyek szöktek, és szinte rohanva indultam el a másik irányba. Rettentően fájt, pedig nem szabadna, hiszen független ember. Azzal csókolózik, akivel akar. Egy csajt majdnem elütöttem, annyira szaladtam.

- Mi a baj cicus? – hallottam meg magam mellől egy mély hangot. Meg kellett volna ijednem, de most nem voltam rá képes.

- Cicus az anyád, te seggfej! - ordítottam idegesen, aztán tovább futottam. Szegény faszira zúdítottam minden dühömet, de megérdemelte. Vagy ki tudja..

Hamar hazaértem; a kulcsokkal szerencsétlenkedtem egy kicsit, de amint belül voltam, a sarokba vágtam a cipőmet, és felsiettem a szobámba. A tükörképemtől elkapott a hányinger. Szemfestékem és a szempillaspirál elfolyva, a szemem kicsit bedagadva. Ez annyira nem én voltam. Sírni egy fiú miatt? 3 évig egyszer sem csináltam, most pedig alig 3 napja vagyok Harry közelébe, máris bőgök.

- Ebből elég! – a jó öreg magamba beszélés. – Hányszor sírtál te a fiúk miatt? Egyszer se, igaz? Hát akkor most mi a probléma? – kívülálló szemmel nézve ez felettébb elmebajos viselkedés, de legalább hatásos. – Oké, Lisa, Mostantól beletörődsz, hogy kurva nagyot hazudtál, és Harry már soha nem lesz a tiéd. Felejtsd el! – hatásszünet. – Harold Edward Styles az én szemembe halott ember!

Egy ideig még farkasszemet néztem magammal, és emésztettem azokat, amiket éppen az előbb mondtam ki. Kicsit talán már nyugodtabban, de még mindig feszülten vonultam el lezuhanyozni. Most még a forró vízcseppek sem tudtak ellazítani, egyfolytában kattogott az agyam, aminek következménye az lett, hogy a fejem rettenetesen megfájdult. Lefeküdtem az ágyra, bámultam a plafont, de a fájdalom egyre csak nőtt, ezért nagy nehezen felálltam, és szédüléssel küszködve lebotorkáltam a lépcsőn, kerestem gyógyszert, majd bevettem. Villanyt kapcsolni nem volt kedvem, így a sötét konyhában ültem, az üres pohárral a kezemben, és bambultam magam elé. Jelen pillanatban, rettentően szánalmasnak éreztem azt, amit csináltam. Nincs hosszá elég merszem, hogy elmondjam Harrynek: én már régen túlléptem, nem érzek semmit. Csak egy mondtad, mégis nehéz abba a két gyönyörű zöld szempárba mondani. Talán mert nem igaz? Idegesen tettem a mosogatóba a poharat, aztán felsétáltam a szobámba, nyakig betakaróztam, és elaludtam.

Másnap reggel viszonylag józan fejjel ébredtem fel, mint mondtam, ez a pia mennyiség nekem nem árt meg. Most nem is lett volna rá szükségem. Fogat mostam, felkötöttem a hajam a fejem tetejére, és mivel nem akartam átöltözni ma még egyszer, egy mell alá érő kék, Superman-es pólót vettem fel, hozzá pedig egy farmer shortot, aminek egyik fele fehér csipkés, a másik pedig szaggatott volt. Kiegészítőnek a nyakamba akasztottam egy fekete, köves, bajusz nyakláncot, a barna, pántos sarumat pedig kikészítettem, hogy azt se kelljen majd keresgélni. 

 Üres tekintettel sétáltam le a lépcsőn, és eléggé meglepődtem, mikor az asztalnál találtam Liam-et, Niall-t, és Louis-t. Ők mit keresnek itt? Mármint.. nem mintha nem örülnék nekik, de akkor sem értem.

- Jó reggelt. – köszöntem. Egyszerre kapták felém a fejüket, és mosolyogva intettek. Csináltam magamnak egy kávét, és azt kortyolgatva ültem le melléjük.

- Tegnap nagyon eltűntél. – szólalt meg Louis.

- Nem éreztem jól magam, ezért hazajöttem. – magyaráztam a kávés bögrémet tanulmányozva.

- De már jól vagy? – csámcsogott Niall, aki minden bizonnyal már megevett 4 szendvicset, és most az ötödiket tuszkolja magába.

- Aha. – adtam a bő válaszomat. Nem volt életkedvem, és rettentően zavart. A lányok, és Zayn is hamar megjelentek, ugyanúgy mosolyogva köszöntöttek, megkérdezték mi volt a probléma, egyedül Danielle nem, aki csak kíváncsian méregetett.

- Nem tudjátok Harry-nek mi volt a gondja tegnap este? – tette fel kérdését Eleanor. Imádom a csajt, de ezt most nem kellett volna. Ráztam a lábam idegesen, és ez minden bizonnyal a többieknek is feltűnt.

- Lisa? – érdeklődött Ariana.

- Én honnan tudnám? – csattantam fel idegesen. Na, ezt nem kellett volna, ugyanis az eddig is értetlen pillantások, most még jobban azok lettek. – Bocs, csak nem érzem jól magam. – kerültem ki őket, a mosogatóba dobtam a bögrém, ami hangos csörömpöléssel dőlt el oldalra. Megfordultam, és két semmit mondó szempárral találkozott a tekintetem. Arca meggyötört volt, mégis dühös, és szomorú. Mintha a tükörképemet látnám, csak fiúba. Harry esze ágában sem volt megszakítani a kettőnk között lévő farkasszemet, és én se akartam feladni. Nem akartam, hogy azt érezze nyert, mert nem. A konyhában vágni lehetett a feszültséget, és az a legszörnyűbb, hogy miattam. Az „idilli” pillanatot a telefonom zavarta meg. Hál’ Istennek.

- Igen? – szóltam bele halkan, de a körülöttem uralkodó csendben kiabálásnak hallatszott.

- Szia Lisa, be tudnál jönni egy kicsit hamarabb? – ennyire még soha nem voltam hálás Matt-nek azért, mert dolgozni mehetek.

- Ha most indulok, az úgy jó? – motyogtam.

- Tökéletes. De.. mi a baj?

- Nincs semmi bajom! – emeltem fel kicsit a hangom, ma már másodjára, de azonnal meg is bántam. – Mindegy, mindjárt ott vagyok, szia. – csaptam le. Ha most egyedül lennék, minden bizonnyal felpofoznám magam. Hogy lehetek ennyire átlátszóan szerencsétlen?!

- Még a vak is látja, hogy baj van. – motyogta Perrie. Kontrollálni kellett magam, hogy ne ugorjak neki a szőke lánynak, mellesleg alaptalanul, hiszen nem tehet semmiről, de jelen állapotomban mindenkit levertem volna egy nagy lapáttal, aki hozzám szól.

- Talán a pasid dobott? – tette fel cinikusan kérdését Harold. Itt érkezett el az a pont, hogy mindjárt átalakulok Hulk-á, és kettétépem a göndör fiút. Muszáj volt ezt felhoznia? A hazugságomat?!

- Neked van pasid? – kapta rám Zayn a tekintetét. Egy szó jutott eszembe, ami nem éppen kulturált, sem szép..

- Megnyugtatlak, szó sincs erről. – léptem közelebb Harryhez, Zayn kérdésével nem is foglalkozva. – De tudod mit? Inkább törődj a kis szőke csajjal, akit tegnap félig lenyeltél, rendben? – vetettem felé a legcsúnyább nézésemet, majd kikerültem, de láttam még a meglepődött és megrökönyödött pillantását. – Ha elmentek, majd zárjátok be a házat légyszives. – kiabáltam még vissza. Hihetetlen gyorsasággal kaptam magamra a cipőmet, kiviharzottam a házból, beültem a kocsimba, beindítottam a motort, aztán teljes gázzal elstartoltam. Idegesen doboltam a kormányon, egyszer majdnem átmentem egy fekete macskán, de ezt leszámítva sértetlenül értem a nagy épület elé. Felvettem a napszemüvegem, mikor egy nagyobb tömeg fotóst vettem észre, akik ugrásra készen álltak, és amint kiszálltam a kocsiból, le is támadtak. A kérdések özönlöttek, és műmosollyal nagyrészükre válaszoltam is, hiszen nem tenne jót, ha már most azt látnák rajtam, hogy kedvtelen, és dühös vagyok. Bemenekültem a nagy ajtón, ahova szerencsére a kintiek már nem követhettek. Miután a recepciós eligazított, 3 emeletet mentem felfele a lifttel, aztán a nagy irodába.

- Sziasztok. – köszöntem, mivel a stúdióban csak Matt volt, Dottie és a hangmérnök, Alan.

- Helló nagylány. – ölelt meg Matt, aztán a kezembe nyomott egy Starbucks-os kávét, tetején tejszínhabbal, és csokival. Otthon már ittam, mégis jólesően kortyolgattam a koffeinbombát. Most kivételesen nem új számot vettünk fel, hiszen már nem volt. Pont ezért hívtak, mint később megtudtam. – Új dalokat kéne írnod. Persze tudom, hogy ez nem a kedv és akarat kérdése, épp ezért ha segítségre van szükséged, akkor én, és Alan is rendelkezésedre állunk. – magyarázott Matt.

- Köszi. Először próbálkozok egyedül, aztán ha nem megy, majd szólok. – erőltettem magamra egy mosolyt.

- Rendben. Akkor ennyi lett volna. – csapta össze kezeit menedzserem.

- A téma az mindegy? – fordultam még vissza az ajtóból.

- Hát.. – gondolkozott hangosan Alan, miközben Matt-el néma farkasszemet folytatott. – Igazából jó lenne, ha a szerelemről írnál. Az mindenféleképpen legyen. De egy szerelmi bánat is oké. Vagy csak úgy spontán számok, amik az élet szépségeiről, akár a bulizásról szólnak. – szóval szerelem? Az fasza.

- Oké. – sóhajtottam. – Sziasztok. – intettem és már kint is voltam a folyosón. Még mindig feszült voltam, ezért jobbnak láttam, ha még nem megyek haza, mert így is neki ugrottam pár emberkének, akik nem érdemelték meg. A fotósokon átverekedtem magam, beszálltam a csodajárgányomba, és ügyelve arra, hogy senkit ne üssek el, elhajtottam. Csak céltalanul kocsikáztam, nem volt úti célom. Néztem a boltokat, de egyik sem keltette fel az érdeklődésemet. Végső elkeseredésemben leparkoltam egy plázánál – még is csak lányból vagyok – és a ruha részlegre mentem. Nagyon sok szép darabot láttam, így a próbafülkéből szinte ki sem jöttem. Két nagy táskával a kezemben távoztam, és egy kisebb lábsérüléssel, mivel egy öreg nénike sípcsonton vágott a botjával, és még ő volt felháborodva, mikor ezt szóvá is tettem. Na, mindegy. A telefonomat az autómban hagytam, ezért csak most jöttem rá, hogy fél6 van, amit azt jelenti, hogy 3 órát vásároltam. Ez az eddigi rekordom. 30 nem fogadott hívást szereztem. 15-öt Brooks-tól, 5-öt Arianatól, 10-et pedig Zayn-től. Visszahívni senkit nem volt kedvem, csak hazamenni, és végre pihenni egy kicsit. Ez az elméletem is szertefoszlott, mikor beléptem a házba, és 2 fiú+4 lány rohant felém.

- Te hova tűntél? – támadott le Ariana, ezáltal megelőzve Zayn-t, aki ugyanezt akarta kérdezni.

- Vásároltam. – rántottam meg hanyagul a vállam.

- Beteg vagy? – mért végig Zayn. Valahogy számítottam erre a kérdésre.

- Az lehet. – grimaszoltam, aztán levettem a sarumat.

- Figyelj Lisa. Mi volt ez reggel Harry-vel? – ezt is vártam már.

- Semmi. – vágtam rá, és ezzel le is tudtam. – Most viszont ezt felviszem a szobámba, aztán dalokat kell írnom. Amúgy a többiek hol vannak? – mégse akarok bunkó lenni.

- Liam és Niall elmentek bevásárolni az esti grillpartihoz, Harry pedig csajozik. – halkult el a végére Danielle. A reakciómat várva fürkésztek mindannyian, és ahelyett, hogy az igazi véleményemet fejtettem volna ki, inkább hazudtam. Megint.

- Egészségére. – mosolyogtam. – És hol fogtok bulizni?

- Nálunk, a Direction házban. Rád is számítunk. – bökött meg játékosan Louis.

- Ha nem leszek nagyon álmos, akkor megyek. – válaszoltam a csillogó szemű srácnak. Látszik, hogy számít rám, és a hülye önfejűségem miatt nem akarom eltaszítani magamtól. Felbaktattam a szobámba, a táskából a ruhákat bepakoltam a szekrényembe, aztán beültem az ablakba, a kezembe vettem egy tollat, és egy füzetet, majd vártam. Magamba rakosgattam össze a szavakat, de mindegyik szerelmes dal vége az lett, hogy a lányt átbaszták, és ez nem hiszem, hogy jó lenne. Még másnál a csoki, nálam egy pohár tej hozza meg a kellő ihletet, ezért lebaktattam a konyhába, és szürcsölgetve dőltem neki a pultnak. Szokatlanul nagy volt a csend; gondolom, már a bulira készülnek a többiek. Amint a pohár üres volt, unottan indultam vissza, de az ajtó hangosan csapódott, és Harry jött be rajta. Remek..

- A többiek? – kérdezte semmit mondó pillantással. Ha te így, hát én is.

- A Direction házban. – mentem el mellette, de megragadta a karomat, így kénytelen voltam rá nézni.

- Hova tűnt a régi Lisa? – mért végig, de már csöppet sem üres tekintettel, inkább fájdalmasan, de mégis lenézően.

- Átalakult. – tartottam a farkasszemet. – Pont úgy, ahogy a régi Harry. – mondtam a legtöbb érzelemmel a hangomban, és megpróbáltam elmenni, de Harold annál biztosabban tartott.

- Honnan tudod, milyen vagyok?  3 évig egy szót sem hallottál rólam. Egyszerűen csak leléptél, még egy rohadt sziát sem voltál képes mondani. Én balfasz pedig vártalak vissza, de.. – hallgatott el egy pillanatra, de csak addig, míg elengedett. – Felesleges volt. – szinte köpte a szavakat, aztán kilépett az ajtón, viszont hogy még jobban megforgassa azt a kibaszott tőrt a szívemben, visszanézett lekezelően. És ezek után írjak szerelmes számot?! Azokat a dolgokat vágta a fejemhez, amiktől eddig is a legjobban tartottam. Lehet igaza van, és felesleges volt visszajönnöm.