46.rész

                                              ~ Döntés.. vagy, mégsem? ~

A látvány eléggé megrázó volt. Harry szenvedő arccal, Louis úgyszintén, Zayn pedig feszült volt. Louis nyomott egy puszit a homlokomra, majd egyedül hagytak Harryvel. Nagyon nem akartam most vele beszélni, de nem menekülhetek mindig előle..

- Lisa, én nagyon sajnálom. Nem tudom mi ütött belém, de én tényleg nem gondoltam komolyan.

- Harry. Ha nem így gondolnád, nem mondtad volna ezeket. Én elhiszem, hogy egy hisztis picsának tartasz, és megértem.

- De én, nem tartalak annak. – jött közelebb, majd megfogta a kezem. – Kérlek, ne haragudj rám emiatt. Nem gondoltam át, amit mondtam.

- Nem haragszom, csak fáj. Pedig, tudom, hogy igazad van..

- De értsd meg, hogy nincs igazam.

- Harry, mindegy. Hagyjuk ezt, oké? El van felejtve. – mosolyogtam.

- Mi lesz velünk? – nézett rám, még mindig fájdalmasan.

- Nem tudom. Hagynunk kéne egymást egy kis időre. Elsiettük. Lehet, hogy csak barátként kéne egymásra néznünk. Nem kell azt erőltetni, ami nem megy.. – magyaráztam, pedig legbelül nem így gondoltam. Már most, egy nap kieséssel hiányzott. A csókja, az érintése, mindene. Bólintott egyet, majd kiment és beküldte a többieket is. Egy óra elteltével éppen beszélgettem a bandatagokkal, és a Niall ölében ücsörgő Ariana-val, mikor egy fehér köpenyes alak nyitott be. Valószínűleg ő volt az orvos.

- Hogy érzi magát kisasszony? – nézett rám.

- Jól vagyok.

- Azért ájult el, mert a szervezete kimerült. Ezt azzal lehetne megakadályozni, ha esténként normálisan aludna, rendesen enne, és emellett sportolna is valamit.

- Szoktam, csak most kiesett.. – sütöttem le a szemem.

- Értem. Akkor nincs nagy baj. Még elvégzünk pár vizsgálatot, aztán haza is mehet. – mosolygott, majd távozott..

                                                   ~ 3 héttel később ~

Az idő múlt, én pedig teljesen jól voltam. Teljesen? Az túlzás. Fogalmazzunk úgy, hogy megvoltam. Követtem az orvos utasításait, bár volt pár átsírt éjszakám. Hiányzott Harry, és ő is le volt kicsit amortizálódva. Pénteki nap volt, az idő remekelt. Az utóbbi időben elgondolkoztam, az énekléssel kapcsolatban. Megtaláltam egy videót, amit szerintem a srácok csinálhattak. Különböző emberkék mondták, hogy szeretnek. Jól esett, mi az hogy. Nagyon jól esett. Ennek következtében elhatározásra jutottam..2 napja, mikor a fiúk nem figyeltek, kikerestem Matt számát Liam telefonjában, és lementettem. Ma akartam felhívni. A fiúk interjún vannak a Tv-ben, így volt egy kis szabadidőm is. A telefont fogtam, a szám már be volt pötyögve, de nem mertem megnyomni a hívás gombot. Nagy nehezen rávettem magam. Kicsörgött, majd egy dörmögős hang szólt bele.

- Matt Claulis. Igen?

- Őő.. szia.. Lisa vagyok. Lisa Hemstwort. – makogtam.

- Lisa. – derült fel a hangja. – De örülök, hogy felhívtál. Gondolkoztál?

- Rá érsz? Meg tudnánk ezt beszélni élőben?

- Persze. Találkozzunk a Cafe Frei-ban, egy fél óra múlva. Oké?

- Köszi, ott leszek. – tettem le a telefont. Nem vittem túlzásba az öltözködést. Egy bő ujjú felsőt vettem fel, egy rövidnadrággal, hozzá pedig magas szárú tornacipőt. Egy alap sminket dobtam fel, némi alapozóval, majd késznek nyilvánítottam magam. Nem kellett sokat sétáljak, hamar ott voltam a kávézóban. Már találkoztam ezelőtt Matt-el, de nem beszélgettünk sokat. Egy asztalnál ült, a telefonját bámulta. Mikor meglátott felállt, és megölelt.

- Szia, Lisa. Ülj le.

- Köszi. – mosolyogtam. Rendeltünk 1-1 kávét, majd azt iszogatva kezdtük el megbeszélni a dolgokat.

- Hogy döntöttél? – fürkészte a pillantásom.

- Nem mondom, hogy most azonnal énekesnő akarok lenni, csak kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudnál kihozni belőlem. Szeretek énekelni, és szeretném ezt megmutatni.

- A fiúkkal felvehetnénk egy duettet.

- Van egy kis baj. – ittam bele a kávémba. Kérdőn nézett rám, ezért beszélni kezdtem. – Nem szeretném, ha a fiúk tudnának róla. Persze majd később elmondom nekik, de még nem szeretném.

- Meglepetés?

- Valami olyasmi. – mosolyogtam. Egy fél óráig beszélgettem még Matt-el. Úgy egyeztünk meg, hogy holnap elmegyek vele a stúdióba, ahol felveszünk egy számot. Megkaptam a dalszöveget, mindennel együtt. Nagyon kedves volt, és segítőkész. A házba visszaérve, már a fiúk is ott voltak. Gyorsan belegyűrtem a zsebembe a dalszöveget, mielőtt még észrevennék.

- Te hol voltál? – rohantak oda hozzám.

- Tudod, hogy aggódtunk? – vonta fel a szemöldökét Liam.

- Nyugi, nincsenek öngyilkos hajlamaim. Jól vagyok. Csak, elmentem a Cafe Frei-ba, megittam egy kávét. – mosolyogtam.

- És attól vagy ilyen boldog? – méricskélt Harry.

- A koffein boldogít. – villantottam egy hatalmas mosolyt. – Amúgy, hogy ment az interjú?

- Szuper volt. Azt leszámítva, hogy hozzám vágtak egy melltartót. – rázta ki a hideg Louis-t. Nevetni kezdtem, mire csúnyán nézett rám.

- Tudod, hogy együtt érzek veled. – simítottam végig a karján viccesen. Küldött felém egy grimaszt, majd arrébb állt..