82.rész

Sziasztok!:) Először is.: NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT A MI DADDY DIRECTION-ÜNKNEK.:D Másodszor.. az oldal túl van a 37.000 kattintáson, ráadásul 47 rendszeres olvasója is van, amit nagyon szépen köszönök!:)

Harmadszor.. ez talán a legfontosabb. Meghoztam az új részt, ami miatt egy páran szerintem nagyon nem fogtok szeretni.:D Ez az eddigi egyetlen olyan SAJÁT részem, amin írás közben elsírtam magam. Próbáltam minél érzelmesebbre összehozni, és nem tudom, mennyire sikerült, de majd ti leírjátok. FONTOS.. az teljes hatás érdekében, amit belinkelek zenét, hallgassátok végig, mert úgy az igazi.:) 

Nagyon nem is szeretnék több mindent mondani.. szerintem. 20 komi után Szombaton este jelentkezem, ugyanis egész nap nem leszek itthon, majd estefele esek haza valamikor. Pusszantás.♥

                     ~ Nem maradt más, csak a remény ~

                                                               „There is always hope! / Mindig van remény! „

A stúdióhoz érve elővettem a telefonomat, és felhívtam Kraig-et. Miután megbeszéltünk mindent, letette, mondván hogy 5 perc és itt van. Addig én gondosan beénekeltem. Valójában Matt-nek fogalma se volt róla, hogy én még ma visszajövök. Ő már otthon van – gondolom én – és biztos foci meccset néz egy üveg sörrel a kezében. A meglepetésem első fázisába léptem, ami az általam írt dalok megzenésítése, mármint producerrel, nem pedig gitárral, vagy más hangszerrel, mert az már készen van. Kraig 5 perc múlva befutott, és neki is kezdtünk a kemény munkának. Az eddig létrejött összes számomat elénekeltem neki, és együtt kitaláltuk rá a zenei alapot. Hajnali 4-ig dolgoztunk, mondanom sem kell, hogy rettentően elfáradtam. Délután 5 órától, hajnali 4-ig ezt csinálni nem piskóta. Kezemben a kiírt zenék CD-jével lépkedtem hazáig. Már csak a videót kellett megcsinálnom. Arra is volt már tervem, mit hogyan szeretném. Ahogy a sötét utcán lépkedtem, elgondolkoztam. Egy normális lány félni kezdett volna, de én nem tettem. Magabiztosan haladtam előre, nem törődve a külvilággal, csak a saját gondolataimmal. Bármennyire is gondolkozok, mindig arra jutok, hogy ez az egész Alexis hibája. Ha ő nem jelenik meg, nincs baj. Nem történik semmi. Nem kéne menekülnöm az egészségem érdekében. Esküszöm, ha itt teremne mellettem, megtépném. Ő tehet mindenről, és büszkén mondom, hogy teljes szívemből gyűlölöm.

                                        ~ 1 hét múlva ~

Reggel feszülten, gyomorgörccsel nyitottam ki a szememet. Az ablakon besurranó hideg szellőtől libabőrös lettem. Már régen nem tombolt a nyár, helyét felváltotta az ősz. A falevelek sárgultak, majd miután végleg meghaltak, lehullottak, ezzel csatlakozva többi társukhoz. Felvettem egy hosszú, világos farmert, hozzá egy Peace pólót, és nyakláncot. 

Miután megmostam a fogam, és kifésültem a hajam, lelépkedtem a konyhába. A többiek elmentek az új videoklipjük felvételére, ezért – Hál’ Istennek – egyedül maradtam a házban. Tudtam, hogy nem fognak visszajönni egyhamar, úgyhogy bezártam a lakást, biztos ami biztos alapon, elővettem a kamerát, beállítottam, és beszélni kezdtem.

Pár óra múlva már a kezemben tartottam a kész DVD-t. Visszanéztem, és fájt. Próbáltam boldognak tűnni, néhol sikerült is, de nagyrészt a könnyeimmel küszködtem. Ha belegondoltam abba, hogy ma az utolsó napom velük, elkapott a hisztéria roham, és azért akartam ordibálni, hogy valaki csípjen meg, és ébredjek fel ebből a szörnyű álomból. Sajnos ez nem álom volt, hanem maga a valóság.

Miután sikeresen kisírtam magam, elővettem a telefonom, és tárcsáztam Niall számát. Azonnal fel is kapta.

- Szia, Angyal. – köszönt. A buli reggele óta Angyalnak hív.

- Szia, Haspók. – mosolyogtam.  – Mikor végeztek? Nem megyünk el valahova?

- Mehetnéked van? – kiabált Liam. Hát persze, ki vagyok hangosítva.

- Igen, jó lenne. – válaszoltam. Nem szabad sírnom, de minden egyes szónál a könnycseppek kikívánkoznak.

- Ha elmegyünk valahova kajálni az jó lesz? – vágott közbe Niall. Mégiscsak találó név a haspók. Felnevettem, még ha a kedvem nem is ennek a reakciónak felelt meg.

- Tökéletes. – szóltam. Miután minden kis részletet megbeszéltünk, letettem a telefont, gondosan elrejtettem a DVD-t, és felmentem átöltözni. Odakint hidegebb van, muszáj a ruhaváltás. Miután elkészültem, bezártam a lakást, és a kint várakozó Brooks mellé ültem be.

- Összepakoltál? – kérdezte. Halványat bólintottam. Nem feszegette tovább ezt a témát, gázt adott, és meg sem álltunk a Nando’s-ig. A többiek már ott voltak, éppen egymást dobálták sült krumplival. Megöleltem őket, aztán leültem a saját helyemre, és rendeltem valami kaját. Olyan voltam, mint egy megszállott: minden mozdulatukat ittam a fiúknak. El akartam raktározni magamban, hiszen ki tudja, meddig nem látjuk egymást. Talán soha többé.

Ahogy közeledtünk az este felé, egyre jobban pánikba estem. Mintha holnap lenne a kivégzésem, ki akartam használni az utolsó óráimat. Megnéztük egy filmet, beszélgettünk, aztán Louis felvetette az alvás témát. Magamat meghazudtoló módon öleltem, és pusziltam meg őket.

- Szeretethiányod van? – nevetett Louis.

- Igen. Szeretethiány. – mondtam, magam elé bámulva. Ha tudná, hogy ez most egy búcsúzás, biztos nem így viselkedne. Harry-t erősen szorítottam magamhoz, nagyokat lélegeztem, ezáltal illatát beszívva. – Szeretlek Göndörke. – suttogtam fülébe.

- Nem tudom mi van veled, de tetszik ez a változás. – mosolygott pajzánul. Perverz. Ariana-t volt talán a legnehezebb elengedni. Miután a saját szobámba keveredtem, ledőltem az ágyra. A szobám üresen kongott, hiszen a ruháimat már elvitte Brooks. A plafont bámultam, miközben csendesen sírdogáltam. Iszonyatosan fájt, hogy holnap már magam mögött hagyom Londont, és vele együtt minden barátomat, emlékemet. Késztetést éreztem arra, hogy mindent elmondjak Zayn-ek. Tőle el akarok búcsúzni normálisan. Elővettem a telefonomat, és küldtem neki egy SMS-t. Igaz, hogy a másik szobába volt, de nem akartam felállni. Pár másodperc múlva már nyílt is az ajtóm, és Zayn vágtatott be rajta. Mikor meglátott a mosoly lehervadt az arcáról, és bezárta a szobám ajtaját.

- Mi a baj Lisa? Mit nem mondasz el nekem? – húzott ölébe.

- Nem akarsz maradni? Lezuhanyozok, aztán elmondok mindent. – szipogtam. Bólintott egyet, ezért felálltam, ő pedig kisétált, gondolom ő is zuhanyozni ment. A meleg víz megnyugtatott kicsit, és nagyjából összeszedtem a gondolataimat is, amit mondani akarok Zayn-ek. 10 perc múlva, mikor kiléptem a fürdőből, Zayn már félmeztelenül feküdt az ágyamon, a plafont bámulta. Bemásztam mellé, majd felé fordultam. Várta, hogy beszéljek, de nem tudtam, hogy kezdjem el. Úgy döntöttem a közepébe vágok.

- Holnap elutazok. – nyögtem ki. Na jó, nem így terveztem.

- Az jó. Koncert? Hova mész? – mosolygott.

- Nem koncert. – még mielőtt folytatta volna a találgatását, folytattam. – Nem is dedikálás, vagy interjú. Semmi köze a sztárságomhoz.

- Akkor? – suhant át értetlenség az arcán. Vettem egy mély levegőt, majd kinyögtem.

- Elköltözök. – suttogtam. Zayn eleinte nem hiszem, hogy elhitte, de mivel látta az arckifejezésemet, felugrott az ágyról, majd járkálni kezdett fel-alá a szobában idegesen.

- Mennyi időre? – kérdezte keményen. Szeme dühös volt, mégis annyira féltő.

- Minimum egy fél évre.

- És maximum? – nem zavart, hogy egy szál boxerban áll előttem. A szemeibe bámultam, melyek mintha már rájöttek volna a válaszra.

- Maximum örökre. – buggyant ki az első, és legerőszakosabb könnyem.

- Ne csináld ezt velem, Lisa. – enyhült meg hangja, szinte suttogott.

- Nem tehetek mást. – bömböltem. Nem sírtam, bömböltem.

- De miért kell menned? Már tudtommal elmúlt a légszomjad. – bepánikolt. Hallottam a hangján, hogy fél.

- A légszomj elmúlt. – hatásszünet. – Most már rohamom van.

- Tessék? – döbbent meg. Itt szakadt el a cérna, zokogni kezdtem, és az ablakomhoz mentem, kinyitottam, és mélyet szívtam a hűvös, már-már hideg levegőből. Két kar fonódott a derekam köré, majd egész testével hozzám simult. – Nem akarlak elveszíteni. – suttogta a fülembe. Megfordultam, így szembe kerültem vele. Meglepődtem, mikor arcára száradt könnyekkel találtam szembe magam.

- Lehet, hogy visszajövök. – próbálkoztam a vidítással, de nem sikerült.

- De lehet, hogy soha többet. – vázolta a második lehetőséget. Nem tudtam mit mondani, hiszen igaza volt. – Hova mész?

- Hazaköltözök Chicagóba.

- Mióta tudod?

- 3 hete. Akkor volt az első rohamom.

- Miért nem mondtad? Segíthettem volna. – na igen, a következő fázis, amikor magát okolja.

- Nem tudtál volna segíteni. A gyógyszerek se segítenek. Egy stresszmentes életre van szükségem.

- Mi lesz a karriereddel?

- Néhány koncertet adok majd. Ha viszont rosszul leszek, akkor azt mondjuk, hogy pihenésre van szükségem.

- Matt tudja?

- Az ő ötlete volt.

- Vigyázz magadra Bella. – becenevem hallatán megint könnyes lett a szemem. Zayn 10 másodpercig még farkasszemet nézett velem, aztán magához ölelt. Hideg kezemtől kirázta a hideg, de nem hiszem, hogy érdekelte. – Mikor mész?

- Hajnalban. 5 órakor. – sírtam.

- Mi lesz a többiekkel? Haragudni fognak, amiért nem köszöntél el tőlük.

- Csináltam egy DVD-t. Majd nézzétek meg, de együtt. Matt is legyen itt, oké? – húzódtam el tőle. Egy halványat bólintott. Pár perc után befeküdtünk az ágyba, összebújtunk. Talán ennyire erősen még soha nem szorított. Rettentően fájt, hogy ennyi volt. A legjobb barátomat elhagyom. Talán már soha nem fogom látni. Mondhatni, hogy álomba sírtam magam.

                                                     *~*~*

                                                                           (ajánlott zene)

Reggel ébresztő nélkül keltem, szinte kipattant a szemem a helyéből. Meglepetésemre Zayn nem volt mellettem. Szerettem volna még egy utolsó pillantást vetni rá, de ezek szerint nem lesz rá lehetőségem. Kivánszorogtam az ágyból. Minden mozdulat fájt. Mintha a fájdalom egy drog lenne, amit vénásan adtam be magamnak. Egész testemet átjárta, de szívemnél elidőzött. Miután magamra kaptam a ruhámat, amit még tegnap kikészítettem, átnéztem a szobám minden részletét, kezdve a fürdővel.

 Az egész házat átjártam. Benyitottam Ariana és Niall közös szobájába. Még nagyban aludtak. Akaratom ellenére is mosolyognom kellett. Megpusziltam Niall fejét, aki semmit nem vett észre az egészből.

- Viszlát, Haspók. – motyogtam csendben. Újra bekönnyesedett a szemem, főleg, mikor Ariana-ra néztem. – Nagyon szeretlek legjobb barátnőm. – sírtam el magam. A nyakába most is ott lógott a közös nyaklánc, ami mindig – most is – rajtam is megtalálható volt. Nehezen mentem ki a szobából. A mellette lévő ajtón belépve, 3 fiúval találtam szembe magam. Liam nyugodtan szunyókált; őt is megpusziltam. – Vigyázz a többiekre Daddy Direction. – tovább haladva Louis homlokához nyomtam a számat, persze lágyan, hogy ne vegye észre. – Szia répafiú. – ömlöttek a könnyeim. Nagyon fájt. Harry-hez érve már az arcom tiszta víz volt. Leguggoltam mellé, majd megfogtam a kezét. Nem tudtam mit mondjak. Főleg úgy, hogy ezek az utolsó szavaim hozzá. – Szeretlek. – ennyit bírtam kinyögni hangos bömbölés nélkül. Megpusziltam őt is, majd egy utolsó szétnézés után kiléptem a folyosóra. A könnyeim már patakokban folytak. Brooks kint állt a ház előtt, ezért egy gyors üzenetre futotta tőlem. „Az asztalon van egy DVD. Kérlek, együtt nézzétek meg, Matt is legyen itt! Csókol, és ölel titeket, örök barátotok, Lisa. xx.” A könnyeim áztatták a papírt. A hűtőre raktam, majd kisétáltam a házból. Még mielőtt beszálltam volna, megfordultam, és végig mértem az otthonomat. Nagyon szar érzés volt, hogy menekülök. Menekülök az érzéseim elől. Ha erős lennék, fésztufész megmondtam volna nekik, hogy elköltözök. De így.. gyáva vagyok, és gyenge. Tudom.

- Lisa, mennünk kell. – szólt ki Brooks. Beszálltam, becsatoltam magam, és kezet tördelve dőltem hátra. – Kész vagy? – nézett rám. Egy apró, bizonytalan bólintásra futotta csak. Dehogy voltam készen. Soha nem akartam elmenni, soha! Nem hittem, hogy ez fog velem történni. Az út csendes volt, csak az én szipogásomat lehetett hallani. A reptéren csak pár ember lézengett. A csapatom tagjai ott voltak, hiszen ők is tudták, hogy elmegyek. Matt eltorzult arccal nézett rám. A sírás nyomot hagyott rajtam. Mikor odaértem, mindenki megölelt, a táncos lányok sírtak is, ami nekem sem adott erőt. Miután elköszöntem, elindultam a gép felé. Már majdnem a csomagellenőrzőnél voltam, mikor a nevemet hallottam. Gyorsan pördültem meg, és a ziháló Zayn-el találtam szembe magam. Odafutottam hozzá, és bőgve öleltem magamhoz.

- Azt hittem nem tudunk elköszönni. – sírtam.

- Nem engednélek el ilyen könnyen. – motyogta. A zsebében kotorászott, majd egy karkötőt húzott elő belőle. Kék volt, egy ezüst, fektetett nyolcassal. Megfogta a csuklómat, ráhúzta, majd kezünket összekulcsolta. – Soha ne felejts el Bella!– felnéztem rá: szemei könnyesek voltak. Nem hittem, hogy Zayn is szokott sírni, de úgy látszik tévedtem.

- Mindig a legjobb barátom maradsz, Malik. – pusziltam meg arcát. Az első kövér könnycsepp legurult az arcán, majd ő is megpuszilt. Tudtam, hogy megtörtént a búcsúzás. Elindultam, és ahogy a filmekben is szokták, az utolsó percben távolodott el összefont kezünk egymásétól. Felvettem a táskámat, utoljára végignéztem a kis csapaton, majd megfordultam, és elindultam. A csomagellenőrzőnél kedves volt a hölgy, nem kérdezte miért sírok megállíthatatlanul. A repülőre felérve elfoglaltam a helyem, betettem a fülesemet, majd elindítottam a kedvenc, hangulatomhoz illő zongoradarabomat.

A karkötő.

                                               ~ Zayn ~

                                                     (ha a zene már leállt, indítsátok újra!)

Miután Bella eltűnt, és a gép is felszállt, csak meredtem magam elé. Úgy éreztem, hogy a fél énem eltűnt. Meghalt, elveszett. Lisa volt a legjobb barátom, szinte már a testvérem. Most pedig elment, és lehet, hogy soha többé nem fogom látni. Telefonszámot cserélt, a címét nem árulta el, max.Twitteren tudnék neki írni, de nem válaszolna. Tudom, hogy új életet kell kezdenie, úgy személyekkel, de nem akarok beletörődni. Még soha nem hittem ennyire semmiben, mint abban, hogy visszajön. Vissza kell jönnie. Nem veszíthetem el az én Bellámat. Biztos is. Meggyógyul, aztán visszajön.

- Gyere Zayn. – fogta meg vállamat Brooks. Meglepődtem, mikor a 2 méteres ember arcán könnyeket fedeztem fel. Ebből is látszik, hogy Lisa mennyire fontos volt mindannyiunknak. Nincs olyan, aki ne sírna. Még Matt is megkönnyezte, pedig ő keményfából van faragva.

Brooks hazavitt, amit meg is köszöntem neki. Megsemmisülten sétáltam be a házba, Matt-el az oldalamon, hiszen most fogjuk megnézni a DVD-t. A többiek is fent voltak, mosolyogva üdvözöltek, de amint megláttak, elkomorultak.

- Mi a baj, Zayn? – jött elém Ariana.

- Csak üljetek le a kanapéra. – adtam ki a parancsot. Végrehajtották, én pedig becsúsztattam a DVD lejátszóba a lemezt. Várni kellett egy kicsit, de aztán betöltött. Lisa a nappaliban állt, görcsösen szorongatta a pólóját.

- Sziasztok! Bizonyára mikor ezt nézitek, én már nem leszek ott. Még mielőtt kérdezősködni kezdenétek bárkitől is, inkább én mondok el mindent. A lényeg az, hogy elköltöztem. - annyira fájt nézni, ahogy a könnyeivel küszködik. Bizonyára már az eget hasítja. A többiek arcát figyeltem, akik elborzadva bámultak a TV képernyőre. – Chicagóba mentem, hogy a szüleimmel egy új életet kezdjek. Nagyon sajnálom, hogy nem köszöntem el tőletek, de az igazság az, hogy nem lettem volna rá képes. Most is bőgök, pedig egy kamerába beszélek. – nevetett fel keserűen. Lehajtottam a fejem, hogy a könnyeimet ne lássa senki. Soha nem voltam gyenge, de most ez a csöpp kis leányzó mégis kiváltotta belőlem. – Megváltoztattam a telefonszámomat, a lakcímemet, ne akarjatok elérni, mert nincs értelme. Új életet akarok kezdeni, és sajnos nélkületek kell. – Ariana hangos zokogása ütötte meg a fülemet. Rájuk néztem: könnyes szemekkel bámulták a képernyőt. – Ja, és Ariana. Ne próbálj meg utánam jönni. Direkt nem szóltam neked. A te életed ott van Londonban, Niall mellett, a fiúkkal. Ha hülyeséget csinálnak, valakinek rendre kell osztania őket. – nevetett azon az édesen csilingelő hangján. Már most nagyon hiányzott. – Louis. Te, répamániás őrült. – a megszólított felnevetett a könnyei mögül. Nem jóízű nevetés volt, inkább keserű. – Nem szeretném, ha megkomolyodnál. Legyél hülye, jól áll neked. Vigyázz Eleanor-ra és a répáidra. Soha ne nőj fel. – pár másodperces szünetet tartott. – Niall. Nagyon szépen kérlek, ne kezdj fogyókúrázni. Ne vegyél vissza a kaja mennyiségből, az már nem is te lennél. Vigyázz Ariana-ra, becsüld meg, mert ilyen barátnőt nem fogsz másikat találni. – ismét szünet – Liam. Te Daddy Direction. Vigyázz arra a sok hülyére, és Danielle-re is. Nagyon szép pár vagytok, remélem idővel majd összeházasodtok, gyerkőceitek lesznek. Legyél jó. Matt.. tudom, vagyis remélem, hogy te is ott vagy. Te egész végig tudtál mindent, de azt nem, hogy rengeteg megírt számom van. Sajnálom, hogy nem mondtam el. – talán a leghosszabb szünet következett. – Harry. Nem tudom mit mondjak, ami jó kifogás lenne. Tudom, hogy menekülök. Az igazság az, hogy még mindig szeretlek, de mint mondtam, nekünk ez már nem menne, max. egy másik életben. Felejts el, szerezz magadnak egy klassz barátnőt, éld tovább az életed, mert megérdemled! Nagyon jó ember vagy, és valójában ennél jobban már nem is tudtál volna szeretni. – sírni kezdett, amit mindannyian szív szorongatva néztünk – Zayn. Tőled már elköszöntem, legalábbis remélem. Soha ne változz meg, csajozz be, de egy dolgot ígérj meg. Soha nem találsz majd új legjobb barátot. Ne cserélj le, én se foglak, a szívemben élsz. Mindannyian a szívemben éltek. – A DVD-hez lépett, majd betolta a CD tartóját. – Szeretném nektek elénekelni az összes eddigi megírt számomat. Nagyrészük a turné alatt született. – ismét tartott egy kis szünetet, talán csak azért, hogy a könnyeit visszatuszkolja magába – az első számomat Párizsban írtam meg. - vett egy mély levegőt, majd az elindult a zene, ő pedig énekelni kezdett. Felfoghatatlan számomra, hogy még felvételen keresztül is milyen gyönyörű hangja van. Sorra énekelt el 8 számot, címükön a „Cry, Haunted, I Hate Love, Make Some Noise, I Hope You Find It, Playing God, Jar of Hearts, Love Me For Me.” Mindegyik gyönyörű volt. Oké, én már hallottam őket, hiszen az összeset megmutatta, de most teljesen máshogy csengett a hangja. Más volt, sokkal érzelmesebb. Még hallgatni is fájt.

- A mostani számot nálatok írtam, a buli utáni reggelen. Valójában nincs sok értelme, de mivel ez is saját, eléneklem. – a hangulata jó volt, és ez még nekem is új volt. Miután végzett, beletúrt a hajába idegesen. – Az igazság az, hogy ennyi számot írtam titokban. – hatásszünet, újabb nagy levegővétel – De nem tudtam megállni ebben a 2 hétben, hogy ne írjak személyhez szóló dalokat. Ha már más nem is, de legalább egy dallal búcsúzzak tőletek. – megint elsírta magát. Ariana megállíthatatlanul bömbölt, nagyon sajnáltam szegényt, hiszen pontosan tudtam mit érez. Ha nem lenne büszkeségem, hisztizve szedném szét a kanapét. – Ariana. – a megszólított felkapta a fejét. – Lehet, hogy most haragszol rám, de kérlek, értsd meg, hogy nem volt más választásom. Írtam neked egy dalt. – ha eddig azt hittem, hogy Ariana nem tud jobban sírni, tévedtem. Niall erősen szorította magához, de nem sokat használt. A szám, amit Bella írt, a „You and Me Together” címet kapta. A hangulata inkább vidám volt, és biztosította benne Ariana-t, hogy lélekben mindig együtt maradnak. Gyönyörű volt. – Harry. Lehet, hogy nem számítottál rá, de neked is írtam egy dalt. Korántsem vidám szám, de a lényeg benne van. – miközben hallgattam, borsókázott a hátam. Lisában egy hatalmas írónő veszett el. Már kezdtem azt hinni, hogy vége van, mert hosszú szünetet tartott, de igazából csak a sírástól nem tudott megszólalni. Intenzíven törölte le könnycseppeit. – Zayn. Te sem úszod meg. – nevetett. Még soha nem küzdöttem ennyire a könnyeim ellen. A dal, amit nekem írt, annyira jól esett, hogy az eddig is nagyon hiányzó Lisa, most még jobban hiányozni kezdett. Könnyeztem, szúrt a szívem, és elkönyveltem magamnak, hogy minden nap meg fogom hallgatni ezt a számot. Az én saját számomat. – És végül, utoljára, egy olyan dalt énekelnék, ami pár napja lett készen. Már tudtam, hogy el kell költöznöm, és ezért írtam meg. – az „Every Part of Me „gyönyörű volt, és illett is a helyzethez, mégis fájt hallgatnom. Amint az utolsó hangokat is kiénekelte, vörös, kisírt szemeit a kamerára emelte, és rettentően sírni kezdett, de azért megszólalt. – Szeretném ha tudnátok, hogy nagyon szeretlek benneteket. Sajnálom, hogy el kellett mennem, de ahogy én is teszem, reménykedjetek abban, hogy egyszer meggyógyulok, és újra találkozni fogunk! Én hiszek benne, és tenni fogok érte, ígérem! Megbocsátottam nektek, már egy kicsi harag sincs bennem. Imádlak titeket, és kérlek. – zihált, szinte kapkodta a levegőt. – Ne felejtsetek el. Sziasztok. – a kamerához sétált, és kinyomta. Ott ültem a kanapén, könnyes szemekkel, arcomon pár könnycseppel, és néztem az immáron sötét TV képernyőt. Ariana felpattant, és szinte sírógörccsel rohant ki a hátsó kertbe. Niall utána akart menni, de megfogtam a vállát, és visszanyomtam ülő helyzetbe.

- Hagyd, majd én. – mondtam. Hangom rekedt volt, torkomban a gombóc fojtogatott. Bólintott egyet a szőke srác, én pedig elindultam kifele, a hangosan zokogó lány után. Magamhoz húztam, egy kicsit sem ellenkezett, fejét mellkasomba nyomta, és úgy rázta tovább a sírás.

- Miért nem mondtam el? – nyögdécselt.

- Mert tudta, hogy nem engednéd el egyedül, és vele mennél.

- Utána kell mennem, Zayn. – megfogtam állát, és felemeltem, hogy ránézhessek.

- Azt akarta, hogy itt maradj. Ha szereted, megteszed, hiszen csak ezt kérte tőled. – remegett az alsó ajkam, tudtam, hogy ebből sírás lesz. Ariana csak még közelebb bújt hozzám, és úgy engedte ki magából felgyülemlett könnyeit.

- Ugye vissza fog jönni? – ez jó kérdés.

- Vissza fog jönni. – mondtam magabiztosan, pedig legbelül kételkedtem benne. Az egyetlen dolog, amiben kapaszkodni tudtam ebben a helyzetben, az a remény.

A Lisa által megírt számok: 

                                                                                                 1.Cry/Sírni

                                                                2. Haunted / Elhagyott

                                                   3. I Hate Love / Gyűlölöm a szerelmet

                                                       4. Make Some Noise! / Csapj Zajt!

                                                5. I hope you find it! / Remélem megtalálod!

                                                        6. Playing God / Istent játszani

                                                    7. Jar of Hearts / Gyűjtöd a szíveket

                                                     8. Love me for me! / Magamért szeress!

                                                              9. Superhero / Szuperhős

                                               10. You and me together / Te és én együtt

                                                                ( Ariana-nak írt szám)

                                                         11. Already gone / Itt sem vagyok

                                                                    (Harry-nek írt szám)

                                                            12. True Friend / Igaz Barát

                                                                     (Zayn-nek írt szám)

                                                13. Every part of me / Minden részemmel én