39.rész

                                                                              ~ Randi ~

8 óra múlt és még sehol senki. Lehet, túl paranoiás vagyok.. Biztos el fog jönni. Negyed 9 körül meguntam a várást. Felmentem a szobába, hogy visszaöltözzek az itthoni ruhába. Az ágyon ültem és cipőmet néztem. Nem volt szívem levenni. Még jó, hogy nem tettem. Csengetést hallottam. Gyorsan lesiettem a lépcsőn, megjegyzem, háromszor estem majdnem orra. Kétszer a saját lábamban egyszer egy esernyőben. Ajtót nyitottam. Harry állt előttem. Nem volt se túl laza, se túl elegáns. Olyan pont jó. Mosolyogva mért végig.

- Csinos vagy. – mosolygott.

- Köszi, te is. – viszonoztam. – Elmentem. – kiabáltam be Ariananak.

- Oké, jó szórakozást. – válaszolt. Becsuktam az ajtót, majd Harrybe karolva lépkedtem a nagy Range Rover-ig. Kinyitotta nekem illedelmesen az ajtót, majd a másik oldalt ő is beszállt.

- Hova megyünk? – kíváncsiskodtam.

- Titok. – rejtélyeskedett.

- Ne már. – nyafogtam.

- Nyugi, pár perc és meglátod. - vigyorgott. Pár perc múlva egy nagy épület előtt álltunk meg. Kisegített, majd a sofőrrel megbeszélte, hogy hívni fogja, ha végeztünk.

- Takard el a szemed. – folytatta a titokzatosságát.

- Nem elég, ha becsukom? – küldtem felé egy angyali mosolyt.

- Oké, de ne less. Szeretném, ha meglepetés lenne.

- Jézus. De ugye, nem fog bántani? – Harry nevetni kezdett.

- Nyugi, nem fog. – kacsintott rám. Becsuktam a szemem. Harry megfogta a kezem, elkezdett befelé vezetni. Egy lépcsőn mentünk fel, majd a liftben folytattuk, mivel a talaj megingott alattam. Ha Harry nem fog erősen, el is esek. Jó hosszú ideig mentünk a lifttel.

- Ilyen magasba van? – paráztam.

- Majd meglátod.

- Olyan titokzatos vagy. – mondtam csalódottan. Nem érkezett válasz, csak megpuszilta az arcomat. Mondanom sem kell, elpirultam. Egy 2 perc liftezés után az megállt, mi pedig kiszálltunk. Hűs szellő csapta meg meztelen vállamat, melybe beleborzongtam. Harry leültetett egy székre, majd gondolom ő is helyet foglalat.

- Kinyithatod. – mondta izgatottan. Szépen lassan nyitottam ki a szemem. Köpni, nyelni nem tudtam a látványtól. Elképesztő volt. Nem tudom minek a tetején voltunk, de körülöttünk a városra lehetett lelátni, mely ki volt világítva. Egy csinos ki asztalnál ültünk a közepén. Előttem egy lépcső, mely még magasabbra vezet, gondolom annak, aki a várost akarja nézni. Nem vagyok oda a romantikázásért, de ez a hely azonnal megfogott.

- Hű. – ennyit bírtam kinyögni.

- Tetszik?

- Imádom.

- Ezt vedd fel. – adta át nekem a kabátját. Vállamra terítettem. Kezdetét vette, életem egyik legszebb randija. Kit akarok becsapni? Ilyen randin még életemben nem voltam. Az ételeket egy csinosan öltözött férfi szolgálta fel. Két átlagos embernek ez a hely biztos nagyon tiltott, de Harry ki tudta magának harcolni. Ha mással nem is, de pénzzel igen.. Mikor teleettem magam, elégedetten dőltem hátra a székben.

- Tele vagyok. – nevettem.

- Még csak most jön a java. – húzogatta a szemöldökét Harry. Nagyon nem értettem mire céloz, de mikor a pasas meghozta a csokis epret, minden leesett.

- Nyisd nagyra. – tartotta felém az epret, miután ismét ketten maradtunk.

- Te meg akarsz etetni? – kérdeztem zavartan.

- Miért ne? – vigyorgott. Megrántottam a vállam, mivel tényleg nem rossz ötlet. Legalábbis nem tűnt annak. Miután már mindketten tiszta csokik voltunk, mert „véletlenül” félrekentük a másik arcán, nevetni kezdtünk. Az orrom, az állam, minden tiszta csoki volt. Alaposan letisztítottuk magunkat, megmosakodtunk, mint a kiscicák, majd beszélgetni kezdtünk. Nagyon sok mindent tudtam meg Harryről. Az egészből azt szűrtem le, hogy maximálisan megbízik bennem. Minden titkát elmondta. Amikor már mindent kitárgyaltunk, Harry felállt, és a kezemért nyúlt.

- Hova megyünk? – érdeklődtem.

- Oda. – bökött fejével a nagy lépcsősor végére. – Ugye nincs tériszonyod?

- Nincs.

- Remek. - kéz a kézben mentünk fel a nagy emelvény szerűségre. Kiálltunk a legszélén lévő korláthoz. Kezem- lábam remegett, ahogyan lenéztem a mélységbe. Nem volt tériszonyom, de azért durva volt. Harry hátulról átölelt, kezét a kezemre tette.

- Vigyázok rád. – duruzsolta a fülembe..

- Eddig sem kételkedtem ebben..