24.rész

                                          ~ Érezd magad megtisztelve ~

- Gyere. – hallatszott a halk válasz bentről. Szépen lassan nyitottam ki az ajtót. Harry háttal ült nekem, meg se fordult.

- Szia. – köszöntem. A hangom hallatán megfordult, majd mikor meglátott felpattant.

- Lisa. Jól vagy? – nézett rám.

- Jól. – erőltettem magamra egy műmosolyt. – Harry, én.. – kezdtem bele, de megálltam. Nem tudtam, honnan kezdjem. Közelebb lépett hozzám, kezét vállamra tette, majd várakozóan nézett rám.

- Igen? – kérdezte.

- Nagyon sajnálom. – tört ki belőlem. – Bunkó voltam, pedig egész végig igazad volt Blake-el kapcsolatban. Nem akartalak megbántani, hülye voltam. – megint készült kitörni belőlem a sírás, de sikeresen visszatartottam. Harry észrevehette a gyülekező könnycseppeket a szememben, ezért megfogta a kezem, és szorosan magához húzva átölelt. Fejemet a vállába temetve szívtam be illatát.

- Lisa, eddig se haragudtam rád. Csak fájt, hogy ennyire lenézel. Láttam rajtad, hogy a pokolba kívántál legtöbbször.

- Én nem.. – kezdtem a mentegetőzést, de szavamba vágott.

- Nem tudtam és most se tudok rád haragudni. Fontos vagy nekem, ha hiszed, ha nem.

- Köszönöm. – suttogtam. Ő csak elhúzódott és nyomott egy puszit az arcomra.

- Ezért jöttél el idáig? – mosolygott.

- Igen, mivel bűntudatom volt. – húzódtam el tőle.

- Elhiszed most már, hogy az a gyerek nem volt hozzád való?

- El.. Nagyon is. – nevettem. Ő is velem nevetett, majd rám nézett csillogó szemeivel. Mosolygott és arcomat fürkészte. – Mi az? – kérdeztem.

- Örülök, hogy visszakaptalak. – felelt.

- Visszakaptál? – kérdeztem vissza ugyanúgy mosolyogva.

- Igen. Visszakaptam a régi Lisát. Aki elpirul, ha a kelleténél közelebb kerülök hozzá. – kacsintott rám.

- Ez nem igaz. – tettem keresztbe a kezem.

- Igen? – nevetett, majd nagyon közel jött. A számat kezdte el nézni miközben megállíthatatlanul mosolygott. Tudtam, hogy nem sokáig bírom, ezt a „kemény csaj” vagyok dumát. Arcom kezdett felforrósodni, szívem pedig kalimpált.

- Mocsok. – hátráltam egy lépést, majd az ajtó felé indultam. Nem jutottam messzire, mivel megfogva a kezem, visszarántott magához, és megint megölelt.

- Mondtam már, hogy édes vagy, ha zavarba jössz?

- Mondtam már, hogy gyűlölöm, ha zavarba hozol?

- Mondtad. De nem nagyon érdekel. – nevetett.

- Ahw.. – hallatszott a hang az ajtóból. Gyorsan elváltam Harrytől majd a hang forrása felé néztem. A fiúk álltak ott, Louis középen, szempilláit rebegtetve bámult.

- Annyira cukik vagytok. – jegyezte meg Liam eltorzított hangon. Megforgattam a szemem, majd Harryvel az oldalamon, csatlakoztam a többiekhez. Lesétáltunk a lépcsőn, majd a nappaliban folytattuk a beszélgetést.

- Egy kérdés. Honnan tudsz te ekkorát ütni? Elképesztő látvány volt, ahogy betörted annak a gyereknek az orrát. – lelkendezett Zayn.

- Fogalmam sincs, hogy csináltam. Ezelőtt még senkit nem ütöttem meg. – nevettem.

- Komolyan mondod? – képedt el Louis.

- Igen. – vigyorogtam.

- Akkor Harry miatt verekedtél először? Ez annyira cuki. – mondta Liam.

- Hát.. – dúrt bele Harry büszkén a hajába.

- Hülyék. – nevettem. – Én szerintem magatokra hagylak. – álltam fel.

- Ne már.. Olyan régen dumáltunk már így együtt. Nem akarsz visszajönni Ariana társaságában? – kérlelt Niall.

- Az igazság az, hogy ha hazamentem, szerintem alszok egyet, mivel a fejem szét akar menni. – magyaráztam. Elképesztően zúgott a fejem, és már szédültem is.

- Akkor nem mész sehova, nehogy bajod legyen. – vágódott mögém Harry.

- Nem lesz bajom. – bizonygattam.

- Szerinted érdekli? – nevetett Louis. – Te már nem mész ki innen, ha Harryn múlik. – kacsintott rám. Harry megfogta a kezem, majd a szobája felé kezdett húzni. Szempillám elnehezedett, és alig bírtam nyitva tartani a szemem. Lelökött az ágyra, éppen hogy ülésben tudtam maradni. Leguggolt elém, és levette a cipőmet.

- Tudod, nem gondoltam volna sose, hogy Harry Styles fogja rólam leszedni a cipőt, miközben én a szobájában vagyok. – nevettem álmosan.

- Érezd magad megtisztelve. – kacsintott rám, majd mikor végzett a cipőmmel, vállamnál fogva hátradöntött az ágyon. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd felegyenesedett. – Szólunk Ariananak, hogy jöjjön el. – nevetett, majd kiment. Becsuktam a szemem, és el is aludtam..