30.rész

                                 ~ Átlagos One Direction koncert ~

Őrületes sikítások.. vagyis, inkább őrjöngések. Rengeteg biztonsági őr. Plakátok, babák, ruhák. Sírásroham, ájulás, felhőtlen nevetés. Kb. így nézhetett ki egy átlagos One Direction koncert. Ott álltam a színfal mellett Arianaval, és néztem, ahogy a fiúk jelenléte kihozza a lányokból az állatot. Láttam már koncertet, de Tv-ben. Élőben ez sokkal másabb. Durvább. A fiúk ilyen sorrendben énekelték a számaikat : One Thing, Another World, Up All Night, Stang Up, I Want, Na na na, Save You Tonight, Gotta Be You és utoljára hagyták a What Makes You Beautiful-t. Az utóbbi időben szokásukká vált, hogy lányokat hívnak fel a színpadra, viszont ezt most le kellett fújni, mivel a tömeg szó szerint megőrült, és a biztonságiak alig bírtak velük.

- Tudjátok, ki van a színfal mögött? Két lány, akik az utóbbi időben, eléggé ismertek lettek. Van ötletetek? – beszélt a mikrofonba Liam.

- Lisa, Ariana. – jöttek az ordibálások. Nagyon nem örültem, hogy rólunk beszélnek, hanyagolják a témát. – Jöjjenek fel. – kiabálták.

- Szóval szeretnétek, hogy feljöjjenek? – kérdezte Louis. Hatalmas sikítás vette kezdetét. Tudtam, hogy nem miattam van, hanem azért, mert a One Direction közeli barátja vagyok. Ha nem lennék az, magasról szarnának rá, hogy ki az a Lisa Hemstwort.

- Lisa, Ariana. Tudjuk, hogy halljátok, gyertek fel egy percre. – fordult felém Zayn. Mutogattam, hogy nem fogok felmenni, de Ariana már a színpadon volt, Niall mellett állt meg. Meglepődtem, hogy sokan szeretik. Kiabálták a nevét, és volt, aki örömében ugrálni is kezdett.

- Lisa, ha nem jössz, tudod, hogy érted megyek. – röhögött Zayn.

- Meg ne próbáld. – kiabáltam ki. Nagy csönd lett, így mindenki hallhatta, amit mondtam. Hangom hallatán „Gyere Lisa” ordítások kezdődtek. Most mi van? Szerettek, vagy meg akartok ölni? Összezavarodtam. Sóhajtottam egyet, majd azt elkerülve, hogy Zayn becipeljen, kiléptem a reflektorfénybe. A lányok a nevetem kezdték kiabálni, és sikítottak. Integettem zavartan, majd megálltam Zayn mellett, szemem szikrákat szórt.

- Tudom, hogy nem szereted, ha sok ember lát, de azért mégis, hogy érzed magad? – karolt át Louis. Megjegyzem, ezt a mozdulatát, megint sikítások követték.

- Remekül. – erőltettem magamra egy mosolyt. – Szívesebben lennék ott hátul. – kacsintottam rá.

- Nem élvezed, hogy velünk lehetsz? – mosolygott Harry. Tudtam, hogy direkt csinálja velem. Zavarba akar hozni, ennyi ember előtt. Már pedig nem fog neki sikerülni. Remélem!

- Nagyon élvezem Harry, de tisztes távolságból. – nevettem.

- Ki szeretné, hogy Lisa énekeljen? – ordította a mikrofonba Niall. Nagyon meglepett ez az egész, így még reagálásra se volt időm, máris jött a mindent elsöprő sikítás, a kezemben pedig egy mikrofon landolt.

- Én nem. – akartam ellenkezni, de a zene már el is indult. Fogalmam sem volt, mit csináljak, nem voltam magamnál. Csak álltam, és néztem, ahogyan sok kíváncsi szempár fúr át a tekintetével. A kezemben volt egy mikrofon, melybe 3 másodpercen belül énekelnem kell. Szerencsére olyan számot raktak be, amit ismertem. Nem tehettem mást, énekelni kezdtem. Ahogy elindult a ritmus, kezek repültek a magasba és tapsolni kezdtek. Eleinte elképesztően feszült voltam, mozdulni nem mertem. Ahogy egyre jobban haladtam előre a zenében, oldódtam. Képes voltam kicsit lépkedni, a hangok is normálisan kijöttek. Néztem az arcokat, melyen a csodálkozás volt felismerhető. Mások mosolyogtak a többi pedig gyilkoló pillantást vetett felém. Nem tudtam eldönteni, most tetszik nekik, vagy szörnyű vagyok?! A zene végére már teljesen kikapcsoltam és önfeledt voltam. A srácok és Ariana is beszálltak, együtt hülyéskedtünk a színpadon. A számnak vége lett én pedig megálltam és figyeltem, ahogy hangos tapsot, és sikítást kapok. Olyan érzés kerített hatalmába, mely nem szokott. Rettentően boldog voltam. Nekem tapsolnak az emberek, tetszik nekik, amit csinálok. Jó érzés volt ezt látni. Gyorsan integettem még egy utolsót, majd iszonyatos sebességgel siettem le a színpadról.

A koncert után dedikálás volt, melyen a fiúk rengeteg kis lapot írtak alá, és rengeteg, extrémebbnél extrémebb ajándékot kaptak. Liam a kanálfóbiája miatt egy piros masnival átkötött kanalat kapott. Jót nevettem az ilyen dolgokon. A másik szerintem elképesztően mulatságos az volt, mikor egy lány 2 kiló répát hozott Louisnak. Ezen kifejezetten röhögő görcsöt kaptam. Az aláírások után, a fiúk csatlakoztak hozzánk, majd elindultunk kifele, a nagy parkolóba. Nem szóltam hozzájuk, mérges voltam mindegyikre, hiszen miattuk kellett énekelnem, pedig jól tudták, hogy nem akarok. Pár lány álldogált a kocsik mellett, akik valószínűleg már ki jöttek. Közös képet szerettek volna. A srácok bármennyire is voltak fáradtak és kimerültek, teljesítették a kérést.

- Lisa, veled is lehet? – kérdezte a velem egykorú lány. Szőke haja copfba volt fogva.

- Velem? Hiszen olyan vagyok, mint te. Átlagos. – mosolyogtam.

- Szerintem kicsit sem vagy az. Nem is hasonlítasz rám. Szép vagy, csinos vagy, elképesztő hangod van, már a Tv-ben is nagy híred van, és ha folytatod az éneklést, akár be is futhatsz, mint énekesnő. – mosolygott. Szavai a lelkem mélyéig hatoltak, és újra-újra visszacsengtek a fülemben. Teljesítettem a kérését, és megcsináltuk az a képet…