57.rész

                                                  ~ "Harry Styles vagyok" ~

Reggel elég korán keltem. Fogalmam sem volt miért, hiszen az este eléggé későn aludtam el. Na, igen, az este. Az biztos, hogy nem minden nap él át ilyet az ember. Egyáltalán nem bántam meg, hogy engedtem Harrynek. Fantasztikus élménnyé tette nekem.

Gyorsan letusoltam, a hajamat felkötöttem, felkaptam egy rövidnadrágot, egy trikót, egy alap sminket dobtam fel, és még pár kiegészítőt. A lépcsőn szinte szaladtam, úgy mentem le a konyhába. Megértem, hogy 7 órakor még senki sincs fent. Csináltam magamnak Nutellás kenyeret, és a Tv-t bámulva ettem meg. Holnap lesz az első koncertem, elképesztően izgulok. A hírekben szinte minden sztárról szó esett. Legnagyobb meglepetésemre, rólam is. Elmondták, hogy holnap lesz az első koncertem, és, hogy a jegyek 1 óra alatt elkeltek. Annyira boldog voltam, hogy azt elmondani nem tudom. Az édesség is megtette a hatását, de legfőképpen a kezdődő karrierem miatt. Egy óráig ülhettem ott, mikor a telefonom csörögni kezdett. Meg sem néztem ki az, csak felkaptam.

- Igen?

- Láttad a híreket? – nevetett a vonal túlsó végéből Matt.

- Igen, láttam. Te hogy-hogy fent vagy ilyenkor?

- Kíváncsi voltam, hogy beszélnek-e rólad.

- És ezért képes voltál felkelni?

- Miért ne? – nevetett. – Amúgy, ma hányra is jössz?

- Azt beszéltük, hogy 10.

- Bocsi, nincs közelemben óra. Mennyi az idő most?

- 8. – adtam a rövid választ.

- Akkor jó, még van időm elmenni reggelizni. Aztán ne késs.

- Nem szoktam késni. – tettem le a telefont.

- Honnan nem fogsz elkésni? – érdeklődött mögülem az az ismerős dörmögős mély hang. Hátradöntöttem a fejem, így pont egy vonalba kerültem vele.

- Próba. – motyogtam. – Amúgy, neked is szép jó reggelt. – hunyorogtam.

- Nagyon szép. – nyomott egy puszit a számra, majd levágódott mellém, és az ölébe húzott. Már fel volt öltözve, vagyis nem most kelt fel. Neki minimum, egy fél óra készülődési idő kell.

- Miért is? – döntöttem vállára a fejem.

- Tudod, gyönyörű éjszakám volt. – játszott összekulcsolt kezünkkel.

- Ez érdekes, mert nekem is. Micsoda véletlenek. – nevettem.

- Szeretlek Lisa. – mosolygott.

- Én is, nagyon. – fúrtam bele arcom a nyakába. Illata, mint mindig, most is megszédített. Imádtam, egész lényét. Nem tudom, meddig ültünk így, összefonódva, mikor az ő telefonja kezdett el csörögni.. az volt a bökkenő, hogy alattam. Gyorsan felálltam, hogy ki tudja venni a zsebéből.

- Hello. Aha. Mikor? Meddig? Oké. Átadom. Ott leszünk. Szia. – rendezte le röviden. Mikor letette, visszacsúsztatta a zsebébe a készüléket, majd megfogta a kezem, és visszahúzott az ölébe.

- Hova kell mennetek? – néztem rá.

- Interjú. Te meddig próbálsz?

- Ameddig állok a lábamon. – mosolyogtam.

- Nem szeretném, ha kimerülnél, vagy valami bajod lenne.

- Nagylány vagyok, tudok vigyázni magamra. – pusziltam meg az arcát.

- Nem lehetne, hogy 7-re itthon legyél? – valójában, már annyit voltak nálunk a fiúk, hogy szinte otthonuknak tekintették ezt a házat. Csak ruhát cserélni mentek haza, és néha valami kaját áthozni. Többet voltak itt, mint a saját házukban.

- Miért?

- Elvinnélek valahova. – mosolygott.

- Hova?

- Ha elmondom, nem titok.

- Eddig se mondtad, hogy titok lesz.

- De most mondom.

- Nem szeretem a titkokat.

- Pedig tetszeni fog. – puszilt szájon.

- Te már most tudod?

- Harry Styles vagyok. – nézett rám, akár egy hülye gyerekre.

- Én meg Lisa Hemstrwort, mégsem tudok repülni.

- Hogy jön ide a repülés? – nevetett.

- Mindig is ki akartam próbálni, de soha nem jött össze.

- Őrült vagy. – puszilt meg ismét.

- De így szeretsz. – viszonoztam az előző kis gesztusát.

- Így szeretlek. – ismételte meg.

                                     

                                                                  ~*~*~

- Ez nagyon szuper volt, Lisa. – nézett fel rám Matt. A nagy színpadon álltam, és már 5.-jére próbáltuk el az egész holnapi műsort. Mikor végignéztem a nagy csarnokban, összeszorult a gyomrom, hogy holnap, ez az egész tele lesz. Ha még nem is az én koncertem lenne, de az enyém lesz, és azért jön el ennyi ember, hogy láthasson.

- Lisa, ezt, hogy kell csinálni? Mindig elrontom. – jött oda hozzám Cassidy. Megmutattam neki a mozdulatot, és első próbálkozásra sikerült neki. – Köszi. – villantotta rám fogsorát.

- Mára végeztünk srácok. Gyertek le egy kicsit. – intett Matt, hogy oda hívjon magához minket. Leugráltak a színpadról, én pedig Olin segítségével álltam meg a lábamon.

- Igen? – néztem menedzseremre.

- Nagyon tetszik, amit csináltok. Egy pici hiba sem volt az egészben. Nagyon szeretném, ha most mindenki haza menne, bedőlne az ágyba, és egy hatalmasat aludna. Kipihentnek kell lennetek holnapra.

- Mikor kezdünk amúgy holnap? - érdeklődött Ronnie.

- 8-kor, és a tervek szerint 10-ig tart. Aztán még lesz a VIP jegyeseknek a fotózkodás veled – itt rám mutatott. – és még aláírást osztogatsz. Ha minden jól megy, éjfélre otthon leszel.

- Úr isten. – meredtem magam elé.

- Igen, durva. Ezért mondtam, hogy pihend ki magad. Tedd félre Harryt ma estére, ne foglalkozz vele, csak aludj.

- Matt. – mondtam figyelmeztetően, de nem bírtam ki nevetés nélkül.

- Tudod, hogy csak vicceltem. – bokszolt bele viccesen a vállamba..