85.rész

Sziasztok!:) Itt vagyok, ami így az utolsó percben jött össze.:D Reggel még azt hittem, hogy nem fog összejönni a 20 komi, de belehúztatok, és 22 lett. :) 53 olvasónál, és 45.000 kattintásnál járunk.KÖSZÖNÖM!:) Lehet, hogy mindig elmondom, és már unalmas, de tényleg hálás vagyok nektek.:)
Oldalt megtalálhatjátok az elérhetőségeimet, ha van kedvetek jelöljetek be.:)
Nem is nagyon akarok mit mondani, itt van a rész, következő Szombaton 20 komi után jelentkezem. Kitartást a sulihoz!:) Puszi♥

                                          ~ Szupersztár ~

5 órát ültem végig, jegyzeteltem, mint az állat, és teljes mértékben odafigyeltem. Nem gondoltam, hogy valaha le fog majd kötni a tanulás. Általánosba – egészen 5.-ig – még szerettem is az iskolát, de utána rájöttem, hogy unalmas. Nem tanultam, mindenből a hármasra hajtottam. Aztán a középsuli első éve ugyanez volt, majd utána jöttünk el Ariana-val magántanulónak, és komolyabban kezdtük venni. Mindenből négyesre érettségiztem, most pedig falom az anyagot. Ebből is látszik, mennyit változtam, mármint.. felfogásilag. Az iskolában az egyetlen jó dolog az volt, hogy nem gondoltam a fiúkra, egy icikepicikét sem. 5 óra jegyzetelés után bejelentettek egy fél órás szünetet. Ez is furcsa volt nekem.. 5 órán át dumálnak, aztán fél órás szünet, aztán 3 óra újabb duma, majd mehetsz haza. Furcsa, de csak megszokom majd. Amint a csengő megszólalt, a tanár elköszönt, és elment. A 4 „divatlány” felpattant, elővették a tükröket, és a sminkcuccokat; egy másik lány csapat átbeszélte, hogy mit jegyzeteltek le, míg megint egy másik csapat, lazán, jókedvűen beszélgetni kezdett. A fiúk között szintén volt 3 csoport. Az egyik a stréberek, ahogy a lányoknál is megtalálható volt ez a „klikk”, aztán a hülyék, akik papírgalacsinnal dobálták egymást.. őket egy lány csoporthoz sem lehetett hasonlítani. És végül a másik, akik a jókedvű lányokhoz csatlakoztak. Már magamban kezdtem helyre rakni, hogy ki hova tartozik. Egy normális 18 éves lány a helyemben most elkezdett volna pánikolni, hogy nem szólnak hozzá, biztos kiközösítik, és nem lesznek haverjai, de engem ez hidegen hagyott. Nem barátkozni, hanem tanulni jöttem ide. Elővettem a telefonomat, majd felnéztem Twitterre. Válaszolgattam a rajongóknak. Annyira aranyosak voltak.

Nem tudom, hogy szabadott-e, de kiírtam, hogy főiskolán tanulok. Amióta leléptem, Matt-el sem beszéltem. Igaz, hogy meg van neki az új számom, de tiszteletben tartotta azt a kérésemet, hogy ha én nem hívom, ő se tegye. Hihetetlenül hiányoznak, Brooks-al együtt. Állj le Lisa! Megráztam a fejem, hiszen újra kezdtem az emlékezést, és azt nem szabad. Rengeteg rajongónak válaszoltam, pár embert visszajelölgettem, mikor szemet szúrt egy jelölés. A képen lévő lány nagyon ismerős volt. Szétnéztem a teremben, és rájöttem, hogy miért. Ahogy visszajelöltem, rá pár másodpercre felsikított, persze csak hülyéskedésből.

- Úristen, Lisa Hemstwort visszakövetett! – ugrált, mire a barátai nevetni kezdtek, de én is. Felállt, majd a többiekkel együtt odajöttek hozzám, és körém ültek.

- Szia, Hazel vagyok. – nyújtott kezet a kis színésznő jelölt.

- Szia. – fogadtam el jobbját. 8-an jöttek oda hozzám, ebből 4 lány, és 4 fiú. Eddig még csak Hazel-t „ismertem”, a többiekről fogalmam sem volt. Még arról se, aki előszeretettel rúgott belém az óra kellős közepén. Igaz, hogy mondta a nevét, de elfelejtettem. Rövidtávú memória.

- Mit csináltál? – kérdezte egy barna hajú lány a telefonomra bökve.

- Twittereztem. – zártam le, majd raktam magam elé a padra a készüléket.

- A rajongókkal beszélgettél? – jött a kérdés, a harmadik ismeretlen lánytól. Elképesztően hatalmas, és gyönyörű szemei voltak.

- Igen. Általában ez a feszültség levezetőm. – mosolyogtam, majd egész testemmel feléjük fordultam.

- Annyira jó neked. – csóválta fejét az eddig még csendben álldogáló, szőke hajú lány.

- Miért? – kérdeztem, mire mind a nyolcan felnevettek. Nem értettem, hogy ebbe mi ilyen vicces. Mivel látták, hogy nem nevetek, komolyan, szinte már csodálkozva bámultak rám.

- Ezt komolyan kérdezted? – érdeklődött nagy szemekkel,egy oldalra fésült, barna hajú srác. Mikor mondják már el a nevüket? Ez így nehéz.

- Igen, teljesen komolyan. Nem érzem, hogy annyira hű de tökéletes életem van. Oké, aláírom, hogy ismert vagyok, vannak rajongóim, néhány helyen kivételeznek velem, és a pénz sem akadály, de ez csak látszat. Ezt látja mindenki, hogy mennyire űberkirály, pedig egyáltalán nem az. – fakadtam ki, talán kicsit erélyesebben, mint kellett volna, ugyanis megszeppenve néztek rám. Éppen bocsánatot kértem volna, mikor a telefonom megcsörrent. Gyorsan kaptam fel, meg sem nézve ki az.

- Igen? – támasztottam meg homlokomat tenyerembe.

- Szia, kincsem. Mi a baj? – kérdezte anya, a vonal túlsó végéből.

- Minden rendben van, csak kicsit hulla vagyok, de bírom. – mosolyogtam.

- Vannak már barátaid? – kérdezte.

- Igen, már van neki. – vette ki kezemből a telefont az órai támadóm, majd miután ezt belemondta, visszaadta, én pedig belebokszoltam a vállába játékosan.

- Itt vagy? – kérdeztem, amint a srác lepacsizott a többiekkel, hogy most mekkora király volt.

- Igen. Ki volt az a fiú? – a hangsúly.. hallani kellett volna. Anya mehetne kerítőnek, komolyan. Átkozott IPhone, minden kihallatszik belőle. A többiek várták, hogy mit válaszolok.

- Egy srác, akinek nem tudom a nevét, de órán belém rúgott. – ecseteltem, mire az említetten kívül mindenki felnevetett. – De majd mesélek, most leteszlek. Szeretlek. – tettem le. – Szóval. – kezdtem bele. – Ha már magatoktól nem, akkor ha szépen megkérlek titeket, elárulnátok a neveiteket? – mosolyogtam angyalian, mire újra felnevettek. Ennyire vicces mondat lett volna?

- Kezdem én. – állt fel a barna, félre fésült hajú srác, majd mellém sétált. – Drew vagyok. – nyújtott kezet. – Imádok gördeszkázni, és gyűlölök tanulni. Csak azért vagyok itt, mert az őseim ragaszkodtak hozzá. Jelenleg nincs barátnőm, de ezt csak úgy mellékesen említettem meg. – kacsintott rám, mire a rövidebb hajú, izmosabb srác arrébb tette, és kezet nyújtott.

- Ben vagyok. – kézrázás helyett, valami pasis pacsit próbált alkotni. – Imádok gördeszkázni, de snowboardozni is szeretek. Szenvedélyem a rap zene, és a cigi, ja meg a pia. És a jó csajok. És nekem sincs barátnőm. – húzogatta a szemöldökét. Felállt a harmadik srác is, kezet nyújtott.

- Adam vagyok. Próbáltam gördeszkázni, de nem megy. Szabadidőmben gyúrok, zenét hallgatok, és DJ vagyok.

- Csak szeretnél. – röhögött fel Ben, mire Adam nekiesett, és ütni kezdte. Kisebb férfi(?) bunyó, de csak játékosan. Míg ők egymást püfölték, az utolsó fiú is megindult felém, akinek talán a legjobban kíváncsi voltam a nevére.

- Benito vagyok, szia. – nyújtott kezet, de ahelyett, hogy megrázta volna, egy csókot nyomott rá, amit felhúzott szemöldökkel figyeltem. – Szenvedélyem a gördeszkázás. Gyűlölök tanulni. Cigizek, piázok, csajozok, és élvezem az életet. Ennyi. Ja, és szabadidőmben csinos szupersztárokat rugdosok. – kacsintott. Ha a régi Lisa ülne itt, biztos elpirult volna, de ez az új.. csak felnevetett.

- Ennyi kanos pasi után én is bemutatkozok még egyszer. – lépett elő Hazel. A kanos megfogalmazáson a fiúk felhörögtek, és egymás szavába vágva tiltakoztak. – Hazel vagyok. Néha gördeszkázom, de nem űzöm annyira sportszerűen, mint ezek a majmok. – utalt ezzel a fiúkra. – Nem gyűlölöm a tanulást, de nem is szeretem. Úgymond, elvagyok vele. A szüleim még gyerekkoromban elváltak, én apámmal maradtam, így nem minden helyzetben vagyok kifejezetten nőies. Én is iszok, de nem cigizek, csak néha.. Gyűlölöm a ribancokat. – utolsó mondatán majdnem félrenyeltem. Hát..oké.. A másik szőke hajú lány is felállt. Az, akinek annyira őrjítően nagy szeme van.

- Én Connie vagyok. Pasikat megszégyenítő módon tudok gördeszkázni. Gyűlölöm a magassarkú cipőket, és a kicicomázott nőies ruhákat. A laza stílust képviselem. Gyűlölöm az iskolát, igazi lázadó vagyok. Cigizek, iszok, és bulizok. Yeah, bébi! – tartotta magasba a kezét, amin felnevettem. A barna hajú lány is felállt, és elém sétált. Gyönyörű arca volt.

- Emily vagyok. Viszonylag ezekhez képest normális. Nem tudok gördeszkázni, mindenben béna vagyok, de szeretek énekelni, csak nem tudok.

- Dehogynem. – vágott szavába Adam, mire Emily lányokat megszégyenítő módon vágta vállba a fiút, aki tűrte, de láttam rajta, hogy igenis megérezte.

- Adam a pasim.. – mosolygott, mire a fiú megcsókolta. Édesek voltak együtt. A csók látványától összeszorult a gyomrom. Harry. Shh.. ezt nem szabad.

- Én Apryl vagyok. – nyújtott kezet a szőke lány. – Igenis nőies vagyok, szeretem, sőt imádom a magassarkúkat. Soha nem fogom kipróbálni a gördeszkát, mert szerintem az annyira pasis. – nevetett saját poénján. – Hobbim a vásárlás. – egy dolgot nem értettem. Egy ilyen laza, bulizós, lázadó bandában hogy került be egy ilyen lány? Nem mintha nem lenne szimpatikus, csak különc a többihez képest.

- Mielőtt túl sok lenne a kérdés a fejedben, Apryl alapjáraton nagyon jó fej, azért van velünk. Nem olyan, mint mi, mert nem cigizik, nem iszik, néha egy plázamacska, de nagyon hülye, és jó helyen van itt velünk. – válaszolt a fejemben lévő kérdésekre Hazel.

- Most te jössz. – ült rá fordítva a székre Benito, majd rám nézett. A többiek is követték a példáját, és rám meredtek kíváncsian.

- Oké. – fújtam ki magam. – Lisa vagyok, 18 éves. Imádok énekelni, nekem az éneklés és a zene az életem. Semmilyen sportban nem vagyok jó, soha nem is voltam. 16 éves koromig Chicagóban éltem, aztán a .. – itt elhallgattam. Láthatták, hogy valami baj van, mert arcomat fürkészve figyeltek komolyan. – a legjobb barátnőmmel, Ariana-val Londonba költöztünk. – nehéz volt erről beszélni.

- Hogy lettél híres? Nem akarod elmesélni? Annyira érdekel, hogy az hihetetlen. – mosolygott Emily.

- Tényleg hallani akarjátok? – lepődtem meg.

- Igen. Ez annyira izgi. A húgom példaképével járok egy osztályba. – nevetett Emily. A húga példaképe? Megtisztelő.

- Akkor.. miután Londonba költöztünk, elkezdtük a középsulit magántanárral, otthon. 18. születésnapom előtt csináltunk egy Ustream-et. Ariana unszolt, mert én nem akartam magamtól belemenni. Másnap volt a születésnapom. Kaptam egy borítékot. – látni kellett volna az arcukat. Még a fiúk is kíváncsian hallgattak. – Aznap a Ustream-et a One Direction-ös fiúk is nézték. Úgy gondolták, hogy meglepnek 2 VIP. koncertjeggyel. Ariana ott ugrált, mint egy őrült. – mosolyogtam az emlékeken. Nehéz volt nem elérzékenyülni. Vajon mit csinálhat most Ariana? Lisa! Éppen mesélned kéne! – A koncert után megismerkedtünk a fiúkkal, összehaverkodtunk, aztán hallottak énekelni. A menedzserüknek énekeltem, és így lettem híres. – rövidítettem le a sztorit. A lényeg benne volt.

- És most hogy-hogy eljöttél Londonból? – kérdezte Apryl. Ettől a kérdéstől féltem.

- Erről nem szeretnék beszélni. – sütöttem le szemeimet fájdalmasan. – Nem azért mert nem bízok bennetek, hanem mert fáj. Ha jobb lesz, ígérem elmondom. – motyogtam. Meglepett Hazel reakciója, ugyanis odajött, és megölelt. Jól esett a gesztus nagyon.

- Eddig sem kételkedtem benne, de most már tudom, hogy Carly miért tekint téged a példaképének.

- Köszönöm. – mosolyogtam meghatottan. – Azt is köszönöm, hogy idejöttetek hozzám. Tényleg, aranyosak vagytok.

- Mi aranyosak vagyunk, te meg szupersztár. – bökött oldalba Benito.

- Eddig is azt csináltátok, de ezután is viselkedjetek már úgy velem, mint egy normális emberrel, oké? – kérdeztem, mire mindannyian bólogatni kezdtek.

- Amúgy.. szimpatikus voltál már az első 2 percben. Ahogy leoltottad Alison-t. – nevetett Connie. Mivel értetlen fejet vágtam, hozzátette. – A csaj, aki beszólt a karkötőidre.

- Ja. – forgattam meg a szemem. – Nem érdekelnek az ilyenek. Ha nem tetszik neki a stílusom, akkor tartsa magába, de amíg én nem kérem, ő se segítsen.

- Ez a beszéd, kislány. – nevetett Ben.

- Suli után nincs kedved velünk lógni, hogy megismerjük egymást teljesen? – kérdezte Drew.

- Akkor be vagyok véve a bandátokba? – mosolyogtam, mire egyszerre vágták rá a határozott igen-t.

- Lisa. – szólt valaki a többiek mögül. Alison jelent meg a 3 másik lánnyal. Újabb divattipp?

- Igen? – kérdeztem vissza, csak hogy ne legyen bunkó.

- Még be sem mutatkoztam. – lépett elém, miközben egy fintorral arrébb lökte Ben vállát. – Alison vagyok, ők pedig Cheri, Briana, és Cleo. – mutatott végig egy szőke, majd két barna lányon.

- Örvendek. – mosolyogtam.

- Figyelj, nem akarok tolakodó lenni, de te tényleg jártál Harry Styles-al, vagy ez csak kamu volt? – úristen.. mintha tudta volna, hogy hova kell szúrnia a tőrt. A másodperc leforgása alatt ment fel bennem a pumpa, de mint eddig is, most is türtőztettem magam. Felálltam, így szembe kerültem Alison-nal. Pár centivel magasabb voltam nála. Nem tudom, hogy a magassarkú miatt-e, de most jól jött.

- Tényleg együtt voltunk. – válaszoltam mosolyogva.

- És miért szakítottatok? – tudtam, hogy tudja, vagy csak sejti, és direkt csinálja ezt velem. Mondhatni, hogy már edzett vagyok. Alexis „edzőtáborában” kikupálódtam, és az ilyenek nem fognak ki rajtam.

- Rájöttünk, hogy nem működik köztünk, és inkább barátok maradtunk. – válaszoltam halál nyugodtan. Láttam arcán, hogy egy dühkirohanásra számított, de ezt benézte.

- Én Zayn-el mi a helyzet? Vége a barátságnak? – vonta fel szemöldökét. Egy kérdést szívem szerint feltettem volna neki.. „Neked nincs valami rokoni kapcsolatod egy Párizsi Alexis-el?” Dettó ugyanaz a kettő. Két dög.

- A mi barátságunk olyan biztos, mint az, hogy a te Louis Vuitton táskád nem megy a cipődhöz. – mondtam, mire bepánikolt, és felhúzott orral elrohant. Láttam, hogy az ajtóban leveszi a cipőjét.

- Azt a rohadt. – pattant fel Ben, majd megölelt. – Én már most imádlak, úristen. – nevetett.

- Eddig még soha nem sikerült senkinek sem visszaszólnia Alison-nak. – folytatta fényezésemet Connie.

- Nem fog ki rajtam egy ilyen. Ennél erősebb vagyok. – jelentettem ki. Megszólalt a csengő, ami újabb 3 óra kemény jegyzetelést jelentett. Miután a tanár bejött, elcsendesedett mindenki. Újra visszatértem az órához, de egy dolog ott motoszkált bennem. Egy kérdés, melyre annyira szerettem volna választ kapni. Vajon mit csinálnak most a fiúk?

                                              ~ Ariana ~

A nappaliban ültem, és kapcsolgattam a TV-t. A fiúk az új lemezük felvételén dolgoztak a stúdióban, én pedig egyedül voltam, mint a kisujjam. Lisa nélkül annyira üres ez a ház. 2 hete nincs itt, és rettenetesen hiányzik. Nem lehet semmivel helyettesíteni. Már nincsenek olyan jó beszélgetéseim a fiúkkal. Oké, szoktunk dumálni, meg nevetgélni, de ez nem ugyan az. Látom rajtuk, hogy ők is szenvednek, még mindig, csak erősnek akarnak mutatkozni. Talán Zayn az, aki kezd jobban lenni. Miután a tetkót megcsináltatta - amit nem mondott volna el, ha meg nem látom - elmondása szerint jobban lett. Nem szív annyi cigit, az való és igaz, dolgozik rendesen, csak a hangulata más. Mindannyiunk hangulata más, amit szerintem meg lehet érteni.

A kép láttán, amely elém tárult, villámsebességgel ültem fel. Nem hittem a szememnek, még meg is dörzsöltem, hátha csak hallucinálok, de a műsorvezető alátámasztotta, hogy tényleg Lisáról mutatnak képeket.

„ Lisa Hemstwort Chicagóban jár főiskolára. Ma reggel kapták fotósaink lencsevégre, ahogy a Harry S. Truman főiskolába igyekszik. Valószínűleg még tartanak az órái, de amint kijött, megpróbálunk egy kis interjút készíteni vele. Még mindig zavaros a kérdés, hogy miért utazott el Londonból. Talán összevesztek a fiúkkal? Vagy a barátnőjével történtek problémák? Egyelőre nem tudjuk, de rajta vagyunk az ügyön.”

- Hogy rohadjatok meg. – kapcsoltam ki erélyesen a TV-t. – Nem veszett össze velünk, nincs baj, csak beteg! – ordítottam magamon kívül. Annyi kérdés keringett a fejemben. Már nem beteg? Miért jár suliba? Már meggyógyult? Akkor miért nem jött vissza? Lehet, hogy csak megjátszotta a betegséget? Állj! Hogy feltételezhetek ilyet Lisáról? A legjobb barátnőmről. Szörnyű vagyok, de.. – Úgy hiányzol Lisa. – fejeztem be a mondatot hangosan, majd lerogytam a kanapéra, és a viselkedésemtől eltérő, hangos zokogásba kezdtem.

                                                  ~ Lisa ~

Amint a csengő megszólalt, megkönnyebbülten pakoltam össze. Kicsit már sok volt ennyi folyamatos jegyzetelés mára. Kifáradtam. A tanár elköszönt, majd elhagyta a termet, a többiek pedig beszélgetni kezdtek. 8 jó barátom felém sétált, és már majdnem ide is értek, mikor 3 tiszta izom fiú beelőzte őket. Meglepetten figyeltem, ahogy felém sétálnak.

- Szia Lisa, Glen vagyok. – nyújtott kezet a barna hajú, zöld szemű srác. Egyáltalán nem volt csúnya, sőt.. még helyesnek is mondható volt. Miután üdvözöltek, másik 2 társa, nevükön: Gayle és Alex is bemutatkozott. Nem volt velük baj, csak a beszédstílus. Úgy viselkedtek, mintha a pornéphez szólnának, akik alattuk vannak. Önteltek, és egoisták voltak.

- Neked most van barátod? – kérdezte Glen, miközben nagyon feltűnően végigmért.

- Nincs, és nem is szeretnék. – mosolyogtam. – Ha megbocsátotok. – kerültem ki őket, majd a 8 meglepett, csodálkozó, és büszke szempár tulajdonosához sétáltam.

- Kisanyám, te nem semmi vagy. A suli legjobb pasijait is ilyen könnyen elintézed. – nevetett Hazel. Válaszolni nem tudtam, mivel Alison hangos sikítozásba kezdett.

- Úristen, fotósok vannak a suli előtt. Lehet, hogy miattam jöttek. – ujjongott, mire Connie felnevetett.

- Majd pont miattad jönnek. Áh, semmi köze Lisa Hemstwort-hoz, aki mellesleg szupersztár. – szimpatikus nekem ez a lány. Alison gyűlölködő pillantást vetett a lányra, majd ismét lefele bámult.

- A francba. – morogtam.

- Mi a baj? – kérdezte Benito.

- A fotósok, de mindegy. Megoldom. – villantottam feléjük egy mosolyt. Elindultunk kifele, miközben azon agyaltam, hogy hogyan szabaduljak meg a paparazziktól. Alison, Cheri, Cleo és Briana enyhén feltűnően a közelembe jöttek, gondolom azért, hogy TV-ben szerepelhessenek. Szánalom, komolyan mondom. Alexis-be legalább volt annyi magaviselet, hogy ne használja ki a sztárságomat. Nem védem Alexist, félreértés ne essék. Amint kitettem a lábam, a vakuk villogni kezdtek, a riporterek pedig egymást túlharsogva kérdezgettek.

- Menjetek előre, miután leráztam őket, követlek titeket. – kiabáltam oda barátaimnak, akik előszeretettel leléceltek. Ellentétben a 4 csajjal, akik pózolgattak mellettem.

- Kérem, hagyjanak békén. – kiabáltam, de hatástalan. – Jó.. egyezzünk meg abban, hogy mindenkinek válaszolok egy kérdésére, de utána elmennek. Rendben? – kérdeztem, mire beleegyezően bólogattak, és már az első kérdést meg is kaptam.

- Miért jöttél el Londonból?

- Hosszú volt a turné, elfáradtam, és hazajöttem kicsit, hogy kikapcsolódjak.

- Meddig leszel Chicagóban?

- Azt még nem tudom, ameddig jól esik.

- Harry-vel tényleg szakítottatok? Azóta még nem jöttetek össze?

- Mint mondtam, a második esélyben még hiszek, de a harmadikban már nem.

- Nem hiányzik Zayn? – ennél a kérdésnél legszívesebben a riporter torkán keresztbe nyomtam volna le a tollat.

- Nagyon hiányzik, de a barátságunk halál biztos, a távolság sem szakít minket szét egymástól. – fájt. Annyira hiányzott, hogy az már durva. Ennyire még senki után nem éreztem ekkora fájdalmat.

- Van már olyan fiú, aki tetszik? – miután a kérdés elhangzott, a mellettem álldogáló Glen krákogott egyet. Értetlenül néztem rá.

- Nem, nincs, és nem is szeretnék most senkivel se kapcsolatot. Szeretném élvezni kicsit a szingli életet. – válaszoltam. – Úgy látom én teljesítettem az ígéretem, most maguk jönnek. Viszlát. – köszöntem el, majd hátraarcot csináltam, és gyors léptekkel közeledtem a 8 barátom felé.

Hazel

Emily

Connie

Apryl

Benito

Adam

Drew

Ben

Collin

Alison

Briana

Cheri

Cleo

Glen

Gayle

Alex