68.rész

Sziasztok! Az oldal látogatottsága 10.000 fölött van! Nagyon szépen köszönöm! El sem tudom mondani, mennyire jól esik.

Mivel összegyűltek a tetszikek, és a hozzászólások, új részt hoztam nektek. Még mielőtt felraknám, szeretnék veletek megosztani valamit. Kaptam pár levelet, hogy (idézem) "Felesleges ezt a szart írnod, nem vagy te író." Először is.. eddig sem tekintettem magam írónak, mivel ahhoz én nagyon messze állok. Másodszor.. 15 éves vagyok, nem tudom, egy 15 évesnek hogy lehetne írókhoz hasonló fogalmazó képessége. Oké, aláírom, biztos vannak ilyen lányok/fiúk, ismerek is párat, de én ezek alól kivétel vagyok. Nem azért írom, hogy bizonyítsak egyeseknek, hogy én mennyire űberszuperkirály vagyok.. Nem. Azért írom, mert jól esik, ez csak Hobbi, semmi több. Az meg aztán kurva jó (már elnézést, hogy káromkodok), hogy van aki olvassa, és van akinek tetszik! Ezt tényleg köszönöm!

Nem beszélek tovább, köszönöm ha eddig is elolvastátok. Itt van az új, 55 tetszik, vagy 13 komi és pakolom fel az újat. Jó olvasást!:)

                                                                   ~ Istennő ~

Elég rendesen összebarátkoztunk a két lánnyal, nagyon aranyosak voltak, és ha ez nem lenne elég, Soraya humora Louis szintjét csapdosta. Mivel már csak egy óra volt kezdésig, a fiúk elmentek átöltözni. Ők lépnek fel először, utánuk pedig én.

Az öltöző sátorból ki lehetett látni a tömegre, mely sikítva, vagyis inkább ordítva várta, hogy a fiúk végre előjöjjenek. Minden 3. lány kezében tábla, „vegyél feleségül Harry/Louis/Liam/Niall/Zayn” felirattal. Kinek melyik srác volt a kedvence. Számomra meglepő és egyszerre szívmelengető érzés volt, mikor a saját nevemet is felfedeztem egy-két helyen. Mindig elgondolkozok azon, hogy vajon csak azért „szeretnek” mert Harry barátnője vagyok, vagy saját magamért. Ez az, amit soha nem fogok megtudni.

- Segítesz? – lépett mellém Niall, és a nyakában lógó nyakkendőre bökött. Egy fehér ing volt rajta, egy bordó nadrággal.

- Ilyen melegben is így öltöztök? – nevettem, miközben csomóra kötöttem a ruhadarabot, mely Niall-nek gondot okozott.

- A stylist akarja, nem mi. – forgatta meg a szemét.

- Kitartás srác. – nevettem.

- Srác? – mosolygott.

- Most ez jött. – vontam meg a vállam hanyagul. Niall csak felém küldött egy mosolyt, majd visszament, hogy felhúzza a cipőjét.

                                               *~*~*

- Gyere Lisa! – ragadta meg a csuklómat Matt, és az öltöző sátor felé kezdett húzni. – 10 perc, és te következel, öltözz! – nyomott be a sátor ajtaján, majd összehúzta, és eltűnt. Egyedül voltam bent, a ruhám kikészítve a székre. Eddig nem láttam, de amint felemeltem, beleszerettem. 

Egy sima rövidnadrág, hozzá egy baglyos, szürke trikó, egy lila tornacipő, és a trikóhoz illő fülbevaló. 20 másodperc alatt belebújtam, a hajamat lófarokba kötöttem, elől pedig puklisra hagytam. A sminkelést nem vittem túlzásba, csak kihúztam felül a szemhéjamat, és semmi több. Úgyis rekkenő hőség van odakint, lefolyna, és gyönyörűen néznék ki. Fújtam magamra parfümöt, majd kikukucskáltam a sátorból: Brooks állt tőlem pár méterre.

- Psszt! – szóltam neki. A fejét felém kapta, de a pozícióján nem változtatott.

- Mi az kiscsaj? – mosolygott.

- Természetes hogy félek? – rágcsáltam az alsó ajkam.

- Persze hogy az. Menjünk a színpad mögé?

- Aha. – sóhajtottam, majd testőröm mellett haladva lépkedtem, miközben a szívem szinte átszakította a mellkasomat. Alig álltam meg, a fiúk már a nevemet kántáltatták a közönséggel. Valaki a kezembe adott egy mikrofont, melyen kék kövekkel a nevem volt kirakva.

- Látod, saját mikrofonod van. – mosolygott Brooks.

- Nem fog menni. – pánikoltam.

- Ne butáskodj. Már hogy ne menne? – fogta meg a vállamat testőröm.

- Hazudd azt, hogy elájultam. Nem akarok kimenni oda! – fordultam a 2 méteres ember felé, könyörgő pillantással.

- Te biztos napszúrást kaptál. – fogta meg a homlokom. – Kint várnak a rajongóid, Lisa!

- Csak azért szeretnek, mert a fiúkkal vagyok. – hadartam el az ellenérvemet.

- Mehetsz kiscsaj. – értek mellém a fiúk. Le voltak izzadva, ziháltak, de arcukon fülig érő mosoly.

- Nem akar felmenni. – tudakolta őket Brooks.

- Tessék? – komolyultak el egyszerre.

- Lisa te jössz. – ragadta meg a kezem egy ismeretlen ember, fogalmam sem volt ki az, de a másodperc törtrésze alatt a színpadra lökött. Köszönetet mondtam az állóképességemnek, mivel nem estem el, nem is látszott, hogy löktek. Amint megpillantottak, fülsiketítő sikítás vette kezdetét. Most láttam, hogy mennyi embernél van „szeretlek Lisa” tábla. Több mint a felénél. A számom már elindult én pedig bizonytalanul, de elkezdtem énekelni.

Fokozatosan oldódtam fel. Énekelték a számomat. Tudták. Ez akkora lendületet adott, hogy azt elmondani sem tudom. Az a szó kattogott a fejemben, hogy szeretnek. Miattam jöttek el, miattam készítették azokat a feliratos táblákat. Amilyen félelemmel jöttem fel, olyan nagy boldogsággal mentem le. Kétszer tapsoltak vissza, harmadjára már nem mentem vissza, legalábbis egyedül nem. A One Direction-el lépkedtem, együtt álltunk meg a színpad közepén. Louis a szájához emelte a mikrofont, de akkora volt a hangzavar, hogy semmit nem lehetett hallani. Várt pár másodpercet majd újra megpróbálta.

- Nagyon szépen köszönjük, hogy eljöttetek, fantasztikusak vagytok. Nagy puszi mindenkinek! – mosolygott, majd megfordult. Harry odasétált hozzám, és nyomott az arcomra egy puszit. A válaszreakció a sikítás volt, és a hangos „ahw de édesek” mondat.

- Ez direkt csináltad ugye? – néztem rá hunyorogva.

- Aha. – kacsintott rám, majd kezét az enyémbe csúsztatva sétáltunk le Brooks és Matt mellé.

- Öltözzetek, aztán dedikálás. – mosolygott. – Hátul felállítottunk pár asztalt, szóval hajrá. – nevetett. Mielőtt elengedett volna, felém fordult. – Veled majd szeretnék beszélni négyszemközt. – komolyodott el. Csak bólintottam egy halványat, aztán elindultam a sátor felé.

- Ez mi volt? – lépett mellém Harry.

- Nem tudom. – rántottam meg a vállam, pedig pontosan tudtam. A kis berezelésem lesz a téma, biztos voltam benne. Mivel közös volt az öltözőnk, muszáj voltam előttük vetkőzni. Eleinte nem vették észre, de aztán Louis fütyülni kezdett.

- Aszta, jobb segged van, mint nekem. – nézett az említett testrészemre, mire mind az öten megfordultak. Kicsit kellemetlen, mikor öt srác bámulja a hátsó részed. Próbáltam nem feltűnően elpirulni, kisebb nagyobb sikerekkel.

- Louis, ne bámuld a csajom fenekét. – csapta arcon Harry a répa mániákust.

- De jobb, mint az enyém. – tette keresztbe a kezeit. – Főleg ebbe a bőrszerkóba. – kacsintott rám. Nevettem egyet, majd kiléptem Brooks mellé. Valójában mindig, de most még jobban testőr kinézetet volt. A nagy tömeget fürkészte, és szerintem arra várt, hogy bármelyik pillanatban megrohamoznak minket, neki pedig a munkájához híven, életét kell áldoznia értünk.

- Brooks. – mosolyogtam. Megugrott, majd szívére téve a kezét rám meredt. – Nagyon beleéled magad, látom.

- Előtte csaphatnál valami zajt, hogy tudjam, közeledsz.

- Hát persze. Azonnal rám vetnéd magad, mert azt hinnéd fanatikus rajongó vagyok.

- Na látod, az lehet. – mosolygott.

- Sokan vannak? – kérdeztem, mivel egy nagy fa takarta a kilátásomat, Brooks pedig akkora, hogy mindent ki tudott venni.

- Egy darabig nem szabadultok. – tette nagy kezeit nyugtatóan vállamra. Csak sóhajtottam egyet, majd pillantásomat a közeledő két lányra emeltem. Mosolyogva értek mellém.

- Lisa, annyira szuper voltál. – mosolygott Tess.

- Olyan jó hangod van. – folytatta a lelkendezést Soraya.

- Köszi, lányok. – erőltettem magamra egy mosolyt. Nem voltam megelégedve a mai napi teljesítményemmel. Beparáztam, pedig nem lett volna szabad. Lehet, hogy nem is nekem való ez az egész?

- Sziasztok, lányok. – bújtak elő a fiúk mögülem. Harry átkarolta a derekam, állát pedig vállam gödröcskéjébe támasztotta.

- Szeretlek Lisa. – motyogta.

- Én is téged. – simítottam végi arcán.

- Bocsi, ha tolakodásnak veszitek, de nagyon szép pár vagytok. – mosolygott Soraya.

- Köszi. – válaszoltunk teljesen egyszerre.

- Na gyertek srácok, essünk túl rajta. – terelt minket maga mellé Brooks. Kelletlenül váltam el Harry ölelő karjaitól, de a sóhajtását ítélve, neki sem volt ínyére a dolog. Amint a látóhatáron belül voltunk, újabb hangzavar keletkezett. Harry és Zayn közé ültem be, egy fehér, műanyag székre. Nézelődtem kicsit a tömegen, majd az előttem lévő autogram kártyára meredtem. Én voltam rajta, a legelső lemezem borítóképe volt rajta. Pár másodpercig tudtam csak nézni, mivel libasorban, elindultak felénk a lányok. Kiskoromban sokat gyakoroltam, hogy milyen lesz az aláírásom, ha sztár leszek. Most sem változtattam rajta, csak a monogramomat írtam oda. Nem számoltam, de az első kb. 50 után már kiállt a kezem, és még szinte ugyanennyi ember várakozott arra, hogy elénk léphessen. Rengeteg dicsérő szót kaptam, ajándékokat, jókívánságokat. Egy lány, egy egész füzetet hozott, melyben rólam, és Harryről voltak képek. Még mindig hihetetlen, hogy az én képemet nyomtatja valaki. Rajongó. Saját rajongóim vannak.

- Oké srácok. Most egy kicsit pihenünk, aztán folytatjuk. – kiabált Matt. Erre a mondatra vártam; villámgyorsan álltam fel, és mentem be a sátorba. Előhalásztam a telefonomat, majd tárcsáztam Arianat-t, aki fent maradt a hotel szobában, mivel nem érezte jól magát.

- Szia. – köszönt bele rekedtes hangon.

- Hogy vagy? – ültem le, és masszíroztam jobb kezemet, mely görcsbe volt rándulva.

- Már jobban. És, milyen volt a koncert?

- Szar. – adtam a rövid választ. – De majd mesélek. Még aláírásokat osztogatunk.

- Nem vagy túl lelkes. – nevetett.

- Lehet nem nekem való ez az egész.

- Ne beszélj butaságokat. Tényleg beszéljünk négyszemközt. Az jobb. Niall hogy van?

- Fel van pörögve. Akarsz vele beszélni?

- Igen. – válaszolt lelkesen. Felálltam, és kisétáltam a sátor hátuljához, ahol a fiúk beszélgettek. Vagyis, Niall evett, Harry, Louis és Liam beszélgettek, Zayn pedig cigizett.

- Ariana az. – nyomtam a szőkeség füléhez a telefont, majd egyedül hagytam a kajával, és a barátnőjével. Odasétáltam Zaynhez, aki egy biccentéssel jelezte, hogy köszönt nekem. Nagyokat szívott a nikotinbombából, megvárta, míg átjárja a tüdejét, majd óvatosan fújta ki a füstöt, rám. A harmadik után nevetve nézett szemeimbe.

- Nem zavar? – mosolygott.

- Nem különösebben. – bambultam magam elé.

- Hogy-hogy? Nem találod büdösnek és visszataszítónak?

- Nem. – adtam a rövid, de annál tartalmasabb választ.

- Mi a baj, Lisa? – fogta meg szabad kezével az enyémet.

- Nem szabadott volna ennyire beparáznom, Zayn. – néztem rá. Barna szemei az enyémek között cikáztak, majd ismét szájához emelte a cigarettát.

- Mi is ezt csináltuk eleinte, Lisa. Harry majdnem minden fellépés előtt hányt. Ez természetes. – mosolygott, majd eldobta a csikket, és rátaposott.

- Azt mondod? – rágcsáltam alsó ajkam.

- Azt. – húzott magához, hogy megölelhessen. Ruhájának finom illata volt, karjaiban lenni pedig megnyugtató hatást gyakorolt rám. – Tudod, örülök, hogy összehozott bennünket a sors. – motyogta a hajamba.

- Én is. – húzódtam el tőle.

- Ez meg mi volt? – ugrott mellénk Louis, kezében egy nagyítóval(?!), melytől úgy nézett ki, mint Sherlock Holmes.

- Egy baráti ölelés? – kérdezte bizonytalanul Zayn.

- Biztos csak baráti? – húzogatta szemöldökét a kis nyomozó jelölt.

- Nem tehetek róla, hogy jó érzés Lisát megölelni. – emelte fel kezeit védekezően Zayn.

- Tényleg jó? – ejtette le maga mellé a nagyítót Louis, és rám meredt. – Engem is! – motyogott, és széttárta kezeit. Megforgattam a szemem, majd odabújtam hozzá. 10 másodperc után visszaléptem Zayn mellé, így visszaadva a Louis és köztem lévő 1 méter távolságot.

- Tényleg jó. – meredt rám. – Istennő vagy. – motyogott.

- Miért is? – állt meg mellettem Harry, majd kezeit enyémbe csúsztatta.

- Mert jó érzés megölelni. – mosolygott Zayn.

- Az én csajom. – húzta ki magát büszkén Harry.

- Köszi, Lisa. – nyújtotta felém Niall a telefonomat.

- Nincs mit. – mosolyogtam.

- Srácok, gyertek. – kiabált Matt. Harry még adott egy gyors csókot, majd kézen fogva indultunk el, a visítozó lány tömeg felé.

                                                                         *~*~*

- Ez annyira jó nap volt. – nyújtózkodott Niall a kanapén, melytől Ariana majdnem kiesett az öléből. Fáradtan hajtottam fejem Harry vállára, kezeimet pedig le-fel emelkedő hasán pihentettem.

- Jó sokan voltak. – dobta át kezét Zayn fejem felett, hogy a kanapé karfáján pihentethesse.

- És ez még csak a kezdet. – rontott be irodájába Matt. Felegyenesedtem, és menedzseremre bámultam.

- Mondtam, hogy beszélni szeretnék veled négyszemközt, igaz? – nézett rám.

- Aha. – bólogattam.

- Na akkor gyere. – mutatott az ajtó felé.

- Ha lehet, ne túl hangosan öld meg. – morgott Liam.

- Köszi a jókívánságokat. – förmedtem rá.

- Tudod, hogy csak vicceltem. – mosolygott. Megforgattam a szemem, majd kilépve az ajtón, az üres szobába mentem be, melyet Matt maga után gondosan bezárt.

- Na, szóval. – kezdett bele, de szavába vágtam.

- Sajnálom, hogy beparáztam. Nem tudom mi ütött belém, megijedtem.

- Te miről beszélsz? – mosolygott.

- Hát a koncert előtti kis félelmemről.

- Mi van vele? – értetlenkedett.

- Hát, nem ezért akartál beszélni velem?

- Nem, dehogy. Azzal nincs baj, természetes. – húzta fel, majd ejtette le vállát egy gyors mozdulattal.

- Akkor mit szeretnél? – kíváncsiskodtam.

- Holnap el kéne menned egy interjúra Arianaval. – látta, hogy közbe akarok vágni, ezért felemelte a kezét, és folytatta. – De, mivel tudom, hogy Ariana beteg, csak te mész.

- Ez most komoly? – vigyorogtam.

- Igen, meghívtak egy reggeli műsorba, holnap délután veszitek fel.

- De hát, a reggeli műsort délután veszik fel? – nevettem.

- Nem élő, hanem majd felvételről fogják leadni később.

- Értem. – sóhajtottam.

- Miért hitted azt, hogy baj a félelem?

- Nem tudom, csak. – álltam meg pár pillanatra. – Olyan szar volt. Nem akartam kimenni, el akartam tűnni onnan. Lehet, hogy nem nekem való ez az egész? – motyogtam.

- Erre ne is gondolj Lisa. Elmondom neked, hogy nagyon jól viseled a hirtelen jött hírnevet. Másoknak ez nem ment ilyen könnyen.

- Komolyan mondod? – mosolyogtam.

- Igen, de még mielőtt elbíznád magad, menjünk vissza a többiekhez.

- Felesleges. – suttogtam.

- Miért suttogsz? – nevetett. Ujjammal betapasztottam a száját, majd mikor elhallgatott, felálltam, és egy gyors mozdulattal berántottam az ajtót. Mind az 5 fiú egyszerre zuhant be a lábaim elé.

- Mi nem hallgatóztunk, csak erre jártunk. – magyarázkodott Zayn.

- Honnan tudtad? – nézett rám Matt.

- Ismerem már a hülye fejüket. – mosolyogtam, majd segítettem felállni nekik.