31.rész

                                ~ Ezt te sem gondoltad komolyan ~

Az 5. kép után szó szerint, bemenekültem a kocsiba. A fejemben hatalmas zavarodás volt. Közös kép, aláírás, befuthatok énekesként, kedves szavak, hangos taps, sikítás. Ez mind MIATTAM! Nagyon elképesztő érzés volt, amelyet leírni nem lehet. A fiúk pár kép után csatlakoztak hozzám, és beszálltak a kocsiba. Zayn és Harry közé kerültem. A kocsi hangos berregéssel beindult, majd kikanyarogtunk a parkolóból, és megcéloztuk a szállodát, ahol aludni fogunk. Kezemet néztem, melyen a fekete körömlakk már hullni kezdett lefele. Éreztem, hogy a kocsiban szinte mindenki engem néz, de nem akartam vele foglalkozni. Nem akartam beismerni, hogy tényleg élveztem az elmúlt pár órát..

- Mi mondtuk, hogy jó hangod van. – kezdett bele Liam. Halványan megráztam a fejem, majd folytattam a kezem bámulását.

- Tetszettél nekik Lisa. – győzködött Zayn.

- Zayn.. ha elképesztően ortopéd hangom lenne is azt mutatnák, hogy jó voltam, mivel közel állok hozzátok. Nem igaz, hogy nem veszitek észre. – néztem rá.

- Hidd el, hogy most nem erről van szó. – jött a másik oldalamról, Harry felől a hang.

- Harry, nem érdekel. – mondtam komolyan. – Tudjátok, hogy nem szeretek mások előtt énekelni. Ez nem az én világom. Belőlem soha nem lesz híres énekes, én maradok egy hétköznapi átlagos hülye gyerek. – mondtam. Legbelül az ellenkezőjét éreztem. Tombolt bennem valami, amely ki akart szabadulni, ki akart törni. Vissza akartam menni az időben, hogy újra átéljem azt a pillanatot, mikor megtapsoltak. Még ha nem is azért, mert jó voltam..

- Ezt te sem gondolhatod komolyan. – vágta rá Louis olyan komolysággal, melyet még arcán soha nem láttam. Nem válaszoltam, csak lefele néztem. Az út további részében nem nagyon beszélgettünk. Szemem elnehezedett és éreztem, ahogy szépen lassan lecsukódik. Nem bírtam tovább, elaludtam. Egy kis idő múlva felriadtam, de szememet nem nyitottam ki. Fejem valakinek a vállán pihent, illatáról megítélve Harryén.

- Szerintetek komolyan gondolta ezt az egészet? – kérdezte Niall.

- Nem hiszem. Túl régóta ismerem már, hogy tudjam, nagyon jól esett neki ez az egész Szerintem egyszerűen csak nem akarja beismerni. – válaszolt Ariana. Sajnos igaza volt. Túl régóta ismert már ahhoz, hogy tudja, jól esett minden. Fogalmam sem volt mennyit aludhattam, vagy, hogy miért kocsikázunk még mindig, de egyszer csak az autó motorja leállt. Mielőtt eljátszhattam volna, hogy felébredtem, két erős kéz fogott meg és vett ki a kocsiból. Eléggé meglepődtem, és most már kinyitni se akartam a szemem. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, mert cipeltetem magam, de most már mindegy. Egy liftbe szállhattunk be, mivel a gyomrom emelkedni kezdett, ahogy felfelé haladtunk.

- Édesen alszik. – motyogta Harry. Valószínűleg az ő kezében lehettem, mivel mikor beszélni kezdett, mellkasa kicsit berezonált.

- És jó mélyen. – nevetett Niall. Hát igen.. nem aludtam mélyen, fent voltam.. De inkább nem akartam magam leleplezni. A liftből kiérve, egyenesen sétált velem Harry, majd ajtónyitódást hallottam, és letett, érzéseim szerint egy ágyra. A cipőmet leszedte (kicsit ismerős helyzet volt.. náluk is ugyanezt csinálta) majd nyomott egy puszit a homlokomra. Elköszöntek Arianatól, és kiléptek az ajtón. Miután az becsukódott, barátnőm levágódott mellém az ágyra.

- Most már kinyithatod a szemed, elmentek. – mondta nyugodtan.

- Te.. tudtad, hogy fent vagyok? – nyitottam ki a szemem értetlenül.

- Ismerlek már. Mikor Harry megpuszilt, kivett a kocsiból, megdicsérte, hogy édes vagy, mosolyogtál, amit csak én láttam. – nevetett.

- Tényleg nagyon ismersz. – nevettem vele. Szétnéztem a szobába ahol voltunk. Velünk szemben egy kétszárnyú ablak volt, mely Banbury utcáira nyílott ki. Kiabálásra lettem figyelmes, ezért óvatosan az ablakhoz léptem. Alig, hogy kinéztem meg is bántam. Arcom láttán, sikítások kezdődtek.

- Ezt nem hiszem el. – mondtam, majd gyorsan leültem a földön.

- Mi a baj? – ijedt meg Ariana.

- A One Direction fanok ide is követtek minket. – mutattam kifelé.

- Komolyan? – nyílt nagyra a szeme.

- Nézd meg.. – Ariana óvatosan kikukucskált az ablakon, majd a következő sikításra ő is leült mellém a földre. Térden mászva mentünk el az ágyig, majd belefeküdtünk. A kiabálások és sikítások szünet nélkül folytatódtak, ezért a fejemre tettem a párnám, és megpróbálkoztam az alvással..