18.rész

                                                                  ~ Minek? ~

Sokat beszélgettem Blake-el a hazafele vezető úton. Jó fej srácnak tűnt, és abból a fajtából való, akiért minden lány csurgatja a nyálát. Hiszen jól nézett ki, izmos is, sőt a stílusa is rendben volt. Ennek ellenére, nem nagyon tudtam rá úgy nézni, mint egy pasira. Nem tudom miért, de nem is próbálkoztam azzal, hogy magamra hívjam a figyelmét.

- Figyelj, tudom, hogy miattam van most gipszben a kezed, de nem lenne kedved találkozni velem? – fordult velem szembe már a házunk előtt.

- Mondtam, hogy nem haragszom. Én se figyeltem. – mosolyogtam.

- Akkor lenn kedved randizni velem? – vett fel egy érdekes mosolyt, mellyel biztos sok lányt levett már a lábáról.

- Szívesen. – mosolyogtam.

- Remek, kedd este 8-ra ha jövök érted. – nézett rám, csillogó szemeivel.

- És hova megyünk? – tettem fel a kérdést.

- Séta a parton? – húzogatta a szemöldökét.

- Tiszta romantikus. – kacagtam. – Oké, itt leszek.

- Akkor kedden. – mosolygott, majd közel hajolt és nyomott egy puszit az arcomra. Eléggé meglepett, de nem húzódtam el. – És még egyszer bocsi. - vakarta meg a tarkóját, majd felpattant a deszkára, és elgurult. Én megfordultam, és a ház felé sétáltam. A kilincsért nyúltam volna, mikor az ajtó kinyílt előttem, és 6 izguló szempár meredt rám.

- Jézusom, mi történt veled? – nézett rám kikerekedett szemekkel Louis.

- Semmi csa..

- Semmi? Hát nem úgy látszik! – vágott közbe Harry.

- Még is mit csináltál te? – folytatta Ariana. Elcsendesedtem és a földet kezdtem bámulni. Elhalkultak, majd rájuk néztem.

- Bemehetek? – vihogtam zavartan.

- Ja, persze – ugrottak félre az ajtóból, majd azt becsapta körém gyűltek.

- Nyugi. Elmentem futni, egy srác pedig nekem jött deszkával. Ő se figyelt és én se. Elvitt orvoshoz, aki megállapította, hogy megrepedt a csontom. – magyaráztam.

- Úristen. Jól vagy? – aggódott Liam.

- Higgadjatok már le. – nevettem. – Kutya bajom. Nem fáj semmi. – beletörődtek, majd leültünk mindannyian a kanapéra.

- Milyen srác? – kérdezte kicsit később Niall.

- Blake-nek hívják. Olyan idős, mint én, és nagyon jó fej. Kedden találkozok vele megint. – mosolyogtam.

- Minek? – kérdezte Harry. Érdekesen néztem rá, mire magyarázkodni kezdett. – Mármint, nem úgy értettem. Csak hogy hova mentek? – dadogta zavartan.

- Elmegyünk sétálni.

- Te elmész egy olyan sráccal randizni, aki miatt megrepedt a kezed? – hitetlenkedett Zayn.

- Mondtam már, hogy az én hibám is. Nem hanyagolhatnánk a témát? – döntöttem hátra a fejem.

- Hogy néz ki? – kérdezte Ariana, mintha meg sem hallotta volna, amit az előbb kértem.

- Barna haj, kék szem, olyan 170 centi, kicsit kigyúrt, deszkázik. – soroltam. – Mit mondjak még? – nevettem.

- Helyes? –kérdezgetett tovább.

- Nem rossz. – válaszoltam egyszerűen.

Egy kicsit még beszélgettünk a srácokkal, majd ők elmentek, mivel az új számukat kellett gyakorolniuk. Harry egészen furcsa volt, de nem törődtem vele, biztos csak rossz kedve van. A délután folyamán nem igen csináltam semmit, bár nem is tudtam volna. Egy kézzel nehéz volt minden.

                                                                   ~*~*~

A kedd elég hamar eljött. Nem vittem túlzásba az öltözködést. Egy rövidnadrágot, zöld ujjatlan felsőt, egy nyitott orrú cipőt és kiegészítőket vettem fel.

Az ajtó felől csengetés hallatszott. A hajamat még gyorsan kiengedtem, majd az ajtóhoz rohantam és kinyitottam.

- Szia. – köszöntem Blake-re.

- Szia. Csini vagy. – nézett rajtam végig.

- Köszi. – mosolyogtam. – Majd jövök. – kiabáltam vissza Ariananak, majd elindultunk a part felé. A nap már lemenőben volt, mégsem volt hideg. Amint beértünk a homokos részbe, levettem a kis topánkámat, hiszen megtelt szúrós kis porral. A kezemben fogtam, miközben Blake-el beszélgettem. Sok mindent megtudtam róla. Nagyon sok barátnője volt már eddig, amit egyáltalán nem csodáltam. Tényleg elég helyes gyerek volt.

- Nagyon édes lány vagy. – kacsintott rám, miközben leült egy kis dombra, hogy onnan nézze tovább a naplementét. Követtem a példáját és mellévágódtam..