35.rész

    

                                ~ Rég nem látott ex~            

                                         ~ Ariana ~

Nem értettem mi baja van Lisának. Csak dupla randit akartam, erre leordibál. Nem is érdekel. Persze féltem, nehogy baja legyen, de nem mutatom ki. Az ajtóban hallottam, hogy a fiúkkal bunkózik, azt se értettem, hogy miért. Ők aztán tényleg nem érdemlik meg.

- Szia. – köszöntek kórusban, miután bejöttek.

- Sziasztok. – mondtam mosolyogva, majd Niall -höz léptem, és szájon pusziltam. Imádtam az én kis ír manómat. Ezt soha nem mondtam neki, hátha bántónak érezné.

- Mi baja Lisának? – tette fel a kérdést Harry.

- Reggel összevesztünk. Aztán meglátta a Tv-ben magát, és kiakadt.

- Benne volt a Tv-ben? – kérdezte Louis.

- Aha.. – válaszoltam. Gyorsan megfogtam a távirányítót. Hála Lisa apukájának, visszatekerhető televíziónk volt. Gyorsan megkerestem az adást, majd újra lejátszottam nekik is.

- De hát, ez fantasztikus. – lelkendezett Niall.

- Szerintem is. – csatlakozott Zayn.

- Lisa kevésbé örül neki. Srácok, nem tudom miért ilyen. Örülnie kéne, hogy felfedezik.

- És ha csinálnánk egy videót, amiben olyan emberek dicsérik, akik szeretik? – ajánlotta fel Louis.

- Ez hülyeség. – reagálta le Harry.

- Emlékezz csak vissza. A születésnapi videóra is ezt mondtad. És lám, bevált. – tette keresztbe a kezét Louis.

- Mondjuk az igaz.. – csatlakozott Zayn.

- Mikor kezdjük? – kérdeztem.

- Most! – vágták rá egyszerre.

                                                              ~ Lisa ~

Csak mentem egyik plázából a másikba és nézegettem a ruhákat. Valahogy ez sem tudott most lekötni. Éppen az utcán sétáltam a kirakatok előtt, mikor egy iszonyat jó cipőt pillantottam meg. Megálltam előtte, nézegetni kezdtem. Lépteket hallottam magam mögül, de nem foglalkoztam vele. A tükrös ablakot bámulva a szemem kitágult. Vagy bedrogoztak, vagy én képzelődök, vagy pedig tényleg Blake áll mögöttem. Gyorsan fordultam meg. Mögötte állt pár haverja, akik undorítóan mosolyogtak rám.

- Szia cica. – köszönt szemöldök húzogatva. Végig néztem rajta. Ki volt gyúrva, jobban, mint múltkor. Azóta izmosabb lett és a haja is nőtt.

- Nem vagyok a cicád. – hunyorogtam.

- Hát nem édes? – fordult hátra társaihoz.

- Egy cukorfalat. – mért végig a másik. Készültem elmenni, de Blake megragadta a kezem és magához húzott. Eléggé fájt az egész, hiszen kezemet lilulásig szorította.

- Ez fáj. Engedj el. – mondtam kétségbeesetten.

- Mi van drága? Nem tudod megvédeni magad? – duplázta meg a szorító erőt.

- Én törtem be az orrod te köcsög. – sziszegtem felé. Arca komollyá változott.

- Azóta más lettem. Egy ilyen kis ribanc nem tudna elbánni velem.

- Büszke lehetsz magadra. Most elmennék. – rángattam a kezem, de nem tudtam szabadulni. Ő csak jót röhögött ezen.

- A barátnőm vagy mostantól. Azt csinálod, amit mondok. – sziszegte a fülembe. Kezem már elzsibbadt, biztos voltam benne, hogy holnapra be fog lilulni.

- Csak szeretnéd. – mondtam gúnyosan.

- Meg kéne kicsit nevelni. – vettek körbe a társai.

- Mi van? Egyedül nem bírsz el egy magamfajtával? Segítség kell hozzá? – kérdeztem fennhangon az előttem állótól.

- Srácok, majd elintézem. – mondta, mint egy szuperhős a csatlósainak. Amint a többiek hátráltak, elkapta a nyakam és magához húzva megcsókolt. Nyelvét átdugta a számba. Őszintén, ilyen undorító csókban még soha nem volt részem. Gyorsan váltam el tőle, majd olyat tettem, amit még soha. Fogtam magam és szemen köptem. A többiek röhögni kezdtek, majd mikor Blake idegesen ordította le őket, elhallgattak. Exem dühtől izzva nézett rám..