15.rész

                                                    ~ Call Me Maybe ~

Az elkövetkezendő napjaim eseményben dúsak voltak. A közös Ustream óta, rengetegen állítottak meg az utcán, sőt még a fotósok is üldözőbe vettek. Nagyon nem értettem mi értelme, hiszen egy átlagos lány vagyok. Talán az átlagnál egy kicsit magasabb, de nem nagy szám. A srácokról szóló hírekben nagyrészt én is benne voltam. Arról találgattak, hogy vajon a csapatból kivel illenék össze a legjobban. Nagyon felfújták ezt az egészet.

Péntek délután volt, a nap magasan járt az égen, és teljes erejéből sütött. Egyedül voltam a házban, mivel Ariana elment Niallel randizni, én pedig itthon maradtam. Nem nagyon tudtam mit csinálni, énekelgettem és táncoltam. Megfordult bennem, hogy csinálok egy Ustream-et, de nem hiszem, hogy sokan néznének. Az unalom egyre jobban eluralkodott rajtam, így este 6-7 óra fele elhatároztam, hogy mégis megcsinálom. Kiírtam Facebookra és Twiterre, linkeltem is. Nagy meglepetésemre volt elég ember, aki kíváncsi volt rám. Számra nem emlékszek, de 200on felül volt. Egy 10 perc után elindítottam a kamerát, és köszöntem.

- Sziasztok srácok. Mizu van veletek? Én eléggé unatkozok.. És ti? – beszéltem a kamerának. Sokan írták, hogy unatkoznak, vagy, hogy élvezik a kezdődő hétvégét. Nagy csomó kérdés jött a fiúkról, szinte már zavaró volt, hogy ennyire kíváncsiak.

- Látom, nagyon érdekel benneteket ez a One Direction sztori. – mosolyogtam. – Mi az igazság az ismerkedésetekkel kapcsolatban? – olvastam hangosan a kérdést. – Az igazság az, hogy a fiúk találtak meg. Nem volt megbeszélve, meg semmi. Ez egy véletlen egybeesés volt. Születésnapom volt, ezért kaptam tőlük két VIP jegyet. Aztán rájöttünk, hogy csípjük egymás fejét, és tádám.. ennyi a nagy „ismerkedés történet”. – mosolyogtam.

- Mi van köztetek Harryvel? – folytattam az olvasást. – Figyeljetek.. nincs semmi köztünk. Barátok vagyunk. Ennyi. Nem vagyok egyikőjüknek sem a barátnője. Se Louisnak, se Zaynek, Niallnek se, Liamnek se és Harrynek se. Csak barátok vagyunk. Annyira nem értem, miért akartok egyből összehozni velük. Nem ismeritek azt a szót, hogy fiú- lány barátság? – hitetlenkedtem. Volt, aki egyetértettek velem, viszont volt, aki elég csúnyán káromkodva fejezte ki nem tetszését.

- Meg van a fiúk telefonszáma? – jött a következő. – Nem tudom, hogy igazából szabadna-e ezt elmondanom, de igen meg van. – jöttek a kérések, hogy adjam meg. – Bocsi, de megadni nem fogom. Ezért lehet a pokolba kívánni. – kacsintottam.

- Nagyon rendes lánynak tűnsz, és a gondolkodásod is tök normális. Örülnék neki, ha Harrynek ilyen barátnője lenne. – olvastam. – Köszönöm szépen, édes tőled. – mosolyogtam. A telefonom csörögni kezdett mellettem. Ránéztem a kijelzőre. Harryvel a közös képünk villogott. Biztos néztek.

- Nem fogjátok elhinni, ki hív. – vigyorogtam. Elkezdődött a találgatások sorozata. – Várjatok, kihangosítom. – felvettem, majd megnyomtam a ki hangosítást.

- Szia. – köszöntem.

- Szia Lisa. Mizu van veled? Hogy-hogy rávetted magad, az önálló műsorra? – hallottam a hangján, hogy vigyorog.

- Nagyon vicces vagy. – grimaszoltam.

- Ha nem tudnád, mind a 4en nézünk, és láttam azt a grimaszt. Ne akard, hogy ennek következménye legyen. – fenyegetőzött.

- Most totál megijedtem. – nevettem. Közben chaten jöttek a kérések, kérdések, szidások, vagy éppen az „ahw, de cukik vagytok” mondások.

- Jól van Lisa. Csak várd ki a végét. – mondta, majd letette a telefont.

- Mielőtt kérdezősködni kezdenétek, igen Harry volt az, és igen eljátszotta, hogy bepipult rám. – mondtam. Egy kis ideig még beszéltem nekik, mikor kopogást hallottam.

- Ki vagy? – kiabáltam ki.

- A halál sötét hercegnője. – válaszolt az ismerős hang. Odarohantam, miközben a laptopot az ajtó felé fordítottam, hogy lássanak mindent a nézőim. Kinyitottam, és 4 fiúval találtam magam szemben. Bejöttek, majd levágódtak a laptopom elé. Kicsit sem zavartatták magukat.

- Sziasztok, mindenki. – kiabált Louis a kamerának. Megnéztem a nézettséget, és nagyon gyorsan nagyon nagy számra szökött. Lehasaltam a kanapéra, a fiúk pedig körém ültek.

- Énekelhetnétek valamit közösen Lisaval. – olvasta Zayn.

- Hogy ez milyen jó ötlet. – vágott közbe Liam.

- Még mielőtt ellenkezni kezdenél, felesleges. Énekelni fogsz velünk. – emelte fel a kezét Harry. – De inkább csak tátogunk, hiszen ma is az új dalunkat vettük fel, és totál be vagyunk rekedve. – magyarázott a kis kamerának.

- Ohh, szegények. – hatódtam meg, persze viccesen. Harry válaszképen csak egy párnát dobott az arcomba. Beállítottuk a kis készüléket, majd távol álltunk egy kicsit, hogy tetőtől talpig benne legyünk.

- Mit akartok hallani? – kérdezte Liam. Sok kérés jött, de nagy részét egyikünk sem ismerte. Végül Carly Rae Jepsen – Call Me Maybe mellett döntöttünk. Sokat ökörködtünk közbe. Egyszer röhögő görcsöt kaptam, és le kellett, hogy üljek. Nagyon állatok voltak a srácok, és pont ezért imádtam őket. Vagyis, ezért is. A szám végeztével visszahuppantunk a kanapéra.

- Ennyi volt mára, megyünk pihenni. – beszéltem a fiúk pedig mögöttem bólogattak.

- Legyetek jók, vigyázzatok magatokra, és keressétek az arany bilétákat. – kiabálta Louis.

- Tényleg Lisa, mi a véleményed erről? – nézett rám Zayn.

- Jó ötletnek tartom. Sok sikert Directionerek. – kacsintottam. Elköszöntünk, majd kikapcsoltam.

- Niall és Ariana hol vannak? – kérdeztem kicsit később.

- Elmentek vacsizni valahova. Mi meg stúdióztunk. Te pedig unatkoztál. – nevetett.

- Nem tudtam mit csinálni. – fontam össze a kezem magam előtt.

- Nem akarsz eljönni velünk Bowlingozni? – kérdezte Liam.

- Nem tudok. – vakartam meg a tarkóm.

- Azt mindenki tud. – nevetett Harry.

- Én kivétel vagyok. Ritka bénán viselkedek, és nagyrészt mindig el is esek. – jöttem zavarba.

- Ezt orvosolni kell. – mondta Zayn, majd megfogta a kezem, és elkezdett húzni kifele..