72.rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Lenne egy kérdésem. 2 nem tetsziket is kaptam. 1.) azért, mert Harry és Lisa között konfliktus lépett fel vagy 2.) más miatt. Ilyenkor jó lenne ha leírnátok, mi nem tetszik, hogy változtassak rajta, mert így nehéz. Ha az első verzió miatt van, egy történet nem lehet egész végig happy.. kellenek bonyodalmak, veszekedések, és nem boldog részek is. Ha minden frankón menne, kiszámítható lenne az egész, és az (SZERINTEM) nem lenn túl jó. Vagy, de? Ha rosszul gondolom, szóljatok.

A másik dolog.. az eddigi legkevesebb kommentet kaptam, jelen esetben kettőt.. nem tudom ennek mi az oka.. a blog kezd unalmassá válni, vagy, mi történt? Ezért is, a következő fejezetben nem a "tetszik"-eken lesz a hangsúly, hanem a komikon. A tetszik is fantasztikusan jól esik, de gondolhatjátok, hogy a komi még jobban. 

Az összeyűlt 23 rendszeres olvasómnak nagyon örülök, és köszönöm! Még valami, aztán olvashatjátok a részt.. Elkezdtem a 3. blogomat, persze, még nem a neten, csak a gépen World-ben. Már 16 rész készen van belőle, és haladok. Sőt, a Debby-sel is eléggé elhaladtam.Nem tervezem, hogy Lisa és Debby után eltűnök, mivel szeretem írni. Amíg van aki olvassa, én örömmel csinálom.:)

 Elmondtam mindent szerintem. 12 kommentár után jön az új rész, a tetszikek most nem számítanak bele, de azért örülnék annak is! Jó olvasást!:)♥

                                                   ~ Köszönöm Brighton! ~

Miután letusoltam, megmostam a fogam – megint. Imádok fogat mosni. – a szekrényem elé álltam be, és bámultam a ruháimat. Egy farmer rövidnadrágra, és egy fodros, spagetti vállas kis felsőre esett a választásom. Gyorsan magamra kapkodtam, majd egy ehhez illő halványzöld sminket tettem fel, színezett arckrémmel. A nyakamba egy macskás nyakláncot, a kezemre egy szintén zöld karkötőt, és egy szíves fülbevalót pakoltam még magamra. A zöld saru felvétele után, késznek nyilvánítottam magam. A folyosóra egyszerre léptünk ki Ariana-val.

  

- Csinos vagy. – mondtuk, ezt is teljesen egyszerre, úgy, ahogy a „köszönöm”-öt is. Felhívtam Brooks-ot, aki szíves örömest jött értünk. Fogalmam sincs, hány plázát jártunk végig, de nagyon sokat, és a kezünk majd leszakadt a sok új ruhától, és cipőtől, amik a táskát nehezítették. Mindig is tudtam, hogy ha egyszer több pénzem lesz, nem tudok majd megállj parancsolni magamnak, de főként Ariana-nak a vásárlásban.

- Szerintem most már elég lesz. – nevettem, mikor a kocsi hátsó ülése, már dugig volt táskákkal.

- Szerintem is. – nevetett barátnőm. – Megiszunk valamit?

- Mire gondolsz? – húzogattam játékosan szemöldökömet.

- Ami hűsít. – kacsintott.

- Brooks, maradhatnak a kocsiban a cuccok? – fordultam meg tengelyem körül, hogy a 2 méteres emberre nézzek.

- Beszállok, leparkolok oda, ahol megisztok valamit, és a kocsinál maradok. Ha baj van, észre fogom venni, és megyek. – tudakolt. Egyre jobban szerettem ezt a testőr dolgot. Egy közeli kis fagyizó teraszára ültünk be. Miután egy csinos, barna hajú lánynak Ariana leadta a rendelést, ültünk és vártunk.Nem telt el 10 perc, a hatalmas fagyi kehely, rengeteg gombóccal, csoki öntettel, és mogyoróval, előttünk állt.

- Jó étvágyat hozzá. – mosolygott a lány, majd eltűnt.

- Úr isten. Ezt hogy fogjuk megenni? – néztem barátnőmre.

- Úgy, hogy befogod a pici szádat, és elkezded kanalazni magadba. – nyomta kezembe a kanalat. Elképesztően jól esett, belülről teljesen lehűtött, és mellesleg, nagyon finom volt. Még én is meglepődtem magunkon, mikor a kis üvegtálat üressé ettük.

- Na látod, elfogyott. – mosolygott Ariana.

- Tele vagyok. – nevettem. Barátnőm csak egy egyetértő sóhajtást hallatott, majd felállt. A kocsi felé tartottunk, nagyban beszélgettünk, mikor 4 srác ugrott be elénk. Nem sok hiányzott, hogy ijedtemben elsikítsam magam. Azért nem akartam, mert akkor Brooks szegény fiúkat leüti, vagy csak rájuk ugrik, szóval, megkíméltem őket ettől, hiszen nem tűntek vérmes vadállatnak.

- Szia, Aaron vagyok. – nyújtott kezet.

- Szia, én meg Lisa. – fogadtam el jobbját.

- Tudom. – vigyorgott. – Ők pedig Carlos, Derek, és Zane.

- Helló. – intettem feléjük.

- Nem akarlak feltartani, de lehetne egy közös képet? Nagyon szeretem a zenédet, de téged jobban. – bókolt egy féloldalas mosollyal az arcán. Szemének színe piszkosul hasonlított a zafírra, és ahogy csillogott. Hű.. ennyi a véleményem. Gyönyörű szempárral rendelkezett, de nem csak ez volt rajta a szép. Arca helyes, széles vállak, és biztos vagyok benne, hogy kocka has. Keze férfias, hangja pedig dörmögős. Olyan, igazi pasi.

- Persze. – mosolyogtam. Mind a négy fiúval megcsináltam a képet, majd barátnőm mellé húzódtam.

- A telefonszámodat elkérhetném? – fúrta pillantását enyémbe Aaron. Már majdnem rávágtam, hogy persze, de aztán beugrott, hogy túl kockázatos lenne. 1. ott van nekem Harry, és tényleg szeretem, bár, most mosolyszünet van köztünk. 2. híres vagyok, és ha felteszi a netre, éjjel nappal zaklatva leszek.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Tudod, van barátom. – mosolyogtam zavartan.

- És sokáig lesz még? – lépett egy lépést közelebb. Ennél feltűnőbben már nem is nyomulhatna.

- Igen, nagyon remélem. – vágtam rá. Azért, jó lenne, ha tudná hol a határ.

- Azért, ha majd összevesztek, vagy csak megunod, én itt leszek neked. – lépett még közelebb! Mielőtt valami rosszindulatú lesifotós lefotózna, hátráltam egyet.

- Majd észben tartom. – hunyorogtam. Brooks, mint valami égi segítség, mellém lépett.

- Minden rendben? – nézett rám.

- Persze. Úgyis menni készültünk. Sziasztok. – köszöntem.

- Ne felejtsd el, amit mondtam. – kiáltott utánam a zafír szemű fiú.

- Nem fogom. – mondtam, de csak magamnak.

- Ennél nyilvánosabban, nem is mozdulhatott volna rád. – csattant fel barátnőm. – De meg kell jegyezni, eszméletlenül szép szeme volt, és úgy a srác se rossz.

- Ariana. Stop! – szóltam rá. – Hahó, ott van Niall.

- Neked meg Harry. – öltötte ki rám nyelvét.

- Éppen ezért állítottam le a srácot.

- Rád mászott? – nézett le rám Brooks.

- Igen. De nem volt vészes. – rántottam meg a vállam. Alig, hogy beszálltunk a kocsiba, a telefonom csörögni kezdett.

- Igen? – szóltam bele.

- Lisa, ti hol vagytok? – zihált a telefonba Zayn.

- A kocsiban. Mindjárt megyünk vissza a szállodához. De Zayn, miért lihegsz? – nevettem.

- Mert körbefutottuk az egész szállodát, és a szálloda környékét, hogy megkeressünk titeket. – motyogott. Hallottam, a másik 4 fiú is elég intenzíven kapkodta a levegőt.

- Nem gondolkoztál azon, hogy felhívsz? Az egyszerűbb lett volna, nem? – mosolyogtam.

- Ne legyél szemtelen. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- 5 perc és ott vagyunk. – csaptam le.

- Zayn? – sandított rám Ariana.

- Igen. Körbefutották a szállodát, mert azt hitték eltűntünk.

- És a telefon? – mosolygott.

- Én is ezt mondtam. – vigyorogtam.

                                                                        *~*~*

Amint felértünk a lifttel a folyosóra, lábak dübögése jelezte, hogy 5 fiú éppen felénk fut.

- Ki merjünk szállni? – nevettem.

- Hát. Aha. – röhögött barátnőm. Éppen, hogy kitettem a lábam a liftből, már Zayn karjaiban voltam. Felkapott és megpörgetett.

- Úgy hiányoztatok. – motyogta, mikor letett.

- 3 óráig nem láttuk egymást. – nevettem.

- Az hosszú idő. – lépett mellém Liam.

- És, hogy ment az interjú?

- Jól. Sokat kérdeztek rólunk, rólatok. De, főleg rólatok. – tette a sértődöttet Niall.

- És, mit mondtatok? – sandítottam Harryre, aki elég feltűnően sütötte le szemeit. Én ezt jó jelnek veszem. Mindig ilyen fejet vág, ha megbánja a dolgokat.

- Hogy minden rendben van. – válaszolt Niall.

- Ti, mit csináltatok ma? – érdeklődött Louis.

- Jézusom. – néztem ijedten Arianara. – Brooks, elvitte a ruhákat! – nevettem.

- Basszus. – csapott a fejére, és már a lift hívógombjára tenyerelt.

- Micsoda? – húzta fel szemöldökét Liam.

- Vásároltunk. – vigyorogtam. - Kicsit, talán sok mindent. – tettem hozzá. Amint leértünk a lifttel, örömmel láttuk, hogy Brooks még nem ment el. Mivel nem láttam értelmét annak, hogy felvigyük a szobába őket, megbeszéltem testőrömmel, hogy a többi bőröndhöz - ami a turnébuszban pihen – rakja be őket.

- És, mit csináltatok még a vásárláson kívül? – nevetett Zayn.

- Megettünk egy hatalmas fagyi hegyet. – fogtam meg hasam.

- Meg lekoptattad az Aaron gyereket. – tette hozzá Ariana. Mikor szúrósan néztem rá, eltátogott egy „hupsz”-ot.

- Kit? – kapta fel fejét Harry.

- 4 srác odajött hozzánk, hogy kell közös kép, és az egyik..

- Feltűnően rád mászott. – fejezte be helyettem barátnőm.

- De nem volt semmi gáz, csak eljöttünk. – mivel Ariana szólásra nyitotta a pici száját, rátapostam a lábára, de csak úgy, hogy ő érezze, más ne lássa. Az emeletre felérve, egymással szembe álltunk.

- Mivel, ez az utolsó napunk Brighton-ban, kimehetnénk a partra estefelé sétálni, hogy megnézzük a naplementét. – adta a tippet Niall. Egyöntetűleg helyeseltük az ötletét. Mindenki elvonult a saját szobájába, én is így tettem. Vártam, hogy Harry megszólaljon, de nem mondott semmit, csak lefeküdt az ágyra, és a plafont bámulta.

- Oké. – suttogtam magamnak. Ha nem beszél, én se fogok. Majd rájön, ha úgy érzi. Bemásztam a fal felőli részre, felültem törökülésbe, és elővettem a laptopomat. Twitteren posztolgattam, mikor megláttam az Aaronnal készült közös képeket.

- Na, remek. – motyogtam.

- Mi történt? – könyökölt fel Harry. Felé fordítottam a gépet, így ő is megvizsgálhatta a képeket. Nem éppen tetszett neki a dolog, de amíg ő is fotózkodhat csinosabbnál csinosabb lányokkal, én miért ne csinálhatnám ugyanezt a fiúkkal?! Visszadőlt, én pedig tovább gépeztem. Mikor meguntam, eltettem, hátamat a falnak döntöttem, és úgy bámultam ki a fejemből. Éreztem, hogy Harry néz, de azért se figyeltem rá.

- Figyelj, Lisa. – ült fel mellém, testével felém fordult.

- Igen? – bámultam továbbra is egyenesen.

- Nagyon sajnálom, hogy úgy kiakadtam reggel. – fogta meg állam, és maga felé fordított. – Ha te még nem érzed, hogy szerelmes vagy, nem kell azt hazudnod. Tudom, a lányoknak ezt nehezebb kimondani, mint a fiúknak.

- Te..

- Beszéltem Arianaval. – fejezte be helyettem is a mondatot. Mosolyra húzódott a szám, majd én is felé fordultam.

- Szeretlek. Rengetegszer mondtam már, hiszen tényleg így van. Nem tudom, hogy ez-e a szerelem, de ha nem is már nagyon közel jár hozzá. – mondtam el monológomat, egy percre sem leemelve szemem róla. Válasz képen csak megfogta az állam, és gyengéden megcsókolt.

- Én is nagyon szeretlek. – motyogott bele csókunkba. – Szent a béke? – húzódott el.

- Részemről igen. – kacsintottam rá. Megfogta a derekam, és ölébe húzott.

                                                                       *~*~*

Mivel az idő még mindig ugyanolyan jó volt este is, mint délután, egy farmer ruhát vettem fel. Az alja rövidnadrág, a felsője pedig nyakba akasztós. Sminknek csak nagyon alapot használtam: színezett arckrém, szempillaspirál.

 Miután a topánka a lábamon volt, kiléptem a folyosóra, ahol nagy meglepetésemre, Zayn-el találtam szembe magam. Odamentem hozzá, kezemet a homlokára tettem.

- Zayn, te beteg vagy? – tapogattam át arcát. – Te lettél kész elsőnek? Mi történt?

- Nagyon vicces vagy törpe. – fogta meg csuklómat, és leengedte magunk mellé. – Kibékültetek Harryvel?

- Igen, de te erről honnan tudsz?

- Egész idő alatt arról beszélt, hogy reménykedik abban, hogy megbocsátasz neki. – mosolygott. Megforgattam játékosan a szemem, majd az előttem álló fiúra néztem.

- Félek a holnapi repüléstől. – rágcsáltam alsó ajkam.

- Ne parázz, én is így voltam az elsővel. – mondta. 2 másodpercig egymást néztük, aztán nevetni kezdtünk. – Hát, ez a mondat kicsit félreérthető volt. – vakarta meg tarkóját.

- Készen vagyunk. – jelent meg csapatunk többi tagja. Harry mellé léptem, nyomtam egy puszit a szájára, majd a lift felé indultam. Mivel tegnap én vezettem, ma Louis-on volt a sor. Csak úgy ment bele a vezetésbe, ha én ülök mellette az anyós ülésen. Nem volt hosszú az út, de azt is végig nevettem. Még mindig nem értem, hogy fér Louisba egy hülyeség úgy, hogy nem durran szét tőlük. Őrületes ez a srác, egyszerűen imádom.

- Lisa, nem mutatom ki, de tudd, hogy most féltékeny vagyok rád. – sandított felém.

- Miért is? – nevettem.

- Ebben a ruhában nagyon jó segged van, de az utóbbiban mindben. Most már visszább vehetnél, mert féltékeny a fenekem.

- Bocsi, Louis popó. – mondtam, de a végére elnevettem magam. Mikor megérkeztünk, Louis lezárta a kocsit, aztán elkezdtük a sétát. Az egész partot végig sétáltuk, miközben gyönyörködtünk a csillagos égben, és persze beszélgettünk, nevetgéltünk. Mikor a lábaink már kipurcantak, leültünk a homokba, és úgy folytattuk a csevegést. Harry közvetlen mellettem ült, testével hozzám simult, éreztem szívének dobogását.

- Még mindig nem tudom elhinni, hogy holnap Párizsban fogom álomra hajtani a fejem. – motyogott Ariana.

- Már ha túléljük a repülőt. – mondta Liam, halálosan komolyan, mire felkaptam a fejem. Nevetni kezdtek, biztos kiült az arcomra, hogy mennyire félek ettől az egésztől.

- Ez kicsit sem vicces. Még életemben nem ültem repülőn, és nem is terveztem, de még is fogok. Minden második filmben lezuhannak, érhető a félelmem. – mondtam sértődötten.

- Nem lesz baj, nyugi. – motyogta Harry, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Amúgy, holnap lesz interjútok, vagy valami? – kérdezte barátnőm. A válaszra én is kíváncsi voltam. Azt nem tudhatják, hogy nekem mi lesz, hiszen Matt azt velem beszéli meg.

- Lesz egy TV-s interjúnk, meg egy közös rádiós. – nézett rám Niall. Egy bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem.

Ezt követően nem beszélgettünk egymással, csak ültünk, és bámultunk ki a fejünkből. Harry néha odahajolt, megpuszilt, vagy Niall és Ariana halk cuppogása törte meg a csendet. Nem tudom meddig ülhettünk ott, mikor a hátsó részem már zsibbadni kezdett, és biztos voltam benne, hogy későre jár az idő.

- Szerintem menni kéne. – vetettem fel az ötletet. Senki nem válaszolt, csak sorban álltak felfele. – Tiszta homok a fenekem. – jegyeztem meg.

- Majd én segítek. – nevetett Harry, és elkezdte lesöpörni a hátsó részem.

- Nagylelkű vagy. – fogtam meg kezeit, és magam elé húztam őket, ezzel Harryt is szorosan magamhoz vonva.

A hotelszobák előtt egy-egy öleléssel és puszival köszöntünk el egymástól, majd mindenki a saját kis szobájába vándorolt. Harry bezárta az ajtót, én pedig levettem magamról a ruhámat, és egy fehérneműben járkáltam, hogy feltegyem tölteni a telefonomat.

- Kezdjem a tusolást? – fordultam Harry felé, aki szintén egy boxerben álldogált.

- Én másra gondoltam.

- Akkor kezd te. – nevettem.

- Nem erre. – mosolygott, majd megfogta a kezem, és magához húzott. – Menjünk inkább együtt. – puszilt szájon. Nem volt erőm ellenkezni, ezért beleegyeztem, amit még Harry is furcsállt, hogy ilyen hamar rá tudott venni. Sejtettem, hogy ez a tusolás nem éppen lesz rövid, de egy bő háromnegyed óra után már törölköztünk. Magamra kapkodtam a pizsamámat, ami egy francia bugyiból, és egy lezser pólóból állt, majd megvártam, míg Harry is ruhában lesz. Leoltottuk a lámpát, és az ágyra ülve Twittereztünk még kicsit. „ Holnap indulás Párizsba!:D Halálfélelmem van a repüléstől, nagyon remélem, hogy nem lesz semmi baj. Brighton fantasztikus volt, köszönök mindent! xx. Lisa „ A szokásos kiírás után leállítottam a gépet, és visszapakoltam a bőröndbe, amiben most minden ruhám benne volt, hiszen még a parti séta előtt összepakoltunk. A többi bőrönd a buszban van, ugyanúgy, ahogy Soraya és Tess is, mivel ők is a buszban töltötték az elmúlt napokat. Nem értettem, miért jó ez nekik, de végül is, mindegy.

- Jó éjt, Harry. – hajoltam a göndör hajú srác felé, majd egy gyors csókot leheltem ajkaira. Oldalra fordultam, és behunytam a szemem. Pár perc késedelemmel Harry is eltette a laptopját, közel bújt hozzám, átkarolt, megpuszilta a vállamat, majd kényelembe helyezkedett, és ő is lehunyta a szemeit.