69.rész

Sziasztok!:) Tegnap estére ígértem, hogy megszámolom, de elmaradt, bocsika. Nagyon már nem akarok időt adni, hiszen így is 60-an szavaztatok! Wow..szép kis szám.:D Nem tudtam, hogy ennyien olvassátok, persze biztos volt olyan, aki "névtelen"-ben írt, mind a kettőhöz, és őket nem tudom megkülönböztetni, hiszen nincs név.:D De ha tegyük fel ezt levonjuk, akkor is vagytok 50 valahányan, ami nagyon szép szám!

Az eredményre térve. 43/17 arányban a LISA-s blog nyert. Ezért mondtam, hogy felesleges az idő, hiszen Debby nem tudja már behozni a "lemaradást". Tiszta szívemből remélem, hogy az a 17 ember, aki Debby-vel szimpatizált jobban, nem haragszik meg rám, és nem hagyja el az oldalamat. Nyugtassatok meg, hogy nincs így! Ugyanis, nem hagyom abba, ha Lisát befejeztem, folytatom Debby-t is.

Remélem azok, akik erre a blogra szavaztak, kicsit boldogok. Nem is beszélnék többet, felraknám az új részt. Igaz, hogy még nem volt annyi komi, és tetszik, de felrakom. Sőt, ezek számából is visszább veszek, hogy könnyebb legyen összehozni, és hamarabb lehessenek új részek, ugyanis engem megszállt az ihlet, és a gépen már pár rész készen is van, szóval hajrá.:) 

Még valami, amit mondani szeretnék. Mielőtt feltettem volna ezt a kis "kérdést", 16 állandó olvasóval rendelkeztem, kiket jobb kéz felől lehetett megtekinteni, most viszont már 20-an vagytok, amitől a szám a fülemet súrolja (mosolygok mint a tejbe tök). Köszönöm! 

Itt van az új fejezet. 30 tetszik, vagy 11 komi, és hozom az újat! Pusszantás!♥ 

                                                               ~ Igaz barát ~

A folyosón lévő kanapén foglaltunk helyet, vagyis a fiúk. Zayn-el az oldalamon a földön ültem, a lábamat bámultam.

- Menni kéne bulizni. – állt fel Louis, és kinyújtóztatta fáradt végtagjait.

- És mégis hova? Nem ismersz itt egy helyet sem. – motyogta Liam.

- Beszélek Matt-el. – tűnt el a csíkos pólós srác. Pár perc múlva vissza is tért, arcán hatalmas mosollyal.

- Na, megengedte? – mosolyogtam.

- Igen. Megadta a címet, és egyedül mehetünk, testőr nélkül. – csapta össze tenyereit.

- Biztos jó ötlet ez? – álltam fel én is.

- Ne parázz már, jó lesz. – vigyorgott Niall.

- Akkor jó bulizást. – mosolyogtam, majd a szobám felé indultam, de Zayn elkapta a bokámat, így majdnem orra estem.

- Te nem jössz? – csüngött rajtam, mint egy csimpánz.

- Álmos vagyok most egy bulihoz. – ásítottam, és megpróbálkoztam a nyújtózkodással, de Louis odarohant hozzám, és csikizni kezdett, ezzel elrontva a pár másodpercnyi örömöt, melyet a szabadság érzése okozott volna testrészeimnek.

- Most komolyan nem jössz? – lépett elém Harry.

- Nem. – simítottam végig arcán.

- Legalább itt lesz velem valaki. – fogta meg kezemet beteg barátnőm.

A fiúk eléggé felpörögtek attól a tudattól, hogy ma estére szabadságot kaptak. Készülődtek, a szobák a férfi parfümtől megtelve tátogtak. Eléggé kicsípték magukat, nagyon jól néztek ki. Mielőtt elindultak volna, eléjük álltam, már pizsamában.

- Nem vagyok se anyuci, se semmi, de vigyázzatok magatokra oké? – aggódtam.

- Nyugi, vigyázok majd rájuk. – mosolygott Liam. Elhittem neki.

- Ne igyatok annyira nagyon sokat, mert bármikor elkaphat titeket egy fotós, és újságban lesztek.

- Nyugi Lisa, nem lesz baj. – forgatta meg a szemét Louis.

- Ja, és nem becsajozni Louis, Liam, Harry és Niall. – hunyorogtam.

- Nekem lehet. – húzta ki magát Zayn.

- Sziasztok, srácok. – öleltem meg őket, de Harrynél kicsit elidőztem, mivel nem nagyon akart elengedni. Pár perc csókolózás után elvált tőlem.

- Sziasztok, lányok. Max. 4-kor jövünk. – mosolyogtak, majd eltűntek a liftben.

- Te is félted őket? – lépett mellém Ariana.

- Igen, de bízok benne, hogy van annyi eszük, hogy semmi hülyeséget nem csinálnak. – rágcsáltam ajkamat. – Gyere bébi, ágyba duglak, mert beteg vagy. – mosolyogtam, és becsuktam a szobánk ajtaját. Ma Ariana velem alszik, Niall pedig Harryvel, ha hazajöttek. Még gyorsan kiírtam egy bejegyzést Twitterre, ( „Fantasztikus volt Brighton, köszönök mindent. Jó éjt”.) majd a párnára hajtottam a fejem, és álomba merültem.

                                               ~*~*~

A telefonom zenélésére keltem fel. Gyorsan megnéztem az órát, mely fél 3-at mutatott, majd egy kis kotorászás után felkaptam a készüléket.

- Ki az? – kérdeztem rekedtes hangon.

- Louis vagyok. – kiabált Louis.

- Miért hívtál?

- Baj van. – ahogy ezt a két szót felfogtam, azonnal kiment az álom a szememből.

- Mi történt? – álltam fel az ágyról.

- Zayn nagyon kiütötte magát, egy csaj pedig rámászott. Mindent kifizet neki, és ha így folytatják, ebből szoba lesz. Ránk nem hallgat, nem tudnál idejönni? – hadarta el. Miközben beszélt én már magamra kaptam egy farmert, és egy pólót, majd megvártam, míg Louis lediktálja a címet.

- Te hova mész? – ült fel Ariana.

- Csak sétálok egyet, aludj tovább. – csuktam be az ajtót, majd kulcsra zártam. A liftig futottam, majd míg az leért az elsőre, felkötöttem a hajam. Tudtam, hogy ramatyul nézek ki, de sietni akartam. Nem telt sok időbe, már a megadott szórakozó hely előtt álltam. Hamar megpillantottam a fiúkat, Harry mellett álltak, aki a padon ült.

- Hol van Zayn? – kérdeztem zihálva, mivel futottam.

- Bent van, szerintem táncol. – válaszolt Liam.

- Berúgott? – böktem fejemmel Harry felé.

- Eléggé. – felet Liam ismét.

- Maradjatok itt, ne gyertek be, majd hozom Zayn-t.

- Biztos nem kell segítség? – nézett rám Niall. Látszólag benne is volt rendesen, de Harryhez képest semmi.

- Zayn a barátom. Nem kell. – hadartam, majd berontottam a szórakozó hely ajtaján. Rengetegen voltak, de azonnal megismertem Zayn-t. Elég félreérthetően táncolt egy vörös hajú csajjal. Igaza volt Louisnak, ha nem avatkozok bele, lefekszenek egymással.

- Elég. – álltam meg előttük, és próbáltam eltolni őket egymástól.

- Ne már, hé. Ő az enyém. – lökött arrébb a csaj.

- Vége van a bulinak. Zayn, megyünk. – próbálkoztam meg ismét. A csaj nem adta fel, kezeivel megfogta a karom, és hatalmas műkörmeit azokba vájta. Azonnal kibuggyant a vérem, de a fájdalom helyett, csak a düh gyülemlett fel bennem.Teljes erőmből meglöktem a vöröskét, aki a pulnak esett. Összeszedte magát, majd eltűnt. Elképesztően lüktetett a kezem, de nem érdekelt.

- Miért csináltad? – kiabált Zayn. Mikor meglátta, hogy ki vagyok, mosolyogni kezdett. – Lisa? Te mit keresel itt? – fogta meg a derekam, majd magához húzott.

- Gyere Zayn, vissza kell mennünk a szállodába. – próbáltam elhúzódni tőle, de egy részeg emberbe háromszor annyi erő van, mint alapjáraton.

- De még nincs barátnőm. – motyogta.

- Miért akarsz barátnőt Zayn? – fogtam meg állát, hogy szemébe tudjak nézni.

- Mert már hiányzik az érzés, érted? Harry annyira mázlista. – bújt hozzám még közelebb.

- Miért mázlista? – tettem mellkasára tenyerem, hogy legalább így egy kis távolságot tartsak kettőnk között.

- Ott vagy neki te. – nézett szemeimbe. – Én, szeretlek téged, Lisa.

- Én is szeretlek Zayn, de barátok vagyunk, te is tudod. Nekem ott van Harry.

- Miért csak barátok? Nem lehetne több? – próbálkozott. Nagyon jól tudtam, hogy a pia beszél belőle.

- Nem Zayn. – simítottam végig az arcán.

- Akkor csak hagy csókoljalak meg, Lisa. – jött még közelebb, ha már az lehetséges.

- Utána hazajössz? – húzódtam el ismét. Egyet bólintott, majd várakozóan rám nézett. Mit ne mondjak, megsajnáltam. Pár másodpercig várt, majd lekapott. Ahhoz képest, hogy részeg volt, nagyon gyengéden csókolt. Ajkaival mohón falta enyémet, én pedig számoltam magamban a másodperceket. Kezeivel fenekemet fogta, majd pár perc után áttért nyakam csókolgatására.

- Most már jön az én kérésem Zayn. – fogtam meg kezeit. – Gyere, menjünk. – húztam. Nem ellenkezett, illedelmesen jött utánam. Szám égett, szívem pedig fájt. Bármennyire is sajnáltam meg Zaynt, megcsaltam Harryt. De, más mit tett volna a helyemben? Az ajtó előtt barátom felé fordultam.

- Nézz rám Zayn. – fogtam kezeim közé arcát. Miután pillantását belém fúrta, beszélni kezdett.

- Szeretlek Lisa. – mosolygott.

- Szeretsz, mint egy barátot, Zayn. Ez nem több, és te is jól tudod. – beszéltem. – Ígérd meg, hogy soha, senkinek nem mondod el, hogy csókolóztunk. – mivel nem válaszolt, kicsit hangosabban próbálkoztam. – Ígérd meg, Zayn. – kérleltem.

- Megígérem Lisa. – húzott magához, és fejét nyakamba fúrta. Hátát simogatva próbáltam tartani, mivel nem nagyon állt a lábán.

- Lisa! – kiáltott Louis, majd mind az öten odajöttek hozzánk.

- Jól van, semmi baja. – mosolyogtam.

- Hogy tudtad rávenni? – lépett mellém Liam.

- Csak megkértem, és jött. – hazudtam. Már most tudtam, hogy egyszer biztos le fogok bukni, és kiderül a csók. De, nem azért csináltam, mert akartam, hanem mert Zayn-nek akartam segíteni. Az nem ugyanaz.

Nagy nehezen elcipeltük a 3 részeget hazáig. Én vittem Zaynt, Liam Niallt, Louis pedig Harryt. Zayn párszor megbotlott, és néha odasuttogott nekem, egy „sajnálom” szócskát, majd elcsendesült. Egy 10 perc után már a szobáik előtt voltunk. Mivel virradni kezdett, ezért lefeküdtek, én viszont fent maradtam. Nem bírtam sokáig, a kinti kanapén elaludtam.

Másnap reggel elég kómásan keltem. Fél 1 volt, Ariana ült mellettem, és az arcomat simogatta.

- Mi történt tegnap, Lisa? – nézett kezemre aggódva. Én is odanéztem: 4 seb volt a karomon, melyek elég csúnyán festettek.

- Zayn-re rámászott egy csaj, és csak így tudtam leszedni róla. Berúgtak Harryvel.

- És Niall? Ugye ő nem csajozott? – csukta be a szemét, a válaszomra várva.

- Szerintem nem, és benne nem volt annyi, mint a másik kettőben.

- Jól vagy? – simított végig hajamon.

- Igen. – hajtottam le fejemet.

- Mit nem mondasz el nekem, Lisa? – kérdezte. Felültem törökülésbe, és újrakötöttem a hajamat. Barátnőmre néztem, aki semmit sem sejtve bámult rám.

- Csókolóztam Zayn-el. – nyögtem ki.

- Tessék? – változott Ariana hangja 2 oktávval magasabbra.

- Nem akart kijönni a szórakozóhelyről, csak ha megcsókolhat. Nem tudtam mit csinálni, Ariana.

- Így megértem. – húzott magához.

- Megcsaltam Harryt. – könnyesedett be a szemem.

- Én is ezt tettem volna a helyedben.

- Tényleg? – erőltettem magamra egy mosolyt.

- Igen. Emiatt ne rágódj. Harry semmiről nem tud, Zayn pedig elfelejti mára. Csak ketten tudjuk. – nyomott egy puszit az arcomra. – Gyere. – állt fel. – Vigyünk be nekik gyógyszert.

                                                *~*~*

Harry mellett ültem, az arcát simogatva próbáltam felébreszteni. Egy ideig próbálkoztam, mire rám emelte pillantását.

- Jó reggelt bulizós. – förmedtem rá, persze csak játékból.

- Úristen, Lisa, én nagyon sajnálom, hogy berúgtam.

- De ugye nem csináltál semmi hülyeséget?

- Esküszöm, hogy nem. – ült fel, de arca azonnal eltorzult, gondolom, a fejébe nyilalló fájdalomtól.

- Tessék. – nyomtam a kezébe a gyógyszert, és a pohár vizet. Miután bevette, az ölébe húzott.

- Nekem van a világon a legjobb barátnőm. – motyogott nyakamba.

- Szeretlek Harry. – csókoltam meg. Hiába nyugtattam folyamatosan magam, bűntudatom volt a tegnapi miatt. Nem akartam neki elmondani, de Zayn-el meg kell beszélnem. – Menj zuhanyozni. – másztam ki az öléből, de megfogta a derekam, és behúzott maga mellé az ágyba. Felém hajolt, és megcsókolt. Nyelvével óvatosan végigsimította alsó ajkam, majd még jobban elnyitotta a száját. Hajába túrtam és úgy húztam magamhoz.

- Srácok, ébresztő! – rontott be a szobába Liam. Gyorsan rebbentünk szét Harryvel.

- Basszus, bocsi. – csukta vissza sebesen az ajtót.

- Hol is tartottunk? – markolta meg Harry a fenekem.

- Hogy elmész, és lezuhanyozol. – másztam ki alóla.

- Lisa. – szólt, még mielőtt egyedül hagytam volna a szobában. Miután felé fordultam, folytatta. – Szeretlek.

- Én is szeretlek. – mosolyogtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Zayn szobája felé sétáltam, tudtam, hogy már fent van. Kopogás nélkül benyitottam, és leültem az ágyra. A hangok alapján éppen a haját szárította. Pár perc után kijött, egy törülköző volt a dereka köré csavarva.

- Mielőtt azt levennéd, társaságod is van. – nevettem.

- Lisa. – komorult el arca. Ezek szerint emlékszik mindenre.

- Öltözz fel, aztán beszélünk. – fordultam el. Tudomásul vette, pár perc után elém állt. Én is felemelkedtem, és rá néztem. Szemében fájdalmat, és megbánást véltem felfedezni.

- Figyelj Lisa, én nagyon sajnálom, hogy rád másztam. Tiszteletben tartom Harryt, nem tudom miért csináltam. – kezdett bele, de magamhoz húztam, és megöleltem. Egy percig sem tétlenkedett, szorosan fonta át kezeivel derekamat.

- Nem haragszom rád, Zayn. Nem szabad elmondanunk senkinek, oké?

- Megígérem Lisa. – motyogta. – Nagyon szépen köszönöm, hogy vagy nekem.

- Ilyenek az igaz barátok. – mosolyogtam.

- Akkor továbbra is a barátom vagy? – nevetett.

- Nyugi. – húzódtam el tőle. – Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen.

- Nem is szeretnék. – nevetett, majd nyomott egy puszit az arcomra. – Mellesleg, jól csókolsz. – vigyorgott.

- Emlékszel rá? – húztam fel a szemöldököm.

- Persze. Mindenre emlékszek. Kezed hogy van?

- Megvan. – rántottam meg a vállam.

- Nagyon szeretlek, Lisa. – csúsztatta tenyerét az enyémbe.

- Én is téged Malik. – vigyorogtam.

- Harrynek akkor nem mondtál semmit? – kérdezte pár másodperc után.

- Nem. Nem is kell tudnia.

- Oké. – mosolygott.

- Magadra hagylak, készülődj. – mondtam, majd kisétáltam a folyosóra. A saját szobánkba beérve egy gyors zuhanyt vettem, átöltöztem, fogat mostam, megcsináltam a hajam. Miután ezzel megvoltam, kimentem a többiekhez, akik már csak rám vártak.

- Miért kellett ilyen hamar elkészülnünk amúgy? – húzott magához Harry.

- Elmegyünk reggelizni. – mosolyogtam. Ebben a másodpercben ért be utolsó 2 hiányzó emberkénk, Ariana és Niall. Egy közeli kis étterembe mentünk, rendeltünk magunknak valami ehetőt. Miután ezt a reggeli szokást sikeresen magunk után tudtuk, a szálloda halljában lévő kanapéra ültünk le. Nagyban nevettünk valamin, mikor zenélésbe fogott a telefonom.

- Szia. – köszöntem menedzseremnek.

- 5 perc és ott van érted Brooks. Ruhát meg sminket majd ott kapsz, azzal ne törődj.

- Oké, várom. – sóhajtottam. – Szia. – bontottam meg a vonalat.

- Kit vársz? – motyogott alattam Harry, mivel az ölében ültem.

- Brooks-ot. Megyek felvenni az interjút. – álltam fel, és megigazítottam a ruhámat.

- Milyen interjú? – kíváncsiskodott Louis.

- Valami reggeli műsor.

- Lisa, délután 2 óra van. – nevetett a répafiú.

- Felvételről fog menni. – kacsintottam. Az órámra néztem, és miután megbizonyosodtam arról, hogy az 5 perc letelt, hátat fordítottam barátaimnak. – Sziasztok.

- Lisa, mikor jössz vissza? – érdeklődött Zayn.

- Max 1 óra. – válaszoltam.

- Vigyázz magadra. – kiabált utánam barátom.

- Meglesz. – mosolyogtam, majd beléptem a forgó ajtóba, és pár másodperc után megcsapott a hűvös szél, mely kint borzolta össze embertársaim hajkoronáját. Egy fekete limuzin állt előttem, és ha Brooks nem nyit nekem ajtót, be se szállok.

- Átváltottál limuzinra? – nevettem, miközben becsatoltam az övemet.

- Eleve mégis csak interjúra megyünk, te pedig sztár vagy. Így illik. – villantotta ki sűrű fogsorát, majd szemére csúsztatta a napszemüveget. Tisztára, mint James Bond.