55.rész

                                                    ~ 1 hónap múlva ~

- Annyira szuper voltál, hogy úr isten! – fogalmazta meg az eléggé értelmes mondatát Ariana.

- Köszi. – mosolyogtam.

- Én megmondtam, hogy nem lesz baj. – ölelt magához Harry.

- Szokjak hozzá, hogy rólatok fognak kérdezni, szinte mindig? – néztem rájuk.

- Igen, szokj. De ez a Kevines beszólás, nagyon tetszett. Jót röhögtünk rajta. – nevetett Niall.

- Próbálkoztam. – mosolyogtam.

- Mi lett volna, ha lányok milliói tudják meg, hogy a drága kis cuki pasi göndörkéjük már foglalt. – kezdett el játszani Louis Harry hajával.

                                                ~ 1 hónappal később ~

- Már csak 2 nap! Fel tudod ezt fogni? – simított végig a kezemen Terrie.

- Izgulok. – rágcsáltam alsó ajkamat.

- Ez természetes. – mosolygott Joshua.

Csak, hogy tisztázzuk. Egy hónap telt el a kis „bemutatkozásom” óta. Nagyon sokat változtam, mármint nem külsőre, hanem hangilag, én tánctudásilag. Csomó új embert ismertem meg, akik most már az én kis csapatomba tartoznak. 2 nap van az első nagykoncertemig, amire 1 óra alatt elkelt az össze jegy. Elképesztő teljesítmény, nagyon jól esik. Azóta, már saját tánc csapatom, és saját „fontos embereim” vannak. Azért hívom őket fontos embernek, mert fogalmam sincs, mit csinálnak, de azt tudom, hogy fontos. 9 táncosom van, 4 fiú és 5 lány. A lányok közül, mindenkivel nagyon közel kerültem egymáshoz. Ők: April, Cassidy,Terrie,Ronnie,Zoe. A fiúk pedig: Olin,Joshua,Logan,Ryan. Mindegyikkel nagyon jó a kapcsolatom, az első napokban rájöttem, hogy teljesen egy hullámhosszon járok velük. Vannak saját tánctanáraim, akik a koreográfiát tanítják be nekünk.. ők Carlos és Nancy. Mindketten a húszas éveiket róják, de ezt leszámítva, teljesen megértik a mi 17-18 éves agyunkat. A fontos emberim neve: Trudy,Sarah,Ruby,Peggie,Valeri (lányok), Roger,Robbie,Philip,Luke,Eric,Kyle (fiúk). A fodrászomat és sminkesemet Dottie-t, a stylistomat Bob-ot, és az énektanáromat Ranee-t már ismeritek. A lényeg az, hogy nagyon sok új embert ismertem meg, és tudhatok „magaménak”. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy simán menjek az egész koncert. Már hetek óta, sőt.. már több mint egy hónapja próbálunk. Van már saját számom is, de nagyrészt feldolgozásokat fogok énekelni.

A One Direction-ös fiúkkal a kapcsolatom nem a régi, hanem sokkal jobb. Rengeteget vagyunk együtt, és teljesen kezdem átérezni azt a terhet, ami rájuk nehezedik, hiszen én is ebbe kezdek belecsöppenni. Nem mintha a hírnév miatt barátkoztam volna össze velük, de az biztos, hogy nagy szerepet játszanak az én sikeremben. Minden 1D rajongó velem is jó kapcsolatba szeretne kerülni, ezzel azt remélve, hogy a srácok felfigyelnek rájuk. Nem nagyon foglalkoztam az ilyen dolgokkal, próbáltam kicsit magabiztosabbnak tűnni.

- Na, jó, akkor még egyszer. – utasított minket Carlos a helyünkre, hogy elpróbáljuk az egészet elölről. Már 5.-jére! Ahogy teltek a napok, egyre jobban szerettem táncolni. Igaz, hogy nem kell túl sokat ezzel foglalkoznom, hanem inkább az énekkel, de néha be kell kapcsolódnom. A táncosaim nagyon ügyesek, elképesztően csinálják, élvezet őket nézni. Egy óra kemény próba után, az öltözőm felé ballagtam.

- Lisa, várj. – futott utánam Joshua.

- Igen? – fordultam felé mosolyogva.

- Nincs kedved eljönni velünk sétálni? – villantotta ki fehér, sűrű fogsorát. Nagyon jóképű gyerek volt, ráadásul izmos is. Ennek ellenére, nem tudtam úgy ránézni, mint fiúra, hanem inkább, mint egy barátra.

- Bocsi, de hulla vagyok. Szerintem, ha hazamegyek, alszok. – vakartam meg a tarkóm.

- Semmi baj, majd máskor. – ölelt meg. Erős parfümjének illata befészkelte magát az orromba, és még egy fél óra múlva is éreztem. Az ajtóban Brooks-al találtam magam szemben. (aki a testőröm.) Hatalmas ember, simán megvan 2 méter magas. Ráadásul termetre is elég széles. Ennél jobban már csak dörmögő hangja teszi őt félelmetesebbé. Ennek ellenére én nagyon imádom.

- Mehetünk? – mosolygott. Fura volt egy ekkora embert mosolyogni látni, nagyon jót mulattam rajta mindig.

- A kocsi kint van?

- Aha. – lépkedett mögöttem. A napszemüveget gyorsan magamra kaptam, beálltam Brooks mellé, és úgy léptünk ki a fotósok tömegébe. A napszemüveg mindig nálam volt, mert enélkül a vakuk megvakítottak volna. Még mindig eszméletlen, hogy mekkora a felhajtás körülöttem. A kocsiig elbotorkáltam, meg sem vártam, hogy Brooks kinyissa nekem az ajtót, magamtól vágódtam be, és megvártam, míg ő megkerüli a kocsit, beszáll a vezető ülésre. Felbőgött a motor, mi pedig elindultunk.

- Haza mész, vagy valahova máshova? – dörmögött.

- Haza. Hulla vagyok. Aludni akarok. – motyogtam.

- Rád fér. – nevetett.

- Akkor szerinted szarul nézek ki? – kaptam felé a fejem.

- Őszintén? Vagy szeretnéd, ha úgy válaszolnék, mint egy testőr?

- Tudod, hogy eddig sem úgy néztem rád, mint egy testőr. Ne azért legyél már velem, mert ez a munkád, és fizetnek érte, hanem mert szeretsz. Ha kiállhatatlan vagyok, nyugodtan mondd meg. – csúsztam előre, fejem vállánál volt.

- Tudod, hogy szeretek veled lenni.

- Ennek örülök. – dőltem hátra.