67.rész

Sziasztok! Bocsi, hogy eddig nem volt rész, de eléggé elfoglalt voltam. Ha a másik blogomat olvassátok, ott már leírtam az okokat, nem teszem meg még egyszer.

Nagyon szépen köszönöm az 50 tetsziket, nem is tudjátok, mennyire jól esik. Újraindult a szavazás, ez egy másik kérdés, örülnék, ha részt vennétek benne. A másik dolog.. aki még nem tette, az csatlakozhatna az olvasómhoz, már ha akar.:)

Szerintem elmondtam mindent. 51 tetszik, vagy 12 komi és hozom az újat.Legyetek jók, és jó olvasást!:)

                                                                   ~ Ismeretlen ~

Reggel, amikor csörgött az órám, azonnal kipattant a szemem. A legelső gondolatom az volt, hogy „úristen, elkezdődött a turné”. Boldogan, sőt, táncolva mentem el a fürdőig. Fel voltam pörögve, nem ismertem magamra. Amennyire hidegen hagyott ez az egész, annyira voltam most izgatott. Az órámat fél órával a kelés előttre állítottam, hogy le tudjak tusolni, és Harry is tudjon készülni, ha majd felkelt. Megmostam a hajam, megtörülköztem, felvettem a bugyit és a melltartót, majd bekapcsoltam a szárítót. Fél óra alatt készen voltam mindennel, már csak felöltöznöm kellett. Harryt úgy döntöttem, hogy felébresztem, mivel indulásig már csak másfél óra volt. Óvatosan megsimogattam az arcát, de a másik oldalára fordult, és a fejére húzta a takarót. Megforgattam a szemem, és megpróbáltam még egyszer, de kis híján múlt, hogy orrba verjen. Lerántottam róla a takarót, és rámásztam. Dünnyögött egy kicsit, de nem hagytam visszaaludni. Összeborzoltam a haját, cuppogtam a fülébe (tudtam, hogy idegesíti), majd mikor ez sem használt, megharaptam a nyakát. Megfogta a derekam, lerántott maga mellé, és most felém kerekedve rám mászott. Látszólag már teljesen fel volt ébredve. Mikor meglátta, hogy miben vagyok, húzogatni kezdte a szemöldökét, és megcsókolt.

- Menj készülődni, addig felébresztem a többieket. – toltam el magamtól, mire felkuncogott. Kikelt az ágyból, és a fürdő felé vette az irányt. Felvettem egy köntöst, hogy mégse egy szál semmiben menjek át a fiúkhoz, és lefelé szaladtam a lépcsőn. Még mindenki aludt, ami nekem pont kapóra jött. Most meg tudom bosszulni az elmúlt napok/hetek szörnyű ébresztéseit. Engedtem egy vödörnyi jeges vizet, belopakodtam Louis szobájába, és pofán öntöttem vele. Nagyokat pislogva ült fel gyorsan, szerintem azt sem tudta, hogy hol van. Nagyon jót nevettem, már folyt a szememből a könny. Durcásan eljátszotta, hogy bemegy a fürdőbe, és rám vágja az ajtót. Nem foglalkoztam vele, haladtam tovább Liam szobája felé. Ő mindig aranyos volt velem, tehát megkíméltem. Párszor megrázogattam a vállát, és nyomtam egy puszit az arcára, mire mosolyogva ébredt fel.

- Ennél szebb ébresztést nem is kaphattam volna. – mosolygott.

- Nyomás. – mutattam a fürdő felé. Követte az utasításomat, én pedig mentem Zayn felé. Gonoszan dörzsöltem össze a tenyerem, mikor beléptem a szobájába. Maga alá gyűrte a takarót, ezért megrántottam, és ugyanúgy járt, ahogy én tegnap. Nyöszörögve állt fel, és nézett rám.

- Ezt még megbosszulom Lisa! – fenyegetett meg a mutató ujjával, de a végén elnevette magát. Niall-t és Ariana-t nem ébresztettem, mivel a szobába benyitva láttam, hogy széjjel vannak hajigálva a ruháik, valószínűleg eseménydús éjszakájuk lehetett. Elkiáltottam magam, hogy ébresztő, de elfordultam. Azonnal felkeltek, és készülődni kezdtek. Én visszasétáltam a szobámba, ahol Harry egy bokszerben állt az ágy előtt, és nézegette a tegnap kiválasztott ruháját. Én is okos voltam, kikészítettem még tegnap, nem most akartam ezzel bajlódni.

Egy fekete, bőr, feszülős nadrágot vettem fel, hozzá egy farkast ábrázoló pólóval. Ehhez ékszerek, egy divatszemüveg és egy fekete magas sarkú. A sminkelést egyszerűen megoldottam: raktam fel némi alapozót, szájfényt, kihúztam alul és felül a szemem tussal, a szempilláimat átpödörtem a spirállal, és késznek nyilvánítottam magam.

 Harry a hajával babrált, de egy perc múlva csatlakozott hozzám, és együtt cipeltük le a bőröndöket az előszobába. A többiek is nagyjából készen voltak. Liam-en egy piros kockás ing, Zayn a szokásos laza stílust követte, Louis csíkosba és pirosba, Niall fehérbe, Ariana pedig Niall-höz öltözve.

Nem kellett sokat várni, a Range Rover és pár fotós a házunk előtt várakozott ránk. Körbenéztem a kis házban, és hivatalosan is elköszöntem tőle. Valamiért meghatónak éreztem ezt az egészet, de nem mutattam ki, hogy félek is egy kicsit. Szinte soha nem mozdultam ki ebből a házból, erre most világ körüli turnéra indulok. Harryn kívül senki nem vette észre, hogy picit könnyes lett a szemem. Közel lépett hozzám, és megszorította a kezem. A szemébe néztem, mely megnyugtatott.

- Szeretlek. – suttogta.

- Én is szeretlek. – mosolyogtam. Kivittük a cuccokat a kocsihoz, bepakoltuk – nagy nehezen – és beszálltunk. Az ablaknál ültem, Harry pedig mellettem. A kezemet fogta, miközben elhelyezkedett. A kocsi elindult, én pedig az egyre távolodó kis házat néztem. A könnycsepp legördült, de szerencsére az ablak felőli szememből, így nem volt észrevehető. Hagytam, hogy végigfolyjon az arcomon, államnál pedig lecsöppenjen a ruhámra. Nem voltam szomorú, dehogyis.. csak..  féltem az ismeretlentől.

Matt-et a házánál vettük fel. Beszállt Brooks mellé, majd hátrafordult hozzánk.

- Jól vagytok? – mosolygott. Szemei alatt karikák, nem hiszem, hogy sokat aludt az éjjel.

- Igen. – feleltük egyszerre.

- Nyomja a seggemet a biztonsági öv csatja. – morgott Louis, mire felnevettünk.

- A két lány Brihgton-ban vár minket. Egy szállodában aludtak, már eljutattam nekik a VIP jegyeket. – a két lány, akiről Matt beszélt, azok voltak, akik magukénak tudhatták az arany bilétát. Az egyik norvég volt, a másik pedig Amerikai.. csináltam egy Ustream-es játékot, ahol az amcsi csajszi nyert a játékban. 

                                                  *~*~*

Fogalmam sincs, hol járhattunk, de pár órája biztos kocsikáztunk. Párszor már bealudtam, de mindig felriasztott valaki, elmondásuk szerint véletlenül. Imádtam az ablaknál ülni, nézelődhettem.

- Fél óra, és ott vagyunk. – mosolygott Matt.

- Éhes vagyok. – fogta meg a hasát Niall.

- Pisilnem kell! – tette fel a kezét Louis.

- Szétjött a hajam, meg kell csinálnom! – parázott Zayn.

- Fiúk, ki bírtok fél órát, nem? – morgott hátra Matt.

- Nem! – kiáltották egyszerre. Miattuk kellett megállnunk egy benzinkútnál. Niall vett magának valami kaját, Zayn tükröt keresett, Louis pedig elment WC-re. Liam és Ariana is kiszálltak a kocsiból, hogy levegőzzenek. Matt és Brooks elmentek, hogy vegyenek maguknak valamit.

- Nem akarsz kiszállni? – mosolygott rám Harry.

- Nem akarok, de ha te igen, akkor menj nyugodtan. – böktem fejemmel a kocsi ajtaja felé.

- Épp azért kérdeztem, mert én sem akarok. – húzott az ölébe. Örültem, hogy le vannak sötétítve az ablakok, senki nem láthatott minket. Fejemet a vállára hajtottam, ő pedig derekamnál kulcsolta össze a kezét.

- Repültél már valaha? – kérdezte pár perc csönd után.

- Jézusom, nem. – kaptam fel a fejem. – Hányszor fogunk repülőre ülni? – pánikoltam be.

- Hát egy párszor biztos. – mosolygott.

- Atyaég. – fúrtam fejem a nyakába.

- Félsz a repülőn, vagy csak tériszonyod van? Ja, nem, az nincs. Mikor randizni vittelek se mondtad, hogy az lenne.

- Ejj, de ügyes valaki. – simítottam végig az arcán, mire nevetni kezdett. – Félek, hogy lezuhan. Annyi film van arról, hogy légörvénybe kerülnek, vagy nem is tudom.

- Láttak az Gyilkos cápa VS Óriáspolip filmet? – kérdezte.

- Igen. Amikor a nagy cápa felugrik, elkapja a repülőt, és a szájában a géppel esik vissza a tengerbe? – idéztem vissza a filmet, nagy beleéléssel.

- Igen. – nevetett.

- Ugye ezzel nem arra akarsz célozni, hogy minket is el fog kapni egy ilyen micsoda? – húzogattam a szemöldököm. – Ennél okosabb vagyok, tudom, hogy nem létezik akkora cápa. – pusziltam szájon, mire elmosolyodott. Elővette a zsebéből a telefonját, és magunk elé tartotta. – Te most le akarsz minket fényképezni? – ráncoltam össze a homlokom.

- Kérlek. – rebegtette rám a szempilláit. Megforgattam a szemem, és hozzábújtam. A vaku villant, Harry pedig felrakta a Twitterre a képet, azzal a felirattal, hogy „ Brighton készülj, mert fél óra múlva befutunk! xx. „

- Ugye nem akarsz kirakni többet? – motyogtam, mikor megint elém tartotta a telefont.

- Nem ez máshova kell. – kacsintott, majd megcsókolt. Nem zavartattam magam, miután a vaku villant, sem húzódtunk el egymástól. Pár perc után levegő raktáraim kifogytak, így muszáj voltam elhúzódni. Harry csak mosolygott egyet, és kirakta a készített képet háttérképnek. A többiek lassacskán jöttek visszafele, ezért kimásztam Harry öléből, és visszaültem az eredeti helyemre.

                                              *~*~*

Brighton gyönyörű volt, mi az hogy. Annak ellenére, hogy az autópályán haladtunk, tudtam nézelődni. Rengeteg ember, mintha, egy hangyabolyban lennénk. Szebbnél-szebb épületek. A tenger mellett haladtunk el, ahol tömérdek mennyiségű lány volt összegyülekezve.

- Ott lesz a koncert. – bökött Matt a part felé.

- A parton? – kérdeztem vissza.

- Igen, felállítottak egy színpadot. Már most sokan vannak, pedig – az órájára nézett – még 5 óra van kezdésig.

- És addig ott fognak állni? – kerekedett ki a szemem.

- Láttad Banbury-t. – célzott ezzel Louis arra, hogy a nagy fanok még a hidegben éjszakázni is képesek. Ennyiben maradtunk, egy nagy szállodánál álltunk meg. Rengetegen felismerték a kocsit, pedig sok mindenkinek van ilyen. Rajongók, fotósok vették körül az egészet. Az ott lévő biztonságiak kicsit tisztogattak, aztán kinyitották nekünk az ajtót. Pár cetlit aláírtunk, kaptam sok dicséretet, majd beléptünk az épületbe. Fantasztikus érzés volt, hogy ismernek. De, ismernek Rómában is? Jézusom. Lifttel mentünk fel a legfelső emeletre, ott pedig egy hosszú folyosón sétáltunk, a legutolsó ajtókig. A szobaelosztás így volt: Harry és Én, Ariana és Niall, Louis, Liam és Zayn. Nem bánták, hogy hárman lesznek, elmondásuk szerint már megszokták. Mikor néhány bőröndöt sikeresen felszállítottunk a szobákba – nem vittük mindet, hiszen csak 2 napig leszünk itt – lementünk a hallba, hogy megismerjük a két lányt, akik ezek után velünk fognak tartani. Harryvel kéz a kézben sétáltam, mikor két lányt láttam, akik a pultnál álltak, és nagyban nevettek valamin. Egyiknek hosszú, szőke, hullámos haja, és rikító kék szeme volt. A másik vörös hajjal, és barna szemmel rendelkezett. Mikor megláttak mosolyogva jöttek oda hozzánk. Két puszival üdvözöltük egymást, aztán be is mutatkoztunk egymásnak. A szőke hajú kék szemű lányt Soraya-nak, a vörös hajú barna szeműt pedig Tess-nek hívták. Mindegyik elképesztően aranyos volt, és nem úgy viselkedtek, mint az őrült rajongók, hanem normálisan. Mintha, ezer éve ismernénk egymást.

- Amúgy, ti ismeritek egymást? – mutattam kettőjükre.

- Nem, most találkoztunk először. De mivel egy hullámhosszon vagyunk, hamar összehaverkodtunk. – mosolygott Tess.

Brighton