Sziasztok!:) Bocsi, hogy ilyen későn, de nem régen estem haza. Tudom, hogy Szombatra volt megígérve, de mint írtam nektek, nem voltam itthon. A részről nem nagyon akarok semmit sem mondani, talán annyit, hogy kitartás, már nem sok depi van hátra.
A Facebook-on tartott versenyen köszönöm a szavazatokat, aranyosak vagytok, harmadik lettem!:D A díjat, a rész végén láthatjátok majd.
35 rendszeres olvasóval, és 25.000 kattintással rendelkezek, ami örömmel tölt el, és hálás vagyok nektek. Ezen a kis pihenőn volt időm gondolkozni a folytatással kapcsolatban, rengeteg ihletet kaptam.:)
Mivel már csak 2 nap van szerdáig, ezért nem növelem a tetszik-eket, se a komikat, hanem marad ugyanannyi, mint ezelőtt. 30 tetszik, és 16 komi után jelentkezem! Pusszantás! :)♥~ Dal ~
„ Nehéz dolog mosolyt színlelni, miközben belül szétesem..”
Sírva lépkedtem az eredeti ruháim felé, majd a
derekamról levettem a rám szerelt kis bigyót, amiből szólt a zene.
Mintha csak kívülről látnám ezt az egész jelenetet, bőgtem, és nem
tudtam abbahagyni. Az ajtóm hírtelen nyílt ki, majd be is csukódott és
kattant a zár. Két ember jött be rajta, és ahogy ki tudtam venni
oldalról, két legjobb barátom. Odajöttek hozzám, és megöleltek. Még
jobban eleredtek a könnyeim.
- Csodállak. – motyogta Ariana.
- Miért? – kérdeztem zihálva.
- A helyedben már megtéptem volna azt a – útszéli jelző..
- Erős vagyok. – hitegettem őket, vagy talán csak magamat.
- Igen Lisa, erős vagy. – szólalt meg Zayn.
- Beszéltél Louis-val? – húzódtam el tőlük.
- Igen. Elmondta, hogy Harry minden kis részletet elmesélt neki.
- Milyen
részlet? – érdeklődött Ariana. Zayn beszélni kezdett. Elmondta, hogy
Alexis felhívta Harry-t, akik az Eiffel toronynál találkoztak. Állítólag
a csaj sírt, még csókolóztak is Harryvel. Aztán azt mondta, hogy én
felhívtam, és megfenyegettem, hogy Harry az enyém, meg hogy meg fogom
öletni.
- Szemét. – rogytam le a mögöttem lévő székre.
- Lisa,
mi történt valójában? – guggolt le elém Ariana. Miután elmondtam nekik,
hogy felhívott, és szó szerint miket mondott, barátnőmet úgy kellett
lefogni, hogy ne menjen ki, és intézze el Alexist.
- Menjetek el bulizni. – álltam fel.
- Tessék? – hitetlenkedett Zayn.
- Azt hiszed, egyedül hagyunk ilyen állapotban? – hüledezett Ariana.
- Megleszek.
Igazából már van elfoglaltságom. Azért, mert nekem nem rózsás a kedvem,
nektek még lehet. Menjetek el, kérlek. – könyörögtem.
- Miért akarsz ennyire egyedül maradni? – fúrta pillantását belém Ariana. Annyira tudtam, hogy mire gondol.
- Nyugodj
meg, nem akarom felvágni az ereimet, se begyógyszerezni magam, se semmi
más. Nem fogom eldobni az életem egy ilyen kis szuka miatt. Nem hagynám
el a szüleimet, a barátaimat, és titeket. Sőt, látni akarom Alexis
arcát, mikor az egész kamuzása kiderül. – hadartam el.
- Biztos ezt akarod? – fordított maga felé Zayn.
- 100%.
Érezzétek jól magatokat. – erőltettem magamra egy mosolyt. – Most
viszont már át akarok öltözni. Segítesz kicipzárazni? – kértem
segítséget Arianatól.
- Gondolom akkor most ki kéne mennem. – csinált hátraarcot Zayn.
- Nem zavar a jelenléted. – vágtam rá.
- Komolyan?
– fordult meg elképedve. Megráztam a fejem, mire vállat vont, majd
ledobta magát egy székre. A ruhát letoltam magamról, majd összehajtva
tettem a szék karfájára. A nadrágomat és a toppomat magamra cibáltam,
összekötöttem a hajam, majd zsebre tettem a telefonom. Hárman léptünk ki
a folyosóra, majd kisétáltunk a parkolóba, ahol a többiek álltak.
Alexist nem láttam, aminek legbelül kicsit meg is örültem. Reménykedtem
benne, hogy elütötte egy kocsi, vagy elrabolták a földönkívüliek,
esetleg megerőszakolta egy hajléktalan, vagy.. Na jó, ez durva volt..
Bármennyire gyűlölöm, ezt csak nem kívánhatom neki. Vagyis.. Miért ne?
Erőszakoljanak meg nyugodtan!
Míg a többiek a buszban rohangáltak, hogy
átöltözzenek, és kicsípjék magukat, addig én leültem a parkoló
járdaszegélyére. Lehajtott fejjel bámultam egy nagy kődarabot. A nap már
lemenőben volt, hiszen 8 óra fele mozgott az idő. Eleve fél órás
késéssel kezdték meg a fiúk a koncertet, két órát lenyomtak, ami már
fél6, utána pedig én is 2 óráig ugráltam a színpadon. Bármennyire
akartam elfelejteni, Louis szavai visszacsengtek a fülemben. Felhúztam
magam. Csalódott bennem?! Könyörgöm, ezt én mondhatnám, mert ő pártolt
el mellőlem. Az állítólagos barátjától! Nem akarok beletörődni abba,
hogy el fogom veszíteni Harry-t, és Louis-t is. Hiszek benne, hogy
egyszer minden jóra fordul. Ahogy a mondás is tartja, a remény hal meg
utoljára!
A buszajtó fújtatással nyílt ki, majd egy fekete,
ülepes nadrágos, piros-fekete kockás ingű, Nike cipőt viselő,
felállított hajú srác lépett le róla. Szétnézett, majd mikor meglátott,
elindult felém, arcán egy féloldalas mosollyal. Leült mellém, kezével
térdére támaszkodott, majd rám nézett, és megvárta, míg én is így
teszek.
- Biztos nem jössz? Megvárnálak, míg elkészülsz. Jó buli lesz. – húzódott közelebb, így vállunk összeért.
- Inkább kihagyom- motyogtam. – Nincs hangulatom egy bulihoz, se a hangos zenéhez, tánchoz, de a Harry-Alexis álompároshoz se.
- Velem lennél.
- Neked se hiányzik most egy szívfájdalmas lány, Zayn. Azért mész, hogy bulizz.
- Hidd
el, hogy inkább vagyok veled, minthogy bulizzak. Ez az egész már régen
nem arról szól, mint régen. Hanem a sok pia, a drog, és a segg részeg
csajok.
- Úgy beszélsz, mintha annyira nagyon öreg lennél. – mosolyogtam.
- Szemtelenkedünk? – nevetett. Fejemet vállára hajtottam, ő pedig fejét enyémre támasztotta.
- Nem tudom, mi lenne velem nélküled Zayn. – szólaltam meg halkan, majdnem, hogy suttogva.
- Ne
csinálja hülyeséget Bella. – annyira dörmögős hangja volt. Harryéhez
képest nem annyira, de alapjáraton ő is régen bemutált már. Akár csak
egy kisebb medve. Inkább maci.
- Soha. – motyogtam. – Aztán, ha úgy alakul, ne szégyellj becsajozni. – böktem oldalba játékosan. – Jól válassz.
- Neked fogom bemutatni elsőnek, oké? – nevetett.
- Megbeszéltük.
– mosolyogtam. A többiek is leszálltak lassan a buszról, így Zayn-t is
elengedtem. Megöleltem őket, két kivétellel, majd megvártam, míg
elmennek, aztán felsétáltam a buszra.
- Elmegyünk enni, addig rád hagyhatom a buszt? – nézett rám Weldon. Brooks is a buszban volt, gondolom rá értette a többes számot.
- Persze, menjetek nyugodtan. – varázsoltam arcomra egy mosolyt.
- Biztos nem lesz baj? – nézett rám apáskodva testőröm.
- Menjetek már. – mutattam az ajtó felé mosolyogva.
- Jól
van Törpe. Vigyázz magadra. – ölelt meg, majd lesétáltak, én pedig
bezártam a busz ajtaját. Törpe. Ezt utoljára Louis mondta nekem. Louis,
aki már nem a barátom. Fájdalmas belegondolni. Idő közben teljesen
besötétedett, ezért leültem az ülőgarnitúrára, de villanyt nem
gyújtottam. Néha egy-egy kocsi fényszóró világította meg az arcomat, de
azon kívül semmi más fény nem talált meg, míg nem a telefonom csörögni
kezdett. Ismeretlen szám. Volt tippem, hogy ki keres.
- Lökjed. – vettem fel.
- Jó a buli. – adta tudtomra Alexis.
- Nem kérdeztem, nem érdekel.
- Kár..
Pedig Harry igen jól érzi magát a számmal. - annyira tudtam, hogy
vigyorog. Nyeltem egy nagyot, majd próbáltam halál nyugodtan válaszolni.
- Féltékennyé akarsz tenni? Bocs, de ezt lekésted. Megvagyok Harry nélkül. Tudod, ahogy mondják, odaadtam a rászorulónak.
- Nem tetszik ez a hangnem.
- Leszarom. – válaszoltam.
- Most leteszem, megyek, elbeszélgetek Niall-el. Ideje, hogy ő is megtudja, hogy zaklatsz.
- Niall nem fog hinni neked. – ugye? Könyörgöm, mondd, hogy nem fog neki hinni! Beleőrülnék, ha még egy embert veszítenék el.
- Louis-ról
is ezt gondoltad, és már ő is mellettem áll. Képzeld, kaptam tőle egy
karkötőt. – újságolta. Kinyomtam a telefont. A hozzám legközelebb eső
tárgyat, ami jelen esetben egy pohár volt, megfogtam, majd erősen vágtam
földhöz. Hangos csörömpöléssel tört szilánkjaira. Amint megtettem
azonnal megbántam, ezért feloltottam a lámpát, és sírva takarítottam fel
a földről. Már megint bőgtem. Komolyan mondom, több víz van bennem,
mint a Fekete-tengerben. Nem tudtam mit csinálni, csak álltam, fogtam a
fejemet, és sírtam, reménykedve, hogy Niall hisz annyira bennem, hogy ne
vegye be Alexis meséjét.
Hirtelen vezérlettől fogva befutottam a
„szobánkba”, elővettem egy tollat és egy papírt, majd írni kezdtem a
sorokat, amelyek most szívből jöttek. „ I'm not the type to get my heart broken. I'm not the type to get upset and cry. „ Csak
úgy dőltek belőlem a szavak. A könnyem fojt, miközben a rímeket
összeegyeztettem. 20 perc után azt vettem észre, hogy egy kész dal áll
előttem a papíron. Már csak valami dallamot kellett rá kitalálnom, ami a
későbbiekben kiderült, nem bizonyult nehéz feladatnak. Miután már
megvolt az elképzelésem, felpattantam, átmentem a fiúk szobájába,
felkaptam Niall gitárját, majd leültem vele egy székre, magam elé vettem
a lapot, melyre írtam, majd pengetni kezdtem. Soha nem említettem, és
szerintem senki nem is tudja rólam, még Ariana se, hogy totálisan
tökéletesen tudok gitározni. Furcsa, ugye? Eleinte nem akart összejönni,
de aztán meglett a kemény munkám gyümölcse. Az első, segítség nélkül
megírt, saját számom.
5-ször énekeltem el, aztán a lapot összehajtottam,
és betettem a bőröndöm legkisebb, és legeldugottabb zsebébe. A gitárt a
helyére raktam, és miután megbizonyosodtam róla, hogy az idő szépen
eltelt rajtam, és az óra már fél 12-őt mutat, elmentem lezuhanyozni. A
meleg víztől elálmosodtam, de szerintem a sírás is megtette a hatását.
Elvonszoltam magam az ágyamig, felmásztam rá, majd behunytam a szemem,
és szerintem azon nyomban el is aludtam.
~*~*~
Az elkövetkezendő napjaim nagyon döcögősen teltek.
Másnap a fiúknak fotózásra kellett menni, míg nekem közönségtalálkozóm
volt a rajongóimmal. Annyira, de annyira aranyosak voltak! Ennyi kedves
szót talán még soha életemben nem kaptam. Itt egy olyan ember se volt,
aki utálna. Ajándékokat kaptam, kérdezősködtek, és nagy meglepetésemre,
szidták Alexist! Nem tudom, hogy mennyire informáltak, de csupán már
azért is paprikásak rá, mert felbontotta a sztárvilág „álompárját”. Ez
alatt értettek Harry-t, és engem. Itt 2 órát töltöttem, utána
visszamehettem a buszba, ahol csak mi lányok voltunk, és unatkoztunk.
Ariana fejéből kipattant az ötlet, hogy menjünk egyet sétálni, és 5
perces unszolás után, kénytelen voltam velük tartani. 5 órára értünk
vissza, társaságunk bővült a fiúkkal. Úgy döntöttünk, hogy a nap további
részében lazulni fogunk, ezért mindenki elvonult a saját dolgára.
Kezdtem megörülni, hogy ma nem kell sírnom semmiért, nincs rá ok, de ez
az elképzelésem hamar felbomlott, mikor megláttam Harry-t, és Alexis-t a
parkolóban, ahogy felhőtlenül nevetgélnek. Szerettem volna újra
összetörni egy poharat, de a tegnapi miatt is bajba kerültem, mert
mindenki azt hitte, hogy direkt csináltam, hogy felvágjam az ereimet!
Nagyon öngyilkos jelöltnek néznek. Helyette inkább a bőröndömből
kivettem a kis papírt, bezárkóztam a fürdőbe, majd nagyon halkan
énekelni kezdtem a dalomat. Megfordult bennem, hogy megmutatom Matt-nek,
de mivel ismerem, tudom, hogy ebből slágert akarna csinálni, és a
piacra akarná dobni, ahogy ezek a nagyon fontos emberek fogalmaznak. Én
viszont nem akarom, mert ez a saját lelki problémám, és ezt senkinek nem
kell tudnia, hogy valójában mit érzek.
Azt ezt követő napom teljesen szabad volt, mivel
csak a fiúknak kellett közönségtalálkozóra menni, és nagy mázlimra a
lányok is velük tartottak. Előző nap felfedeztem, hogy Matt és Brooks
közös szobájában van egy zongora. Furcsa, ugye? Turnébuszban zongora.
Miután megbizonyosodtam róla, hogy egy ideig még nem fog senki sem
zavarni, leültem elé, felhajtottam a tetejét, majd kezeimet lágyan a
billentyűkre raktam. Ismerős érzés fogott el. Utoljára 10 évesen
zongoráztam, egy iskolai tehetségkutató versenyen. Úgy mond,
felfedeztek, és néhány versenyre el is cipeltek, de egy kisebb
összehajtás után, ami anya, és a zongoratanárom között történt, abba
kellett hagynom, mert megtiltották. Rengeteget sírtam miatta, hiszen
imádtam játszani.
Reménykedtem benne, hogy még megmaradt valami a
tudásomból, ezért a gitárra megírt dalt, átalakítottam, hogy zongorán is
el lehessen játszani. Nem mondom, hogy könnyen ment, de a végeredmény
csodás lett. Főleg, mikor énekelni is kezdtem hozzá. Sokkal jobban
szívszorongató volt, mint gitár kísérettel. Bőgtem. Megint bőgtem!
Ilyenkor jön ki belőlem az ideg, hogy könnyeket hullajtok, méghozzá
Alexis hülyesége miatt! Annyira lenne hozzá kedvem, hogy szarrá verjem,
megtépjem, kórházba jutassam, de nem tehetem. Erős vagyok. Ezzel a két
szóval hitegetem magamat. Egyre jobb és jobb lett a dal, ezért annak
érdekében, hogy ne bukjak le, abbahagytam, és felhívtam anyát. Amióta
beszéltünk 2 napja, mindig felhívjuk egymást, egy nap akár 3-szor is.
Általában elsírom neki a problémáimat, ő pedig jó anya módjára végig
hallgatja, és próbál segíteni, de telefonon keresztül nem egyszerű
megoldani a lányod problémáit.
Hétfőn reggel korán keltem, de nem azért, mert
akartam, hanem mert hangos csörömpölés támadt a konyhában. Eleinte azt
hittem, hogy egy betörő, ezért remegő lábakkal lépkedtem ki, de
rájöttem, hogy csak Matt ejtett el egy kanalat.
- Sajnálom, hogy felébresztettelek. – nézett rám bűnbánóan.
- Semmi baj. – mosolyogtam álmosan. – Te miért vagy fent ilyen korán?
- Interjúm lesz, nem is akartam nektek szólni róla.
- Értem. – vágtam rá. – Mikor indulunk Brüsszel-be? – kérdeztem, majd elővettem egy poharat, hogy töltsek bele vizet.
- Még
ma. Amint végeztem az interjúval. Már csak fel kell vennünk Alexist,
aztán indulunk. – mintha azon nyomban megbénultam volna, a kezem
elgyengült, és kiesett belőle a pohár. Mondanom sem kell, széttört, de
nem halkan, hanem nagyon hangosan.
- Mi az, hogy felvesszük Alexist? – kérdeztem idegesen, mégis sírás közeli állapotban.
- Harry
nem mondta? Mivel Alexis a barátnője, kiharcolta magának, hogy velünk
jöhessen. – minden egyes szónál azt éreztem, hogy a szívembe tűket
döfnek, majd a legvégén egy tőrt, és jó erősen megforgatják bennem.
Rettentően fájt.
- Mi
volt ez? – hallottam magam mellől a kiáltást, majd szellőt. Mivel
oldalast álltam, szemem sarkából láttam, hogy mindenki az ajtóban áll,
és figyelnek.
- Lisa,
minden rendben? – kérdezte Ariana. Nem tudtam rá nézni, csak bámultam
az összetört pohár szilánkjait. – Megint eltörtél egy poharat. –
jelentette ki.
- Ez véletlen volt. – motyogtam megsemmisülten.
- Mert a másik nem? Lisa, mi a franc van veled? – kérdezte Niall idegesen. Tudtam, hogy csak aggódik.
- A
másik nem. Földhöz vágtam, oké? – csattantam fel. Ijedt pillantásokkal
találtam magam szemben. – Fogjátok fel, nem vagyok öngyilkos jelölt. Nem
akarom megölni magam, egy olyan rohadék miatt, mint Harold barátnője! –
kiabáltam. – Amúgy, sok boldogságot kívánok! – meredtem Harryre.
Kivételesen nem ideges, hanem inkább meglepett pillantással ajándékozott
meg.
- Lisa,
miért vagy ilyen furcsa mostanában? Mi a baj? – tette vállamra kezét
Matt. Mint egy lavina, úgy indultak meg belőlem a szavak, persze a
könnyekkel együtt.
- Elegem
van, érted? Gyűlölöm az életemet! Minden tökéletes, erre belibeg ez a
szuka, és mindent elront! Azt hazudja, hogy megfenyegettem, közben ő
fenyegetett meg engem! Elráncigálja mellőlem a barátaimat, mindig
hívogat, és már nem bírom! Soha életemben nem bőgtem ennyit, mint most!
Legszívesebben.. – kezdtem, de abbahagytam. Nem akartam kimondani. Matt
csak várta, hogy folytatom.
- Legszívesebben? – próbált folytatásra bírni menedzserem. Oldalra néztem, egyenesen Harry szemeibe.
- Abbahagynám
az éneklést, és hazaköltöznék Chicágóba! – ordítottam, majd
megfordultam, és lerohantam a buszról. Az utamba kerülő köveket erősen
rúgtam arrébb, és egyre csak sírtam, és sírtam. Ideges voltam, fájt, és
komolyan megfordult a fejemben, hogy most azonnal felhívom anyát, hogy
hazamegyek.
- Lisa?
– hallottam mellőlem egy vékonyka és bizonytalan hangot. Odakaptam a
fejem, és egy barna hajú, lazán sminkelt, gyönyörű, korombeli lánnyal
találtam szembe magam.
- Kérlek,
most ne akarj beszélgetni. – rogytam össze a földön. Kérésem ellenére,
mellém térdelt, és megölelt. Jól esett a gesztusa, pedig fogalmam sem
volt, ki ez.
- Nem tudom mi a baj, de nyugodj meg! – simogatta a hátamat.
- Ki vagy? – húzódtam el tőle.
- Hatalmas rajongód. Fáj így látni a példaképemet.
- Tessék? – kérdeztem megszeppenve.
- A
példaképem vagy. – mosolygott. – Egy aláírást akartam kérni, de ha most
nem aktuális, akkor majd máskor, ha még jössz Párizsba. – sütötte le
szemeit szomorúan.
- Hol
írjam alá? – fogtam meg vállát, mire felcsillant a szeme, és egy papírt
adott. A kapott tollal odafirkantottam a nevem, és elé azt, hogy
„nagyon köszönöm”. Miután megkapta, elment, hogy ne zavarjon, de még
előtte elmondta, hogy bármi is a baj, nagyon erős vagyok, mert a többi
rajongó, semmit nem lát rajtam. Jól estek a szavai, és el is felejtettem
a hazamegyek elméletemet. Ott, abban a percben ígértettem meg magammal,
hogy bármi történjen, akár az összes barátom átáll Alexis-hez, vagy
csak megutálnak mindannyian, ezt a turnét végigcsinálom, a rajongóim
miatt!
Nagyon jóó rész lett. Kiváncsi vagyok a kövi részre, mint mindig :))♥♥♥
VálaszTörlésKöszi! :)♥
Törlésszia:) nagyon jo lett de már várom a kibékülős részt:)
VálaszTörléssok sikert a kövihez is:DD puszi
Szia.:) Akkor ezek szerint számítasz kibékülős részre.. majd meglátjuk.;)
TörlésKöszi!:D xx.
hát nagyon remélem lesz:) de nem ugy kibékülős hogy megint összejöjjenek csak hogy barátok legyenek:)
TörlésÉrtelek.:) Meglátjuk, sok meglepetést tartogatok.;)
TörlésÚristen teljesen kikészít ez a tehetetlenség.. de ez csak egy blog és mégis felidegesítem magam és úgy érzem tennem kell valamit. de mégis mit? tépjem a hajam? egy köcsög k*rva miatt? o.O ááh ugyanmár. Legszívesebben én is bőgnék de hát isteneem ez egy kitalált történet.. és hatással van rám eléggé. Remélem minél hamarabb kiderül az igazság, mert már nagyon bosszant ez a drámai "időszak". Siess a kövivel, imádom! :DD ;))
VálaszTörlésNe a blogom miatt legyél kopasz!:DD Köszi! :D
TörlésHa nem írod tovább, én itt helyben meghalok!!! Már olvasni akaroom!!!!!
VálaszTörlésJaj, ne csináld.:D Csak 2 napot bírj ki.:D Amúgy édes, hogy ennyire várod! Köszönöm!
TörlésMegérte várni!!Iszonyat jó lett!!!Remélem h Alexis-nek nem sikerült behálóznia Niall-t!;) Már nagyon várom a kövit^^ Siess!!:))
VálaszTörlésÖrülök akkor neki.:DD Köszi!:)
Törléste jó szent atyus maris mindenségedet...nem tudom elhinni ..megint!ááá....nagyooon-nagyon köszönöööm!!! és a rész!! fájó szívvel olvasom végig a sorokat,annyira bele tudom élni magam a helyzetbe.könnyes szemekkel várom azokat a kis pillanatokat ,mint pl. amikor Harrynek döbbent volt a tekintete. istenem,nagyon imádom a én is a sztoridat.és ezt a részét is.nagyon tetszik.elképesztő hogyan vagy képes megírni..nagyon gratulálok,óriási tehetség vagy!!xX
VálaszTörlésNagyon szívesen, megérdemled!:D♥ Köszönöm szépen, jól esik, hogy így gondolod! xx.
TörlésNagyon jó lett ez is ezt nem hiszem el fogadtam a barátnőmmel hogy nem fogok bőgni MEGINT. De ez most sem sikerült imádom a blogod csak így tovább.
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm!
TörlésÚristen! Az első 6 kis fejezetem után díj? Nekem?? Komolyan? :D Köszönöm ♥
VálaszTörlésTeljesen bele tudom élni magam Lisa helyébe,én is gyakran elsírom magam!Zayn olyan aranyos,hogy mellette áll.Harry-re nem tudok mit mondani,csalódtam valamelyest a történet beli Harry-ben, hogy előbb hisz Alexisnek mint Lisának.Baromi jó lett ez a rész is *-* Folytatást!! :D
Nagyon szívesen.:D♥
TörlésKöszi!:D
jézusom nagyon jóóóóóóóóóó *.* még hény ilyen rész lesz ? már parókát nézek a neten xdddddd
VálaszTörlésKöszi!:D Parókát?:D Jesszus.xdd. Szerintem még 2, de aztán vége.:D
Törlés:D Még mindig nagyon jó :D♥csak így tovább , remélem Alexis meg kapja a végén ;)Csak így tovább Adrii♥
VálaszTörlésKöszi Icu!:D♥
TörlésMár előttem is írták, hogy beleélik magukat a történetbe... És én is annyira átélem, mindazt, ami történik! Hihetetlen, hogy ilyen hatást tudsz kiváltani az írásoddal az emberekből! Annyira jól írsz! És már nagyon várom a következőt!!! :D
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! :D
TörlésHűhha remélem hamarosan lelepleződik az a liba :D de azt is remélem, hogy utána nem fog rögtön megbocsátani a két fiúnak, hogy nem hittek neki :)
VálaszTörlésjó rész volt ez is várom a követezőt :)
Majd meglátjuk.:) Köszi!:)
TörlésNagyon jó lett:)remélem hamar kiderül,hogy Alexis egy hazug dög:Dnagyon szépen köszönöm a díjat:))♥ xx bejelölhetlek facebookon?:3
VálaszTörlésKöszi!:)
TörlésNagyon szívesen, megérdemelted! :)
Persze.:D --> http://www.facebook.com/Tadriii
Nagyon jól írsz..élek,halok ezért a történetért.<3 szupicsaj vagy! várom a kövit.:))
VálaszTörlésNagyon aranyos vagy, köszönöm!:)♥
TörlésSzia! Vár rád valami a blogomon :)) http://justsayyouwantme.blogspot.hu/
VálaszTörlésSzia! Nagyon-nagyon szépen köszönöm! :)♥
TörlésNagyon ügyesen írsz!:)
VálaszTörlésgratula!:)
siess a következővel!!
Köszönöm!:)
TörlésHihetetlenül jó, mint mindig! Nagyon sajnálom Lisát, miközben olvasom, mindig belülről gyötör valami. ez mind azt mutatja, hogy a történeted magával ragad, egyszerűen imádom! :)
TörlésPuszi: LU
Nagyon szépen köszönöm!:)♥ xx.
TörlésNagyon jó lett!Alig várom már a nem depi részeket.Kíváncsi vagyok mi lesz amikor kiderül minden :) Siess a köviivel!!!
VálaszTörlésMint mondottam, sok meglepetést tartogatok még.:D Köszi!:)
TörlésSzia! Imádom az egész történetet, nagyon jól írsz. És egyetértek az előttem szólókkal: én is nagyon bele tudom élni magam a történetbe, mert ezeknél a depis részeknél el BŐGTEM magam. ...Szívem szerint úgy megtépném Alexist, hogy egy szál haja nem maradna! :DD :@
VálaszTörlésNagyon jó lett ez a rész is, úgyhogy csak így tovább!
Nagyon várom a következő részt! :))
Szia!
Cintia
Szia! Örülök neki, hogy sikerült neked tetsző blogot létrehoznom.:) Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy!
TörlésAdri xx.
Nagyon jó és ha akarnék se tudnék semmi rosszat mondani a történetről! :D
Törlés...Amúgy, mikor lesz új rész?
Köszi!:) Most rakom fel.:)
TörlésEmber, ezen elbőgtem magamat... :/ :")
VálaszTörlés