74.rész

Sziasztok! Szerintem még nem volt erre példa, hogy ilyen hamar újra jelentkezzek. Gyorsan összeszedtétek a komit, ráadásul kettővel többet is kaptam.:) Boldog vagyok, gyerekek!:D 

A részről csak annyit, hogy nekem nem tetszik, szerintem összecsapott, amiért elnézést kérek, megpróbálok "fejlődni". A tartalom lehet kicsit meglepő lesz, de kezdek elérkezni a történet legfontosabb részéhez, ami úgymond ketté fogja osztani a sztorit. Ez lehet kínaiul hangzik, de majd idővel megértitek, miről is dumázok.;) 

Bevezetek egy új "szabályt." Kicsit rendszerezem a történetek felrakásának idejét, ami szerintem egész jó. Egy héten 2 részt fogok hozni, DE csak akkor, ha a komik, és a tetszik-ek meg lesznek. Szóóóval.. most van Szerda, ezért ezt a napot megtartom. Szerdán és Szombaton fogok új részekkel érkezni, ismétlem, akkor, ha meglesz a kért komi, és tetszik. Ha nem lesz meg, az logikus, hogy akkor az a nap kimarad.:)

Bocsi, ha kicsit sokat beszéltem. Szombaton hozom az új részt, HA meglesz a 15 komi, és a 25 tetszik!. Jó olvasást, a kritikákkal ne kíméljetek, bírom.:) Pusszantás. xx.

                                                        ~ Kék szemű démon ~                                           

Miután a fiúk elmesélték részletesen az interjút, és én is beszámoltam a fotózásról, közös döntéssel arra jutottunk, hogy megnézzük Disneyland-et. Mondanom sem kell, Louis most még lelkesebb lett, mint a repülőn. Ő lett a leghamarabb készen, és már a fényképezőgépet keresi, hogy megörökíthesse a legszebb pillanatokat. Mivel a fürdő szabaddá vált, előkotorásztam a bőröndömből egy pink rövidnadrágot, és egy, direkt a Párizsi tartózkodásomra elrakott felsőt. Gyorsan magamra kapkodtam, egy kis sminket felvittem, majd felhúztam a tornacipőmet, és az ugrándozó Louis mellé lépkedtem.

- Hogy-hogy ilyen nyugodt vagy? – mért végig.

- Nem tudom. – válaszoltam egy vállrántással egybekötve. Louis válaszolás helyett, csak a képembe vakuzott. – Paparazzi lettél Louis? Legalább szólj előtte, mert még szükségem van a látásomra. – morogtam.

- Így legalább látszik, hogy unod a fejed. Ez egy természetes kép rólad.

- Tudom, hol tárolod az imádott répáidat. – néztem rá. – Ne csodálkozz, ha reggelre az összesnek nyoma vész.

- Csak a répáimat ne! – rezzent össze ijedten. Feladtam a komolyságot, ezen a kijelentésen képtelenség lett volna nem nevetni.

- Olyan őrült vagy Lou. – kacagtam.

- Tudom. – kiáltott fel.

- Mi ez az ordibálás? – jött elő Ariana, mögötte Liam-el.

- Csak Louis. – válaszolt barátnőm kérdésére a mögötte lépkedő srác. Neki ez már biztos nagyon természetes, hiszen a történetekből, amit hallottam, az X-Factor ideje alatt is szívesen ordítozott.

- Indulhatunk? – lépett mellém Matt. Idő közben úgy döntött, ő is csatlakozik kis társaságunkhoz. Miután a csapat hiányzó tagjai is megjelentek, a busz elfurikázott minket Disneyland bejáratához, ahol kiszálltunk, és elkezdtük a felfedező túránkat. Matt már elintézte a jegyeinket, szóval ezzel nem kellett bajlódni.

Disney Land

Megmondom őszintén, ezelőtt még soha életemben nem voltam Disneyland-be, sőt, még csak a neten sem láttam róla képeket, vagy valami mást. Hidegen hagyott az egész, nem fordítottam felé túl nagy érdeklődést, de most megbántam, hiszen fantasztikus volt az egész. Egy nagy utcán mentünk végig, vagy én nem is tudom, minek nevezzem. Mindkét oldalon boltok voltak, tele szuvenírekkel, amiket a turistáknak meg lehet vásárolni. Láttam hercegnő kastélyt, akkor a Shrek-ből a sárkány várát, ahol Fionát fogva tartotta. Rengeteg ember volt, kerülgetni kellett mindenkit, de plusz pont jár azért, hogy habár felismertek minket, nem jöttek oda tolakodva aláírást és képet kérni. Az a 4 óra fénysebességgel repült el, rengeteget hülyéskedtünk. Megnéztük, ahogy Szörnyella de Frász táncol, ahogy Hamupipőke énekel, sőt, még Scooby Doo brékelt is! A hullámvasutat kipróbáltam Zayn, Liam, és Louis társaságában, mivel a többiek nem nagyon bírják az ilyeneket. Én sikítottam, a fiúk meg ordítottak, de azért pár lányokat megszégyenítő sikítás az ő szájukat is elhagyta. Louis egész nap kattogtatta a fényképezőgépét, de nem zavart. 5 óra fele beültünk egy étterembe, ahol mesefigurák szolgáltak ki minket. Louis egy kész kis műsort vágott le, mikor Goofy megkérdezte, mit hozhat neki. A szomszéd asztalnál ülő kisfiú 10 centisre kerekedett szemekkel figyelte felpörgött barátomat; biztos vagyok benne, hogy elmebetegnek nézte. Amint készült vagy 20 kép Louisról és a ’kutyáról” – én már csak így hívom – nekiállhattunk enni. Isteni volt a kaja, a napnak tökéletes befejező része volt. Ajándékkén kaptam Harrytől és Zayntől egy-egy karkötőt. Két különböző volt. A Harrytől kapottra azt volt ráírva, hogy „Love Forever”, míg a Zayntől kapottra „BestFriend Forever”. A fiúk is vettek maguknak egy ugyanilyet, így a közös karkötőinkkel villoghattunk. Barátom eleinte gyűrűt akart nekem adni, de mikor felvilágosítottam róla, hogy mindenki eljegyzési gyűrűnek hinné, és velünk lenne tele az internet, letett erről. Louis-tól egy Törpillás pólót kaptam, amin már csak nevetni tudok. Eleinte zavart, hogy a kék, pici méretű törphöz hasonlít, de már megszoktam. Hogy még egy kicsit a Törpillás témánál maradjak, amikor a fiúk meglátták a törpnek öltözött lányt, odaráncigáltak hozzá, és lefényképeztek vele.

A napom fantasztikusan jó volt. Sajnos mennünk kellett a rádiós interjúra, ezért bemásztunk a buszba, ami elgördített minket a rádióállomás felé. Egy kedves lány, Bess volt a műsorvezető. Eleinte a munkánkról kérdezgetett, majd kitért a mai napunkra, amiről Louis és Niall lelkesen meséltek, aztán szemet szúrt neki a két karkötő, ami a kezemet díszíti.

- Látom, Zayn-el, és Harry-vel is közös karkötő díszíti a csuklódat. Ez hogy lehetséges? – mint minden ilyen műsorvezető, ő is szeretett volna minket leleplezni, hogy biztos eltitkolt kapcsolatom van Zayn-el, és fűvel-fával csalom Harryt.

- Gondolom, azt nem kell magyaráznom, hogy Harryvel miért van ugyanolyan karkötőnk. – mosolyogtam. – Zayn a legjobb fiú barátom, és a tőle kapott karkötő ennek a jelképe.

- És Ariana? Ő már nem a barátod? – a háttérben ücsörgő lány felmordult. Tudtam, hogy ezzel a témával kapcsolatos kérdésre, mindketten ugyanazt a választ adnánk.

- Mint mondtam, Zayn a legjobb fiú barátom. – nyomtam meg a „fiú” szócskát. – Míg Ariana a legjobb lány.

- Vele még sincs semmilyen nyomatékosító ékszered. – vigyorgott. Egyre unszimpatikusabb ez a nőszemély.

- Dehogynem. Ezt a nyakláncot tőle kaptam, és neki is van egy ugyanilyen. – vettem elő a szív alakú kis medálomat. Mintha Bess fején csalódottság suhant volna át. Nagyon azt akarja, hogy bevalljam, Zayn az én második pasim. Erről letehet, mert szó sincs róla.

- Van egy vendégem, aki Harry Styles egyik nagyon közeli barátja volt, egészen addig, amíg a fiúk meg nem ismerték Lisáékat. – beszélt a mikrofonba. Harryre néztem, aki megrázta a fejét, hogy ős sem tud többet a „nagyon közeli barát” kilétéről. – Üdvözlöm stúdiónkban Alexis-t. – mondta, majd a gépezett tapsolás hangját idézte elő, és egy szőkés-barna hajú, rikító kék szemű lány ült le Bess mellé. Harryre néztem, aki majdnem, hogy tátott szájjal, kikerekedett szemekkel figyelte a tőle 2 méterre lévő lányt. Ezek szerint ismeri.

- Sziasztok. – beszélt a mikrofonba. Hangja csilingelő volt. Most, hogy jobban végignéztem rajta, alakja tökéletes, arca hibátlan, és a mosolyával vakítani lehetne. Egyfajta kisebbségi komplexus tört rám.

- Szia Alexis. Mesélj nekem kicsit, mi közöd van Harry Styles-hoz? – nézett rá Bess. Erre a kérdésre én is kíváncsi voltam.

- Harry barátnője voltam. – válaszolt, miközben rám sandított.

- Miért ért véget a kapcsolatotok? – folytatta kérdezősködését Bess.

- Harry közölte velem, hogy már nem szeret annyira, mint az elején, ezért vége. De aztán rájöttem, hogy egy másik lány miatt hagyott ott, aki Lisa volt. – nézett most egyenesen a szemembe. Lehet, én vagyok paranoiás, de a kedves és mosolygó álarc alatt, dühös szemeket láttam.

- Harry, igaz ez?

- Hát.. öhm.. én.. de akkor.. – kezdett makogni. Vett egy nagy levegőt, majd kinyögte. – Igen, tényleg Lisa miatt szakítottam vele.

- Mikor szakítottatok? – kérdeztem, ezzel megelőzve a műsorvezetőt. Nem érdekelt, hogy ezt neki kellett volna, előjött belőlem a nyomozó típus.

- Amikor te szakítottál Blake-el. – vágta rá Alexis, mire Harry összeszorította szemeit.

- És azelőtt jártatok? – akadtam ki.

- Elnézést Lisa, de elveszed a munkámat. – nevetett Bess. Egy bocsi-t motyogtam, de ettől még érdekelt a kérdés.

- Na szóval, és azelőtt megszakítás nélkül jártatok? – kérdezte Bess ugyanazt, amit én is az előbb, csak kibővítve.

- Igen. – mosolygott. Elszakadt a cérna, és szívem szerint ordítozva rohanok innen ki, de fékeznem kellett magam. Harry a „kapcsolatunk” első részében csalt engem egy másik lánnyal?! Vagyis, Alexist csalta velem, de teljesen mindegy, akkor is átvágott.

Az interjú további része a régi „szép” emlékek felidézéséről szólt, amit Harry és Alexis együtt töltöttek el. Néha én is beleszólhattam, de mintha ott se lennék. Ideges voltam, és csalódott egyszerre. Alig vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek, és kimehessek innen, tombolva. A telefonom rezgésére figyeltem fel. Kedvtelenül nyitottam meg. „Ne húzd fel magad, Harry biztos meg fogja magyarázni. Amúgy, mi nem tudtunk Ms.Tökéletesről”- jött az SMS Zayn-től. Ujjaimat gyorsan jártattam IPhone-om érintőképernyőjén, mire megszületett a válasz. „Arra a magyarázatra nagyon kíváncsi leszek. Gyűlölöm, mikor átbasznak, és Harry ezt csinálta, ne is védd, mert igazam van! „ Zayn nem válaszolt, hiszen tudta, hogy most kivételesen nem értek félre semmit. Amint az interjúnak vége lett, kimentem a stúdióból, szinte futottam a buszig, majd bezárkóztam a fürdőbe. Le kellett, hogy nyugodjak, különben Harry első szavánál neki esek és megverem. Léptek zaját hallottam meg, majd barátom ismerős hangja szólalt meg.

- Mire volt ez most jó Alexis? – kérdezte idegesen. Alexis? Szóval már felhozza a buszra, hogy kettesben legyenek. Bizonyára nem látták, hogy én is feljöttem.

- Szerettem volna tudatni veled, és a barátnőcskéddel, hogy átvertél, és ezek szerint őt is, mert az arcáról az jött le, hogy nem számoltál be neki róla. – annyira láttam lelki szemeim előtt, ahogy undorítóan mosolyog, hiszen most ő van nyeregben.

- Ne akarj belerondítani a kapcsolatomba. Szeretem Lisát.

- Ezek után nem hiszem, hogy ő már ugyanúgy szeret téged. – nevetett. – Vedd már észre, hogy csak fel akar rajtad kapaszkodni. Semmit nem érez. Ha őszintén szeretne, lennének ilyen forró pillanatai Zayn-el? – még mindig nevetett. Vártam Harry válaszát, hogy megvéd, és beolvas a csajnak, de nem tette. – Vedd észre, hogy Zayn kezdi átvenni a helyedet. Te beveszed, ezt a legjobb barátok vagyunk dumát?

- Lexi. Lisa nem tenne ilyet. – motyogott. Ne volt túl meggyőző az érvelése. Rettentően dühös voltam, szívem szerint kiszakítottam volna az ajtót a helyéből, de nem tettem, hallgattam tovább a szót.

- De édes, régen is mindig Lexinek becéztél. – nyavalygott. Tudtam, hogy megsimítja az arcát, annyira filmbe illő jelenet volt ez az egész.

- Tudod, hogy ami köztünk volt, annak már vége.

- De újrakezdhetnénk. Mindenki jobban járna. Most őszintén, Lisa hányszor mondta ki őszintén, hogy szeret? – sokszor! Rengetegszer mondtam már.

- Őszintén? Nem tudom. Az interjúban nem mondta, hogy szeretne.

- Na, látod. Olyan kis butus vagy. Én mindig mondtam, és be is bizonyítottam neked. – itt lett elegem, ám az ajtókiszakításos elmélettel felhagytam. Lenyomtam a kilincset és szépen lassan léptem ki. Harry háttal állt nekem, de amint Alexis észrevett, nekiugrott Harrynek, és ajkait az övére tapasztotta. Ledöbbenve álltam ott, és néztem, ahogy Harry eleinte nem, de aztán visszacsókol. Alexis nem csukta be szemeit, hanem engem nézett, egy tipikus „ő már az enyém” nézéssel. A könnyek elöntötték a szememet, majd kikerülve őket, elviharzottam mellettük.

- Lisa! – hallottam a kiáltást Harrytől. Nem érdekelt, ő az én szemembe már nem ember. Ahogy leugrottam a buszból, nekiütköztem Zayn-ek.

- Vigyázz kislá.. Lisa, te miért sírsz? – emelte fel gyorsan fejemet. Harry itt ért mögém, a kék szemű szörnyeteggel együtt. A többi bandatag, Ariana, Matt, még Brooks is ott álldogált nagy szemekkel. Harry próbálta a vállamra tenni a kezét, de lelöktem magamról, és elugrottam Zayn mellől.

- Egyszer sem mondtam ki? Egyszer se? – kiabáltam. Páran ránk figyeltek, de jelenleg ez hidegen hagyott. – Az Isten szerelmére, hányszor hangoztattam neked?! De tudod mit, nem érdekel, nem lényeges! Neked majd itt lesz Alexis, aki aztán végképp tökéletes, legyetek boldogok, nem fogok közétek állni. Itt van ez is. – letéptem kezemről a ma kapott karkötőt, majd hozzá vágtam. – Add oda neki, jobban megérdemli, mint én. – zokogtam. – Miért nem mondtad, hogy van valakid? – vettem visszább a hangnemből. – Egy szóval meg nem említetted, hogy éppen őt csalod meg velem. Miért kellett hazudni?

- Lisa, kérlek, csak hallgass meg. – motyogta elgyötört szemeivel.

- Az mától nem az én feladatom, hanem a „Lexié”. – mutattam kezemmel az idézőjeleket.

- Lisa, ne borulj ki ennyire. – lépett elő Alexis. Összezavart. Kedveskedik? Nem kellett sok, hogy rájöjjek, csak a többiek előtt akar ilyennek tűnni.

- Te pedig ne szólj hozzám. Annyiban igazat adok neked, hogy Harrytől szemétség volt, hogy velem csalt meg, de a Zayn-el való kapcsolatom nem tartozik rád. Nincsenek semmilyen forró pillanatok, és ha lennének se kötném az orrodra, mert az én szememben egy senki vagy. Idejössz, hogy belerondítsd az életembe, hogy szétszedj minket Harryvel. Mint említettem nem érdekel, legyetek nagyon boldogok. – ordítottam, majd megfordultam, és elrohantam az ellenkező irányba. Nem tudtam hova megyek, hiszen még életemben nem voltam Párizsban, de nem érdekelt. Talán még soha nem futottam ilyen gyorsan, a járókelőket majdnem fellöktem, párszor én is kis híján elestem, de csak futottam bömbölve. Biztos nagy feltűnést keltettem, de ez is hidegen hagyott. A végén már végkimerülésben estem össze valami füves helyen. Ziháltam, a lábam sajgott, a szívem pedig hatalmas reccsenéssel tört össze, a darabjai valahol a lábujjam végében sajogtak. Annyira felhőtlenül tökéletes volt minden, szinte már túl tökéletes. Lábak dobbanását, majd a saját nevemet hallottam, aztán csak azt, hogy valaki mellém térdel, és szorosan magához húz. Örültem, hogy nem Harry az, mert tuti ellököm akkor magamtól.

- Miért nem mondta el Zayn? – sírtam mellkasába. Hátamon körkörös mozdulatokat írt le, miközben folyamatosan csitítgatott.

- Nem tudom Lisa. Harry alapjáraton nem ilyen, de miért akadtál ki ennyire? Mi történt a buszon? – kérdezte jogosan, hiszen rajtam kívül senki sem látta, vagy hallotta. Visszaidézésében csak még jobban rám tört a sírás, de már csak a düh miatt. 10 perc után megnyugodtam, és elmeséltem az egészet Zayn-ek, részletesen.

- Mekkora egy.. – itt egy szó következett, amivel az útszélén lévő lányokat szokták jellemezni.

- Az, de nem érdekel. Legyenek egymáséi. – tépkedtem a füvet.

- Tudom, hogy nagyon is érdekel Lisa. Harry ezek után nem fog összejönni vele. Csak elgyengült, azért csókolt vissza.

- Ne védd. – förmedtem barátomra, de azonnal bocsánatot is kértem, mert ő aztán tényleg nem érdemli meg.

- Viszont ha tényleg félreérhető voltam veled kapcsolatban, akkor sajnálom, majd visszább veszem magam. – sütötte le szemeit.

- Ember, megvesztél? – álltam fel, mire Zayn meglepődve emelte rám pillantását. – A legjobb barátom vagy, és nem zavar, ha a „megengedettnél” közelebb jössz hozzám. Harrynek ezt el kellett volna fogadnia, erről te nem tehetsz, és ha ezek után kerülni mersz, esküszöm rajtad töröm ketté a fürdő ajtaját! – Zayn csak felpattant, majd nevetni kezdett, és megölelt.

- Most megnyugtattál, tudod? – suttogta a hajamba.

- Nem akarok Harry közelébe kerülni. Segítened kell. – néztem rá.

- Segíteni fogok. – puszilta meg arcom.

- Köszönöm. – bújtam ismét hozzá.

A fiúktól kapott Zayn egy SMS-t, hogy elmentek megnézni az Eiffel tornyot, és a Notre Dame-ot, ha akarunk, majd csatlakozzunk hozzájuk. Zayn mellett ballagtunk el a két említett helyre, ami meglepetésemre nem is volt annyira messze. A mellettem sétáló srác azon volt, hogy próbáljon belém egy kis életet csempészni, de nem nagyon sikerült neki, ezért beletörődött. Máshogy képzeltem el a mai napom befejezését. Azt hittem, hogy majd Harryvel összebújva nézzük az Eiffel tornyot, romantikus pillanatokkal, ehelyett most azért küzdök, hogy amikor találkozik a tekintetünk, ne kezdjek bőgni. Zayn aranyos, mert segít, hogy ne kerüljek VOLT barátom közelébe, amiért nagyon hálás vagyok neki. Idő közben Soraya és Tess is csatlakozott hozzánk, majd amikor megtudták Ariana-tól, hogy mi történt, odajöttek vigasztalni. Jól esett, hogy ennyien állnak mellettem. Amint az agyam egy icipicit ki tudott kapcsolni, oda tudtam figyelni a gyönyörű toronyra, majd a Notre Dame-ra. Igaza volt Matt-nek, este sokkal szebb az egész. Ki volt világítva, szinte rikított. Távolabb voltunk, mint a legtöbb turista, így az egészet megcsodálhattuk. A Notre Dame is gyönyörű volt, de az igazság az, hogy az Eiffel toronyhoz képest semmi, már ha lehet őket összehasonlítani. Amint mindent megnéztünk, felszálltunk a buszra, és leparkoltunk valahol. Matt úgy döntött, hogy nem vesz ki szállodai szobákat, jól elvagyunk mi itt. Hálás voltam neki, mivel akkor Harryvel kéne együtt lennem, és az most nekem nagyon nem tenne jót.

Miután előhalásztam a pizsamámat, letusoltam, megmostam a fogam, felkötöttem a hajam, majd elköszöntem a többiektől, és bemásztam a saját kis ágyamba. Telefonról felmentem Twitterre, ahol a kérdésekkel bombáztak, hogy most tényleg szakítottunk-e Harryvel. A képek, és a videó is felkerült már a netre, amikor az utcán ordibálok. Tudtam, hogy ez lesz, és most visszagondolva, már nem is annyira tűnt az jó ötletnek, de már hiába bánnám meg. Két táborra oszlottak a rajongók, vagyis inkább 3-ra. Az első csapat örült, hogy vége van, így legalább Harry az övéké. A második csapat engem támogatott és sajnáltak, szidták Harryt. A harmadik csoport pedig azok voltak, akik szerint nem is illettünk össze, fiatalok vagyunk, mindkettőnknek lesznek még kapcsolatai, nem kell kiborulni. A kiírásom nem volt túl hosszú, de lényegre törő. „Jó éjt! Köszönöm @zaynmalik„ Eltettem a telefonomat, majd kényelembe helyeztem magam. Már az álom szigete felé lépkedtem, mikor a telefon rezegni kezdett. Kómásan nyitottam meg az üzenetet, melyet egy ismeretlen szám küldött. „ Harry az enyém, és mindig is az volt. Jól jegyezz meg valamit Hemstwort: ÉN MINDIG MEGKAPOM AZT, AMIT AKAROK. Kellemes éjszakát. (remélem érezted az iróniát.;) )” Hogy ideges voltam-e? Igen. Sírni akartam? Nem, mára már elég volt. Nem válaszoltam semmit, eltettem a telefont, másik oldalamra fordultam, és becsuktam a szemem. Gratulálok Alexis, Harry tényleg a tiéd. Legyetek boldogok.

Eiffel-torony

Notre Dame

Párizs

Alexis