~ Csak játék ~
Nem
hittem el, hogy Harry már megint Blake miatt pattog. Elegem volt már
abból, hogy minden nap veszekednem kell vele. Miért foglalkozik ennyit
vele? Velünk?! Egész végig, míg mondta a maga kis paranoiás mondókáját,
legbelül ordítottam, hogy nem érdekel, akadjon le a témáról. Mikor azt
mondta, hogy Blake megcsal, a hang legbelül azonnal elhallgatott, és
kezdtem figyelni arra, amit Harry mondd. De, mi van, ha csak blöfföl?
Bár ezzel, nem igen kéne viccelődnie.
- Mégis
miért higgyek neked? – bukott belőlem ez a mondat. Amint kiejtettem a
számon, azonnal megbántam. Az lehet, hogy Harryvel nem a legjobb a
viszonyunk mostanság, de ezelőtt nagyon is jó volt.
-
Az isten szerelmére. A drágalátos kis pasid most csal meg, te meg engem
veszel elő? Ha annyira nem hiszel nekem, gyere, megmutatom.. –
válaszolt ingerülten és az ajtó felé mutatott sürgetően. Komolyan nem
tudtam mit csináljak. Nem lenne helyes kémkedni Blake után, de ha
Harrynek igaza van? És tényleg megcsal? Rettentően összezavarodtam. A
gondolatok cikáztak a fejemben, halántékom szúrni kezdett.
- Akkor
most mi lesz? – kérdezte Louis. Látszott rajta, és mindenkin, hogy
tettre készek. Nem válaszoltam, csak sóhajtottam egy sürgetőt, majd
felpattantam.
- Mennyünk.
– néztem Harryre. A cipőmet iszonyú gyorsasággal húztam fel, a felsővel
viszont nem foglalkoztam. Egy szál pólóba léptem ki az utcára,
nyomomban a többiekkel, előttem pedig Harryvel. Nagyon gyorsan
lépkedett, de nem volt gond a követésével. Némán sétáltunk, vagyis
inkább loholtunk egymás mögött mindannyian. A hátam mögött lévők
beszélni kezdtek, hogy milyen szemét Blake, meg hogy én nem ezt
érdemlem. Valójában nem nagyon jutott el a tudatomig minden mondtad.
Csak az előttem rohanó Harryre tudtam koncentrálni. Mit fogok csinálni
ha Blake tényleg megcsal? Fogalmam sem volt. 2 perc séta után Harry
hátrafordult, és ujjával mutatta, hogy maradjunk csendben. Bemászott egy
bokorba, majd mutatta, hogy kövessük. Ez már eléggé furcsa volt, hogy
bokorban kémkedek. Ha nem ilyen a helyzet, még nevetni is elkezdek.
- Ott vannak. – bökött Harry fejével előre. Széthúztam a takaró ágakat, majd fülelni kezdtem.
- Annyira
jó, hogy itt vagy nekem Selly. Nálad nincs szebb lány. Imádlak. – majd
hangos csók törte meg a csendet. Éreztem, ahogy a bokorban mellettem
leskelődő társaim szeme rám szegeződik. Blake egy szőke csajt
csókolgatott és bizonygatta neki, hogy mennyire szereti. Elég volt.
Érdekes érzés kerített hatalmába. Ideges lettem. De ez nem olyan ideg
volt, amit az ember érez, ha megcsalják. Ez csak inkább egy ideg, hogy
átverték az embert. Nem éreztem fájdalmat, amiért elvesztettem Blaket.
Sőt.. kezdtem belekóstolni a szabadság ízébe. Ez így nem volt rendjén.
Lehet, hogy Blake, csak egy kis szórakozás volt nekem? Most ha
visszagondolok, egyszer sem bírtam neki azt mondani, hogy szeretem.
Hiszen nem így volt.
- Jól vagy? – érkezett halk suttogás Zayn felől.
- Maradjatok
itt. – utasítottam őket, amit bólogatással értettek meg. Halkan
kiléptem a bokorból, majd a park bejárata felé vettem az irányt.
Megláttam őket, éppen smároltak. Gyors tempóban közeledtem feléjük.
Mikor közvetlenül előttük megálltam, sem hagyták abba a nyalakodást.
Hangosan megköszörültem a torkom. Blake egy lenéző pillantást vetett
felém, majd mikor megismert iszonyú gyorsasággal ugrott fel.
- Jézusom. Lisa. Ez nem az, aminek látszik. – magyarázkodott.
- Ez meg ki? – kérdezte a szőke csaj, akinek a neve egészen biztosan Selly volt.
- Akit
ez hülye gyerek most csalt meg. – néztem rá. Valójában nem éreztem
haragot a csaj iránt, hiszen látszott rajta, hogy fogalma sincs
semmiről.
- Tessék?
Azt mondtad szabad vagy! Te rohadék. – hatalmas csattanás törte meg az
uralkodó feszült csendet. Meglepett a csajszi reakciója, de valójában
jót szórakoztam mindezen. – Nagyon sajnálom Lisa. Én tényleg nem
tudtam.. – fordult felém kérlelő pillantással.
- Rád
egy kicsit sem haragszom. – kacsintottam rá barátságosan. Még vetett
egy gyilkoló pillantást az éppen arcát simogató Blake-re, majd
elviharzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése