93.rész

Sziasztok!:) Itt vagyok, sikeresen befejeztem a részt, viszont nekem nagyon nem tetszik..
Köszönöm a 69 rendszeres olvasót, boldoggá tesztek. Az oldal túllépte a 72.000 látogatót, és már 17 díjam van, amit az ennek létrehozott menüpontban meg is találtok. Nem dumálok tovább, jó olvasást. 20 komi után jöv'hét szombaton jelentkezem! Pussz.♥

                                                    ~ Niall téved ~

Hosszas búcsúzkodás után – egy egy puszi – átsétáltam a vendégszobába. Bezártam azt, lezuhanyoztam, majd magamra vettem egy francia bugyit, és a Zany-től kapott, combközépig érő pólót. Lefeküdtem, kényelmesen elhelyezkedtem, és már majdnem elaludtam, mikor hangosan megkordult a hasam.

- Ezt nem hiszem el. – motyogtam, aztán felpattantam és leslisszoltam a konyhába. Miért nem lepett meg, hogy Niall szinte a hűtőbe mászik? – Te még mindig haspók vagy. – nevettem.

- Lisa. – fordult meg teli szájjal. – Kérsz? – nyújtotta felém a szendvicset.

- Mi van benne? – vizsgáltam meg a 3-4 emeletes alkotmányt.

- Hát.. sonka, sajt, chips, nutella, uborka, lekvár, aztán..

- Inkább kihagyom! – állítottam le nevetve, ő pedig megrántotta a vállát, aztán tovább falatozott. Vágtam egy szelet kenyeret, és megkentem az üvegben lévő maradék Nutellával. Nekitámaszkodtam a pultnak, és néztem a jó étvágyú, barna hajú fiút. Mikor észrevette, mosolyogva állt meg velem szemben.

- Mit nézel ennyire rajtam? – vigyorgott.

- Megváltoztál. – túrtam hátra haját, ma már másodjára. – És hiányoztál. Furcsa volt, hogy én eszem a legtöbbet otthon. – felnevetett.

- Te is hiányoztál nekünk. – törölte meg a száját.

- Lehet egy kérdésem?

- Persze. – tette keresztbe kezeit.

- Sokszor voltatok rám dühösek? – haraptam be alsó ajkam.

- Mi nem. Tudtuk, hogy úgyis visszajössz hozzánk. Vagyis, reménykedtünk benne.

- Akkor ki volt az?

- Harry. – sóhajtott. Erre valahogy számítottam. – Sokszor kiakadt, de akkor csak beszélt Zayn-el, vagy Ariana-val, és lenyugodott.

- Nem akartam csalódást okozni. – hajtottam le a fejem.

- Nem is okoztál, csak egyszerűen beleőrült a tudatba, hogy miatta mentél el. – hatásszünet. – Még mindig szeret, ugye tudod?

- Nem hinném. – ráztam meg a fejem.

- Oké, de ne felejtsd el, én megmondtam. – kacsintott, aztán megfordult, és itt hagyott.

- Most komolyan ezzel a mondattal lépsz le?! Ez köcsögség. – nevettem.

- Én is szeretlek. – kiáltott, aztán az ajtócsukódásból mérten belépett a szobába. Kezet mostam, néztem, ahogy a víz lecsordogál a lefolyón. Mozdulatlanul bámultam magam elé. Sóhajtottam egy nagyot, aztán megfordultam. Általánosságba megijedtem volna a tőlem 2 méterre ácsorgó fiútól, de most nem tettem.

- Szia. – motyogtam halkan és zavartan.

- Ma már köszöntél. – terült el arcán egy nyugalmat árasztó mosoly. Én korántsem éreztem magam jól. A lábam remegett, a szívem pedig szaporábban vert. Elegem volt magamból. Már régen nem érzek Harry iránt semmit. Akkor miért?! – Jól vagy? – lépett közelebb, én pedig már automatikusan hátráltam egy lépést, de a pultnak ütköztem. Harry felvont szemöldökkel és értetlenül nézett rám.

- Persze, csak álmos vagyok. – nyögtem ki, kis híján remegő hanggal. – Megyek is aludni, jó éjt. – sétáltam el mellette, de inkább futáshoz hasonlított. Éreztem, hogy göndör hajú egyedünk engem néz – azt a mindenit.. jó kis hasonlat.. -, de nem fordultam vissza, csak villámgyorsan befutottam a szobámba, és becsuktam magam mögött az ajtót. – Szánalmas vagyok. – vágódtam le az ágyra, és az ősi feszültség levezető trükköt alkalmazva, beleordítottam a párnába egy hatalmasat. Bíztam benne, hogy senki nem hallotta meg, de mint mindig, most is tévedtem.

- Ááááá! – ugrott be Louis üvöltve egy baseball ütővel a kezében. Annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról, és ha ez nem lenne elég fájdalom, még be is vertem a fejem a szekrény kihúzott fiókjába. Szerencsés ember vagyok, mondtam már?! – Öhm.. Lisa.. minden rendben? – mászott fel Louis az ágyra, és lenézett rám.

- Aúú! – csak nyöszörögtem, miközben fogtam a fejem.

- Srácok, azt hiszem baj van! – kiáltott Louis egy hatalmasat. A hang erőssége miatt még jobban belenyilallt a fejembe. A szoba 5 másodperc alatt megtelt a többiekkel, hozzám futottak, és a leggyorsabb, azt hiszem Liam, talpra állított.

- Mi a baj? – lihegte Eleanor. Tényleg szépet sprinteltek.

- Hallottam, hogy valaki ordít, ezért felkaptam egy baseball ütőt, hogyha betörő lenne, beugrottam az ajtón, Lisa megijedt, leesett az ágyról, és beverte a fejét a fiókba. – hadarta el Lou.

- Jól vagyok. – motyogtam, de a fejem lüktetett, és szédültem.

- Dehogy vagy. – morgott Zayn. – Oké, kell egy hideg kanál és.. – nem tudta folytatni, mivel Liam felsikított. Úgy látszik a kanál fóbiája azóta csak rosszabb lett.

- Nem kell, inkább menjetek aludni, én is lefekszek, és reggelre jobb lesz. – bizonygattam, de csak azért, hogy végre lelépjenek, és nyugodtan hányjam tele a vécét, míg az el nem dugul. Fujj.

- Reggelre akkora dudor lesz a fejeden, hogy nem fogsz kiférni az ajtón. – oktatott Niall.

- Na gyere. – fogta meg a karomat Zayn, és húzni kezdett, de az első lépés után összecsuklott a lábam. Majdnem elvágódtam a földön, de csak majdnem, mert Harry elkapott. Inkább estem volna el. A szívem megint akcióba lépett, és ha egyedül vagyok, bizonyára most belerúgok valamibe idegembe, de így nem tettem. – Szóval jól vagy, mi?! – ironizált Zayn. – Harry, lehozod? – még be sem fejezte a mondatot, és már tiltakozásba kezdtem.

- Ne, annyira nincs baj, csak legyen mellettem valaki. – indultam el gyorsan, már amennyire a forgó szoba engedte – nem, ez nem egy új találmány, csupán csak én kezdtem meghülyülni -. A valaki alatt nem Harry-t értettem, de látszólag ez senkinek nem jutott el a tudatáig. A konyhában ráültettek a pultra, és figyeltem, ahogy a fiúk valami orvosi könyvben lapozgatnak.

- Srácok.. bevertem a fejem, nem szülni készülök. – mosolyogtam.

- Tessék. – nyomta fejemhez Danielle a hideg kanalat. Felszisszentem, hiszen egyáltalán nem volt kellemes érzés. 5 perc után már jobban voltam, ezért megköszöntem a segítséget, és felmenekültem a szobába. Túl sok minden történt ma, ezt ki kell pihennem.

                                                  *~*~*

Reggel arra keletem fel, hogy nem alszom. Fő az értelem, ugyebár. Mindent összeálmodtam, de az volt bennük a legszebb, hogy a fiúk nem csak itt tűntek fel, hanem most már való életben is. Miután összeszedtem magam, bevánszorogtam a fürdőbe, letusoltam, fogat mostam, tettem fel egy alap sminket, felvettem egy rövidnadrágot, hozzá egy barna övvel, és fehér inggel, aminek a hátulját hosszúra hagytam, az elejét viszont csomóba kötöttem. Ezek után megágyaztam, majd elindultam kifele. A lépcsőn lefelé menet nyugalom érzet öntött el.

- Lisa! – futott oda hozzám Ariana, mikor megjelentem a nappaliban. Már mindenki itt volt, kivétel Danielle, Eleanor, és Perrie. Gondolom dolguk volt.

- Hát ti? – mosolyogtam.

- Nem bírtunk aludni. – vágta rá Louis.

- Legalább háromszor mentek át a fiúk a szobádba, hogy megnézzenek. Nem akarták, hogy elmenj. – tudakolt Ariana.

- 1. rettentően fájt a fejem, szinte lábra állni sem tudtam volna.. 2. Miért mennék el? Meg sem.. – nyugtattam volna őket tovább, de megcsörrent a telefonom. Gyakorlott mozdulattal vettem fel. – Igen?

- Szia, Lisa. Hogy aludtál? – kérdezte a vonal túlsó végéből menedzserem.

- Hát tudod.. – gondolkoztam, csak a drámai hatás kedvéért is. – Szédüléssel, hányingerrel, és egy púppal a fejemen.

- Melyik ütött le? – emelte fel a hangját. Muszáj volt felnevetnem.

- Nem direkt volt! – kiáltott Louis.

- Gondolhattam volna. – fújtatott Matt.

- Nincs bajom, jól vagyok. Csak ezért hívtál?

- Igazából azért, mert ma reggel csupán 10 olyan újságot olvastam, amiben benne voltál. És csak jókat írnak. Ne keresd őket, mert vettem mindegyikből, majd ha jössz be, akkor odaadom.

- Hányra kell bemennem? – kérdeztem.

- Olyan 5 óra fele. Ha lehet, a fiúk is jöjjenek, csak ők az irodámba.

- Átadom. – mosolyogtam, aztán elköszöntem tőle és letettük.

- Mondd, hogy nem most kell menned. – nézett rám könyörgő szemekkel Ariana.

- Majd 5 órára, és nektek is Matt irodájába. – mutattam a fiúkra, akik sürgetően pillantottak rám.

- Szóval mesélnem kell. – ültem le velük szembe egy puffra. – Hol kezdjem?

- Az elején. Megérkeztél Chicagóba, és? – próbált rávezetni Niall.

Összeszedtem a gondolataimat, elhelyezkedtem kényelmesen, aztán mesélni kezdtem. Én is elmondtam magamról mindent, és ők is. A gyenge pillanataimtól kezdve a veszekedésekig, a parktakarítás, a Benito-val való kapcsolatom, a szüleim, mindent. 3 hosszú óra után értünk a végére. Kimerülten dőltem hátra, és nyeltem egy nagyot.

- Hű. – nyögte ki Louis.

- Akkor vannak tetoválásaid? – fürkészte arcomat kíváncsian Ariana.

- Aha. – bólintottam.

- Muti! – pattant fel izgatottan. Néha rosszabb, mint egy 7 éves kislány, aki most tudta meg, hogy a régen óhajtott csillám póniját meg fogja kapni karácsonyra. Egy rántással kigomboltam az ingemet, „olyan, mintha bikinibe lennék” alapon, de a fiúk nem számíthattak rá, mivel Harry a szájában lévő üdítőt hangos prüszköléssel fújta Louisra, aki sikítva ugrott fel, és kezdte el a pólójával letörölni a ragacsos folyadékot az arcáról. Zayn, Liam és Niall egymáson fetrengve röhögtek, míg Ariana elrohant, azt sikongatva, hogy „bepisilek, bepisilek”. Én csak lefagyva álltam, nem tudtam eldönteni, hogy hagyjam őket magukra, vagy csak nevessek. Jobbnak láttam, ha visszagombolom az ingemet. Harry rákokat megszégyenítő vörös fejjel kerülte a pillantásomat, míg Louis sértődötten, a maradék 3 fiú pedig görnyedve, és nyöszörögve ült. Eme kínos helyzetből Perrie mentett meg.

- Sziasz.. hát itt meg mi történt? – torpant meg.

- Meg akartam mutatni a tetoválásaimat. Mivel mindegyikőjük látott már melltartóban, ezért le akartam venni az ingem.

- Erre Harry leköpte Lou-t, aki sikítva kezdte el magát törölgetni. Ariana pedig kis híján bepisilt. – fejezte be helyettem Zayn.

- Őrültek. – mosolygott Perrie, aztán leült barátja ölébe.

- Túléltem. – lépett elő Ariana egy nagy sóhajtással.

- Szerintem még senki nem halt bele a pisilésbe. – néztem rá értetlenül.

- Köss belém. – vágott egy fintort. Szem forgatva megöleltem.

- Amúgy, hol voltál? – néztem Perrie-re.

- Az új dalunkon dolgoztunk. – mosolygott. Zavarba jöttem, csupán csak azért, mert fogalmam sem volt róla, hogy Perrie énekes. És mi ez a többes szám? Akkor ő is bandában van?

- Figyelj, bocsi, de 3 évig csak utazási csatornákat bámultam. Te is énekelsz? – tényleg gáznak éreztem a helyzetet.

- Igen, 3 lánnyal. Az X-Factorban lettünk elsők.

- Little Mix! – csettintettem. A szőkeség csak nevetve bólintott. – Anyum nézte, és minden este a neveteket kiabálta. – újabb nevetés. Ettől a viselkedéstől eltérő 2 perces csönd állt be, amit végül én elégeltem meg. – Nincs kedvetek menni valamerre? 5-ig még van 3 óránk.

- Menjünk le a partra! – kezdett tapsikolni Niall.

- De 3 óra nagyon kevés. – húzta el a száját Liam. Elővettem a telefonomat és tárcsáztam Matt-et.

- Mondd, nagylány. – vette fel.

- Nem lehetne elhalasztani a próbát? Le akarunk menni a partra. Kéééérlek. – nyafogtam kislányosan.

- Rendben, de akkor holnap délelőtt 11-re itt legyél! – hogy milyen engedékeny mostanában. Biztos megtért.

- Megegyeztünk. Köszi, puszi. – tettem le. – Nem kell mennünk sehova. – ahogy kimondtam, mindenki boldogan ’hú’-gatni kezdett. – Danielle, Eleanor mikor végeznek? – néztem Liam-re és Louis-ra. Elővették a telefonjukat, míg Zayn, Niall, Harry és Ariana eltűntek.

- Én szerintem nem megyek. – állt fel Perrie.

- Miért? – pattantam fel én is.

- Messze lakok innen, még át kéne vennem a bikinimet, és amúgy se akarok zavarni. Tudom, hogy mennyire jó a kapcsolatod Zayn-el, és most nem kellek én oda. – indult el, de megfogtam a csuklóját.

- Szerintem egyforma a méretünk, szóval tudok adni bikinit. A Zayn-el való kapcsolatom tényleg szoros, de nem én vagyok a barátnője, hanem te. Ebben a helyzetben nekem kéne felszívódni, nem neked. – először meglepődött, aztán szorosan megölelt. Ennyire jól esett neki, amit mondtam? Hiszen ez természetes.

- És ha osztoznánk rajta? – húzódott el nevetve.

- Áll az alku. – kacsintottam. Egyszerre kacagtunk fel.

- Danielle egy óra múlva végez. – lépett mellénk Liam.

- Eleanor is, majd együtt utánunk jönnek. – jelentkezett Lou, akár a suliban.

- Akkor.. – csaptam össze a tenyeremet – menjetek öltözni. Ha készen vagyunk, visszajövünk ide. Te pedig velem jössz. – kezdtem el magam után húzni a boldogan vigyorgó Perrie-t. Mivel nem lakok messze a fiúktól, csupán csak 2 utcányira, gyalog tettük meg az utat. Eleinte egyikőnk sem szólalt meg, csend volt, de kicsit sem kínos.

- És, mit szóltál Zayn tetováláshoz? – sandított rám. Értetlenül pillantottam fel.

- Mármint, melyikhez?

- Amit miattad csináltatott. A fektetett nyolcas. – mivel látta, hogy a szemem egyre jobban elkerekedik, a szájához kapott tenyerével. – Te nem is tudsz róla. Basszus.. vedd úgy, hogy nem mondtam semmit.

- Most már mondd, aztán majd meglepődök. – bíztattam, mire elmesélte, hogy Zayn egy végtelen jelet varratott magára, miután elmentem. Pont olyat, ami nekem karkötőbe van meg. – Annyira hülye. – próbáltam idegesen mondani, de legbelül istentelenül jól esett. Mikor megérkeztünk, Perrie 5 percig bámészkodott, amit nem csodálok. Néha még én is meglepődök a saját házam láttán. Az összes bikinimet kiterítettem a földre, és hagytam időt a szőkeségnek, hogy válasszon közülük, addig én a ruhámon vacilláltam. Egy hosszított derekú farmer short-ot, hozzá egy fekete toppot vettem fel. Kiegészítőnek egy piros, bajusz nyaklánc, és készen volt az összeállításom. Mivel a bikinim pántja fekete, így nem nézett ki hülyén. Perrie hosszas válogatás után kiválasztott egy narancssárga, pántnélküli bikinit. Felöltöztünk, felkötöttük a hajunkat, aztán beszélgetve indultunk vissza a fiúkhoz. 

Lisa bikini

Perrie bikini

Lisa ruhája

Nem gondoltam, hogy ennyire jól ki fogok jönni a mellettem nevetgélő szőkével. Olyan közvetlen, jó fej, aranyos, és fokozottan nem normális. Főleg, mikor utánozza a kecskéket. Beteg, pont úgy, ahogy én.

- Megjöttünk. – léptem be az ajtón. A fiúk is az utolsó simításokat végezték magukon, szóval 5 perc után már zárták a házat. Louis kiállt a kocsival, és pont azt beszélték, hogy nem fogunk elférni, mikor egy sárga, eszméletlenül gyönyörű autó állt meg mellettem. Felvont szemöldökkel néztem a sötétített ablakot, és szerintem az állam is leesett, mikor Matt lépett ki belőle.

- Sziasztok, fiatalok. – mosolygott.

- Új kocsit vettél? Fú, de király. – ugrott neki Zayn, de a többi fiú is rögtön utána.

- Nem az enyém. – rántotta meg a vállát.

- Hanem? – döntötte oldalra a fejét Perrie.

- Lisáé. – mosolygott rám. Ha eddig azt hittem, hogy le van esve az állam, akkor most le is szakadt.

- Tessék? – kérdeztem lehűlve.

- Megígértem, hogy kapsz tőlem egy kocsit. Hát tessék. – dobta felém a kulcsokat. Még szerencse hogy a legabszurdabb helyzetekben is élesek a reflexeim.

- Most szívatsz? – nevettem.

- Szerinted vennék csak azért egy ilyen kocsit, hogy megszívassalak? – húzta fel egyik szemöldökét. Rájöttem, hogy ez tényleg az én kocsim.

- Úristen! – sikítottam, aztán Matt nyakába ugrottam.

- Csak egy kérés. Lehetőleg ne törd össze, oké? Ne száguldozz, és ha ideges vagy, ne szállj kocsiba!

- Igenis, értettem. – szalutáltam, mire felnevetett. Mivel a közelben volt dolga elsétált, mi pedig elindulhattunk. A fiúk nem nagyon bíztak a vezetési képességeimben, szóval nyomorogtak a saját kocsijukban, míg mi hárman Perrie-vel, és Ariana-val hangosan énekelve a rádióval Carly Rea Jepsen - Good Time c. számát élvezkedtünk. Ez a nap ennél nem is lehetne szebb. Imádok vezetni, főleg ezt a csodát, ami most már az enyém. A strand parkolójába megálltunk, és boldogan szálltunk ki. Már így is nagy feltűnést keltett az autóm, de az, hogy mi szálltunk ki belőle, még nagyobbat. Pár pillanat alatt egy kisebb csapat lány futott oda hozzánk. Egymást túlharsogva kiabálták, hogy örülnek a visszatérésemnek, jó volt a KCA, szeretnek. Kérdésekből sem volt hiány.. újra összejöttél Harry-vel? Zayn nem haragszik rád? Mióta vagytok barátok Perrie-vel? Mi a véleményed Perrie-ről? Meddig maradsz Londonban? És még hasonlók.. a mellettem ácsorgó szőkeség próbált válaszolni pár kérdésre, de én csak írtam alá az elém tartott lapokat, fényképet csináltam. Sejthettem, hogy újra be fog indulni az életemnek eme része is, de nem bántam.

- Mi most megyünk lányok, majd még beszélünk. Sziasztok, és szeretünk titeket. – ragadtam meg Perrie és Ariana csuklóját, majd elsétáltunk. A telefonom csörögni kezdett, Zayn nevét mutatva. – Hát ti?

- Mikor megláttuk a tömeget gyorsan befutottunk. Itt vagyunk a parton. Valami nagy szikla van mellettünk, amitől nem nagyon lehet ide látni. Meg hajók, fák. – nagy nehezen találtuk meg a srácokat, akik 2 új lány taggal bővültek.

- Sziasztok! – mosolyogtam a 2 leányzóra. Nem akartunk sokat vacakolni, egyből vetkőzni kezdtünk. Most Ariana gond nélkül megnézhette a tetoválásaimat. Legjobban a hátamon, és az oldalamon lévő tetszett neki, de a többitől is ájuldozott. Nevetve fordultam a fiúk felé. Ha egy filmbe lennénk, most indult volna el a LMFAO – Sexy and I know it c. száma. Kisebb szívgörcsöt kaptam, mikor megláttam az izmos kocka hasakat. Talán Zayn,Harry és Liam vezetett, aztán Louis és Niall. Még Niallnek is voltak kockái! Szerencsére nem volt észrevehető – legalábbis remélem – hogy kivert a víz. A napszemüveget felvettem, abban legalább nem volt feltűnő, hogy a szememet le nem tudom venni a hasukról. Egyszerűen vonzotta a pillantásomat, mint egy mágnes. Teljesen meghülyültem már.

- Én napozok. – törte meg a csendet rám nézve Ariana. A fiúk szinte belegázoltak a vízbe, hátukon a többi lánnyal, akiknek esélye sem volt a menekülésre. Kiterítettem a törülközőmet a homokba, aztán ráfeküdtem. Fogalmam sincs honnan, de szólt a zene. Lecsuktam a szemem, és élveztem, ahogyan a nap éget, a szellő pedig lágyan simogat. Imádtam az érzést. A víz csendesen hullámzott, jellegzetes hangja volt. Mikor megszólalt Beyonce - If i were a boy c. száma, libabőrös lettem, és nem azért mert fáztam. Nem értettem magamat, és főleg azt nem, amit Harry közelsége, pillantása, csupán a létezése vált ki belőlem. Semmi értelmét nem találtam. Nyilvánvalóan megmondtam, hogy mi már nem lehetünk egy pár. És szerintem ő ezt már felfogta.. nem érez semmit. Niall téved..ugye? Igen.. biztosan.