66.rész

Sziasztok! Bocsi, hogy csak most jelentkezek, de az év végi  TZ-k korszaka van, de ezt szerintem nem kell mondanom, ti is tudjátok.

Mindig elmondom, hogy köszönöm, de most aztán tényleg nagyon! 31 tetszik-et, és 11 komit kaptam. Ez a mostani rekord, nagyon boldog vagyok. Igaz, hogy kaptam 2 nem tetszik-et is, de elfogadom, nem szeretheti mindenki amit csinálok.:)

Remélem tetszeni fog az új fejezet, és aktívak lesztek, mint most. Nem tudom a következőt mikor pakolom fel, mivel egész hétvégén kiránduláson leszek, jövőhétre rengeteg a tanulnivaló, de megoldom, mivel nagyon fantasztikusak vagytok.

32 tetszik, vagy 12 komi, és hozom az új részt! Jó olvasást!:)     

                    

                            ~ Álom.. vagy, mégsem? ~

- Remélem, jól érezték magukat. – mosolygott a recepciós, de láttam a szemében, hogy legszívesebben leüvöltené a fejünket, mivel felébresztettük a legszebb álmából. (Az arcából le lehetett szűrni, hogy pár másodperccel ezelőtt még az álmok szigetén ugrált).

- Igen, és köszönjük. – mosolygott Harry, majd gyors léptekkel távoztunk. Már éjfél volt, de így is tele volt a parkoló fotósokkal. Ezelőtt pár hónappal idegesen rántottam volna ki kezem Harryéből, de most kicsit sem izgatott, hiszen már mindenki tudott rólunk. Nagy nehezen bevergődtük magunkat a kocsiba, aztán Harry gázt adott, és minél hamarabb eltűntünk arról a helyről. Nem szóltunk egymáshoz – ő az utat figyelte, én pedig elbambultam – csak azt vettem észre, mikor a motor leállt alattam, és Harry engem kezdett el bámulni. Ránéztem: szemei csillogtak, arcán egy tökéletesen szívdöglesztő mosoly. Megharaptam az alsó ajkam, miközben száját néztem. Erre a kis mozdulatomra közel hajolt hozzám, és hosszan megcsókolt. Valójában a biztonsági öv belevágott a kezembe, de nem tudtam rá odafigyelni.

- Bent kicsit kényelmesebb lenne, nem gondolod? – motyogott bele a csókunkba. Elhúzódtam tőle, kicsatoltam az övet és kiszálltam a kocsiból. Megvártam, míg ő is így tesz, majd az ajtó felé kezdtünk el lépkedni, de kicsit meglepődtem, mikor rájöttem, hogy nincs nálam kulcs és a bejárat zárva van.

- Mondd, hogy nem kell a kocsiban éjszakáznunk. – néztem pánikba esve Harryre.

- Tudod, én mindenre készülök. – vett ki a zsebéből egy lakáskulcsot. – Ma voltam a házban pár ruháért, és nálam maradt a kulcs. Úgy is régen jártál már ott. – fogta meg a csuklóm, beültetett a kocsiba, ami újra felmordult alattam. A fiúk házáig mentünk, ott Harry beparkolt, lezárta a kocsit, a kaput, és kinyitotta a bejárati ajtót. A házban szokatlanul nagy rend volt, de ezt is csak azért, mert már nem itt laknak, hanem minden napjukat nálunk töltik.

- Egy perc. – nyomott egy puszit a számra, majd kiment az udvarra, és valakivel telefonált. Addig én bementem a konyhába, kinyitottam a szekrényt és örömmel láttam, hogy Niall hagyott egy kis csokit. Biztos nem direkt, mindent megeszik az a gyerek. Jóízűen falatoztam, mikor két kéz szorosan a derekam köré fonódott.

- Bocsi, hogy ennyire otthon érzem magam, de édességhiányom volt. – motyogtam, majd visszacsomagoltam a kis táblát, és visszatettem a helyére.

- Ne butáskodj, nyugodtan. – puszilta meg a nyakam.

- Szerintem aludnunk kéne, mivel a holnapi napunk a bepakolással fog eltelni. – fordultam felé, és átkaroltam a nyakát.

- A turnéban csak a készülődést nem szeretem. A többi részét imádom. – döntötte homlokát az enyémnek.

- Jó sok vetélytársam lesz. – húztam el a szám szélét.

- Már miért lenne? – nézett a szemembe.

- Ott van a sok szebbnél szebb lány, és – Harry nem hagyta, hogy befejezzem, száját az enyémre nyomta, majd pár másodperc múlva visszaadta a kettőnk között lévő 10 centi távolságot.

- Nekem te vagy a legszebb. – mosolygott.

- Na gyere, még mielőtt totálisan elpirulnék. – bújtam ki az öleléséből, és a szobája felé kezdtem el húzni. Csendben ballagott mögöttem, tudtam, hogy álmos és ő is szeretne már aludni.

- Harry, miben fogok aludni? – kérdeztem, mikor már a szobában voltunk. A szekrényhez ment, keresgélt egy kicsit, majd kivett belőle egy piros francia bugyit, egy ugyanilyen színű melltartót (?), és végül egy hosszított pólót, melyen ott díszelgett zZz felirat.

- Az kié? – nyílt nagyra a szemem, a fehérnemű láttán.

- A tied. – mosolygott.

- De, ez hogy kerül hozzád? – nevettem zavartan.

- Mikor itt aludtál, itt maradt, és nem vittem vissza, ki tudja hány ilyen alkalom lesz még. – motyogott.

- Aha, értem. – nevettem zavartan. Azért, mégiscsak fura helyzet volt, de, teljesen mindegy. Harry levágódott a szoba sarkában lévő kis fotelra, a laptopot az ölébe húzta, majd – gondolom – Twitterezni kezdett. Vettem a lapot, én kezdem a tusolást. A meleg víz elképesztően jól esett, ellazította a fáradt izmaimat. A kapott ruhát gyorsan magamra kaptam, kifésültem a hajam, felkötöttem kontyba, és kisétáltam a fürdőből. Harry ugyanabban a pozícióban ült, ahogy egy 20 perce úgy hagytam. Odasétáltam hozzá, és óvatosan kivettem a kezéből a laptopot. Felemelte rám a pillantását, mire a fejemmel a fürdő bejárata felé böktem. Felállt, megpuszilt, és eltűnt. Belehuppantam a fotelba – valójában tényleg nagyon kényelmes volt – és megnéztem, hogy Harry írt-e ki valamit. Már hogyne írt volna? Alig volt a világhálón 2 perce kint a pár sor, máris sokan lájkolták, és RT-zték. „Holnap kezdődik a pakolás, hiszen 1 nap és TURNÉ! Mi már várjuk, izgatottak vagyunk, remélem ti is. Jó éjt! Hatalmas puszi Directioners! - @Lisa_Hemst. ♥. A vége annyira cuki volt, de valójában az egész bejegyzés. Én ezt írtam ki : Jó éjt világ. Kezdek izgulni a turné miatt, de remélem, minden rendben lesz. Nagy pacsi mindenkinek. - @Harry_Styles ♥! - , aztán leállítottam a gépet, mely pár másodperc után abbahagyta a zúgást. Fejemet a kezemmel támasztottam, és úgy csuktam le a szemem. Arra ijedtem fel, mikor Harry jó erősen csapta be az ajtót. Megugrottam, majdnem kiestem a fotelből.

- A 9. szomszédban még nem hallották. – nyafogtam.

- Bocsi, kicsúszott a kezemből. – ráztam a fejem, hogy nem haragszom. – Na, gyere. – fogta meg a kezem, és felhúzott álló helyzetbe. Ledöntött az ágyra, ügyelve arra, hogy ne nyomjon össze. Annyi erőm még volt, hogy betakarjam magam, és kinyitva a szemem, két gyönyörű zöld szempárba bámuljak. Tenyeremet arcára tettem, és úgy simogattam hüvelykujjammal.

- Köszönöm a mai napot. – motyogtam. Hangom elég rekedtes volt, valószínűleg az előző kis szunyókálásom miatt.

- Szeretlek. – nyomott egy jó éjt puszit a számra, majd átkarolta a derekam, és úgy húzott magához. Összefonódva aludtunk el.

                                                                        *~*~*

A reggeli ébresztőm nem éppen volt kellemes. Valaki kihúzta alólam a takarót. Ez még nem is lett volna baj, ha az nincs körém csavarodva. A földön kötöttem ki, a fenekemre estem. Mikor kinyitottam a szemem, Zayn állt előttem röhögve, a többiek pedig az ajtóban állva nevettek.

- Miért? – tártam szét a kezem idegesen.

- Mit miért? – nevetett támadóm.

- Miért kellet így felébreszteni? Nem lett volna egyszerűbb, egy „Lisa kelj fel” mondtad?

- Ez jobban esett. – kacsintott rám.

- Az elefánt sosem felejt! – álltam fel, és fenyegettem meg a mutató ujjammal. – És én se. – hunyorogtam, majd elviharzottam mellette, bevágtam a fürdő ajtaját, és kulcsra zártam.

- Azt hiszem, kötök egy életbiztosítást. – motyogott Zayn. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Letusoltam, fogat mostan, kifésültem a hajam, felöltöztem, és kimentem a szobába. A többiek még mindig ott voltak, annyi különbséggel, hogy az ágyon, a fotelben, és a földön foglaltak helyet.

- Ideges vagy még? – mosolygott Niall.

- Eddig sem voltam ideges.

- Láttuk. – forgatta meg a szemét Louis.

- Nem tudom, neked hogy esne, ha az igazak álmát aludnád, és arra ébrednél fel, hogy seggre leesel az ágyról, vagyis, lehúznak. – hunyorogtam a végén Zayn felé, aki nevetett egyet. A telefonom zenélni kezdett, ezért felkaptam az ágyról – fogalmam sincs, hogy került oda – és meg sem nézve ki az, felvettem.

- Igen? – szóltam bele.

- Lisa, szia. – köszönt Matt. – Gyertek az irodámba fél óra múlva, elmondom az útitervet.

- A fiúkat is vigyem? – ez úgy hangzott, mintha egy 200 kilós pankrátor lennék, aki elbír a hátán 5 srácot.

- Igen. – kaptam a rövid választ. Elköszöntem menedzseremtől, majd a fiúknak is átadtam az infót.

                                                                                 *~*~*

Az irodában ültünk: Ariana Niall ölében, Zayn, Liam és Louis egymás mellett, én pedig Harry ölében. Matt keresett valamit a laptopján, majd felénk nézett, és jelezte, hogy figyeljünk rá.

- Az első helyszín itt van Londonban, méghozzá Brighton. Biztos voltatok már ott. – nézett ránk. A fiúk bólogattak, de nekem fogalmam sem volt róla, hogy milyen lehet Brighton. Talán kiskoromban voltam már ott, de totális képszakadás. – Aztán, átrepülünk Franciaországba, ahol Párizsban lesz a koncert.

- Párizs a szerelem városa. – mondta Lou, tettetett sírással. Nevettünk egyet, majd ismét Matt-re figyeltünk.

- Párizs után irány Belgium, azon belül Brüsszel. – Belgium? Párizs? Álmodik a nyomor. Soha az életben nem voltam még egyikben se. – Aztán Németország. Ott több városban is lesz koncert. Ezek Köln, Hamburg, Berlin, és München. – Németország. Egyszer voltam kint a sulival, még általánosban, egy cserediák programmal. A nyelvet nem tökéletesen, de azért valamennyire tudom.

- Te voltál Németországban, nem? – nézett rám Ariana.

- De.

- Tudsz németül? – emelte fel a fejét Matt a laptop mögül.

- Igen, de nem tökéletesen. – válaszoltam.

- Akkor majd fordítasz nekünk. – kacsintott rám. – Visszatérve. Németországból átbuszozunk Ausztriába, ahol Bécsben lesz a koncert. Utána jön Magyarország, és a fővárosban lesz a koncert, Budapesten.

- Magyarország? Szerinted találkozok Gerdával? – kérdezte Ariana, rám nézve.

- Fogalmam sincs. – mosolyogtam.

- Ki az a Gerda? – érdeklődött Niall, az ölében ülő lánytól. Kiejtése furcsa volt, ahogy kimondta a magyar lány nevet. Én se tudtam pontosan, de jobban hozzászoktam, mint Niall.

- Pár évig Magyarországon laktam apával, és ott volt egy barátnőm, Gerda. – válaszolt Ariana.

- Több helyen voltatok már, mint mi. – röhögött Liam.

- Hát azt nagyon kétlem. – kacsintottam.

- Tudtok figyelni? – kopogott az asztalon Matt. Mivel elhallgattunk, folytatta. – Aztán átrepülünk Itáliába, ott Róma. – Róma? Atyaég. Mindig is álmodoztam, mikor ilyen szórólapokat kaptunk, hogy római Wellness hétvégére lehet menni. Jó kis álom.. – Róma után, ismét repülünk, méghozzá Brazíliába, ahol a koncert Rio de Janeiro- ban lesz. – én már csak magamban ámultam, vigyáztam, hogy ne tátsam el a szám. Ilyen helyekre soha az életben nem jutottam volna el. – Megyünk Mexikóba, azon belül Mexikóvárosba. Utána repülünk Los Angelesbe, Las Vegasba,Chicagóba,Torontóba. Ezt követően buszozunk New York-ba, azon belül Albany. Megint repülünk Floridába, ott Miami a koncert helyszín. Végül átrepcsizunk Portugáliába, ott Lisszabon, aztán hazajövünk Londonba, és ennyi. – nézett ránk. A fiúk motyogtak valamit, le is pacsiztak egymással, de én csak Arianát néztem, aki ugyanolyan halálsápadtan ült Niall ölében, ahogy én a Harryében. Eltátogtam neki egy sorozat káromkodást, amit ő elég intenzíven helyeselt.

- Lányok, minden rendben? – állt fel Matt, mire a fiúk kettőnk között kapkodták a pillantásukat.

- Egy perc. – mondtuk teljesen egyszerre. Véletlen műve volt, de jól összehoztuk. Felálltunk pasijaink öléből, és kimentünk a mosdóba. Megtámadtam a csapot, és hideg vízzel átmostam a fejem. Ariana csak magát csipkedte.

- Te mit csinálsz? – röhögtem.

- Mondd, hogy nem álmodok.

- Biztos nem álmodsz. Nagyon remélem. – tettem hozzá. Abbahagyta a maga bántalmazását, és felém fordult.

- Miami? Las Vegas? Rio de Janeiro? Róma? Hülye vagy? – kérdezte hisztérikus hangon, de arcáról sütött a boldogság. – Basszus ez nekem durva. Már most imádom, hogy énekes lett belőled. – jött oda, és bokszolt vállba.

- Ez tipikus helyzet, amikor két kis egyszerű picsára rászakad a szerencse házának a teteje.

- Van olyan, hogy szerencse háza? – töprengett el barátnőm.

- Ez egy példa volt. – forgattam meg a szemem.

- Ja. – nevetett.

Miután kellően lehiggadtunk, kimentünk. A fiúk hallgatóztak, de persze nem akarták elismerni. Ma még volt 2 próbám, de a fiúknak is. Ariana velem tartott, csendben ült a sarokban, még én vért izzadtam, és Niall-el SMS-ezett. Este 7 órakor értünk haza, a fiúk már javában pakoltak. A házban hatalmas volt a felfordulás. A Tv-n egy zokni lógott – valószínűleg Louis-é – a kanapé tele hajzselével, hajfixáló habbal, fésűvel – na vajon kié? Egyértelműen Zayn. - A konyha felforgatva, Niall a pulton ült, és éppen evett. Liam a bőröndjébe hajtogatta a cuccokat, de Harryt sehol sem láttam. Valószínűleg a szobánkban volt, hiszen az ő ruhái ott foglalnak helyet. Ariana is nekilátott a pakolásnak, ezért én is előhalásztam a rózsaszín bőröndjeimet, felcipeltem őket a szobába, ahol Harry tényleg a saját ruháit rakosgatta el. Egy szájra puszival üdvözölt, de aztán mindketten belemélyültünk a pakolászásba. Az össze ruhámat elraktam, mind nyárit, mind kicsit melegebbet. Az ékszereimet, sminkjeimet – abból volt egy pár - hajszárítót, fésűt, csatokat, hajgumit. Fogkefe, fogrém, pizsama. 9 órára végeztem, mikor mind a 3 bőröndöm dugig volt ruhával. A szekrényem üresen kongott, mintha egy tornádó kitépett volna onnan mindent.

- Ezt már nem tudom bele rakni. – nyafogott Harry, és pár ruha kupacra mutatott, ami még az ágyon hevert. Arrébb tessékeltem, kiszedtem mindent – amit eddig belepakolt – a bőröndjéből, és újra beleraktam. Mivel én csináltam, mindennek volt helye, és el is fértek.

- Tessék. – cipzáraztam össze a kék bőröndöt.

- Ezt hogy csináltad? – ámuldozott.

- Lányból vagyok- mosolyogtam.

- Megnézzük a többieket? – fogta meg a kezem. Bólintottam, mire lementünk az emeletről. A kis bagázs még nagyban rohangált. Niall-nek Ariana segített, Liam Louisnak, Zayn pedig már a laptop előtt ült.

                                                                      *~*~*

Miután letusoltunk, valahogy bemásztunk az ágyba, mivel a bőröndök elfoglalták a helyet a szobában. Harry felé fordultam, aki a derekamnál fogva láncolt magához.

- Soha nem gondoltam volna, hogy turnézni megyek, ráadásul veletek. – motyogtam nevetve. Tényleg elképesztő helyzet volt. Pár hónapja már velük vagyok, de még mindig hihetetlen. Egyáltalán, fel lehet ezt fogni?

- Annyira örülök, hogy velünk jöttök. Én meg azt nem gondoltam volna, hogy valaha egy ilyen lány tudhatok barátnőmnek, mint amilyen te vagy. – mosolygott, majd megcsókolt. Pár perc után egy puszival zártam le a csókunkat, majd közel bújtam hozzá. Holnap elég korán kell kelnünk, 5 órakor.

- Jó éjt, Harry. – fúrtam arcom a mellkasába

- Jó éjt, Lisa. – puszilta meg a fejem búbját, és még szorosabban magához húzott.