41.rész

                                                               ~ Kedves ~

Másnap arra keltem, hogy valaki simogatja az arcomat. Azt hittem Ariana szórakozik megint, ezért a másik oldalamra fordultam, és a fejemre húztam a takarót.

- Neked is jó reggelt. – nevetett a nem várt hang. Gyorsan ültem fel az ágyon, mikor megismertem az illetőt. – Édes a hajad. – röhögött. A hajam szana-széjel állt. Gyorsan lelapítottam, majd felálltam és a tükörhöz siettem.

- Reggel mindenkinek „édes” a haja. – mutattam idézőjeleket. Harryre néztem, aki még a szemem közelébe sem járt tekintetével, hanem annál sokkal lejjebb. Ekkor esett le, hogy a pizsamám egy francia bugyiból és egy trikóból áll. Elöntött a pír, és gyorsan bevágtattam a fürdőbe. Megcsináltam a reggeli tisztálkodásokat, felöltöztem, majd visszamentem Harryhez, aki a telefonján csinált valamit. Hanyatt fekve nyomkodta a készüléket. Mellé hasaltam, és nézni kezdtem. Végig nézett rajtam, majd megszólalt.

- Az előző összeállítás jobban elnyerte a tetszésemet. – húzogatta a szemöldökét.

- Nem gondoltam, hogy itt leszel reggel. Hidd el, nem az vettem volna fel, ha így tudom. – nevettem. – A többiek is itt vannak?

- Igen, lent a nappaliban.

- Lemegyünk? – nem válaszolt, csak felállt az ágyról, megigazította a haját, majd nyújtotta a kezét és segített felállni. Megindultam az ajtó fele, de az utolsó pillanatban megfogta a kezem és magához húzott. Nekidöntött az ajtónak és egészen közel jött.

- Tudod, tegnap nem tudtam valamit megcsinálni a fotósok miatt. – mosolygott megállíthatatlanul. Most erre válaszolnom kéne? Ha akarnék se tudtam volna. Teljesen lefagytam Harry közelségétől. Mivel látta, hogy magamon kívüli állapotban vagyok, homlokát az enyémnek döntötte, majd adott egy szájra puszit. Mindig is oda voltam a szájra puszikért, édes gesztusnak tartom. Főleg Harrytől. Mosolyogtam, majd én is adtam neki egyet. Távolabb húzódott egy elégedett mosoly kíséretében, és kinyitotta nekem az ajtót. Leballagtunk a többiekhez, akik Louis egyik őrültségén nevettek. Mikor megláttak hangos köszönéssel üdvözöltek. Louis odarohant és megölelve megpörgetett. Mikor elengedett, úgy nézett rám, mint éhes gyerek a kiflire.

- Mi az? – nevettem értetlenül.

- Úgy szeretem, hogy vagy.

- Ne mondj ilyeneket répafiú, mert elpirulok. – játszottam meg magam. Csak megpöckölte az orrom, majd visszaült a helyére. Éppen, hogy le akartam ülni Harry ölébe, mikor csöngettek.

- Ez meg ki lehet? – indultam meg az ajtó felé. Megfogtam a kilincset majd kinyitottam. Alig hogy résnyire nyílt az ajtó, valaki iszonyatos erővel csapta rám, és behúzott egyet. Hátrahőköltem, megbotlottam a saját lábamban, elestem és bevertem a fejem valamibe. Következő emlékem a sötétség, és a kiabálás..

Nyöszörögni kezdtem, mikor kicsit magamhoz tértem. Kinyitottam a szemem, és megfogtam a fejem, mely elképesztően fájt. A földön feküdtem, Harry fogta a kezem, a többiek mellettem guggoltak, egy ismeretlen csaj meg az ajtóban állt és tiszta vörös volt.

- Mi történt? – kérdeztem, mikor segítettek felállni.

- Kérdezd őt. – mondta Harry mogorván a csajra mutatva.

- Te ki vagy? – vágtam értetlen fejet.

- Figyelj, sajnálom. Nem tudom, mi ütött belém.

- Te ütöttél meg?

- Igen, de nagyon sajnálom. Nem gondoltam, hogy tényleg ennyire fontos vagy Harrynek.

- Hát most már látod. – förmedt rá az emlegetett személy.

- Hé. – tettem a szájára a kezem. Tényleg megsajnáltam a csajt.

- Te hívogattál esténként? – léptem mellé. A többiek ezt egy rosszindulatú morgással kísérték.

- Aha. – sütötte le a szemét. – Én tényleg nagyon sajnálom. Hülye voltam.

- Nem haragszom. – mosolyogtam, majd a vállára tettem a kezem. – Azért máskor, ha verekedhetnéked van, legalább szólj előtte. – nevettem. Ő csak bólogatott, megölelt, majd olyan gyorsan ment el, amilyen gyorsan csak tudott. Becsuktam az ajtót, majd megfogtam a fejem.

- Csak idejött és behúzott egyet? – fordultam hátra. Meglepett fejük volt, úgy néztek rám, mintha egy túlvilági szörny lennék. – Mi az? – kérdeztem.

- Annyira nem értelek. – mondta Zayn tátott szájjal.

- Mert?

- Hogy bírsz egy olyan emberrel kedveskedni, aki behúzott? – folytatta Liam.

- Látszott rajta, hogy megbánta. Most szedjem le a fejét? – mosolyogtam.

- Jól van a buksid? – jött mellém Louis.

- Hát fáj, de most, na. – fogalmaztam meg az irtó értelmes mondatomat. Louis közel hajolt és nyomott rá egy puszit.

- Répafiú majd meggyógyít. – nézett rám aranyosan..