20.rész

                                                 ~ Nem az, akinek hiszed ~

Az idő elég szépen repült. Lassan már 1 hónapja együtt voltam Blake-el. A harmadik randinkon jöttünk össze. Nagyon édes srác volt, tényleg szerettem vele lenni. A minap bemutatott a barátainak, akik, megjegyzem elég fura alakok. Nem fordítottam rá túl nagy hangsúlyt, hiszen ő kicsit sem hasonlított rájuk. Volt viszont egy másik változás is az életemben. Amióta Blake is az életem részévé vált, folyamatos veszekedések kezdődtek Harry és köztem. Nem telt el úgy nap, hogy ne vitázzunk össze valamin. Az ilyen civakodások alapja általában Blake volt. Nem értettem mi baja vele. Tegnap elég rendesen megbántottam. Azt mondta, hogy hagynom kéne Blake-et, és ne bízzak benne, mert bármelyik pillanatban megcsalhat. Erre annyi volt a válaszom, hogy „Miért foglalkozol Blake-el? Semmi közöd hozzá, kivel vagyok együtt, vagy mit csinálok. Megköszönném, ha tiszteletben tartanád.”. Nem válaszolt, csak rám csapva az ajtót elment. Nem nagyon foglalkoztam az azonnal rám törő lelkiismeret furdalásra, hiszen nekem volt igazam.

A mai napom is szokványosan kezdődött. Miután rendbe szedtem magam, Blake-el beszélgettem twitteren. Bizonygatta, hogy imád szeret. Jól estek tőle, örültem neki. Gyorsan el kellett mennie. Elköszöntem tőle, majd miután kijelentkezett folytattam a neten való böngészést.

                                                                   ~ Harry ~

-  Te meg hova indulsz? – kérdezte Liam, miközben és a fejemre húztam a sapkámat, és napszemüveget tettem a szememre.

-  Sétálok. – válaszoltam monoton hangon. Az ajtó magam után becsukva, elindultam; nem néztem merre megyek csak vitt a lábam. Egy csapat sikítozó lány rohamozott meg pár perc után. Most semmi kedvem nem volt hozzájuk, mégis megcsináltam velük a közös képeket és aláírásokat osztogattam. Bármennyire is van rossz kedvem, a rajongókra mindig időt kell fordítanom, hiszen nekik köszönhetem, hogy most itt tartok. Ezért nagyon hálás vagyok. Egy 20 perc beszélgetés után, otthagytam őket, és reméltem, hogy most már egyedül maradok a saját gondolataimba merülve. Rossz kedvemnek volt oka. Mindenki tudta, hogy mi a bajom. Lisa.. Amióta összejött azzal a gyerekkel, folyamatosan veszekszünk. Pedig én tényleg csak meg szeretném óvni attól, hogy csalódjon. Vagy.. féltékeny vagyok? Nem tudom. Az biztos, hogy eléggé megkedveltem Lisát, és nem lennék képes elveszíteni. Bármennyire is ordibál le olyanért, amiért nem is vagyok hibás, mégis szeretem. Próbálok a régi időre koncentrálni, mikor még minden nap beszélgettünk, elvoltunk, hülyéskedtünk.

- Jaj szivi, ne csináld. – szűrődött el a hang hozzám, mikor egy nagy sövény mögött baktattam. Eléggé ismerősnek tűnt, ezért lecövekeltem, és mint a kémek, vártam, hogy az illető ismét megszólaljon.

- Tudod, hogy szeretlek.. - egyre ismerősebb. Ez nem?.. Beljebb másztam a bokorban, ügyelve arra, hogy ne csapjak nagy zajt. Szétnyitottam az ágakat, melyek eltakarták a kilátást. Blake.. Akkor jól hallottam. Tipikus.. pont most zavarom meg a kis randijukat Lisával. Háttal ültek nekem, tőlem pár méterre. Megforgattam a szemem, majd készültem elmenni, mikor valami nem stimmelt. A lánynak szőke haja volt. De hát Lisának barna a haja. Levettem a napszemüveget, hogy hátha attól látok rosszul, de semmi változás.

- Mondom, hogy nem csallak meg Selly.. Te vagy az egyetlen. – bizonygatta az a szemétláda. Selly?! Lassan estek le a dolgok, és egyre jobban ideges lettem. Még is igazam lett. Blake megcsalja Lisát a háta mögött. Szívem szerint most odarohannék és leszedném a csajról, akit éppen csókolgat. Hogy lehet ekkora rohadék?! Nem törődtem semmivel, csak kimásztam a bokorból, feltettem a szememre a szemüveget, majd gyors léptekkel haladtam Lisáék háza felé. Azon kattogott az agyam, hogy mégis mit mondjak neki? És ha nem fog hinni nekem? Megint hülyének néz, és leordibál?! Lehet, jobb lenne, ha úgy tennék, mint aki észre se vett semmit, és tovább ballagnék. Ám erre nem voltam képes. Tudnia kell, hogy Blake nem az, akinek látszik. Az ajtóhoz érve dörömbölni kezdtem.

- Megyek már. – kiabált bentről Ariana. Meg sem vártam, míg kinyitja az ajtót, berohantam rajta, és szememmel Lisát kerestem. A szobában ültek a srácok is, valószínűleg eljöttek a lányokhoz. Lisa értetlenül és undorral nézett rám. Szívszorító látvány volt, mégis beszélni kezdtem.

- Láttam Blake-et. – kezdtem bele. Lisa megforgatta a szemét, majd emelt hangon kezdett velem beszélni.

- Jó hogy láttad, hiszen elment sétálni. Nem követem nyomon minden mozdulatát Harry. Ezért felesleges volt eljönnöd idáig. – hunyorgott. Annak ellenére, hogy fiúból vagyok, a szívem szorult össze ezen szavak hallatán.

- Megcsal téged. – vágtam a szavába.

- Tessék? – ugrott fel Louis.

- Harry, ne kezdd már megint. – reagált le Lisa.

- Esküszöm Lisa. Egy szőke hajú csajjal enyeleg a parkban. Valami Selly a neve. – a sok információ hallatán, kételkedést véltem az arcán felfedezni. Elbizonytalanítottam. Ez már jó jel.

- Mégis miért higgyek neked? – kérdezte.

- Az isten szerelmére. A drágalátos kis pasid most csal meg, te meg engem veszel elő? Ha annyira nem hiszel nekem, gyere, megmutatom.. – akadtam ki…