54.rész

                                                            ~ Szeretnek ~

- 5 perc Lisa. – nyitott be már 3.-jára egy barna hajú, kicsit szakállas férfi.

- Minden percben szólni kell? – nyögtem fel ingerülten.

- Lisa, ez a feladata. – mosolygott Bob.

- Jó, tudom, csak. Áh.. megőrülök. – fogtam meg a homlokom.

- Hé, leszeded az alapozót. – vette le gyorsan a kezem a fejemről.

- Bob. – szóltam rá.

- Jó, tudom. Izgulsz. Ez természetes. De gondolj bele abba, hogy sok ember csak azért jött el, hogy téged lásson.

- Ez kicsit vigasztal. – mosolyogtam..

A nagy fal mögött álltam, a zenekar már berendezkedett. A mikrofon állványt tanulmányoztam, hogy hol fogjam meg, és el ne essek. Ja, és meg ne fejeljem. Élő adásban, az kicsit, nagyon gáz lenne. A fiúk már elhelyezkedtek, én pedig meghúzva magam hallgattam, amint már rólam beszélnek egy 10 perce. Matt elmondta, hogy megkerestem. Szeretek énekelni, nagyon jó fej vagyok, öröm velem dolgozni bla bla bla.. A szokásos bevezető rizsa. Görcsösen szorongattam a mikrofont, mikor a kis emberek eltűntek mellőlem, akik eddig a beállításokat nézték.

- Akkor a színpadunkon, itt élő adásban, Lisa Hemstwort. – konferált fel a műsorvezető. Itt érkeztem el arra a pontra, hogy egy hajszál választott el az ájulástól. Igaz, hogy sétálnom nem kell, ezért az orra bukás veszélye nem áll fent. A taps és a sikítás egyre csak nőtt, ahogy a reflektorfény lassan rám világított, ezzel jelezve, hogy az előttem lévő fal már elhúzódott. Körbe néztem. Csomó tábla volt, a nevemmel ellátva. Néhányan videóztak, mások tapsoltak. A zene elindult, én pedig még Matt-re vetettem egy utolsó pillantást, aztán énekelni kezdtem.

- Ez egyszerűen fantasztikus volt. Hölgyeim és Uraim, Lisa Hemstwort. – sétált mellém a műsorvezető nő. Rövid, szőke haja és zöld szeme volt. Nagyon barátságosnak látszott, a hangja kellemes volt. Hatalmas tapsot, és sikítást kaptam. A műsorvezető megfogta a kezem, és elkezdett húzni egyenesen Matt felé. Mosolyogva foglaltam helyet menedzserem mellett, majd Ellen-re néztem. (így hívták a műsorvezetőt). Beszédre nyitott a száját, de be is csukta. A próbálkozása hiába való volt, akkora volt a hangzavar a kis stúdióban. A tapsfelügyelő hiába próbálta csitítgatni az embereket, nem sikerült neki. Mosolyogva néztem, ahogy, ezt mindet én kapom. Felfoghatatlan volt ez az egész. Egy 5 perc után elhalkultak, és Ellen-re néztem.

- Lisa, milyen érzés volt énekelni? – mosolygott.

- Felemelő, és egyben félelmetes. Nagyon jól éreztem magam, de az is biztos, hogy semmire nem emlékszek. – nevettem kínosan.

- Ahw, kezdők izgalma. Emlékszel Matt, mikor mi is ilyen kis fiatal bőrszerkós menő arcok voltunk? – húzta ki magát Ellen. Az egész stúdió egy emberként nevetett fel, köztük én is. – Beszélgessünk kicsit rólad. Miért döntöttél úgy, hogy énekelni szeretnél?

- Egyszerűen fantasztikus érzés, mikor énekelek, és az emberek arcán azt látom, hogy „ez nem is annyira rossz”. Felemelő ez az egész. – kb. még 10 percet beszélgettünk a beinduló „karrieremről”, mikor feljött egy másik téma, melyről beszélni nem nagyon szerettem.

- Itt van pár kép, ahogy a híres bandával a One Direction-el lógsz. – a nevük hallatán a sikítás megállíthatatlan volt a stúdióban. – Mesélj nekem, ti most együtt laktok?

- Nem lakunk együtt, csak szeretjük egymás társaságát, ezért sűrűn szoktunk találkozni. – próbáltam körbeírni az egészet, tanultam már a hírességektől, nem szabad nyíltan beszélni.

- Ti hogy ismerkedtetek meg? – kérdezte. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha most ezt elmondom.

- Barátnőmmel csináltunk a születésnapom előtti éjszaka egy videót. Beszéltünk, meg énekelgettünk. A fiúk éppen ránk találtak, és úgy döntöttek, hogy meglepnek minket 2 VIP koncertjeggyel. A koncerten találkoztunk, és utána barátok lettünk. – nevettem az egyszerű befejezésen.

- Tiszta Happy End. – vigyorgott Ellen. – Mi volt az első benyomásod róluk? – miért kell róluk kérdezni? Tuti, el fogom szólni magam.

- Eleinte elég furcsán viszonyultam hozzájuk, talán azért, mert nem ismerkedek könnyen. De aztán, ahogy egyre jobban megismertem őket, közel kerültünk egymáshoz.

- Kivel alszol egy ágyban? Melyik sráccal? – hunyorgott.

- Egyikkel se. – tettem fel védekezően a kezem. – Egyedül alszok, nincs társaságom.

- Tudom, hogy belegondoltál már. Melyikkel aludnál legszívesebben? – mosolygott zavarba ejtően. Matt- re sandítottam, aki eléggé bizonytalanul bámult rám. Erre most mégis mit mondjak?

- Kevinnel, a galambbal. – ugrott be a hirtelen ötlet. Persze, nevetni kezdett mindenki. – De, nem akarom lenyúlni Louis-tól. – tettem hozzá. A műsor még vagy 5 percig tartott, aztán elköszönt, és leállt az adás.

- Menny, adj néhány aláírást. – mutatott Matt az ácsorgó lányokra. Bizonytalanul sétáltam oda, de a végére már hatalmas mosollyal távoztam. Rengeteg kedves, dicsérő szót kaptam. Egyszerűen.. áh, nem lehet leírni, hogy mit éreztem akkor. Szeretnek.. engem szeretnek. Lehetne ennél jobb?!