16.rész

        ~ Erre emlékeznem kell majd 10 év múlva is ~

- Tessék. – adta a kezembe a srác a cipőt majd rám villantotta sűrű, fehér fogsorát.

- Köszi. – viszonoztam a mosolyát. – Nem hiszem el, hogy elrángattatok ide. – mondtam a  fiúkhoz érve, akik már a kezükben tartották a bowling golyót.

- Inkább ülnél otthon egyedül, mint hogy velünk legyél? – kacsintott rám Zayn.

- Hát nem, de akkor is. – nevettem. Ő csak megforgatta a szemét, majd nekifutott, és az összeset ledöntötte. – Te jössz. – nézett rám.

- Mondtam, hogy nem tudok. – döntöttem hátra a fejem.

- Majd Harry segít. – vigyorgott Louis. Harry megfogott, felhúzott, és a kezembe adta a következő nagydarab golyót. Mögém állt, és átkarolt. Imádtam magamban, hogy már ennyitől is hevesebben kezd verni a szívem. Szuper. Egyszerre mozogtunk, majd kezét a kezemre téve elgurítottuk, és az nagy puffanással az egészet ledöntötte.

- Most egyedül. – mondta, majd egy másikat nyomott a kezembe. Próbáltam úgy csinálni, mint ha nem tudnék, pedig nagyon is tudok. Eltitkoltam a fiúk elől, hogy 2 éve szinte folyamatosan járok a barátnőkkel bowlingozni.

- Ne már. – nyafogtam, mikor csak egyet döntöttem le.

- Béna vagy. – nevetett Liam.

- Egy 20-asba, hogy mindet kiütöm. – húztam fel a szemöldököm.

- Háhh, állom. – vette ki a zsebéből majd letette az asztalra. Kezembe vettem, nekifutottam, keresztbe raktam a lábam, és az összeset leütöttem.  Egy aprócska „ójessz” után, hátrafordultam, és zsebre tettem a pénzt.

- Te átvertél. - nyitotta nagyra a száját.

- Tudom. – küldtem felé egy angyali mosolyt. A többiek nevetni kezdtek, még az a srác is, aki a cipőt adta.

- De mocsok vagy. – hunyorgott.

- Inkább csak ügyesen tudok színlelni. – kacsintottam rá.

- Zayn-t úgyse tudod leverni. – húzogatta a szemöldökét.

- Fogadás szagot érzek a levegőben. – suttogott Louis.

- Ha nyerek, végig kell futnotok az összes pályán. – mutattam a csúszós utak felé. Videókban is láttam, hogy mekkorákat lehet esni rajta.

- Ha viszont veszítesz, visszaadod a pénzem. – bökött a zsebemre. Kezet ráztunk, majd Zanyel egy-egy kis pálya mögé álltunk. Nagyon sok menetet játszottunk le. Az elején ő vezetett aztán meg én. Egy 20 perc után Harry szólalt meg.

- Oké, aki most több pontot szerez, az nyer. – Zaynre néztem, aki rám kacsintott majd eldobta a golyót, mely egy bábut állva hagyott. Várva nézett rám. Hasonlóan tettem, mint ő. Egy kis fehér figura sokáig billegett, majd hangos csapódással ledőlt.

- Nyertem. – sikítottam. Elővettem a telefonomat, leültem egy bárszékre, beállítottam rajta a videót, majd a fiúkra néztem. – Mehettek. – kacsintottam.

- Fel akarod venni? – hitetlenkedett Harry.

- Viccelsz? Erre emlékeznem kell majd 10 év múlva is. – nevettem. Megforgatták a szemüket, majd elindultak futva. Nem tudom, mikor nevettem ennyit utoljára. Rengeteget estek, de látszólag ők is élvezték. A cipős fiú (én neveztem el annak) is jól szórakozott. 2 és fél perces lett a videó. Mikor leállítottam „jajj”-gatásokkal jöttek mellém.

- Elégedett vagy magaddal? – simogatta meg a hátsó részét Zayn.

- Ha tudnád mennyire. – húztam ki magam. A telefonom hangosan csörögni kezdett. Mutattam a fiúknak, hogy várjanak egy percet, majd felvettem. Ők csak árgus szemmel figyeltek.

- Szia. Hol vagy? – szólt bele Ariana.

- Bowlingozok a fiúkkal. Hát te? Már otthon?

- Igen. De akkor nem zavarlak, ha hazajöttél majd mesélek.

- Nem, megyek. Én is mutatok valamit. Nagyon jót fogsz rajta nevetni. – a fiúk eközben rájöttek kivel beszélek, és e mondatom után rám nyújtották a nyelvüket.

- Várlak, szia. – tette le a telefont. Visszaadtam a cipőt a srácnak, majd a fiúk is.

- Amúgy, van barátod? – nézett rám az ismeretlen fiú, miközben eltette a cipőket.

- Van, bocsi. – mosolyogtam. Ő csak bólogatott, majd elment.

- Nincs is barátod. Vagy.. Harry, miről maradtam le? – fordult Louis Harry felé. Gyengéden arcon csaptam reagálás képen.

- Nincs barátom, csak nem jött be. – böktem az ajtóra, ahol az előző srác eltűnt.

- Ja.. Kis cseles. – válaszolt.

- Ezt már ma mondtátok. – csaptam hátra a hajam nevetve.

Az ajtónk előtt még megpuszilgattam a srácokat, majd elköszöntem és bementem a házba, ahol Ariana várt.

- Szia. Milyen volt? – huppantam le mellé.

- Hát, tudod. Szuper. – pirult el.

- Mit csinált? – érdeklődtem izgatottan.

- Semmit. – nézett lefele.

- Ariana, ismerlek már. Látom, hogy volt valami. Mondjad már. – sürgettem.

- Hát.. tudod. megcsókolt. – túrta a haját az arcába.

- Ahw. – öleltem meg. – De édes. Akkor most ti? – fogtam meg a vállát.

- Együtt vagyunk. – nevetett. -  Na de, neked mi újságolni valód van? – terelte el a témát.

- Nézd. – vettem elő a telefonom, majd elindítottam rajta a videót. Rengeteget nevettem, még most is. Nagyon hülyék voltak, és az esések pedig fantasztikusak. Ariana is jól szórakozott mellettem. Mikor vége lett a videónak, eltettem a telefont.

- Tudod, nagyon örülök, hogy ilyen közeli kapcsolatban vagyunk a fiúkkal. – mondta, maga elé meredve.

- Igen. Szerencsének érzem magam..