42.rész

                                   ~ Tusolás, kicsit másképp ~

A nap többi részében beszélgettünk. Mikor előjött az én „énekesi karrierem”-ről szóló téma, felálltam és otthagytam őket. Nem kérdeztek semmit, folytatták a beszélgetést. A szobám ajtaját becsuktam, bekapcsoltam a laptopomat, betettem valami lelkizős számot, a címre nem emlékszek.. ledőltem az ágyra és a plafont kezdtem el bámulni. Szokásommá vált, hogy beszélek magammal. Nem voltam pszichés beteg, csak egyszerűen magammal beszéltem meg a problémáimat.

- Most mégis mit csináljak? – kérdeztem suttogva. A zene, a beszéd, a gondolkodás kiváltotta belőlem a rossz hangulatot. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd fülemhez folyt le, mivel hanyatt feküdtem. – Én nem vagyok énekes. – folytattam el-el akadozó hanggal. – Egy kis szerencsétlen picsa vagyok, aki nem tudja, mit akar az élettől. – itt a könnyek már elöntötték az arcomat és záporszerűen folytak fülem felé. – Miért kellett Arianara hallgatnom? Miért történt meg mindez? – amint kimondtam meg is bántam. Saját magamon nevetve töröltem le a könnycseppeket. – Kit akarok becsapni? A fiúk nélkül.. – itt elhallgattam. – Csak legalább egyszer tudnám eldönteni, hogy mi a helyes. Csak egyszer. – ismételtem meg 2 oktávval magasabban, mivel megint rám tört a sírás. Az ajtóm ekkor kinyitódott és Harry vágtatott be rajta. Becsukta, majd bezárta és mellém feküdt. Nem szólt semmit, csak magához húzott. Mellkasába temettem az arcom és úgy sírtam tovább. Egyik kezével a fejét támasztotta, másikkal a hátamat simogatta. Sejtettem, hogy hallgatózott, és mindent hallott, amit mondtam. A zene lejárt, és csend telepedett a szobára. Csak az én szipogásom töltötte meg a kis teret.

- Én örülök, hogy hallgattál Ariana-ra. Nélküle nem ismertelek volna meg. – dörmögte mély hangján. Lassan kezdtem megnyugodni. A szemem szúrt a sok sírástól. Harry észrevette, hogy lecsillapodtam, ezért kezével államhoz nyúlt és arcával egy vonalba emelte az arcomat. A könnyektől még homályosan láttam, de ki tudtam venni, hogy mosolyog, másrészt meg sajnál is. Nem mondott semmit, csak nyomott egy hosszú puszit a számra. Ellenkezni? Eszembe se jutott. Miután látta, hogy az ellenkezés egy pici jelét sem mutatom, a puszit átváltotta csókba. Igen, ez volt a második csókunk. Ugyanolyan szédítő hatással volt rám, mint az első. Miután elváltak ajkaink, csillogó szemekkel nézett rám.

- Tudom, hogy még korai, de el kell mondanom neked valamit. – suttogta. Közelebb húzódtam hozzá, ezzel azt jelezve, hogy hallgatom. – Az első pillanattól kezdve többet éreztem, mint barátságot. Beléd szerettem Lisa. Szeretném, ha a barátnőm lennél. Ha még nem állsz rá készen, én megvá.. – nem tudta befejezni, mivel számat szájára tapasztottam. – Ez igent jelentene? – kérdezte, miután elváltam tőle.

- Teljes mértékben. – suttogtam. Egy 10 percig csendbe fekhettünk egymás mellett, mikor kopogtak az ajtón. Odasétáltam és kinyitottam. Ariana állt mellettem Niall kezét szorongatva, aki félig már aludt.

- A srácok elaludtak a vendégszobában, Niall mellettem alszik. Ma már nem mennek haza. Ha gondoljátok, ti is aludjatok. – mosolygott, majd elmentek ketten Niall-el. Tudtam, hogy nem fognak semmit se csinálni, mivel ahhoz Niall túl álmos. Legalábbis remélem.. Ne csináljon semmi elhamarkodott dolgot.

- Akkor veled fogok aludni. – ölelt át hátulról Harry.

- Majd a földön. – ugrattam.

- Eszemben sincs. És a tegnapi szerelésedet szeretném rajtad látni. – kezével átfonta a derekam, lábával belökte az ajtót, majd elkezdett az ágy felé húzni. Megállíthatatlanul nevettünk mind a ketten. Lelökött az ágyra, majd fölém hajolt és megcsókolt. 2 perc után megfogtam a pólóját, és lerántottam magam mellé. Felálltam, nyomtam egy puszit a szájára, majd bementem a fürdőbe. Utánam jött, felült pultra és engem kezdett nézni.

- Végig akarod nézni? – kérdeztem.

- Igen. – csillant fel a szeme.

- Na, tűnés. – mutattam kifele az ujjammal.

- Veled akarok tusolni. – jött közelebb, miközben száma apró puszikat nyomott.

- Ki van zárva. – mentem bele a játékba.

- A fehérnemű maradjon akkor. – mondta két puszi között. Tudnék én neki ellenállni? Nem nagyon. A bugyit és a melltartót magamon hagytam, Harry pedig egy szál bokszerben állt elém. Elindította a tust, majd mikor beállította langyosra, felakasztotta, így megállás nélkül ömlött ránk a langyos folyadék. Megfogta a derekam és magához húzott. Ahogy felsőtestünk egymáséhoz nyomódott, kirázott a hideg. Szívem szaporábban kezdett verni, légzésem zihálássá változott. Harryből is hasonló dolgokat váltott ki ez az egész. Nekinyomott óvatosan a falnak, mely időközben a párától felforrósodott, ő pedig nekem dőlt. Nyakamat kezdte el csókolgatni, majd újra és újra visszatért a számra. Eléggé intenzív élmény a tusolás közben való csókolózás. Az biztos, hogy vágyban nem volt hiány. Amikor a víz már eláztatta a haját, úgy nézett ki, mint egy kis puli. Nagyon édes volt. Beletúrtam a fürtjeibe így a szeméből kiemelve azt. Minden egyes pillanatban, mikor egymáséhoz ért a nyelvünk, egy apró áramütést éreztem. Harry a melltartóm csatjához kezdett vándorolni kezével, de mikor megfogta, elhúzódtam tőle és krákogtam egy figyelmeztetőt.

- Tudod, hogy ellenállhatatlan vagy? – mondta, miközben keze hasamra csúszott le.

- És kiskorú. – nyomtam egy puszit a szájára. Nevetni kezdett, majd elkezdtük a tényleges tisztálkodási folyamatot..