58.rész

7 komi, és hozom az új részt!:) (véleményt kérek az új dizájnról. c(: )

                                                            ~ London Eye ~

Eléggé hullán vitt haza Brooks. Megvárta, míg bemegyek a házba, aztán beszállt a kocsiba és elhajtott.

- Úgy látom valaki nagyon álmos. – nevetett Louis.

- Nem vagyok álmos, csak inkább, fogalmazzunk úgy, hogy kimerült. Aludni nem bírnék, az tuti. – feleltem, miután kicsit magamhoz tértem. – Harry? – néztem szét a kis szobában.

- Fent van a szobádban.

- Az én szobámban?

- A te szobádban. – nevetett Ariana. Felcammogtam a lépcsőn, majd szinte beestem az ajtón. Az utolsó percben megbotlottam, így szinte beszakítottam azt. Enyhén hoztam rá a szívbajt Harryre.

- Bocsi. – vakartam meg zavartan a tarkóm.

- Hiányoztál. – sétált oda hozzám, majd megcsókolt. Imádtam a csókjait, mondtam már?

- Te is nekem. – válaszoltam, miután ajkai szabadon hagyták az enyémet.

- Ha nagyon fáradt vagy, lefújhatom a randit. – simított ki egy tincsen az arcomból.

- Meg ne próbáld. – pusziltam szájon.

- Lisa, fáradt vagy. – döntötte homlokát az enyémnek.

- Hozzád nem lehetek elég fáradt. Letusolok, aztán friss leszek.

- Megyek veled. – csillant fel a szeme.

- Nem Harry, nem jössz. 5 perces tusolásról beszélek, nem fél órásról. – nevettem.

- Akkor megyek, addig felöltözök.

- Amúgy, mennyire kell kiöltöznöm? – fordultam meg tengelyem körül, hogy ismét rá nézhessek.

- Vegyél fel azt, amit kényelmesnek találsz. – mosolygott.

- Akkor elmegyek pizsamában, térdig érő zokniban, és egy szalmakalapban. – nevettem.

- Nekem még úgy is gyönyörű vagy. – lépett ismét hozzám.

- Annyi lenne a hírnevednek, ha egy ilyennel mutatkoznál.

- Teszek a hírnévre. Nekem mindenhogy gyönyörű vagy. – puszilt meg.

- Na nyomás, szeretnék elkészülni. – tessékeltem ki az ajtón. Még kezemnél fogva magához húzott, megcsókolt, majd becsukta az ajtót. Bezártam azt, és a fürdő felé sétáltam. Tényleg csak 5 percig tusoltam, meg is tette a hatását. Friss voltam, mint aki most kelt fel. Felvettem a fehérneműt majd vacillálva a szekrény felé lépkedtem. Mit vegyek fel? Amit kényelmesnek találok? Ennél több dolgot is mondhatott volna Harry. Hosszan gondolkoztam, majd egy fekete cicanadrág mellett döntöttem. Hozzá, egy lila kis csinos mini ruha, mell alatt egy masnival. Egy lila magas sarkú, és szintén lila smink.

 Nem voltam kiöltözve, de ha úgy vesszük, nem is utcai ruha. Fogalmam sincs mióta készülődhettem, mikor Harry kopogott be az ajtón. Kinyitottam, majd megvártam, míg bejön, és visszasétáltam a tükörhöz. A hajamat kiengedtem. Szokásához híven tisztára be volt göndörödbe, de az igazság az, hogy kezdtem hozzászokni. Kifésültem, és hagytam, hogy eltakarva vállamat, szabadon lógjon. Harry felé fordultam, aki mögöttem állt.

- Nagyon csinos vagy. – mért végig, majd nyomott egy puszit a nyakamra. Mint mindig, most is kirázott a hideg. Nevetve viszonoztam a kis mozdulatát. A végén már ott jártunk, hogy derekamnál fogva láncolt magához, és nyakam vonalát csókolgatta. Légzése heves volt, csakúgy, ahogy az enyém is. Tényleg kezdtem elveszíteni a fejem, de próbáltam kicsit visszafogni magam.

- Szerintem mennünk kéne. – ziháltam.

- Áttehetjük másik időpontra. – mosolygott, majd az ágy felé kezdett húzni.

- Nem. – nevettem, és elhúzódtam tőle. – Ha már így kicsíptem magam, akkor el fogunk menni. – nyomtam egy puszit a szájára, majd kiráncigáltam az ajtón. Elköszöntünk a többiektől, majd a ház előtt várakozó fekete Range Rover-be szálltunk be. Fogalmam sem volt hova megyünk, hiszen Harry eltakarta a szemem, hogy ne is lássam. Segített kiszállni, majd sétáltunk egy kicsit, aztán megálltunk és vártunk.

- Harry, most mire várunk? – suttogtam neki oda.

- Még várj egy kicsit, aztán megtudod.

- De ugye..

- Nem Lisa, nem fog bántani. – nevetett.

- Nem erre gondoltam. – tettem keresztbe durcásan a kezem. Hirtelen két erős kezet éreztem combomnál, aztán eltűnt alólam a föld, és Harry karjai között voltam. Megígértem neki, hogy nem fogom kinyitni a szemem, ezért nem is tettem.

- Miért vettél fel? – nevettem.

- Hogy ne ess el.. – mosolygott.

- Mert? Mit kell csinálni? – akaratom ellenére is összehúztam magam.

- Neked semmit. – puszilt arcon. Egy kicsit még vártunk, aztán Harry egy nagyot lépett, sétált velem pár lépést, egy ajtó csukódott, és letett a saját lábamra.

- Kinyithatom?

- Még ne. – nyöszörgött. A gyomrom emelkedni kezdett, tehát valahova felfele mentünk.

- Egy liftben vagyunk?

- Nem, de emelkedik.

- Jézus úr isten. – motyogtam.

- Gyere. – fogta meg a kezem, majd előre vezetett. Valami korlátféleségre tette a kezem, mögém állt és átölelt. Egy perc emelkedés után, már tényleg paráztam.

- Ennyire magasan van? – rágcsáltam alsó ajkam.

- Még a felénél se járunk. – nevetett. – De, most már kinyithatod. – ahogy ezt a mondatot meghallottam, kipattant a szemem a helyéből. A látvány, ami ott fogadott, lélegzetelállító volt. Hogy hol voltam? A London Eye egyik kis kapszulájában.

Forgott ez a valami, ezért kellett Harrynek belépnie velem. Erősebben szorítottam meg a korlátot, ahogy a mélységre néztem lefelé. London utcái ki voltak világítva, mindent láttam. Olyan volt, mint ha a világ legtetején állnék.

- Úristen. – suttogtam. Elég régóta élek már Londonban, és sokszor is jártam itt, de a London Eye-ra soha nem volt időm, pedig mondták, hogy fantasztikus.

- Tetszik? – suttogta a fülembe.

- Viccelsz? Ez gyönyörű. – nem tudtam normálisan beszélni. A látvány szó szerint sokkolt. Ezt követően nem beszéltünk. Nem is kellettek szavak. Ott álltam a világ tetején, mögöttem Harryvel, aki néha egy csókot lehelt a nyakamra, ezzel tudatva, hogy ugyanazt érzi, amit én. Szerelmes voltam. Visszavonhatatlanul szerelmes. Az elején tényleg nem gondoltam, hogy ez lesz, de, a legjobb dolgok általában váratlanul történnek.

Az egész emelvény tetejéhez érkeztünk. Itt 5 percre elidőztünk, persze, forgott tovább, de olyan érzés volt, mintha megállt volna.

- Sokan kérdezik, szinte minden interjún, hogy mi van köztünk. – motyogta a nyakamba. Volt már, és lesz még lehetőségem Londonban csodálkozni, ezért Harry felé fordultam, és átkaroltam a nyakát. – Szeretném elmondani, hogy a barátnőm vagy. – fúrta pillantását az enyémbe. Semmit nem mondtam, csak szépen, lassan, megcsókoltam. Nyelvével óvatosan simogatta az enyémet. A hely, a csók, a pillanat.. minden mesébe illő volt. Ezt hívják úgy, hogy boldogság. Egyszerűen, hihetetlen érzés. Miután ajkaink elváltak, visszafordultam, és megvártam, hogy Harry átkaroljon, fejét pedig vállamba fúrja.

- Ezt vehetem bele egyezésnek? – motyogta. Lehelete csiklandozta a nyakamat.

- Teljes mértékben. – mosolyogtam.

- Köszönöm. – puszilt meg.

- Én köszönöm, hogy vagy nekem. – általánosságban, ez egy nyálas duma, de ha egyszer tényleg ezt éreztem?! 25 perces volt a menet, ebből 10-et csókolózással töltöttünk el a többit pedig a nézelődéssel, és a megállíthatatlan romantikázással. Már csak 10 méter volt, és ki kellett szállni. Ahogy ereszkedtünk lefele, fotósok tömegét pillantottuk meg.

- Úgy látszik, ez a felvállalós dolog, hamarabb lesz, mint vártam. – mosolyogtam. Harry mellém lépett, összekulcsolta kezünket, és úgy várta, hogy kinyíljon a kis üvegajtó.

A vakuk villogtak, biztos voltam benne, hogy pár óra, és ezekkel a képekkel lesz tele az egész internet. Beszálltunk a kocsiba, és hazáig meg sem álltunk. A többiek már aludtak, valószínűleg későre járt az idő. Csendben sétáltunk a szobáig. Gyorsan levettem magamról a ruhákat, átöltöztem pizsamába, lemostam a sminkem, és befeküdtem az ágyba. Harry pár perc múlva mellém feküdt, és hosszasan megcsókolt.

- Életem legszebb randija volt. – motyogtam. – Köszönök mindent.

-  Nagyon szeretlek. – húzott magához, majd ismét megcsókolt. 2 perc után, befejezés képen egy puszit adott a számra, majd magához húzott, még ennél is jobban. Fejemet mellkasába fúrtam, és egyenletes szívverését hallgatva tértem át az álomvilágba..