29.rész

                                                   ~ Első, de egyben utolsó ~

- Köszönjük fiúk. – beszélt a srácokhoz, aki csinálta az interjút. Odakintről nagy hangzavar támadt, biztos látták az egészet. – Jöhetsz. – nézett rám. Sóhajtottam egyet, majd megálltam vele szemben. – És 3 2 1. – a kamera venni kezdte. – Itt van velünk a One Direction egyik nagyon közeli barátja. Rengeteget van a fiúkkal, erről szeretnénk most kicsit kérdezni. – mondta hatalmas mosollyal az arcán a nagy lencsébe, majd felém fordult. – Ha egy szóval jellemezned kéne, hogy milyen a fiúkkal való barátság, mi lenne az? – kérdezte.

- Őrület. – mosolyogtam.

- Miért? – érdeklődött.

- Az egész életük őrület. Ezt egy magamfajtának nehéz felfogni.

- Azt elhiszem. Mit szólsz a kint uralkodó állapotokhoz?

- Nagyon durva. Az igazság az, hogy én most először láttam ilyet. Nem gondoltam volna, hogy egy utcányi táborozóhelyet fogok látni. Elképesztő, hogy egyesek mennyi mindenre képesek a fiúk miatt.

- Te is színpadon leszel a fiúkkal, vagy csak elkísérted őket?

- Nagyon remélem, hogy nem kerülök színpadra. – nevettem.

- Na, miért? – csodálkozott. – Azt hittem, jól jön a hírnév. – kacsintott.

- Most ezzel arra céloztál, hogy a fiúkkal csak a hírnév miatt barátkozok? – kérdeztem vissza.

- Fogalmazhatunk így is.

- Egyáltalán nem. Nem szeretek szerepelni, gyűlölöm. Tényleg. Az, hogy a fiúkkal közeli kapcsolatba kerültem, egy véletlen egybeesés volt, de örülök neki. – mosolyogtam.

- Hallhatták Lisát, akivel még bármi történhet az este folyamán. Ezzel arra céloztam, hogy nem lehet tudni, mit tartogat még az este nekünk, és nektek One Direction fanok! Fél óra múlva koncert, szóval hajrá! Sziasztok! – köszönt el, majd a kamerás abbahagyta a filmezést.

- Köszi. – mosolygott rám. Bólintottam, majd visszasétáltam a többiekhez.

- Őszintén, te csináltál már ilyet? Adtál már interjút? – kérdezte Zayn.

- Ez volt az első, és remélem utolsó. – válaszoltam. – Mert?

- Csak mert olyan profin csináltad. Nem mondtál túl sokat, de mégis lényegre törő voltál. – ámuldozott. Én csak nevettem egyet, majd egy öltönyös emberke jött értünk, hogy megmutassa a színpadot. Felvezetett minket, én pedig a kellés közepén lecövekeltem és bámultam előre. Elképesztő volt. Ha arra gondoltam, hogy ez a helyiség fél órán belül tele lesz őrjöngő lányokkal, kirázott a hideg. Vajon milyen érzés lehet itt állni, és énekelni azoknak, akik szeretnek? Nagyon sokat álmodoztam erről kiskoromban is. Híres énekesnek lenni. Nem mondtam a többieknek, de még mindig bennem van ez az elhatározás valamilyen szinten.

- Ugye milyen fantasztikus? – lépett mellém Louis. Kivételesen komolyság áradt az arcáról. Láttam, hogy őszintén beszél.

- Tudod, talán ez a jó része annak, amit csináltok. – merengtem tovább.

- Az egyik. Ha nem lennének rajongóink, nem tartanánk itt. Ezért, minden kint álló lánynak és fiúnak hálás vagyok. – magyarázta. Teljesen igazat adtam neki. Mikor mindent elmondott a pasas a fiúk elmentek átöltözni, és hajat csinálni. Mi addig beálltunk a színfalak mögé, és vártuk, hogy a nagy tömeg, szépen lassan megtelíti a nézőteret. Rengetegen voltak, mint egy hangyaboly. Nem volt olyan lány, akinél semmi One Directionös cucc ne lett volna. Vagy póló, vagy plakát.. Babák, könyvek. Egy csajszinak az első sorban az arcára volt írva hogy „marry me Harry” . Jót nevettem az ilyeneken. Mire nem képesek..

- Kisasszony. Önök itt lesznek, vagy az emeleten kívánják végignézni? – jött oda hozzánk egy biztonsági őr.

- Szerintem maradunk itt. – feleltem. Ő csak bólintott egyet, majd a kis mikrofonjába beszélt. Olyan volt, mint egy katona, aki jelentést ad a főhadiszállásnak. Pár percig még egyedül voltunk, mikor a fiúk nevetve jöttek ki az öltözőből. Jól néztek ki, a hajuk belőve, jól állt rajtuk a ruha, fülükben a fülhallgató. Odasétáltunk hozzájuk.

- Lehet hülye kérdés, de izgultok? – kérdezte Ariana.

- Bennem mindig van feszültség koncert előtt, mindegy hányszor csináltam már. – mosolygott Harry.

- Én nem parázok. Olyan lányok vannak kint, akik akkor is imádni fognak, ha valami irtó gáz dolgot csinálok. – vihogott Niall. Ariana csúnyán nézett rá, ezért nyomott a szájára egy puszit. Nagyon aranyosak voltak együtt. Bár ezt egy párszor már mondtam, de ha tényleg így volt..

- 5 perc kezdésig srácok. – szólt el hölgyemény.

- Tudod Lisa, nem ígérhetek semmit. – mosolygott Zayn. Értetlen fejet vágtam, mivel nem tudtam miről beszél. – Nem garantálom, hogy nem fogsz állni azon a színpadon. – kacsintott rám.

- Meg ne próbáld. – hunyorogtam, melyen a többiek jót szórakoztak.

- Na, gyere. – húzott magához Zayn, majd megszorongatott. – Tudod, hogy szeretlek. – vigyorgott. Elhúzódtam tőle és bele bokszoltam a vállába. Sorra megöleltem mindenkit. Mikor végeztem, ők a színfal mögé mentek. Megszólalt egy férfi. „Kezdünk”. A zene elindult, én pedig elgondolkoztam azon, hogy hányan lennének most a helyemben..