45.rész

                                                             ~ Kimerülés ~

Miután minden elmondtam a lánynak, megkönnyebbültnek éreztem magam. Végighallgatott, és megértő volt.

- Figyelj, szerintem nem gondolta komolyan. Szeret. Látszik rajta. Nem azt mondom, hogy azonnal bocsáss meg neki, de idővel majd meg kéne. – mosolygott. – Most pedig menny, már biztos izgulnak érted. – mutatott az ellenkező irányba. Megöleltem, megköszöntem, majd hazafelé vettem az irányt. Szerencsére senki nem ismert meg. A házunk előtt senki nem állt, ezért gyorsan mentem be. Hallottam, hogy Zayn beszél.

- Még mindig nem találtátok meg? – itt vett észre. – Visszajött. Semmi baja. Remélhetőleg. Siessetek. – csapta le. – Lisa jól vagy? – futott oda hozzám Liam társaságában.

- Miért nem ért meg? Vagy, ti is egyetértetek vele? – szöktek könnyek a szemembe.

- Lisa, Harry nem gondolta komolyan. Szeret téged. – jött közel Liam. Még mielőtt hozzám érhetett volna, felrohantam a szobámba. Az ajtót becsuktam és bezártam. Sírva borultam az ágyra. Pár perc sem telt bele az ajtó máris csapódott.

- Hol van? – kérdezte Louis zihálva.

- A szobában. Bezárkózott és sír. Nem hiszem, hogy kijön onnan valaha is. – válaszolt Zayn.

- Ha éhes lesz úgy is lejön. – vágta rá Niall. Majd csend. Valószínűleg leülhettek a nappaliba, vagy én nem is tudom, de engem vártak, abba biztos voltam. Már 4 órája folyamatosan csak sírtam. Teljesen legyengültem, éhes voltam és szomjas. Muszáj volt lemennem, különben elájulok. Ma még nem is ettem, és már este 8 óra van. Annyira éhes voltam már, hogy ha kajára gondoltam, elkapott a hányinger. Kinyitottam a szobát, majd valahogy lemásztam a lépcsőn. Miért nem éreztem a lábaimat? Aggasztott, hogy el vagyok gyengülve. Lehet nem túl egészséges, ha az ember egész nap nem iszik és nem is eszik semmit. Mikor a többiek észrevettek odarohantak hozzám.

- Lisa én nagyon sajnálom. Én nem akartalak megbántani. Nem gondoltam komolyan. – kezdett bele Harry. A föld forogni kezdett velem, ezért kezemmel a pultnak támaszkodtam.

- Jézus Lisa, jól vagy? – halottam Louis hangját. Válaszolni akartam, hogy segítsen, de nem tudtam. Beszélni se volt erőm. Összerogytam a földön és összemosódott a kép előttem. Már semmit nem hallottam, csak azt éreztem, hogy két erős kéz fog meg, és visz ki a házból. Betettek egy kocsiba, majd elindultunk. Homályosságot láttam, majd végleg elsötétült minden.

                                                                  ~ Liam ~

Végre lejött. Az ajtó csapódott és Lisát pillantottam meg. Valami nagyon nem stimmelt rajta. Az arca sápadt volt, remegett. Tudtam, hogy baj van. Amikor Harry magyarázkodni kezdett, Lisa összerogyva esett a földre. Rajtam kívül mindenki lesokkolódva nézte. Én időben kapcsoltam, megfogtam a derekát, gyorsan felkaptam, majd elkezdtem futni vele a kocsihoz, a többiek meg utánam.

- Vigyük be a kórházba. – kiabáltam. Beszálltak a kocsiba a többiek is, majd elindultunk. Láttam, hogy a szeme még nyitva van, a falat nézi. Hiába szólogattam nem válaszolt, még rám sem nézett. Aztán becsukta a szemét. Éreztem, hogy veszi a levegőt, a szíve pedig ver, vagyis nagy baj nem lehet. A kórház nem volt messze, gyorsan bevittük, ahol egyből az intenzív osztályra vitték. Ekkora lenne a baj?

                                                                 ~ Harry ~

Csak fel-alá járkálok idegesen, és várom, hogy végre valaki elmondja, hogy mi van Lisával. Akkora egy barom vagyok. Most miattam van itt. Miért mondtam azt? Magamat sem értem, csak kicsúszott a számon. Pedig nem gondoltam komolyan.

- Haver, már szédülök. – szólt rám Zayn. Megforgattam a szemem, majd leültem a mellette lévő székre. Louis nyugtatóan simított végig a hátamon.

- Lisa erős lány. Nem lesz baj. – mosolygott, annak ellenére, hogy szemében félelem ült. Ha Lisával történt valami, soha nem bocsátom meg magamnak..

                                                                     ~ Lisa ~

Hallom, hogy pittyeg valami. Egy ideig még tűröm, de most már kezd idegesíteni. Ahogy felmérgelem magam, gyorsabb tempóra vált az idegesítő csipogás.

- Miért gyorsult fel a szíve? – kérdezte egy ismerős hang.

- Nyugi haver, biztos csak valami rosszat álmodott.

- Miért nem kel már fel? – még egy ismerős hang.

- Az orvos azt mondta, hogy mostanában fog.

Tudtam kik ezek. Zayn Harry és Louis. Felismertem a hangjukat. De, miért vagyok kórházban? Szépen lassan nyitottam ki a szemem..