51.rész

                                                                      ~ Boldogság ~

Lassú lépésekkel lépkedtem hazáig. Fogalmam sem volt, hogyan mondjam el, vagy mit mondjak. Az ajtón csendbe sétáltam be, ledobtam a táskámat a sarokba, a kezemben pedig a CD-t szorongattam.

- Szia, Lisa. – üdvözölt Liam nagy mosollyal. A többiek egy másodpercnyi késéssel, de köszöntek.

- Sziasztok. – mosolyogtam. Miért éreztem izgalmat? Ők is ezt akarták, nem? Akkor minek izgulok?

- Baj van? – fürkészte a pillantásomat Harry.

- Ennyire látszik? – vakartam meg zavartan a tarkóm.

- Mi történt? – állt fel Ariana.

- Nyugi. Nem tudom, hogy baj-e, vagy sem, hiszen ti is ezt akartátok, ha jól tudom. De ha nem, akkor passz. – makogtam. Ez az Lisa, ezt jól megmagyaráztad.

- Miről beszélsz? Mit csináltál? – állt fel Harry is. Komolyan, szerintem nagyon másra gondoltak. Nem mondtam semmit, csak odaléptem a zenelejátszóhoz, betettem a lemezt.

- Az meg most mi? – folytatta Ariana az értetlenkedést.

- Mindjárt megtudod. – nyomtam meg a lejátszást. A zongora játszani kezdett, és rá egy 5 másodpercre felcsendült a hangom. Beleborzongtam az akusztika és a hangzás tökéletességébe. Nem volt több az egész 5 percnél. Mikor lejárt, megvártam, míg kijön a kis kerek lemez, kivettem, majd a többiek felé fordultam. Arcukon meglepettség, de másrészt boldogság is észre vehető volt.

- Ez te vagy? – nevetett Zayn. Egy óvatost bólintottam.

- De, hogy csináltad meg? – mosolygott Louis.

- Matt. – motyogtam.

- Te megkerested Matt-et? – ugrott fel Ariana, majd meg sem állt addig, míg a karjai között nem tudott. Egy 10 perc után leültem a többiekkel szemben, és beszélni kezdtem.

- Matt-el úgy döntöttünk, vagyis inkább fogalmazok úgy, hogy én úgy döntöttem, hogy belevágok. Matt segített mindenben, vele csináltam meg és Taylorral.

- Taylor? – értetlenkedett Niall.

- Igen, Taylor Swift. Úristen. Még most sem hiszem el, hogy vele énekeltem. Na de, a lényeg az, hogy 2 nap múlva Matt megy valami műsorba, ahol beszélni akar rólam.

- Annyira büszke vagyok rád. – futott oda Liam, és megölelt.

- Mondjátok, hogy jól döntöttem, és nem fogom megbánni. – hajtottam le a fejem.

- Lisa, jól döntöttél és nem fogod megbánni. – sétált oda hozzám Harry, és nyomott egy puszit az arcomra. Természetesen igen, elpirultam.

A nap további részében karaokeztunk, sokat hülyéskedtünk. Harry beszólásain mindig elpirultam. A végén már ott tartottam, hogy az ölében végeztem. Fogalmam sincs, hogy csináltam, de ott kötöttem ki. Gyorsan álltam fel, és kimentem a konyhába. Öntöttem egy pohár vizet, majd csigalassúsággal ittam meg. Nem tudom, mi ütött belém az elmúlt napokban, de úgy éreztem, hogy szükségem van Harryre. Sajnos be kellett, hogy ismerjem magamnak, nagyon, sőt, halálosan szeretem. Mint valami égi jel, Harry jelent meg mögöttem, majd megfogta a csuklóm, és a szobám felé kezdett húzni. Értetlenül, mégis boldogan követtem. A szobába beérve, villanyt sem kapcsolt, csak becsukta az ajtót, és felém fordult.

- Lisa, én ezt nem bírom tovább. – nyöszörögte fájdalmasan. – Egyszerűen megőrjítesz. Szerelmes vagyok beléd, érted? Minden egyes porcikádat imádom. Hiányzik az egész lényed, ahogy megcsókolsz, mindened. Nagyon sajnálom, hogy elbasztam, nagyon hülye voltam. Csak azután jöttem rá, hogy mennyire is sokat jelentesz nekem, miután elveszítettelek. Nagyon szépen kérlek, hogy bocsáss meg nekem, és kezdjük újra. – megvártam, míg befejezi a monológját, de az igazság az, hogy már a második mondat után a könnyek lepték el az arcomat. Csak pityeregtem csendben, és megvártam míg az egészet elhadarja, de a pillantásával egy percre sem engedett el. Miután abbahagyta egy másodpercnyi szünet után, számat a szájára tapasztottam. Nem bírtam tovább, feladtam. Rá kellett, hogy jöjjek, Harry nagyon fontos nekem. Nélküle nem vagyok önmagam. Igaz, hogy eleinte szidtam azt a helyzetet, hogy megismertem, de most már egy kicsit sem érzem ezt. Szükségem van rá. Óvatosan mégis szenvedélyesen csókolt vissza. Kezével a hátamat simogatta, én pedig göndör fürtjeibe túrtam bele. Egy 2 perc után levegőért kapkodva váltam el tőle.

- Nagyon szeretlek. – suttogtam sírva.

- Én is téged, mindennél jobban. – mosolygott, majd újra megcsókolt.

Egy 20 perc múlva, már az ágyon feküdtünk, a sötét szobában, egymáshoz hozzábújva, jó szorosan. Rájöttem, hogy két dolog van, ami miatt a kedvem tökéletes. Az első az, hogy belevágok az énekesi karrierbe, és el szeretném kezdeni. A második pedig, itt fekszik mellettem. Maga a boldogság, az ő zöld szemével, göndör tincseivel, hatalmas, nagyon érezni tudó szívével, és bódító illatával..