73.rész

Sziasztok!:) Ugye, hogy nem is olyan lehetetlen összehozni 12 hozzászólást? Tudom, többet kell rá várni, mintha csak a "tetszik"-eket nézném, de higgyétek el, hogy nekem is, mint minden bloggernek, jobban esnek a kommentek, és szerintem ez természetes. Az új részt meghoztam, remélem, elnyeri majd a tetszéseteket.:) Annyi kis érdekesség van benne, hogy most már, ha valamilyen zenéről lesz szó a történetben, azt más szín fogja jelezni, és ha rákattintatok, akkor megnyitja Youtube-on.:)

Szeretném megköszönni, a 18.000 látogatót, és a 25 rendszeres olvasót, mert fantasztikusan jó érzés! A legfrissebb fejezetet 12 komi ÉS 25 tetszik után fogom hozni. Lehet ez kegyetlenebb, mert ha az egyik elvárás megvan, az még nem elég, hanem kell mind a kettő, de remélem valamilyen szinten megértitek. Puszilok mindenkit, jó olvasást!:) x.

                                                                       ~ Bella ~

Reggel 5 órakor csörgött mellettem az óra. Nyöszörögve keresgéltem, de mivel nem találtam, kinyitottam a szemem, megdörzsöltem, és amint visszatért látásom, leállítottam az ébresztőt. Harry ugyanolyan egyenletesen szuszogott, mint eddig. Mellette még bombát is lehetne robbantani, azt se venné észre. Odafordultam hozzá, és rázogatni kezdtem a vállát. Eleinte nem reagált, de aztán kinyitotta a szemét, rám nézett, majd mosolyogni kezdett.

- Ébredj. Fél óránk van elkészülni. – motyogtam, majd kimásztam az ágyból, és feloltottam a lámpát. Harry nyöszörgött egyet, gondolom, a túl nagy fénytől. Kihasználva barátom reggeli lomhaságát, gyorsan letusoltam, megmostam a fogam, felvettem a fehérneműt, majd kisétáltam a szekrényhez, ahol a tegnapi összeállítás csak rám várt, és arra, hogy felvegyem. Harry csendben bevonult a fürdőbe, és ő is elvégezte ugyanazt a folyamatot, mint én.

A kis összeállításom egy virágos, pánt nélküli, selyem felsőből, és egy fehér farmerból állt. Raktam hozzá kiegészítőket, majd a fürdőbe mentem, hogy megcsináljam a hajam, és kisminkeljem magam. Harry a haját szárította, dereka köré egy törülköző volt csavarva. Odaálltam mellé, és felkötöttem a hajam lófarokba, az elejét puklisra meghagyva. Sminket nem nagyon raktam magamra, csak alapozót, pirosítót, és szempillaspirált. Ennyiből állt a hétköznapi sminkem.

- Amúgy, jó reggelt. – nevetett Harry, majd közel hajolt, és megcsókolt.

- Neked is. – motyogtam bele csókunkba.

- Öltözök, mert aztán miattam fogjuk lekésni a gépet. – nyomott befejezésül egy puszit a számra, majd eltűnt.

- Zayn-t nem lehet felül múlni. – emeltem fel a hangom, hogy meghallja. A válasza csak egy halk nevetés volt.

                                                *~*~*

Miután mindannyian elkészültünk, és leadtuk a szoba kulcsait, beszálltunk a kocsiba, és a reptérig meg sem álltunk. Háromnegyed óra volt az út, amit mi főként néma, beszédhiányos időtöltéssel ütöttük el. Senki se szólalt meg, csak bámultunk kifele a fejünkből.

- Le vagytok amortizálódva. – szólt hátra Matt. Nem érkezett válasz, amin még én is elmosolyogtam magam. – Éltek még? – fordult ki az ülésből, hogy ránk lásson.

- Meditálunk. – motyogott Louis. Matt tudomásul vette, előre fordult, és többet nem szólt hozzánk, de mi sem egymáshoz. A reptéren nagy tömeg volt, közel kellett maradnunk egymáshoz, ha nem akartunk elsodródni a sok emberrel. Magángépünk volt, ezért mi előre mehettünk, amit páran nem igen néztek jó szemmel. A repcsi belseje gyönyörű volt, tiszta luxus. Nem volt erőm, se idegrendszerem ebben gyönyörködni, hiszen már most liftezett a gyomrom, a szívem pedig kihagyott pár dobogást. Leültem a helyemre, és próbáltam elaludni, de ennyi idő alatt képtelenség lett volna. A pilóta megszólalt, de ettől az egy szavától frászt kaptam: felszállás. Görcsösen fontam össze kezeimet magam előtt, és összeszorított szemekkel tűrtem, ahogy a gép emelkedik. Szörnyű élmény volt, úgy éreztem, hogy belepasszírozódok az ülésbe, de amint elértük a megfelelő magasságot, ez az érzés elmúlt. Kinéztem az ablakon, és elképesztően gyönyörű látvány fogadott. Láttam a felhőket, és a házakat, meg.. mindent. Harry leült mellém, majd egy biztató mosollyal, puszit nyomott az arcomra. Elővettem a fülesemet, lejjebb csúsztam az ülésbe, majd elindítottam Katy Perry Wide Awake c. számát, és becsuktam a szemem.

Nem kellett sokat bajlódjak, hamar elaludtam. Arra keltem fel, hogy valami az ölemben landolt. A szemeim kipattantak, és lábamon heverő műanyag galambra néztem. Nyúltam a fülesemért, hogy eltegyem, de nagy meglepetésemre már nem voltak a fülemben, se a telefon a kezemben. Biztos Harry eltette őket.

- Louis, nem hiányzik a galambod? – kérdeztem. A repülő hátuljában voltak a többiek, gondolom békén akartak hagyni alvás közben, ami elég meglepő.

- Rossz vagy Kevin. – dorgálta meg a műanyag madarat. – Látod Lisa, már Kevin szerint is sokat alszol. – nevetett a répasrác. Megforgattam a szemem, felálltam, megigazítottam a ruhámat, aztán a többiekhez sétáltam, és beültem Harry ölébe.

- Hogy vagy? – puszilta meg arcomat barátom.

- Álmosan. – hajtottam fejem vállára.

- 2 órát aludtál. – nevetett.

- Hány óra múlva szállunk le? – dünnyögtem.

- Kb. még egy óra. – egy fújtatással jeleztem, hogy megértettem.

- Mit csináljunk, ha megérkeztünk? – csatlakozott társaságunkhoz Zayn, aki eddig a mosdóban volt elfoglalva hajával.

- Együnk. – vetette fel ötletét Niall.

- Ezt az ötletet én is támogatom. – ültem fel.

- És ha ettünk utána? – forgatta meg szemeit Zayn. Még mielőtt válaszolni tudtunk volna, kinyílt az ajtó, és Matt sétált be rajta.

- Mi újság van fiatalság? – állt meg mellettünk.

- Azon gondolkozunk, mit csináljunk, ha megérkeztünk Párizsba. – válaszolt Niall. Párizs. Fel tudjátok ezt fogni? 1 óra múlva Párizsban leszek! Ti igen? Én még mindig nem.

- Ti egy TV-s interjúval kezdtek, Lisa, neked fotózásod lesz. Aztán szabadok vagytok 6 óráig, mivel akkor lesz a közös rádiós interjútok. Utána megint szabadok vagytok. Holnap mindkettőtöknek koncert lesz, aztán valami áruház aulájában közönségtalálkozó. – sorolta.

- Gyűlölöm a fotózásokat. – jegyeztem meg.

- Ez van kislány. – bökött oldalba Matt. – Ha gondoljátok, a szabadidőtökben megnézhetnénk Disneyland-et, meg az Eiffel tornyot. Ja, és a Notre Dame-ot.

- Disneyland! – ugrott fel Louis lelkesen.

- Egy tipp, az Eiffel torony este szebb. – vetette oda Matt utolsó mondatát, mielőtt még kisétált volna az ajtón. Amint becsukta, Louis szája megeredt, és arról kezdett beszélni, hogy találkozni akar Goofy-val. Az elejét még elcsíptem, de aztán a szempilláim elnehezedtek, és az sem segített, hogy Harry valami – számomra – ismeretlen dallamot kezdett a fülembe dúdolni.

                                               *~*~*

- Lisa, leszállás. – rázogatott Harry. Talán ilyen gyorsan még soha nem tértem magamhoz. A biztonsági övhöz nyúltam, és ahogy a pilóta kérte, becsatoltam magamon. Ez még rosszabb volt, mint a felszállás, de amint a gép megállt, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Gyorsan szálltam le a földre, és szívem szerint megcsókoltam volna a talajt, ahogy a filmekben is szokták, de a rengeteg paparazzi, és rajongó miatt ez megvalósíthatatlanná vált számomra. A napszemüvegemet a szememre tettem, megvártam, míg a fiúk mellém érnek, Harry a kezét enyémbe csúsztatta, és úgy sétáltunk ki a reptérről. A fotósok egymást fellökve tolakodtak még közelebb hozzánk, minket pedig a sok nagydarab biztonsági majdnem összepréselt. A híresség első és egyben legnagyobb hátránya a sok lesifotós. 15 évesen elgondolkoztam rajta, hogy én is az leszek, de aztán rájöttem, hogy a sztárok gyűlölnének, ami nem éppen válna előnyömre, így letettem erről az egészről. Kiérve a hatalmas épületből egy fekete-kék színkombinációval ellátott buszt pillantottam meg, és ez még nem is keltette volna fel az érdeklődésemet, ha nem Tess és Soraya száll ki belőle. A 2 lány, aki velünk tart a turnén. Rémlik?

- Lányok? – kérdeztem meglepetten, és hangosan, mivel a paparazzik a fülünkbe ordibálták kérdéseiket.

- Sziasztok. – öleltek meg minket.

- Ez a turnébusz? – csodálkozott Niall. Ők már voltak turnézni, de ezek szerint nem ezzel a csodajárgánnyal. A lányok hevesen bólogatva ragadták meg kezeinket, majd felhúztak a busz ajtaján. Az elém táruló látványtól az állam szerintem a cipőm orrát súrolta. Ilyen buszt én még életemben nem láttam. Igaz, szűk volt kicsit, de volt benne egy ülőgarnitúra, ez rögtön a sofőrülés után. Ezzel srégen pár szék, gondolom, ha a vezetőnek beszélgető partnere akad. Előre haladva egy konyhaféleség, pultokkal, hűtővel, mikróval, és minden egyéb háztartási kis gépezettel. Utána a fürdő, amiből volt 3, egymással szemben, majd a legvégén 2 hálószobának nevezhető, beépített emeletes ágy. Külön volt nekünk, lányoknak, és a fiúknak.

- Ez durva. – jegyeztem meg. Hangos csörömpölés támadt mögöttünk, és mikor megfordultunk, a kicsit kipirult fejű Niall-el találtuk szembe magunkat, aki a hűtő tartalmát fosztotta ki épen. Éreztem, hogy ezen a buszon nagyon jól fogom érezni magam, hiszen olyan, mint egy luxusbusz. Vagy, várjunk csak. Ez nem csak olyan, hanem eleve egy luxusbusz.

Miután minden kis négyzetcentiméter megnéztünk a buszban, leültünk az ülőgarnitúrára, és úgy beszélgettünk az elkövetkezendő fellépéseink sorozatairól. Zayn karján tanulmányoztam tetoválását, mely mikrofont ábrázolt, mikor Matt lépett fel a buszra.

- Na srácok, hogy tetszik a busz? – kérdezte mosolyogva. Még mindig a reptér előtt álltunk, a busz körül rengeteg ember, és ha az ablakon nincs sötétítő, a pofámba vakuznak, ami rendesen felhúzott volna, és tömegverekedést rendezek, az már biztos.

- Megértem, hogy a lányok miért ezt választották a szálloda helyett. – válaszolt Liam.

- Vagyis tetszik. – vonta le következtetését Matt.

- Már hogy ne tetszene? – tette fel költői kérdését Ariana.

- Jól van akkor. – mosolygott Matt. – Mi van kislány, szótlan vagy. – lökte meg a vállamat.

- Álmos vagyok. – mondtam, miközben előszeretettel bambultam a cipőmet.

- Szedd össze magad, 1 óra múlva fotózásod lesz. – simított végig karomon.

- Akkor elmegyek zuhanyozni. – álltam fel.

- Fiúk, nektek 2 óra múlva lesz a TV-s műsor. – szólt Matt, majd a részleteket kezdte mesélni, de azt már nem hallottam, mivel előhalásztam a törülközőmet, és magamra zártam a fürdőt. Éppen hogy levetkőztem, megmozdult alattam a talaj. Ha nem kapaszkodok meg, elesek, ugyanis a busz elindult.

- Na, ez így érdekes lesz. – nevettem saját magamon. Vagy 3-szor kenődtem fel a tuskabin falára, de ahelyett, hogy ideges lettem volna, csak röhögtem és röhögtem. Már egy fél órája egyhuzamban rázott a nevetés, a szememből folyt a könny, és a hasam is irtózatosan fájt.

- Lisa, minden rendben? – kopogott Zayn.

- Igen, csak. – kezdtem, de egy újabb kanyar következett, és megint a zuhanyfülkének estem. Már sikítva nevettem. Komolyan, ha valaki nem ismerne, azt hinné a sárga házból szabadultam.

- Őrült nőszemély. – nevetett most már Zayn is, majd a lépésekből ítélve elment. Nagy nehezen kimásztam, felöltöztem, és a hajamat is újra fogtam. Éppen léptem az ajtóhoz, mikor drága sofőrünk Weldon fékezett, így én oldalra estem, és belevágtam a fejem a csapba. Egy cifra káromkodást mondtam el, mert a fejem iszonyatosan fájni kezdett, és a bizonyos kis fényes csillagok is megjelentek.

- Lisa, jól vagy? Mi volt ez a zaj? – dörömbölt az ajtón Zayn. Kinyitottam, és melegítőnadrágos, félmeztelen felsőtestű barátomra meredtem, miközben a fájó területemet fogtam.

- Bevertem a fejem. – motyogtam.

- Hideg kanál. – mutatta fel mutató ujját, majd elrohant, és egy kanállal tért vissza. Éppen hogy mellém ért, Weldon ismét fékezett így Zayn egy hatalmasat vetődött a lábaim előtt. Itt szakadt el nálam a cérna, összegörnyedtem a földön, és úgy kezdtem el újra nevetni. Zayn is beverte a fejét, de ő is nevetett velem együtt. A többiek rohantak felénk, majd mikor megláttak, röhögni kezdtek, főleg Niall, kinek nevetését a busz mellett elhaladók is biztos hallották.

- Ti mi a fenéken csináltok? – futott hozzánk szigorúan Matt, de amint elé tárult a látvány, ős is nevetni kezdett. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, majd a kanálért nyúltam, de Zayn a saját puklijához nyomta, mondván: neki jobban szüksége van rá, mert egy púppal a fején, már nem olyan helyes.

- Egoista. – köhintettem, mire fejbevágott egy párnával. Ütögetni kezdtük egymást, Liam úgy választott szét minket.

- Rosszabbak vagytok, mint a testvérek. – jegyezte meg Liam, miután sikerült szétvennie minket. Csak rányújtottam a nyelvem Zayn-re, mint egy kislány, majd hátra arcot csináltam, és a konyhába mentem – az előzőkből tanulván – kapaszkodva, és elővettem egy kanalat, majd a fejemhez szorítottam.

                                              *~*~*

Az egy óra hamar elrepült ilyen társaságban, csak azt vettük észre, mikor egy nagy fotóstúdió előtt állt meg a busz. Mivel a fiúknak interjúja lesz, nem maradhattak, viszont a 3 másik lány inkább az én programomat választotta, mint a srácokét. Elköszöntünk egymástól, majd Brooks társaságában beinvitáltuk magunkat a nagy épületbe. A recepción, miután felismertek, aláírtam egy papírt a recepciós nő lányának, mivel nagy rajongóm, és fényképezkedtem is vele, mivel a fal tele volt fotókkal, ahol híres emberekkel pózolt. Örömmel tölt el, hogy vannak saját rajongóim. Leírhatatlan érzés.

A fotóst Tod-nak hívták, és nagyon kedves embernek tűnt. 2 „asszisztense” volt, akik elmondtak mindent, amit tudnom kellett, majd betuszkoltak egy öltözőbe.

Egy fehér, csipkés ruhát adtak rám, fölé pedig egy selyem kis női zakóféleséget, a lábamra meg egy szandált. A sminkelés egyszerű volt, mégis annyira rikítottak tőle a szemeim, hogy az már ijesztő volt. Valójában nem kellett pózokba beállnom, csak természetesen viselkedni. Mosolyogtam, felemeltem az egyik lábamat, mint a kis királylányok. Volt ahol hülye fejet vágtam, a másik pedig egy spontán kép, ahol épen nevetek valamin. A végeredményt nézve nagyon jól sikerült az összes, meg voltam elégedve a napi teljesítményemmel. Visszavettem a saját ruhámat, majd megköszöntem Tod-nak a munkáját.

- Még mielőtt elmennél, szeretnék adni neked valamit. – fogta meg csuklómat a fekete hajú fotós. Kíváncsian vártam, hogy mi fog kisülni ebből. Egy gyönyörű zöld, már-már türkizkék, fodros aljú, a derekánál övvel rendelkező ruhát adtak a kezembe.

- Ez micsoda? – kérdeztem. Oké, tudtam, hogy egy ruha, ennyire nem vagyok hülye, de nem értem, miért adják nekem.

- Ez egy saját tervezésű ruha, csak neked. Másnak nem lesz ilyen. – kacsintott rám. – Néz meg az öv hátulját. – megtettem, amit kért: bele volt írva a nevem, meg a dátum, és pár dicsérő szó a munkámmal kapcsolatban.

- Köszönöm szépen. – öleltem meg őket, majd a búcsúzás után kisétáltunk az épületből. A turnébusz már ott állt, a fiúk nélkül, mivel ők interjún vannak. Úgy döntöttünk a lányokkal közösen, hogy ránk fér egy kis sziesztázás, ezért átöltöztünk melegítőbe, és lefeküdtünk aludni. A busz elvitt minket valahova, ahol a fiúk interjút adtak, és ott leparkolt. Nem kellett sok, elaludtam.

Arra ébredtem, hogy valaki ráül a csípőmre. Nem volt könnyű az illető, ezért anélkül, hogy kinyitottam volna a szemem, elkezdtem párnával ütni. Mikor nevetését meghallottam, rájöttem, hogy legjobb fiúbarátom, Zayn ücsörög rajtam.

- Ébresztő Bella! – kiabálta a fülembe. Letettem a párnát, majd kinyitottam a szemem, és Zayn-re néztem.

- Bella? Na, ez hogy jött? – húztam fel a szemöldököm.

- Mivel a Lisa rokon neve az Isabella, és abból maradt a Bella. Most már így foglak hívni. Meg amúgy is. Az Alkonyatos Bellához is hasonlítasz, ugyanolyan szerencsétlen vagy. – nevetett. Felkaptam a párnát, és újra ütni kezdtem.

- Köcsög vagy Zayn. – morogtam. Megfogta a kezem, leszorította a fejem mellé, majd közel hajolt, annyira, hogy éreztem, ahogy kifújja a levegőt.

- Kicsit erősebb vagyok nálad, nem gondolod? – húzogatta játékosan szemöldökét.

- Fiúból vagy. Az lenne a baj, ha nem lennél erősebb. – hunyorogtam, majd feljebb emeltem a fejem, és megfejeltem. Még mindig ugyanolyan közel volt hozzám, de egyáltalán nem zavart. Ő a legjobb barátom, és nem érzem kínosnak az ilyen helyzeteket, és gondolom, ő sem.

- Tudod, hogy te vagy a legjobb lány barátom? – döntötte homlokát enyémnek. A férfi parfüm, és Zayn jellegzetes illata beleköltözött orromba, és nem akart távozni onnan.

- Tudod, hogy te vagy a legjobb fiú barátom? – pusziltam meg arcát. Kicsit távolabb ment, és pár percig csak bámultuk egymást. – Leszállnál rólam? – nevettem.

- Kényelmes vagy. – tehénkedett még jobban rám.

- Neked viszont nehéz a picsád. – nyöszörögtem, ezáltal elérve, hogy Zayn kimásszon abból a kis helyből, amit ágynak lehetett nevezni. Mikor felültem benne, 15 centire volt a fejem a tetejétől. Nem értem, Zayn hogy nem verte be a buksiját. Mikor már két lábon álltam, Zayn megölelt.

- Örülök, hogy megismerhettelek Bella. – motyogta a nyakamba. – Tiszta BFF. – nevetett, és én is vele együtt.

- Még valami néven gondolkoznom kell, amit rád ragasztok, de én is örülök Malik. – mosolyogtam. Ritka lehetőség adatott meg nekem, ugyanis van egy lány BFF-em, ahogy Zayn fogalmazott, és egy fiú BFF-em is. Ritka szerencse.

- Ugye nem fogsz majd lelépni soha? – nézett szemeimbe.

- Nem fogok. – nyugtattam meg, miközben végigsimítottam arcán.