71.rész

Sziasztok!:) Boldog vagyok, mivel  21 rendszeres olvasóm van, ráadásul a nézettség  túllépte a tizenötezret, és már egy díjjal is büszkélkedhetek.:) Miért ne lennék boldog?!

Az új részhez csak annyit fűznék hozzá, hogy 35 tetszik, vagy 11 komi, és pakolom fel a legfrissebbet.:) Pusszantás.♥

                                              ~ Még csak 18 éves vagy ~

Az étterem mosdójában voltam, a hajamat igazgattam, mivel Louis drága teleszórta rákokkal. Rájött, hogy ő nem is annyira éhes, ezért a villájával az én hajamba lőtte őket. Viszont cserébe a fejére öntöttem a banánturmixomat, szóval most ő is a mosdóban hozza rendbe magát. Olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek, akik nem bírnak magukkal. Mikor végeztem, kisétáltam az asztalhoz, ahol a többiek hűlt helyét találtam. Kintről hangos nevetés szűrődött be, valószínűleg már kint vannak. Éppen indultam volna kifele, mikor egy erős kéz megragadta a csuklómat, és a raktárba húzott befele, majd magunkra csukta az ajtót. Valójában pánikba estem, de amint az illető jellegzetes illata eljutott az orromig, megnyugodtam.

- Nagyon romantikus vagy Harold. Nincs jobb, mint tisztítószer szagban, felmosók mellett beszélgetni. – nevettem.

- Ki mondta, hogy beszélgetni szeretnék? – tapadj ajkaimra. Kezével a fenekemet fogta és úgy vont még közelebb magához. Miután kezdtem érezni, hogy lassan megállíthatatlanok leszünk, elhúzódtam tőle.

- Most mi a baj? – nevetett.

- Te lehet szimpatizálsz az ilyen extrém helyekkel, és pozíciókkal, de nekem ez kicsit túl meredek. – nyomtam puszit szájára, megfogtam a kezét, majd kihúztam a raktárból. Nevetve követett, szabad kezét fenekemre tette.

- Tetszik ez a szoknya. – lehet egy csókot nyakamra.

- Tetszik, hogy nincs rajtad felső. – húztam végig kezem hasán, melyen tisztán ki lehetett venni a kockákat. Mikor kiértünk, a többiek már bikiniben kenték be egymást naptejjel. Vagyis, a lányok kulturáltan, a fiúkon viszont 5 centisen állt a fehér krém. Mikor Zayn meglátott, odafutott hozzám, megölelt, ezáltal engem is bekrémezve.

- Köszi, Zayn. – csaptam arcon játékosan. Elkentem magamon a naptejet, majd a lányokhoz sétáltam, és levettem a szoknyámat.

- Rikítasz, Lisa. – hunyorgott Louis.

- Ezt bóknak veszem. – nyújtottam rá a nyelvem.

- Megyünk a vízbe? – ugrált Niall. Teljesen fel volt pörögve.

- Én szerintem napozással kezdek. – szólalt meg Taylor. Csatlakoztam hozzá, így a többiek berohantak a vízbe, mi pedig kifeküdtünk a tűző napra. Átjárta testem a melegség, szinte már forrtam.

- Te is fázol? – fordítottam Taylor felé a fejem, egy 20 perc után.

- Persze, didergek. – dugta ki a nyelvét, és lihegni kezdett, mint a kutyák. Nevettünk egyet, majd ismét a nap felé fordítottuk a fejünket. 10 perc elteltével már kezdett kellemetlenné válni a napsütés, ezért feltápászkodtam, és pislogásokkal próbáltam visszanyerni a látásomat. Éppen szólni akartam Taylor-nak, hogy menjünk be a vízbe, mikor két erős és jéghideg kéz a lábam alá nyúlt, az ölébe vett, és rohanni kezdett velem a víz felé.

- Harry, tegyél le! – sikítoztam, kezeimmel pedig erősen a nyakába kapaszkodtam. – Harold, tegyél már le! – ahogy ezt a mondatod befejeztem, Harry belelökött a vízbe, ami felforrósodott testemnek nem éppen esett jól. Mikor feljöttem, a számban lévő vizet kiköptem, és a nevető Harry-re néztem.

- Most mi az? Te kérted, hogy tegyelek le. – mosolygott.

- Nagyon vicces vagy. – hunyorogtam. – Nem így gondoltam, te is tudod. – kezeivel átfonta a derekam, és közel húzott magához.

- Szeretlek maszat. – puszilt szájon.

- Maszat? – húztam fel a szemöldököm.

- Igen. A törpillát már Louis levédette. – nevetett.

- Hé, csak egy fejjel vagyok kisebb nálad. – fúrtam fejem még vizes mellkasába.

- Az is elég, nem? – karolt át.

- Én is szeretlek. – húzódtam el tőle. Ez idő közben hangos sikítás jelezte, hogy Taylor is hasonlóan végezte, mint én.

Egész délután a vízben állatkodtunk. Rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk. Jelenleg azt éreztem, hogy felhőtlenül boldog vagyok. Éppen egy világ körüli turnén vagyok, a One Direction-el, kinek egyik tagja a barátom. Most pedig Brighton tengerpartján hülyéskedek velük, Taylor Swift-el, és a legjobb barátnőmmel. Sikeres vagyok, teljesen összejött az élet. Este 9 óra fele befejezésképen úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a naplementében. Harry mellett lépkedtem, kezeink összefonva. Louis mint mindig, most is hozta a formáját.

- Min gondolkozol? – kérdezte Harry.

- Az életemen. – válaszoltam, miközben szememet egy pillanatra sem emelte le a lenyugvó napról.

- És mire jutottál? – cövekelt le, ezáltal engem is megállítva. Eddig észre se vettem, hogy lehagytuk a többieket.

- A többiek? – néztem széjjel.

- Már kb. 10 perce nincsenek velünk. – nevetett, majd egy lépéssel közel jött, homlokát enyémnek döntötte.

- Előzőre válaszolván, arra jutottam, hogy boldog vagyok. Itt vannak nekem a srácok, Taylor, Ariana, és te. Az életem ennél jobb nem is lehetne. – hadartam el, miközben egyfolytában szemébe néztem.

- Tudod mitől lenne még jobb? – érdeklődött. Szám és szemem között cikázott pillantásával. Felvontam egyik szemöldököm, ezért folytatta. – Ha vége van a turnénak, szeretném, ha hozzám jönnél. – fúrta zöld szemeit enyémbe. Én csak álltam, erre a mondatára még a vér is kifutott a lábaimból.

- De.. még csak.. 18 éves vagy. Nem sok srácot ismerek, aki ennyi idősen már egy hárpiához akarja kötni magát. – nevettem.

- Te is 18 éves vagy, és nem vagy hárpia. Mindennél jobban szeretlek, és nem látom értelmét annak, hogy várjunk. Ugyanígy foglak szeretni 23 évesen is. Miért várjak még rád 5 évet, ha hónapok múlva is az enyém lehetsz? – érvelt. Annyira egyetértettem vele. – Persze, ha te is hozzám szeretnél jönni. – mosolygott zavartan.

- Ha tehetném, itt helyben hozzád mennék. – hajoltam füléhez, hogy belesuttoghassak. Kirázta a hideg, és egy csókot nyomott nyakamra.

- Ezt megbeszéltük. – nevetett, majd megcsókolt. Miután ajkaink elváltak, visszasétáltunk a többiekhez.

- Ez gyors menet volt Harry. – röhögött Niall.

- Hülye. – forgattam meg a szemem. Összeszedtük a ruháinkat, majd kisétáltunk a kocsihoz. Pár lány felismert minket, és mivel sikítozva kántálták a nevünket, egy kisebb tömeget körénk csődítettek. 20 percig osztogattunk aláírást, közös képeket csináltunk, mire nagy nehezen megszabadultunk. Bepattantunk a kocsiba, gázt adtam, és a hotelig meg sem álltunk.

- Alszol velünk? – néztem Taylor-ra, már a hotel aulájában.

- Nem, a sofőröm mindjárt itt lesz értem. Köszönöm a mai napot srácok. – mosolygott. – Lisa, nem tudom, mikor látjuk egymást újra, de ha lesz egy kis időd, majd hívj, oké? – ölelt meg.

- Megígérem csajszi. Vigyázz magadra. – pusziltam meg arcát. Mindenkitől elköszönt, majd beszállt a fekete autóba, és eltűnt.

- Mennyi az idő? – néztem Liam-re, mivel ő állt hozzám a legközelebb.

- Fél 11. – nézte meg telefonját. – Holnap lesz egy rádiós interjúnk, szóval aludjunk. – pillantott a banda többi tagjára. Örültem, mivel én szabad leszek, egész nap.

- Van valami tervetek holnapra? – kérdeztem már a liftben.

- Reggel megnézzük az interjúdat, aztán elmegyünk arra a rádiós bigyóra. Utána szabadok leszünk, de korán le kell feküdnünk, mivel holnap után indulunk Franciaországba. – sorolta Zayn, a mondtad végén pedig diadalittasan lepacsizott a fiúkkal. Kisebb sokkot kaptam, amit próbáltam leplezni. Életemben először fogok Franciaországba menni, ráadásul repülővel! Halálfélelmem van tőle, de még van 1 napom felkészülni rá.

A szobák előtt elköszöntünk egymástól. Harry még átment a fiúkhoz, hogy megbeszéljenek valamit, és pedig letusoltam addig. A víz most nem esett jól, hiszen egész nap lubickoltam. Mikor készen voltam, leoltottam a lámpákat, elővettem a laptopomat, felültem törökülésbe az ágy közepére, és felmentem Twitterre. „Brighton eszméletlenül király. Imádok itt lenni. Holnap szabad vagyok; nézzétek reggel a TV-t, benne leszek a reggeli műsorban. Jó éjt! xx Lisa. „ Miután kiírtam, pár levélre válaszoltam, aztán eltettem a kis gépet. Lefeküdtem az ágyra, és úgy bambultam a plafont. Általában mindig ilyen helyzetekben jön rám a lelkizés, és már nem tudom hanyaggyára, de visszajátszom magamban az elmúlt éveket, hónapokat, napokat. Áldom azt a percet, mikor hagytam Ariana-nak, hogy megcsinálja azt a Ustream-et. A fiúk nélkül.. Nem is tudom, mi lenne. Nem gondolkoztam még ezen, és most se fogok, mivel az ajtó kinyitódott, kattant a zár, és Harry sétált be rajta. Megállt előttem, és úgy kereste a pillantásomat.

- Jól vagy? – ült le mellém.

- Tökéletesen. – ültem fel.

- Akkor miért van ilyen világvége pánik fejed? – nevetett.

- Köszönöm, aranyos vagy. – nyújtottam rá a nyelvem.

- Megharapom. – nyalta meg száját.

- Az fájna. – fogtam meg a nyelvem, mire mosolygott egyet, és felállt.

- Megyek zuhanyozni. – adott egy jó cuppanós puszit a számra, majd eltűnt. Bebújtam az ágyba, és hallgattam, ahogy megnyitja a csapot, majd elzárja. Leoltja a lámpát, kinyitja az ajtót, és bemászik mellém.

- Fent vagy még? – suttogott.

- Aha. – fordultam felé. Széles mosoly terült szét arcán, majd magára húzta a takarót, és közel jött hozzám. Kezével derekamat fogta, és úgy nézett rám. Percekig csak csendben néztük egymást, míg nem szépen lassan közelebb húzódott és megcsókolt. Imádtam az ilyesfajta csókjait. Tele voltak érzéssel, finomsággal, óvatossággal, és mégis, megannyi szenvedéllyel. Mikor elhúzódott, megfordultam, ő pedig még közelebb jött, így testünk összesimult. Ereimben felpezsdült a vér, mint mindig közelségétől. Egy puszit nyomott a vállamra, majd fejét enyémnek döntötte. Pár perc után légzése megnyúlt, elaludt. Én még néztem a falat, és hallgattam, ahogy leendő férjem mellettem szuszog, majd mosolyogva aludtam el én is.

                                               *~*~*

Reggel arra keltem, hogy valaki leszállópályának nézett. Ijedten pattantam fel, és a rajtam elterülő Louisra néztem idegesen.

- Louis. Mióta vagyok leszállópálya? – hunyorogtam. – És te mióta képzeled magad repülőnek?

- Kelj fel, Törpilla. – ült rá lábamra, és ordibált.

- Már fent vagyok. – tapasztottam kezem szájára. A többi 4 fiú, és barátnőm, jót nevettek ezen a kis attrakción. – Miért is kellett felkelnem? – megnéztem az órámat. – 10 órakor? – meredtem Louisra, aki úgy pislogott rám nagy szemeivel, mint béka a pocsolyában.

- Fél óra múlva kezdődik az interjúd. Nem hagyhatod ki. – ráncigálta le rólam a takarót.

- Csak 5 perc. – mutattam kezeimmel az 5-öst.

- Élvezed a leszállópályaságot? Ha akarod, megismételhetem. – hunyorgott, és már állt is fel az ágyra.

- Nem. – pattantam fel gyorsan. Eleinte csillagokat láttam, de amint visszanyertem látásomat, és abbamaradt a szédülés, elvonszoltam magam a fürdőszobáig. Megmostam a fogam, rendbe szedtem magam, és felöltöztem.

- Jé, Törpilla felfrissült. – lépkedett mellém Louis, karját pedig átdobta a vállam felett.

- Egy fejjel vagyok kisebb Tomlinson.

- Mert az nem elég? – nevetett.

- Köcsög. – csaptam meg hasát, mire összegörnyedt, és eltorzult arccal bámult rám. Lehajoltam hozzá, hogy szemébe nézhessek. – Ha egyforma magasak leszünk, megfejelni foglak, és az garantálom, jobban fog fájni. – pusziltam meg az arcát, majd kisétáltam a folyosóra. A többiek is követtek, együtt ültünk le a kanapéra, a nagy plazma TV elé. Kicsit fura, hogy a második emeleten, a folyosón van a TV, és a kanapé. Nem sokáig élvezhettem a kanapé puhaságát, ugyanis Liam egy laza mozdulattal Harry ölébe rakott, ő pedig leült az én régi helyemre. Még időben kapcsoltuk be a készüléket, ugyanis Taylor interjújából is láttunk valamennyit.

- Következő vendégem egy olyan lány, akinek eleinte nagyon ellenére volt a hírnév, de mára más belecsöppent, és megbarátkozott vele. Elképesztő hangjával, és bájos jellemzőivel mindenkit az ujja köré tud csavarni. – konferált fel Ryan.

- Ez a pasi aztán tud bókolni. – jegyezte meg a velem egy szintben lévő, Niall ölében ülő barátnőm.

- Nem szeretem. – motyogtam.

- Miért? – kérdezte Zayn.

- Csak nézd tovább. – utasítottam. Társaimból nem várt reakciót váltott ki a chilis keksz, ugyanis ahelyett, hogy az elvárt sajnálatot tanúsították volna, hangosan kinevettek.

- Képes voltál elfogadni. – nevetett Niall.

- Hé, jól nézett ki. Ez nem vicces, tényleg csípett. – tettem keresztbe kezeimet. Most visszanézve tényleg vicces fejem volt, amint a keksz csípni kezdett, de ott, abban a pillanatban, nem élveztem. Tovább néztük az interjút. Mikor elmeséltem, milyen híresnek lenni, a fiúk csak mosolyogtak.

- Ha tehetnéd, visszaforgatnád az időt? Inkább meg sem ismerkednél a srácokkal? – beszélt a Tv. Harryre néztem, aki felvont szemöldökkel - a társaihoz hasonlóan – várta a válaszomat.

- Ennek ellenére nem szeretném visszaforgatni. Nagyon örülök, hogy összehozott a fiúkkal a sors.

- Annyira büszke vagyok rád. – szipogott Louis. Nevettünk egyet, majd ismét a Tv-re koncentráltunk. Mikor előkerült a Harry téma, barátom büszkén húzta ki magát alattam, viszont a szerelem kérdésnél, elég feszülten figyelt. A szemem sarkából láttam, hogy nem a várt választ adtam. Őszintén, nagyon szeretem, de nem tudom, hogy ez-e a szerelem. Az egészet mosollyal az arcomon néztem vissza. Jobban ment, mint hittem. Nem árultam el túl sokat, de azért nem is titkolóztam. Mikor vége lett, Harry megfogta a kezem, a szobába húzott. Az ilyen komoly beszélgetések, soha nem hoznak semmi jót.

- Lisa. – kezdett bele. A szobában járkált oda-vissza, miközben én az ágyon vártam, hogy kinyögjön valamit.

- Figyelj, ha az a baj, hogy nem jelentettem ki, hogy szerelmes vagyok, sajnálom. – álltam fel én is.

- Az vagy? – nézett rám.

- Nem tudom. – csaptam le magam mellé kezeimet. – Nem tudom milyen a szerelem. Nagyon jól érzem magam melletted, és imádlak, minden porcikádat, de, nem tudom milyen szerelmesnek lenni.

- Az úgy jó. – nevetett gúnyosan.

- Mert te? Ha kérdezik, kijelentetted volna? – húztam fel a szemöldököm.

- Igen, mert szeretlek.

- Én is szeretlek Harry. – vettem visszább a hangnemből.

- Hát, nem úgy néz ki. – vonta fel egyik szemöldökét szemrehányóan. – De mindegy, nem érdekes. Mennem kell az interjúra. Szia. – viharzott ki a szobából. Én csak ott álltam, és néztem, ahogy becsukódik az ajtó, és csend telepszik a szobára. Szívem szerint kiáltottam volna egy hatalmasat, de. De? Miért ne?! Lehasaltam az ágyra, kezembe vettem a párnát, majd egy hatalmasat ordítottam bele.

- Jézusom, te mit csinálsz? – futott a szobába barátnőm.

- Ordítok. – fúrtam fejem a párnába.

- De miért? – nevetett.

- Harry kiakadt rám. – ültem fel.

- Mi? Miért?

- Azért, mert nem jelentettem ki ország világ előtt, hogy szerelmes vagyok. – sütöttem le szemeimet.

- Ezért képes volt kiakadni? Én sem jelenteném ki, hogy szerelmes vagyok Niall-be. Imádom, de ez egy lánynak hosszabb idő, mint egy fiúnak. Ők dobálózhatnak ezzel a szóval, mi komolyabban átgondoljuk.

- Gondolod? – emeltem rá csalódott pillantásom.

- Biztos vagyok benne, cica. Emiatt ne búsulj. Figyeld meg, hogy a fiúk is el fogják mondani ugyanezt, és bocsánatot fog kérni. – ült le elém törökülésbe.

- Legyen igazad. – túrtam hátra a hajam.

- Ha már így ketten maradtunk.. – kezdett bele.

- Mit szeretnél?- nevettem.

- Shoppingolni! – ugrott fel sikítva. – És tudom, hogy nincs hozzá kedved, de jönni fogsz. – kapta el a csuklómat, és a szekrényemhez ráncigált. – Vegyél fel valamit, sminkeld ki magad, 10 perced van, hogy elkészült. – nyomott egy cuppanós puszit az arcomra, majd elűnt.