59.rész

Sziasztok!:) Úristen, annyira fantasztikusak vagytok, hogy azt elmondani sem tudom! Kemény másfél napja létezik ezen az oldalon a blogom, és máris 353 oldalmegjelenítést mutatnak a statisztikák. Ismétlem magam: Úr isten! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire jól esik ez az egész nekem!

A mostani részhez, csak annyit írok, hogy nem a legjobb, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Mostantól a részek végén lesz egy "szavazás" féleség, hogy tetszett-e a rész, vagy sem. Gondolom, sokan vagytok úgy vele, hogy nem komiztok, ezért arra kérlek benneteket, ha nincs kedvetek ahhoz, hogy írjatok, akkor csak szavazzatok a töri alján. Igaz, nem ér fel egy komival, de én annak is örülök!

Az oldal jobb szélén találtok olyat, hogy "Olvasóim.*-*♥". Ha van kedvetek, csatlakozzatok, ebből is látom, hogy ki jár nálam rendszeresen.

Ez most kicsit hosszúra sikerült, sajnálom, és még egyszer, köszönök mindent! Jó olvasást!:)

                                                                         ~ Séta ~                                                      

Reggel 6 órakor kipattant a szemem. Nagyon büszke voltam magamra, gondolhatjátok. Este hajnalokig fent leszek, órákig fogok pattogni, és ahelyett, hogy kihasználnám a pihenése lehetőséget, én fent kuksolok. Idegesen szálltam ki az ágyból, vigyáztam arra, hogy Harry-t ne ébresszem fel. Egy kicsit álltam mellette, és néztem, ahogy alszik. Arca ki volt simulva, valószínűleg nem mostanában fog felkelni. Gyorsan magamra kaptam egy itthoni kis nyári ruhát, majd leballagtam a nappaliba. Nagy meglepetésemre Liam-el találtam magam szembe.

- Hát te? – néztem rá.

- Ezt én is kérdezhetném tőled. – mosolygott. – Izgulsz?

- Szerinted? – ültem le mellé.

- Jól van az, mi is ezt csináltunk az első koncertünk előtt. De mikor már ott fogsz állni, semmi bajod sem lesz. – mosolygott.

- Mi a baj? – kérdeztem. Láttam rajta, hogy valami nyomasztja.

- Áh, nem lényeges. – dőlt előre.

- Liam, nem bízol meg bennem?

- De Lisa, megbízok, csak..

- Csak? – fürkésztem pillantását. Abbahagyta a makogást, maga elé meredt, majd fél perc után rám nézett.

- Szakított velem Danielle. – motyogta.

- Nagyon sajnálom. – simítottam végig a vállán. Magához húzott és megölelt. Nem ellenkeztem, annak ellenére, hogy fiúból van, biztos neki is jól esik ilyenkor az ölelés. – Lesz majd másik Liam. Te is tudod, hogy több millió lány rajong érted.

- Ők a One Direction egyik tagját szeretik, és nem Liam James Payne-t. – használta teljes nevét.

- Liam, én se a One Direction egyik tagját szeretem, hanem Harry Edward Styles-t. Ennek ellenére, én is úgy ismerkedtem meg vele, hogy fogalmam sem volt, hogy eszik-e vagy isszák. Nem tudtam róla semmit, és mégis a barátnője vagyok, és szeretem. – húzódtam el tőle.

- Jó, igazad van, de te már az elejétől fogva más voltál. Nem ájultál el, mikor megláttad Harryt.

- Ariana elájult, mikor meglátta Niall-t mégis járnak. És szó szerint! – nevettem.

- Utálom, hogy igazad van. – mosolygott.

- Na, fel a fejjel Liam. Jön majd másik, nem szabad egy lány után bánkódni. Ha úgy döntött, hogy vége, akkor ahelyett, hogy itt emészted magad, gyere el velem sétálni.

- Sétálni?

- Aha. Lemegyek a partra, kiszellőztetem a fejem. Rád is rád férne.

- Igazad van. – állt fel.

- Mint mindig. – suttogtam, mire nevetni kezdett. Felvettünk egy-egy napszemüveget, majd elindultunk. Nem beszélgettünk sokat, mindketten a gondolatainkba voltunk merülve.

- Elmondtátok már, hogy jártok? – kérdezte, miközben egyenesen bámulta az utat.

- Tegnap lefotóztak, ahogy kéz a kézben jövünk ki a London Eye-ból. Úgy döntöttünk, hogy felvállaljuk egymást, nem titkolózhatunk örökké.

- Nem mostanában láttam Harryt ilyen boldognak. Szeret téged. Egyik barátnőjével se érezte ilyen jól magát, mint veled.

- Miért értek véget a kapcsolatai? – néztem Liamre.

- Nem hiszem, hogy ezt nekem kéne elmondanom, hanem neki.

- Nem mintha azt hinném, hogy hazudik nekem, de te, mint kívülálló, hogyan láttad?

- Vegyes volt. Egyszer Harry lépett félre, másszor a csaj. Az X-Factor előtt többnyire jó kapcsolatai voltak, de utána csak azért jöttek vele össze a lányok, mert híres volt. Nem is akarták megismerni az igazi Harryt, csak a pénzre, és a hírnévre buktak.

- Vagyis, megcsalta a barátnőit?

- Lisa, te csak erre tudsz figyelni? – nevetett. – Harry nem fog megcsalni, mint említettem, te más vagy, mint a többi lány. Téged teljes szívéből szeret.

- Nagyon remélem. – mosolyogtam. Ennyi volt a beszélgetésünk.  Miután leértünk a partra, leültünk a homokba, és néztük, ahogy a víz hömpölyög. Egy 10 perc után fotósokat vettünk észre.

- Elegem van. – motyogta Liam.

- Ezek után az lesz, hogy veled csalom Harry-t? – nevettem.

- Nagy valószínűséggel.

- Nem értem, miért fújják fel ennyire a dolgokat.

- Tudod mekkora botrány lenne, ha most megölelnélek? – nézett rám.

- Azt el tudom képzelni. – forgattam meg a szemem. Miután meguntuk az ücsörgést, felálltunk, és sétálni kezdtünk. Levettem a papucsomat, és hagytam, hogy a lábam a homokba süppedjen.

- Lisa Hemstwort? – érkezett egy kis vékonyka hang mögülem. Gyorsan fordultam meg. Egy 5 év körüli leányka nézett rám, gyönyörű kék szemeivel, és vöröslő hajával.

- Szia. – guggoltam le mellé.

- Ajáíjod nekem? – tartotta elém a kis papírt és a tollat.

- Persze. Hogy hívnak? – mosolyogtam. Annyira, de annyira édes volt a kislány.

- Penny. – mosolygott. Aláírtam a kis fecnit, majd visszaadtam a kislánynak. Pici kezeivel átfonta a nyakam, és magához húzott. Semmi erő nem volt benne, hiszen még nagyon kicsi.

- Nagyon szejetlek. – suttogta a fülembe.

- Édes vagy. Köszönöm szépen. – nevettem. Miután elvált tőlem, elköszönt, és futva távozott. Valószínűleg a szüleihez futhatott. Egy 30 év körüli férfi, és egy 27 körüli nő mosolygott rám, és eltátogtak egy „köszönöm”-öt.

- Úristen, de édes volt. – fordultam Liamhez.

- Anyai ösztönök? – nevetett.

- 18 évesen, nem hiszem, hogy léteznek anyai ösztönök. – mosolyogtam.

- Miért? Van, akinek már 18 évesen gyereke van. Te nem szeretnél?

- Dehogynem. Csak, majd, olyan 24-25 évesen. Éretlen vagyok még egy babához.

- Azért próbálkoztok nem? – röhögött.

- Liam. - szóltam rá. – Nem fogom a szexuális életemet megosztani veled.

- Nem is kell. – tette fel a kezét védekezően. – De, szerintem menjünk vissza. Túl sok már a fotós. – körbenéztem. A bokrok mögül, a pultnál, mindenhonnan kattogtak a vakuk.

- Szerintem is. Menjünk.