70.rész

Sziasztok!:) Itt is lennék a következő résszel. Eddig még mindig volt, de most nincs közölni valóm, se semmi, csak annyi, hogy köszönöm a tetszik-eket, és a komikat, jól esnek! 30 tetszik, vagy 11 komi és hozom az újat. Pusszantás.:)♥

                                                     ~ Ms. Hemstwort ~

Az út nem volt hosszú, amit bántam, mivel Brooks elképesztően jó társaság. Rengeteget lehet vele beszélgetni, hülyéskedni, olyan, akár egy 18 éves tini srác. A hatalmas épület előtt, ahol megállt a kocsi, nagy tömeg fogadott. Mikor kiszálltam nőtt a zaj, és alig lehetett hallani valamit. Mosollyal az arcomon mentem be egy nagydarab ember oldalán. Mikor beértem, azonnal megrohamoztak az újságírók.

- Kérem, menjenek el. – dörmögött a mellettem lévő férfi. Megfogta a vállam, és úgy vitt egy ajtóig, melynek tetején ott díszelgett a „Ms.Hemstwort” felirat. Ezt se mostanában láttam. Ms. Hemstwort. Hm, tetszik.

- Robert vagyok, ha valamiben tudok segíteni, csak szóljon. – nyújtott kezet leendő testőröm. Csak bólintottam, aztán benyitottam a szobába. 3 nő, és egy férfi fogadott, arcukon fülig érő mosollyal. Miután bemutatkoztak, elküldtek öltözni. A neveket kemény 10 másodperc után elfelejtettem. Az öltözőben leráncigáltam magamról a farmert, és a pólót, majd a kapott ruhát vettem fel, és igazítottam meg magamon.

Szinte semmi dolgom nem volt. Megigazítottak rajtam mindent, felszerelték a mikrofont, kisminkeltek, megcsinálták a hajam, még a cipőt is rám akarták adni, de azt már nem engedtem. Nem vagyok királyi sarj, nem is szenvedek gerincproblémákkal, fel tudok húzni egy cipőt.

 

- Mi most megyünk. Majd be fognak szólni, ha kezdődik az adás. – mosolygott a szőke hajú nő. Bólintottam, és vártam, hogy távozzanak, de árgus tekintettel figyeltek, még mindig.

- Esetleg, tudok másban segíteni? – kérdeztem zavartan.

- Elnézést, hogy felvetem, de a lányom nagy rajongója, és kérhetnék neki egy aláírást? – jött közelebb az imént is középpontban lévő szőkeség. Ennyire félnek tőlem? Olyan, mintha arra számítanának, hogy bármelyik percben leordítom a hajat is a fejükről.

- Persze. – mosolyogtam. – Hogy hívják a lányát?

- Gabriella. – adott kezembe egy tollat, és egy papírt. Odafirkantottam, hogy „Gabriellának szeretettel, Lisa H. „ – Nagyon szépen köszönöm. – vigyorgott hálásan.

- Természetes. – adtam vissza a tollat. Miután egyedül hagytak a szobában, leültem a tükörrel szemben, és farkasszemet néztem saját magammal. A telefonom zenélése szakította meg ezt a folyamatot.

- Haló? – szóltam bele.

- Hiányzol! – ordibáltak egyszerre barátaim.

- Szólok, hogy hallókészüléket is kérek magamra. – ráztam meg fejem.

- Mondd, hogy már végeztél. – nyavalygott Ariana.

- Csalódást fogok okozni, mivel még itt ülök az öltözőben, és arra várok, hogy kezdjünk.

- Remek. – morgott Niall.

- Hé, nem tehetek róla. – nevettem.

- Ha végeztél, lemegyünk a partra kicsit hűsölni, oké?

- Benne vagyok. – mosolyogtam.

- Lisa! – csapódott ki az ajtóm. Ijedtemben majdnem eldobtam a telefont.

- Úristen. – pattantam fel, de amint megismertem az előttem álló lányt, mosolyra húzódott a szám.

- Lisa, mi történt? Ki az? Jól vagy? – hallottam a kérdéseket a kezemben lévő telefonból.

- Persze, csak Taylor megijesztett. – emeltem fülemhez a telefont.

- Úgy hiányoztál már. – futott oda, és megölelt.

- Te ismered Taylor Lautner-t? – kérdezte Louis.

- Hülye. Taylor Swift. – forgattam meg a szemem.

- Bocsika. – nevetett a répa srác.

- Most leteszem srácok, majd beszélünk. Puszi. – csaptam le a telefont. – Taylor, te hogy-hogy itt vagy? – kérdeztem.

- Interjúm volt. – nevetett.

- Nekem most lesz.

- Annyira hiányoztál már. – ismételte meg mondatát. – Nincs kedvetek eljönni valamerre az interjú után?

- Valójában azt terveztük, hogy lemegyünk a partra. Gyere te is. – mosolyogtam.

- Benne vagyok. –kacsintott.

- Ms.Hemstwort, ön következik. – lépett be egy fiatal lány.

- Találkozzunk itt, ha végeztél. – kiáltott utánam Taylor.

- Oké. – mosolyogtam, majd a lány mellett lépkedve indultam el a stúdióba. Megálltam a színfalak mögött, és vártam, míg a műsorvezető férfi, nevén Ryan, bejelent.

- Következő vendégem egy olyan lány, akinek eleinte nagyon ellenére volt a hírnév, de mára más belecsöppent, és megbarátkozott vele. Elképesztő hangjával, és bájos jellemzőivel mindenkit az ujja köré tud csavarni. – bókolt. – Ő pedig, Lisa Hemstwort. – kiáltott, majd felém mutatott. Elindult a legújabb számom, én pedig mosolyogva, és integetve lépkedtem befele. A közönség felállt, és úgy tapsoltak, míg odaértem Ryan-hez, nyomtam két puszit az arcára, majd leültem, jobb lábamat átdobtam a bal felett, és a tömeg felé néztem.

- Lisa, nagyon gyönyörű vagy. – kacsintott Ryan. – Köszönöm, hogy eljöttél.

- Én köszönöm, hogy meghívtál. – mosolyogtam.

- Kérsz egy kis kekszet? – tartotta felém a tálat.

- De jól néz ki. – vettem egyet, majd beleharaptam. Árgus szemekkel bámult rám, amit nem értettem. Eleinte. Mikor a számban lévő keksz marni kezdte a nyelvemet, kikerekedett a szemem, Ryan és a közönség pedig nevetni kezdett.

- Jézusom, ez csíp. – legyeztem a számat.

- Tessék, itt egy kis víz. – nyújtott nekem egy poharat, még mindig nevetve.

- Mondd, hogy ebbe nincs semmi csípős cucc. – néztem a pohárban lévő folyadékra, mire csak megrázta a fejét. Gyorsan lehúztam, majd sóhajtással dőltem hátra.

- Csilis keksz. – vigyorgott.

- Most már rájöttem. – bólogattam.

- Bocsi, nem hagyhattam ki. – nevetett.

- Áh, csak nyugodtan. – legyintettem.

- Na de, térjünk rá a lényegre. Milyen érzés híresnek lenni? – dőlt előre a fotelben.

- Pfhu, ijesztő, de mégis imádom.

- Eleinte nagyon nem akartál a médiába szereplők közé tartozni. Miért? – nézett rám.

- Hát. – kezdtem, de megálltam. Nem volt rá logikus magyarázatom. – Mindig is visszahúzódó személyiség voltam. Néztem a híres embereket, és láttam, ahogy fokozatosan felemészti őket a hírnév. Nem akartam így járni. Nem szerettem volna, ha rólam beszélnek a TV-ben, újságokban, vagy a rádióban.

- Ha tehetnéd, visszaforgatnád az időt? Inkább meg sem ismerkednél a srácokkal? – mosolyra húzódott a szám.

- Ennek ellenére nem szeretném visszaforgatni. Nagyon örülök, hogy összehozott a fiúkkal a sors.

- Ha már felkerültek a témába a fiúk, ha jól tudom, te most együtt vagy valamelyikkel, igaz? – húzta fel szemöldökét. A közönség egy sokat sejtető „hú”-zást hallatott. Zavarban ejtő volt, de próbáltam uralkodni az arcomon elterülő színeken.

- Igen. – adtam a rövid választ.

- Most szerelmes vagy? – elgondolkoztatott ez a kérdés.

- Ez nyílván nagyon furán hangzik, de nem tudom. Igazából azt se tudom, hogy voltam-e már igazán szerelmes. 15 éves koromban annyira imádtam egy srácot, hogy azt mondtam, simán hozzámennék. Ahogy öregszem, sokkal mélyebb kapcsolatokba bonyolódom, és kezdek rájönni mi is a szerelem valójában. Per pillanat, nem tudom, hogy mi van. – mosolyogtam.

- Ahogy halottam, Harryvel elég rendben mennek a dolgaitok. Hogy-hogy nem akartad titkolni, hogy együtt jártok? Pedig a titkolózás nagyon jellemző a hozzátok hasonló sztárokra. – bökött felém ujjával.

- Vannak olyan területek az életemben, amiket sosem fogok feltárni teljes egészében az embereknek, de elég furán jönne ki, ha egy 18 éves lány sose lenne szerelmes. Ki hinné ezt el? – nevettem.

- Igaz. – bólogatott nevetve. - Harry néhány rajongója eléggé kiakadt miattad. Ez nem zavar?

- Én senkinek sem akarok problémát okozni. Természetesen zavar, ha valaki rosszul érzi magát miattam, de inkább annak kellene örülniük, hogy a srác, akit annyira nagyon szeretnek, boldog. – adtam a választ. Tényleg így gondoltam.

- Gyerekkorodban gondoltad volna, hogy valaha híres leszel?

- Egyáltalán nem. Persze, sokszor megfordult a fejemben, hogy végigvonulok a vörös szőnyegen, kattognak a fényképezők, én vagyok a középpontban. – játszottam a hercegnőt, amit a közönség halk nevetéssel nyugtázott. -  Ahogy nőttem, egyre jobban kivertem ezt az álmot a fejemből.

- Hogy írnád le a Nagy Ő-t? – gondolkoznom kellett pár másodpercet, mire válaszolni tudtam.

- A tökéletes fiú olyan, aki mindent megtenne értem, és olyannak szeret, amilyen vagyok. Számomra az az igazi, aki smink nélkül is gyönyörűnek talál. Legyen vicces, de tudjak vele komoly dolgokról is dumálni. Több nem is kell. – mosolyogtam.

- Köszönöm szépen, hogy eljöttél, nagyon jót beszélgettünk. Igazából kellemesen csalódtam benned, sokkal talpraesettebb vagy, mint amilyennek gondoltalak.

- Köszi. – vigyorogtam.

- A reklám után vendégem lesz Robert Pattinson, és Kristen Stewart, akik az új, és egyben utolsó Alkonyat filmjükről fognak nekem kicsit mesélni. – mondta, mosolygott, majd felállt. Gondolom, leálltak a kamerák.

- Örültem, a találkozásnak. – állt meg előttem, és nyomott 2 puszit az arcomra.

- Úgyszintén. – mosolyogtam. Odamentem a nézőtér elé, pár lánynak aláírást és közös képet adtam, majd nagy nehezen megszabadultam, és az öltöző felé siettem.

- Annyira szuper voltál. – kapta el csuklómat Taylor.

- Tényleg? Nem tűnt úgy, hogy ideges vagyok?

- Dehogy tűnt. Ahogy válaszoltál a Harryvel kapcsolatos kérdésekre. Le a kalappal. – kacsintott. – Amíg átöltözöl, idekint megvárlak.

- Sietek. – zártam magamra az öltözőt. A ruhát levettem, felkapkodtam a sajátjaimat, a sminket és a hajat úgy hagytam, a mikrofont pedig az asztalra raktam. Egy utolsó mosolypróbálgatás után a tükörben, kiléptem a folyosóra.

- Hű, te aztán gyors vagy. – nevetett a szőke hajú szépség.

- Megesik. – mosolyogtam, majd megfogtam Taylor kezét, és kifelé kezdtem húzni. Mindenkitől elköszöntem, akit a mai nap folyamán megismertem. Nagy nehezen jutottunk el a limuzinig, ugyanis a rajongók kitartóak voltak, és nem akartak elengedni minket. Pár kép készült, aláírást is osztogattunk.

- Na, hogy ment? – kérdezte Brooks, már a kocsiban.

- Nagyon remek volt. – válaszolt helyettem is Taylor.

- Ja. Brooks ő itt Taylor. Taylor ő itt Brooks. – mutattam be őket egymásnak. A hotelhez vezető úton egyfolytában beszélgettünk. Taylor nagyon jó fej lány, barátnőmnek mondhatom. Elköszöntünk Brooks-tól, majd beinvitáltuk magunkat a hotel ajtaján. Louis őrjöngve futott felém, amit a recepciós, és pár vendég nem igen nézett jó szemmel. Felkapott és megpörgetett.

- Louis, tegyél már le. – nyöszörögtem.

- Hiányoztál. – rebegtette meg szempilláit.

- Gondolom mennyire. – nevettem.

- Lisa! – kiáltott Ariana. Utána pedig sorra a többiek is. A recepciós felrobbanni készült, ezért barátaim helyett is elnézést kértem, majd betuszkoltam őket a liftbe. Gyorsan bemutattam őket egymásnak, nem mintha nem tudnának a másik létezéséről.

- Hogy ment az interjú? – mosolygott Harry.

- Idegesítően, de mégis jól. Nem akart leakadni arról a kérdésről, hogy mi van velünk. – néztem barátomra.

- És mit válaszoltál?

- Majd meglátod holnap.

- Holnap? – kérdezett vissza Zayn.

- Holnap adják le a TV-ben. – a lift ajtaja kinyílt, mi pedig megrohamoztuk a szobáinkat. Taylort és Arianat húztam magammal, a fiúkat pedig elküldtem.

- Te is jössz velünk a partra? – nézett Ariana a szőke lányra.

- Persze csak ha nem baj. – emelte fel védekezően kezeit Swift kisasszony.

- Ne hülyéskedj már. Miért lenne baj? – mosolygott barátnőm. Tudtam, hogy ők is nagyon jól ki fognak jönni egymással. Én a szobában maradtam, míg Taylor a WC-be, Ariana pedig a fürdőben vette át a bikinijét. Rengeteget hoztam magammal, szám szerint 10-et. Az első, amelyikbe beleakadt a kezem, azt vettem magamra. Ez egy egyszerű darab volt, pántnélküli melltartó rész, a bugyi szélén pedig masni volt kötve. Amiért igazán nagyon szerettem, az az volt, hogy neon színben pompázott az egész, így messziről is látni lehetett, hol vagyok. Nem mintha ez most akkora előny lenne, hiszen így felismernek a rajongók, de nem érdekel, pozitívan állok a dolgokhoz.

- Ti vesztek fel felsőt? – kiabált Ariana. Mivel Taylor nem válaszolt, én tettem meg helyette.

- Én biztos, hogy nem. Egy fehér miniszoknya, és annyi. – csend jelezte, hogy tudomásul vettél. Percekkel később megjelent a két lány: Ariana-n egy piros, míg Taylor-on egy lila bikini.

- Hű, milyen durva színe van. – lépett mellém Taylor.

- Ugye ezt bóknak szántad? – szívtam be alsó ajkam.

- Persze. Nagyon jól néz ki, főleg a barna bőrödön. – nevetett. Megkönnyebbülten fújtam ki a bent tartott levegőt. Mindketten egy-egy rövidnadrágot vettek fel, én pedig kitartottam a szoknya elméletemnél.

- Nem látszik ki alóla a bikini? – fordultam háttal. Neon színre fehéret venni, nem éppen előnyös.

- Semmi sem látszik. – mérte végig Ariana a hátsó részem.
 

Mikor a törülköző már a kezünkben volt, kiléptünk a hotelszoba előtti folyosóra. A fiúk a kanapén ültek, egymás hegyén-hátán. Mikor észrevettek, Louis száját egy sokat sejtető füttyentés hagyta el. Niall azonnal letámadta Arianat, míg Harry mellém lépkedett. Elhatároztam, hogy Harry miatt nem fogom elhanyagolni Taylort. Lehet, másnak nem megy, de én képes vagyok megtalálni az arany középutat. Nyomtam Harry szájára egy puszit, majd megragadtam Taylor kacsóját, és a lépcső felé kezdtem húzni.

- Ki vezet? – fordultam a többiek felé. Egyöntetűleg rám szavaztak, így kérdésemre választ adva. Nem sűrűn vezetek, szinte soha, pedig megvan a jogsim, sikeresen levizsgáztam, csak az utóbbi időben mindig volt, aki vezessen. Egy 20 perc kocsikázás után már a parton voltunk. Azért került ennyi időbe, mivel mi az úgy nevezett „VIP” strand részlegén voltunk, ahova csak hírességek, vagy nagyon gazdag család gyerekei mehetnek. Régen sokat álmodoztam róla, hogy milyen lehet, és most itt vagyok, ráadásul úgy, hogy ettől a „kis” költekezéstől nem fogok anyagai csődbe menni. Még mindig lesokkol, pedig lassan fél éve élek benne.

Miután megkaptuk a pecsétet, ami vízhatlan, kerestünk egy jó kis helyet, lecuccoltunk, leterítettük a törülközőket.

- Mehetünk a vízbe? – kérdeztem.

- Éhes vagyok! – emelte fel kezeit Niall.

- Meg kell csinálnom a hajam. – vette le szeméről napszemüvegét Zayn.

- Pisilnem kell. – tette keresztbe lábait Louis.

- Mi is éhesek vagyunk. – vágta rá Harry és Liam teljesen egyszerre. A lányokkal egyszerre néztünk össze.

- Pasik. – forgattuk meg szemünket drámaian.

- Ez csúnya volt. – nevetett Zayn.

- Menjünk enni. – mosolyogtam, majd elindultam a kis étterem felé.