40.rész

                                           ~ "Tárt karokkal várlak" ~

Úgy éreztem, hogy a világ tetején állok. Elképesztő volt a látvány. A város este kivilágítva gyönyörű volt. A táblák, a kirakatok, a kocsi fényszórók világítottak. Egyesek most oltogatták le a lámpát, és aludni készültek. Én pedig ott álltam, ahonnan már nincs feljebb, egy sráccal, akit percről-percre egyre jobban kedvelek, ölelkezve, ha úgy tetszik, romantikázva. Nem beszélgettünk egymással, nem is volt erre szükség. A pillanat magáért beszélt.

- Bocsi, de ezt muszáj. – mondtam, majd elővettem a telefonomat, és lefényképeztem az elém táruló látványt. – Ez gyönyörű.

- Mint te. – suttogta a fülembe. Most már kezdtem megszokni, hogy lépten-nyomon elpirulok, főleg az ilyen kis bókoktól. Az idő repült, nekünk pedig menni kellett. A liftben nem szóltunk egymáshoz, csak néztük, ahogy az emeletek egyre jobban csökkennek. 10 emelet volt még hátra, mikor Harry közvetlenül mellém lépett, ujjával végigsimította a tenyeremet, majd összekulcsolta a kezünket. Elpirulás.. Miért ne?!

- Jól áll ez a szín. – húzta az agyamat. Megforgattam a szemem, majd zavartan fordultam el.

- Élvezed ugye?

- Ha tudnád, mennyire. – nevetett. Adtam neki egy pici pofont, mely egyáltalán nem fájt, de nekem jól esett. Kéz a kézben léptünk ki a nagy épület ajtajához. Fotósok vártak kint minket. Egyszerre engedtük el egymás kezét, majd kiléptünk a vakuvillogásokba. „Ti most jártok?; Milyen volt a randi?; Mióta vagytok együtt?”- jellegű kérdéseket kaptunk. Gyorsan beszálltunk a kocsiba. Nagyon örültem, hogy sötétítve van az ablak. A sofőr gázt adott, és gyorsan hajtottunk el. Alig, hogy távol kerültünk a fotósoktól, Harry ismét megfogta a kezem. Nem akartam egy kicsit sem ellenkezni, bár tudtam, hogy mi annál közelibb kapcsolatban vagyunk, mint amennyit az első randin engedni kéne. Ki az, aki az első randira már úgy megy, hogy előtte csókolózott az illetővel? Harry észrevehette, hogy gondolkozok, ezért óvatosan megszorította a kezem.

- Minden oké? – kérdezte aggódva.

- Nagyon is. – hajtottam vállára a fejem. A sofőr ekkor felhúzta azt a kis fekete részt, hogy ne lásson hátra. Nevetni kezdtem, hogy ez milyen őrültség. Harry fejét a fejemre tette, és úgy ültünk a kocsiban, „összefonódva”. Az út nem volt hosszú. A házunk előtt kinyitotta nekem az ajtót, majd a bejáratig kísért. Ott felé fordultam.

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd megpusziltam az arcát.

- Én köszönöm, hogy eljöttél. – nyomott ő is egy puszit az arcomra.

- Ki nem hagytam volna. – pusziltam meg újra. Így beszélgettünk, minden mondat után egy puszit adtunk a velünk szemben lévő emberkének. Jót nevettem a végén, mikor már a 20.-at is átléptük. Ismét vakura lettünk figyelmesek.

- A francba. – morgott Harry. – Holnap beszélünk. – mosolygott, és még egyszer megpuszilt. Visszaadtam neki a kabátját, majd beléptem az ajtón, ő pedig beszállt a kocsiba és elhajtottak. Amint belül tudtam magam, barátnőm rohant elém.

- Na, mi volt, megcsókolt? – ugrált.

- Nem. – nevettem, miközben lerúgtam a cipőmet.

- De kis szemét. – tette keresztbe a kezét.

- Miért lenne az? Az első randin még nem kell csókolózni.

- Az igaz, de ti már az első randi előtt megtettétek.

- Jól van, na. – csattantam fel viccesen. – Én örülök, hogy nem tette.

- Gondolom, holnap már benne lesztek a Tv-ben.

- Biztos.. Egy csomó paparazzi kapott el minket.

- Jól van az. De megérte, nem? – mosolygott. – Szép volt a kilátás ugye?

- Te tudtál róla? – lepődtem meg. Lehuppantam a kanapéra, és csináltam magamnak egy forró csokit.

- Szerinted ki segítette megszervezni neki? – nevetett.

- Ohh, imádlak. – öleltem meg gyorsan.

- Olyan romantikus volt, igaz?

- Az.. pedig gyűlölöm a romantikát, de ez nagyon jól esett.

- Nem hiába vagyok én a legjobb barátnőd. – mosolygott önelégülten. Még megöleltem, majd elköszöntem tőle és felmentem a szobámba. Előkotortam a laptopomat és felmentem Twitterre. Sok üzenetet kaptam, melynek nagy része gyűlölködő volt. Mondhatni, már megszoktam.. Vagy.. ezt lehet egyáltalán megszokni? Nem hiszem.. Felmentem a fiúk adatlapjára, és megnéztem miket irkáltak ki. Nagyrészt szerepeltünk mi is benne, persze nem névvel, csak utaltak ránk. Igaz, hogy az utóbbi időben minden nap együtt voltunk. Mikor frissítettem ezt láttam meg. „@Harry_Styles most ért haza, örül a feje. Köszönhetően NEKI.. Szeretünk te lány!” Mikor elolvastam boldogság járt át. Gondoltam RT-zem, de aztán meggondoltam magam. Tovább nézegettem a kiírásukat, aztán megint frissítettem. Harry bejegyzését RT-zték, mely így szólt : „ @Lisaa_HemsT köszönöm az estét.xx. „ Ezt már nem bírtam ki, RT-ztem. Nem érdekeltek a következmények, leszartam. Gyorsan felraktam a városról készítette képet, majd kitettem, én is megköszönve Harrynek…

Csörög a telefonom. Már megint. Kinyitom a szemem, az órára nézek, mely fél4-et mutat. Gyorsan felkaptam a telefont.

- Ki az? – szóltam bele álmosan.

- Nem megmondtam, hogy szállj le a pasimról? – ordított az ismerős hang a telefonba. Mérges lettem. Miért zaklat?

- Megköszönném, ha nem zaklatnál esténként. Elegem van belőled. Harry nem a pasid, és az én pasim se. Miért nem tudsz megférni velem egy légtérbe? Megköszönném.

- Tudom, hol laksz. Kinyírlak. – folytatta, mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam.

- Gyere, tárt karokkal várlak. – mondtam, majd lecsaptam a telefont. Lenémítottam, és azonnal visszaaludtam..