50.rész

                                                     ~ Kívánság(ok) ~

Próbáltam elvonulni, és kicsit énekelgetni, de nem nagyon ment, mivel valaki tutira mindig megtalált. A végén már feladtam, és inkább úgy döntöttem, hogy majd este gyakorlok, ha már alszanak.

Mikor felmértem, hogy sehol senki, kisétáltam a kertbe, lefeküdtem egy pokrócra, és a csillagokat bámultam. Nagyon, nagyon, nagyon szép látvány volt ez az egész. 2 hullócsillagot is láttam. Mindent, ami egy picit is nyomta a szívemet, elmotyogtam magamban. A kívánságom az volt, hogy jöjjön össze minden sikeresen, és lehessek énekesnő több millió rajongóval, akik csak azért töltenek meg egy egész csarnokot, hogy engem láthassanak. Másnak ez biztos unalmas lenne, vagy azt mondja, hogy kikészülne, ha ilyen sok ember venné körbe, vagy minden egyes mozdulatát követné. Én őszintén megmondom, hogy nem bánnám. Persze, lennének árnyoldalai ennek az egésznek, de most nem tudtam erre koncentrálni, Csak az kattogott a fejemben, az a kép, amikor a fiúk koncertjén énekeltem az 1D fanoknak. Jó érzés volt, nagyon élveztem, és szerettem volna minél-hamarabb újra átélni.

Hogy haladjak is valamire, elővettem a kis papírt, amit Matt adott, majd énekelni kezdtem a dalt. Mikor már 20.-jára is elénekeltem hibátlanul, eltettem a lapot, vagyis, inkább begyűrtem magam alá és tovább bámultam a csillagokat. Egyszer csak léptekre lettem figyelmes, ezért a hang irányába fordultam. Harry közeledett felém, arcán némi mosollyal.

- Hát te? – ült le mellém a pokrócra.

- Csak, kijöttem kicsit gondolkodni. – hazudtam.

- Lisa.. – feküdt le mellém, majd ő is a csillagokat kezdte el bámulni.

- Igen? – sürgettem.

- Mi történt? – kérdezte, de még mindig nem nézett rám. Én is követtem példáját, újra a kis fényes pontokat kezdtem el bámulni.

- Velem?

- Igen. Olyan más vagy. Boldog vagy, egy rossz szavad sincs. Mi változott?

- A felfogásom. – motyogtam.

- Ez alatt mit értesz? – döntötte felém a fejét.

- Nem mondok semmit. Majd idővel megtudod. – néztem bele zöld szemeibe, melyek most 3-szor annyira csillogtak, mint ahogy szoktak. Egy 2 percig néztük egymást, mikor már kezdtem zavarban érezni magam, ezért visszafordultam, az ég felé. Harry egy halk kuncogás után követte a példámat. Csendben feküdtünk egymás mellett, az eget bámulva, mikor egy kis csillag szintén úgy döntött, hogy elhagyja eddigi otthonát, és lehull. Ámulatba ejtő látvány volt.

- Én tudod, mit kívánok? – dörmögte Harry, azon az édes, mély, macis hangján.

- Mit?

- Téged. – suttogta. Fejem enyhén felé döntöttem, éppen csak annyira, hogy lássam, ahogy beszél. – Nagyon hiányzol. Tudom, nagyon hülye voltam. Nem szeretnék mást, csak azt, hogy újra a barátnőm legyél. Tudom, ez nem azon a kis csillagon fog múlni, de reménykedni még lehet. – dörmögte el a monológját. Szám szélét mosolyra húzva fordultam vissza, a véget nem érő, csillagtenger felé.

Reggel hiperaktivitással szálltam ki az ágyból. Gyorsan összeszedtem magam, majd levágtattam a nappaliba. Felkaptam a táskám, és elrohantam bevásárolni. Hogy mire ez a nagy vásárlási kényszer? Ariana-nak 1 hét múlva lesz a születésnapja. A fiúknak még nem szóltam, de a mai nap folyamán mindenféleképpen meg kell tennem. Rengeteg boltot jártam át, a tökéletes ajándék után kutatva. Végül egy nyakláncot vettem.. egy szív van rajta, ami ki van rakva kövekkel, és egy piros kis ékszerdarab díszíti még. Nekem nagyon tetszett. Egy, egyméteres medve plüsst, mivel a medve a kedvenc állata, és egy üveg Nutellát. Úgy döntöttem, hogy tortát fogok sütni, de az még messzebb van. Miután mindennel megvoltam, szépen csendben becsempésztem az ajándékot a szobámba, és betettem az ágyam alá.

A többiek nagyon furcsállták, hogy ma is elmegyek, de végül nem kérdezősködtek annyit. Szerintem tudták, hogy előbb-utóbb őket is beavatom. Ma is eléggé sokáig próbáltunk, vagyis inkább munkálkodtunk. Matt írt nekem egy számot, ami egyszerűen istenien hangzott. Teljesen magamat ismertem fel benne, imádtam. Azt begyakoroltuk.

- Lisa, te mikorra tervezted, hogy elmondod a fiúknak? – kérdezte Matt.

- Nem tudom, mert?

- Csak azért, mert 2 nap múlva egy interjúra megyek, és ha bele egyezel, akkor beszélnék rólad is. Így már egyből megalapoznám kicsit a karriered.

- Vagyis mondjam el a srácoknak?

- Hát, ha nem akarod, hogy a Tv-ből tudják meg. – mosolygott.

- Oké, akkor elmondom nekik.

- Tessék. – adott a kezembe egy CD-t.

- Ez mi? – csodálkoztam.

- Az eddigi számok, amiket felénekeltél. Nem kell magyarázkodnod majd a fiúknak, csak elindítod a lemezt, és máris rá fognak jönni.

- Köszönöm Matt. – ugrottam a nyakába. Elköszöntem Taylortól, aki szintén megint velünk tartott ma is.