37.rész

                                        ~ Saját magam baja vagyok ~

- Köszi, még egyszer. – mosolyogtam, majd becsuktam a kocsi ajtaját. Megvártam, míg elhajt, majd besétáltam a házba. Mikor az ajtó kinyílt mindenki rám nézett. Arcuk rémültté változott a felrepedt szám és lila karom láttán.

- Veled mi történt? – rohant oda Louis. A többiek is követték a példáját.

- Jól vagyok. – mondtam monoton hangon, majd levettem a kabátomat. Várjunk csak. Rajtam nem is volt kabát. Nálam maradt Nathané. – Basszus. Ez Nathané.. – forgattam meg a kabátot.

- Kié? – ismételte Harry egy oktávval hangosabban.

- Nathan Kress. – válaszoltam.

- Várj.. Mit keres rajtad Nathan Kress kabátja? Miért vagy lila és miért vérzik a szád? – kiabált Ariana.

- Nyugi már, jól vagyok. Csak..

- Csak? – sürgetett Zayn.

- Blake. - válaszoltam egyszerűen.

- Mit csinált? – kérdezte Harry. Arca ingerültté változott.

- Megütött és Nathan rendezte le. Pont arra kocsikázott és meglátta, hogy Blake megüt.

- Hol van? – sziszegte Zayn.

- Mármint ki?

- A drágalátos volt pasid. – vágta a fejemhez Liam.

- Nem tudom. Elrohant és azt mondta, hogy ezt még megbánom.

- Nem mehetsz többé egyedül sétálni. – mondta Harry. A többiek egyetértően bólogattak.

- Miért ne mehetnék? Azt csinálok, amit akarok. – reagáltam ingerülten.

- Nem Lisa. Bántani fog, és azt nem engedhetjük meg. Most már mindig menni fog veled valaki. Ne is vitatkozz. – fejezte be Zayn.

- Ez a te életed Lisa. Vigyázni kell rád. – motyogta Louis. Könnyek gyűltek a szemembe. Még hogy az én életem?

- Nem. – sikítottam. Mindenki megrémült. A könnyek hullani kezdtek az arcomon. – Ez már régen nem az én életem. Én nem vagyok sztár, akit minden nap körbevesznek a fotósok és kamerások. A régi életemet akarom. Mikor egyszerű voltam, és normális emberekkel voltam körülvéve, akik nem fogadnak maguk mellé testőrt a testi épségük miatt. – ordibáltam fájdalmasan. – Nem bírom ezt. Nem akarom, hogy mindenki tudjon rólam mindent. Az nem normális, hogy a One Direction van a lakásomban, Nathan Kress furikázik velem, több százezer ember előtt énekelek, aláírást adok, fényképezkedek másokkal, interjút adok, Tv-ben szerepelek. Ez egy sztár élete és én nem vagyok az. – magamon kívüli állapotban rohantam fel a lépcsőn. Mint egy hisztis 5 éves kislány. Az ajtót bevágtam, majd az ágyamra estem össze. Lehasaltam és csak sírtam. Ennek az egésznek nem volt semmi értelme. Nem Harry volt a bajom, nem is a lenti emberek. Nem is Blake, vagy Nathan. Nem.. Saját magam baja voltam. Magam miatt voltam mérges magamra. Az életem nem állt össze. Egy roncs voltam. Az ajtómat nem zártam be, ezért gyorsan telt meg a szoba a lenti emberkékkel. Harry felhúzott, vagyis inkább felvett az ágyról és magához húzott.. úgy próbált csitítgatni. Louis a hátamat simogatta a többiek pedig körém gyűltek. Nem beszéltek, csak próbáltak lecsillapítani. Ariana lépett be a szobába 3 zsepivel a kezében. Átadta nekem. Gyorsan megtöröltem a szemem, majd Harry leültetett az ágyra, ő pedig mellém ült. A többiek velem szembe ültek le törökülésben. Ariana a kezemet szorongatta, míg Louis a cipőmmel játszott. Csak ott sírtam, miközben a többiek vigasztaltak, és próbáltak lenyugtatni. Jobban szerettem volna most egyedül az egész estét átsírni, reggel pedig feldagadt szemekkel kelni, de a többiek tettek róla, hogy ne így legyen. Valójában, jól esett. Mikor kicsit lecsillapodtam felnéztem rájuk. Aggódva néztek rám.

- Tudjuk, mit érzel kis csaj. – simogatta meg a lábamat Zayn.

- Mi is így voltunk vele az elején. Kikészültünk, de utána megszoktuk. – pöckölte meg az orromat játékosan Louis. Mosolyogtam egyet, majd újra megtöröltem a szemem.

- Én nem akarom megszokni. – beszéltem rekedtes hangon. – Nem vagyok sztár. Egy átlagos lány.

- Sajnos rá kell, hogy ébresszelek Lisa.. Már régen nem vagy az. Miattunk. – mondta Harry. Látszólag fájt neki, hogy miattuk vagyok ilyen.

- Ez nem igaz. – ellenkeztem gyorsan. – Nektek ehhez semmi közötök. – mondtam, majd rájöttem, hogy de. Nagyon is van. – Na, jó. Van, de akkor is. – a többiek itt nevetni kezdtek. – Nélkületek megőrülnék. Már az életemhez tartoztok, és nem is akarom, hogy máshogy legyen.

- Ugye élvezted? – vigyorgott Louis. – Az éneklést. – lefele kezdtem el bámulni, majd fújtattam egyet, miközben mosolyogtam.

- Ha tudnád, mennyire. – vigyorogtam.

- Tudtam én. – simogatta meg az arcomat Liam.

- Mindig is arról álmodoztam, hogy sok ember előtt fogok énekelni.

- Ez az álmod megmaradhatna. Lisa, ha beszélnél Mattel, vagy bárkivel, aki ilyen menedzserféleség, ők fel tudnák építeni a karriered. Lehetnél énekesnő. Jöhetnél velünk gálákra, műsorokba, fellépésekre. Együtt turnézhatnánk. – engedte szabadon a fantáziáját Loui.

- Szállj le a földre répafiú. – nevettem. A többiek is röhögni kezdtek az elnevezésen.

- Répafiú.. Hmm.. Tetszik. – húzogatta a szemöldökét Louis.

- De most komolyan Lisa. Matt meghallgat, és ha tetszik neki, szépen lassan felépíti a karriered, ahogy nekünk. – mondta Harry. Nem válaszoltam, csak elképzeltem, ahogy én, mint énekesnő, a saját rajongóimnak énekelek. Az ajánlat eléggé kecsegtető volt, de persze voltak árnyoldalai is.

- Nem kell most válaszolni. Gondolt át. – kacsintott rám Niall a habozásom láttán..