32.rész

                                             ~ Ellenkezni? Minek? ~

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valakinek a vállán fekszek. Eleinte azt hittem Ariana, de rájöttem, hogy kicsit sem hasonlít. Mikor illatát megéreztem fénysebességgel ugrottam ki az ágyból. Rosszul tettem.. megszédültem és összerogytam a sarokban.

- Jól vagy? – futott oda hozzám Harry, majd felsegített.

- Aha.. Csak megszédültem. Figyelj, nem bunkózásból kérdezem, de te hogy-hogy itt vagy? – kérdeztem. Gyorsan lenéztem magamra, hogy minden rajtam van-e. Nem emlékeztem semmire a tegnap estéből, reménykedtem, hogy semmit nem csináltunk.

- Nyugi, most jöttem át. Ariana át ment Niallözni én pedig jöttem hozzád. Arról már nem tehetek, hogy mikor befeküdtem melléd, hozzám bújtál. – kacsintott rám, egy rossz fiús mosollyal az arcán. Tudtam, hogy most jön a pirulós rész. Amint ez megtörtént, Harry még jobban nyeregben érezve magát, közelebb lépett. – Édes. – simogatta meg az arcomat.

- Te meg mocsok. – nyújtottam rá a nyelvem, majd bementem a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót, hogy nehogy utánam jöjjön. Ő lehuppant az ágyra, de fogalmam sincs mit csinált. Gyorsan fogat mostam, majd zuhanyzáshoz készülődtem volna, mikor észrevettem, hogy ruhát nem hoztam be, ami rajtam volt, az pedig kidobáltam az ajtón. Magam köré csavartam jó szorosan a törölközőt, és egy szál semmiben léptem ki Harry elé. Próbáltam nagyon gyorsan mozogni, hogy még esélye se legyen közelebb jönni. Sikeres akcióm után a fürdőbe mentem vissza, ahol elvégeztem a reggeli tisztálkodást. Egy 10 perc múlva léptem ki a szobába.

- Mi volt ez az előbb? – húzogatta a szemöldökét.

- Nem vittem magammal ruhát, és muszáj volt kijönnöm érte.

- Szólhattál volna, szívesen beadom.

- Azt gondoltam. – nevettem. – Jössz? – mutattam az ajtó fele. Harry felállt, de az ajtóban megfogta a kezem, visszacsukta az ajtót, és nekidöntött a falnak. Eléggé meglepődtem, fogalmam sem volt, mit akar csinálni.

- Lisa, beszélnünk kell. – mondta komolyan. Az ilyen beszélgetések, soha nem kezdődnek jól.

- Mi az? – kérdeztem rémülten.

- Ne ijedj meg, a tegnapról akarok beszélni. – mosolygott.

- Ja, oké. – könnyebbültem meg. Hatalmas kő esett le a szívemről.

- Arról van szó, hogy ugye csak nekünk nem vallottad be, hogy élvezted? Láttam az arcodon Lisa. Szeretsz énekelni, és jól esett a reakció, amit kiváltottál az emberekből. Ne mondd, hogy nem, mert láttam.

- Én nem – kezdtem bele az ellenkezésbe, de tudtam, hogy felesleges. Igaza van.

- Lisa. – fogta meg a kezemet. – Nézz a szemembe, és úgy mondd, hogy nem élvezted. – motyogta. Na, ez remek. Ha a szemébe kell néznem, tuti nem tudok majd hazudni. Harrynek olyan tulajdonsága volt, hogy szemeivel lelkemig tudott hatolni. Fejemet felemeltem, és felnéztem rá. Zöldeskék szemei megállíthatatlanul fogva tartották az enyémet. Köpni-nyelni nem tudtam. Csak néztük egymást, miközben fogta a kezemet. Mondanom kellett volna, hogy „igazad van Harry, élveztem”, de, nem tudtam megszólalni. Hirtelen elhatározás következtében egyik kezét felemelte, és arcomra tette. Hüvelykujjával simogatni kezdte az arcomat, miközben egyre csak közeledett. Fogalmam sem volt, mibe csöppentem éppen. Közelebb lépett egy lépést, így a kettőnk között lévő fél métert, átalakította pár centivé. Homlokát homlokomnak döntötte, miközben a cirógatást nem hagyta abba. Másik kezével, mely eddig az enyémben volt, a zár felé kezdett nyúlni, majd kattanással bezárta azt. Mikor végzett vele, megint megfogta a kezemet és összekulcsolta. Tudtam, hogy ellenkeznem kéne, de képtelen voltam rá. Szívem gyorsabb tempóba váltott, légzésem is felpörgött. Harry elhúzódott, szemembe nézett. Mikor látta, hogy az ellenkezés egy icipici jelét sem mutatom, szájával közeledni kezdett az enyém felé..