76.rész

Sziasztok!:) Megint összehoztatok mindent, büszke vagyok rátok, és egyben nagyon hálás is! Az oldal már 21.300 kattintást kapott, ráadásul 30 rendszeres olvasója is van. Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy köszönöm!♥

A rész.. hát igen.. Már az előzőhöz is írtátok, hogy Alexis rohadék. Tényleg az. Kell a sztoriba csavar, anélkül unalmas lenne. Pár fejezeten keresztül még depis lesz a hangulat, próbáljatok meg nem nagyon utálni.:D Néha-néha lesz benne pár csúnya szó, és ahogy haladunk előre, egyre több lesz, de amilyen Lisa lelki állapota, ezt meg lehet érteni. 

Oldalt csináltam egy kis listát, ahol a szereplőket írtam le, mivel elég sokan vannak, és nem várom el tőletek, hogy megjegyezzétek, mivel csak mellékszereplők.

Szerintem mindent elmondtam, itt van a fejezet, remélem tetszeni fog, és nem akadtok ki nagyon.;D :) Szombaton hozom a frisset 30 tetszik, és 16 komi után. Pusszantás.♥

U.I.: Büszke vagyok a magyarokra, ugyanis már 6 Olimpiai Aranyéremmel rendelkezünk! Csak így tovább!;)

                                                                 ~ Már te is?! ~

                                                                         ~ Zayn ~

Ideges voltam. Doboltam a lábammal, és egyfolytában azon járt az agyam, hogy Lisa miért fenyegetné meg Alexist? Ő nem lenne rá képes! Vagy, még is? Mikor már meguntam az agyalást, elővettem a telefonomat, felálltam az asztaltól, kisétáltam a Meki elé, majd felhívtam Lisát.

- Gyerünk már. – morogtam, miután hatodjára kapcsolt a hangposta. Miért nem veszi fel? Mit csinál? Lehet baj van. Ilyen állapotban nem szabad egyedül hagyni az embereket. És ha csinált magával valamit? Gyorsan berohantam a többiekhez. – Megnézem Lisát, mert nem veszi fel. Majd jöttök. – hadartam el.

- Ha megtaláltad, hívj azonnal. – kiáltott utánam Ariana. Az eső zuhogott, én pedig voltam olyan okos, hogy nem hoztam semmit, ami takarni tudná a hajamat. 10 perc futás után megpillantottam a buszt, majd szinte felszakítottam az ajtaját. A lépcsőt egy nagy lépéssel szeltem át, és már kiabáltam Lisa nevét, mikor hangos zokogás jutott el fülemig. A földön feküdt, testét rázta a sírás. Gyorsan letérdeltem mellé, majd valahogy felráncigáltam a földről, mert magától nem akart felállni, csak azt hajtogatta, hogy engedjem el, de eszem ágában sem volt. Az ölembe vettem, majd Matt és Brooks közös szobájába sétáltam vele, ahol leültem az ágyra, és ölembe húztam. Ennyire talán még soha nem láttam sírni. Tudtam, hogy hiába kérdezném, úgy se tudná elmondani, hogy mi történt. A telefonomon írtam Ariana-nak egy SMS-t, hogy semmi baja, persze ez nem volt igaz, de ezt a többieknek nem kell tudni. 20 perc múlva kicsit lenyugodott, de még mindig sírt, csak már visszafogottabban. Ujjával a pólómon lévő mintákat rajzolta körbe, miközben fejét mellkasomnak döntötte.

- Elmondod, mi volt a baj? – suttogtam. Vett egy mély levegőt, majd szakadozva fújta ki.

- Alexis felhívott, és elmondta, hogy azon van, hogy megutáljanak a rajongóim, a fiúk, Ariana, és te. Megfenyegetett. – mondta, miközben könnyei sűrűbben kezdtek lefele folyni. Eléggé meglepődtem. Most akkor mi is van? Alexis azt állítja, hogy Lisa megfenyegette, Lisa meg az ellentétjét? Egyértelmű, hogy Lisának hiszek, de ezt meg akarom majd vele beszélni, csak nem most, mert nincs olyan lelki állapotban.

                                                                       ~ Lisa ~

Nehezen nyugodtam meg. Ideges voltam, mégis rettegtem kicsit. Hamar sikerült Harry-t is elráncigálnia mellőlem, mi van, ha a többieket is ilyen egyszerű lesz? Nem. Ebbe még bele gondolni sem akarok. Lehet idegösszeroppanást fogok kapni, de ki fogok állni a magam igazáért, bármi történjen!

- Ígérd meg, hogy bármit hallasz rólam, mindig nekem fogsz hinni. – néztem Zaynre. Arca meglepett volna, mintha már hallott volna valamit.

- Ígérem. – mondta magabiztosan.

- Köszönöm! – öleltem át nyakát. Miután a sírás már csak feldagadt, vörös szemeket, és rekedt hangot hagyott maga után, felálltam, és megvártam míg Zayn is így tesz. Amint kiléptünk a folyosóra, a léptek, és a hangok alapján, a többiek is megérkeztek. Ariana azonnal hozzám rohant, és megvizsgálta a kezeimet. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy nem vágtam fel az ereimet. Szólásra nyitotta száját, mikor Harry szinte felugrott a buszba. Megrémített. Szeme dühtől izzott, kezét ökölbe szorította, majd rám mutatott.

- Te! – sziszegte, és egy lépéssel közelebb jött.

- Mi van? – kérdeztem megszeppenve.

- Hogy lehetsz ennyire undorító?! Normális vagy te egyáltalán?! – kiabált. Undorító? Eltűnt a megszeppenés, szívesebben váltotta fel helyét a düh.

- Válogasd meg a szavaidat Harry. A volt barátnőddel beszélsz. – szólt barátjára Louis.

- Igen. Hál’ Istennek már csak volt. – mért végig lenézően.

- Neked mi az Isten bajod van? – csattantam fel dühösen, mire Ariana arrébb ugrott egy lépést.

- Rohadék vagy Lisa, az a baj! Képes voltál megfenyegetni Alexist? Kinek képzeled te magad? – lesokkolódtam. Megfenyegetni?

- De hát ő fenyegetett meg engem! – akadtam ki.

- Hát persze. Hazudj még kicsi szívem. Tudod, nagyon nem áll neked jól! Akadj le róla, különben..

- Különben? – léptem felé egy lépést. Látszólag meglepte a mozdulatom, mert arca egy pillanatra felhagyta a szikrázó düh kibocsájtását.

- Meg fogod bánni. – sziszegte.

- Alexis felhívott, és elmagyarázta, hogy nem elég neki, hogy téged megkapott, el fogja érni, hogy szenvedjek. Hogy fájjon. A barátaim el fognak pártolni mellőlem a rajongóimmal együtt. Úgy látszik téged már sikeresen behálózott, de mint mondtam, nem izgat mi lesz kettőtökkel. Soha életemben nem fenyegettem meg még senkit, és nem is tervezem! – üvöltöttem, majd elrohantam Harry mellett, a vállának ütköztem, jó erősen.. így volt hatásos. Az eső szakadt, mintha az ég kettényílt volna. A telefonom rezegni kezdett, ezért idegesen kaptam fel.

- Szenvedj. – jött a nevetés.

- Rohadj meg Alexis! – ordítottam. – Soha nem fenyegettelek meg ezt te is jól tudod. Miért akarod, hogy mindenki elpártoljon mellőlem? Állj le, kérlek. – enyhültem meg a végére.

- Az első Harry volt. Aztán jön a 3 fiú, Ariana, majd végül Zayn. Véged lesz. – csapta le a telefont. A ruhámból már ömlött a víz. A nevemet hallottam, mire megfordultam, és 8 szempárral találtam szemben magam. Végig néztem rajtuk. Mindenki sajnálattal bámult rám, meggyötört pillantásokkal, viszont 2 ember nem ezt tette. Harry és Louis lenézően pillantottak felém.

- Louis, már te is? – kiabáltam. Alig lehetett hallani valamit az esőtől.

- Nem hittem, hogy képes leszel megfenyegetni egy ártatlan lányt. Harry mindent elmagyarázott. Csalódtam benned Lisa. – kiáltott vissza. Ma már harmadjára tört rám a sírás. Fulladozva vettem a levegőt, a fejem szúrt, majd egy éles fájdalom nyilallt a mellkasomba, és elvesztettem az egyensúlyom. Erőtlenül estem össze az aszfalton.

                                             *~*~*

- Szeretsz énekelni, és jól esett a reakció, amit kiváltottál az emberekből. Ne mondd, hogy nem, mert láttam.

- Én nem – kezdtem bele az ellenkezésbe, de tudtam, hogy felesleges. Igaza van.

- Lisa. – fogta meg a kezemet. – Nézz a szemembe, és úgy mondd, hogy nem élvezted. – motyogta. Na, ez remek. Ha a szemébe kell néznem, tuti nem tudok majd hazudni. Harrynek olyan tulajdonsága volt, hogy szemeivel lelkemig tudott hatolni. Fejemet felemeltem, és felnéztem rá. Zöldeskék szemei megállíthatatlanul fogva tartották az enyémet. Köpni-nyelni nem tudtam. Csak néztük egymást, miközben fogta a kezemet. Mondanom kellett volna, hogy „igazad van Harry, élveztem”, de, nem tudtam megszólalni. Hirtelen elhatározás következtében egyik kezét felemelte, és arcomra tette. Hüvelykujjával simogatni kezdte az arcomat, miközben egyre csak közeledett. Fogalmam sem volt, mibe csöppentem éppen. Közelebb lépett egy lépést, így a kettőnk között lévő fél métert, átalakította pár centivé. Homlokát homlokomnak döntötte, miközben a cirógatást nem hagyta abba. Másik kezével, mely eddig az enyémben volt, a zár felé nyúlt, majd kattanással bezárta azt. Mikor végzett vele, megint megfogta a kezemet és összekulcsolta sajátjával. Tudtam, hogy ellenkeznem kéne, de képtelen voltam rá. Szívem gyorsabb tempóba váltott, légzésem is felpörgött. Harry elhúzódott, szemembe nézett. Mikor látta, hogy az ellenkezés egy icipici jelét sem mutatom, szájával közeledni kezdett az enyém felé.

A következő kép a sötétség, és az elképesztő szívfájdalom. Harry-vel Banbury-ban volt az első csókunk, amikor azt bizonygattam neki, hogy nem élveztem a színpadon való szereplést. Azóta annyira sok minden megváltozott. Én itt fekszek, vagyis gondolom, hogy fekszek. A szívem sajog, alig kapok levegőt, és legszívesebben újra sírni kezdenék, de a könny raktáraim már üresen konganak.

- Lisa. Hall engem? Lisa. – rázogatta valaki a vállamat. Pislogtam párat, mire egy ősz hajú, szakállas bácsival találtam szemben magam. Felültem, és szétnéztem a szobában, ahol a többiek ültek, és engem bámultak. – Hogy van kisasszony? – kérdezte.

- Pocsékul. – vágtam rá.

- Mije fáj?

- Fizikai fájdalom nincs. – válaszoltam.

- Azt nehezen tudom elhinni, mivel légszomj miatt ájult el. Nem szúr a mellkasa?

- Nem. – hazudtam.

- Kérem, őszintén válaszoljon, mert ez veszélyes is lehet. A mai koncert múlik rajta.

- Tessék? – kaptam fel a fejem. – Én ma fel fogok lépni. – jelentettem ki.

- Ezt nem maga dönti el, hanem az egészségi állapota. Mennyit evett ma?

- Normális kaját semennyit.

- Ilyen többet ne forduljon elő. Nem tudom mi történt, de a folyamatos sírástól legyengült, és ráadásul, hogy nem is táplálkozott, az csak feltette az i-re a pontot.

- Értem, ezek után odafigyelek. – vágtam rá unottan. Kopjon már le rólam. Miután felírt valami gyógyszert, elköszönt és eltűnt.

- Lisa, mi folyik itt? – állt elém Matt.

- Az életem kisiklott, az történt. – mondtam erélyesen. – De nem érdekel. Jól vagyok, nem kell velem foglalkozni. Mennyi idő van a koncertig?

- Lisa, lehet a mai fellépést le kéne fújni.

- Erről nem is akarok hallani. – suttogtam.

- Egy óra múlva. – sóhajtott. Győztem, megengedi, hogy fellépjek. – Az énektanárod már vár. – motyogta. Bólintottam, majd kisétáltam a szobából. Mint megtudtam a Paris Bercy-ben voltunk, ahol lesz a koncert. Már hallatszódott a tömeg morajlása, hogy rengeteg ember van odabent. Miközben az öltöző felé siettem, azon agyaltam, hogy Harry mit mondott Louis-nak, ami miatt ellenem fordult. Egyáltalán, Alexis mit mondott Harry-nek, ami miatt ennyire meggyűlölt? Sejtettem, mivel Harry azt állította, hogy megfenyegettem azt a szukát, vagyis pont az ellenkezőjét állítja annak, ami történt. Az ajtóra nagy betűkkel ki volt írva a nevem, de mielőtt beléptem volna, elővettem a telefonomat és írtam egy SMS-t Zayn-nek. „Derítsd ki kérlek, hogy Alexis mit mondott Harrynek, és azt, hogy Louis miért gyűlöl. Köszönöm!” Amint elküldte, a telefont a farzsebembe csúsztattam, majd lenyomtam a kilincset, és a mosolygó Ranee-vel találtam szembe magam.

- Lisa. – állt fel, majd megölelt. Elmotyogtam én is egy köszönésféleséget, majd megvártam, míg leül a zongora mellé.

Már egy ideje skáláztunk, gyakoroltuk a dalaimat, mikor fülemet észveszejtő sikítás csapta meg. Kérdőn néztem Ranee-re aki mosolyogva közölte velem, hogy bizonyára a fiúk elkezdték a koncertet. Minden számomat elénekeltem, míg nem elérkeztünk Miley Cyrus egyik számához, mely azt bizonygatja, hogy még mindig jól van. Nehéz ezt énekelni, mikor egyáltalán nem érzed. Ranee észre is vette, hogy nem nagyon figyelek oda.

- Jó, jó, állj! – szólt rám.

- Mi az? – kérdeztem unottan, pedig tudtam.

- Nem lelkesedéssel énekelsz.

- A színpadon úgy fogok. – akartam lezárni ezt a kisebb vitát.

- Ha itt nem megy, ott sem fog. – állt ki a maga igazáért.

- Meg tudom csinálni, bízz bennem kérlek.

- Te tudod. – vonta meg vállát. Amint a beéneklést letudtam magam után, átrohantam a szomszéd szobába Dottie-hoz. Mint Ranee, ő is kiszúrta, hogy nincs minden rendben, de nem kérdezősködött, amiért nagyon hálás vagyok neki. A hajamat kivasalta, a frufru részt pedig oldalra csatolta. A sminkem egy egyszerű, csillogós fekete volt, amely illet a cipőmhöz, ami szintén csillogott. A ruhám gyönyörű volt, combközépig ért, a mell részénél szinte minden szín megtalálható volt. 

 Fél óra múlva már cakk-pakk készen álltam, a mikrofont szerelték fel rám. Amint ez meg volt, még kicsit skáláztam, mert leégni nem akartam, és a 100%-os teljesítményre hajtok. A srácok éppen befejezték a koncertet, majd lerohantak. Zayn egyből megölelt, majd a többiek is, Harry és Louis kivételével. Fájt, nagyon fájt, hogy Louis is így viselkedik.

- Koncert után mesélek. – suttogta fülembe Zayn. Nem válaszoltam, csak egy hálás pillantást lövelltem felé.

- Sziasztok! – csendült fel mögülem az ismerős hang. Megfordultam, és a bájvigyorgó Alexis-el találtam magam szembe. Kirázott a hideg, és minden egyes porcikám az után kívánkozott, hogy átrendezzem az arcát, de nem tettem meg. Nem leszek idegbeteg, meg akarom neki mutatni, hogy erős vagyok. Harry odasétált hozzá, megölelte, megpuszilta, amit én sajgó szívvel néztem. Kezdett rám törni a sírhatnék, ezért inkább elfordultam. Ariana odalépett mellém, majd a fülemhez hajolt.

- Erős vagy, ne hagyd, hogy ő nyerjen. – suttogta. Kifújtam a levegőt, és úgy néztem végig, ahogy Louis is megöleli. Megöleli azt az embert, aki megfenyegetett.

- Lisa, 5 perc és kezdünk. – fogta meg vállam Kyle. Bólintottam, mire a barna hajú fiú eltűnt.

- Ügyes legyél Lisa. – fogta meg csuklómat az a dög. Tudom, hogy azt kívánod, hogy törjön ki a lábam, de arra rábasztál kincsem! Ezt a választ akartam adni, de összeszorítottam a fogam, majd kivettem kezem az övéből, és feszült arcizmokkal néztem szemeibe.

- Meglesz. – nyögtem ki idegesen, persze próbáltam leplezni, de hangom megremegett. Még körülnéztem a barátaimon, akik tényleg a barátaim, majd előre fordultam, a tömeg felé. A düh, mely tombolt bennem, elszállt, helyette jött a boldogság. Ugye milyen lehetetlen helyzet? Az ember még ilyen helyzetben is képes boldogságot érezni. Az ok, a rajongóim, akik csillogó, kisírt szemekkel vártak rám, kezükben egy-egy plakát, gondosan kidolgozva.

- Kezdünk! – kiabált valaki, fogalmam sincs ki volt, de nem is törődtem vele, hanem vettem egy nagy levegőt, és felfutottam a színpadra.

- Helló Párizs! – kiabáltam mosolyogva, mire a tömeg felmorajlott, sikítottak, tapsoltak, ugráltak. Az összes számomat elénekeltem, pár feldolgozást is. A legnehezebben Rihanna – Russian Roulette c. száma ment. Régi a dal, de így is nagy sikítással, tapssal fogadták, mikor elkezdődött. Talán ennyire még soha nem küzdöttem a sírás ellen. Az arcom szinte megfeszült, a gombóc nem mozdult a torkomból, de egyfolytában azt hajtogattam a fejemben, hogy erős vagyok, meg tudom csinálni. Sikerült. Az utolsó hangokat is szépen kitartottam.

- Srácok, elérkeztünk az utolsó számhoz. – beszéltem nehezen. A hangom eleinte gyenge volt, de aztán eltereltem a gondolataimat. – Ez valójában egyik személyes kedvencem, szeretem énekelni. Akkor jöjjön Miley Cyrus – I’m Still Good c. száma! – kiáltottam.

So I might slip again
Let it in now and then
That won't mean anything
I'm still good…

                                                                            *~*~*

- Nagyon, nagyon szépen köszönöm nektek a mai napot! Ti vagytok a világon a legjobb rajongók, imádlak benneteket! Sziasztok! – köszöntem, majd megfordultam és lesétáltam a színpadról. Ariana azonnal megölelt, majd a többiek is, kivétel a 3 ember. Nem kell magyaráznom, igaz?

- Fantasztikus voltál! – engedett el Tess.

- Köszi. – mosolyogtam.

- Megyünk bulizni, jössz? – simított végig karomon Alexis. Komolyan mondom, ha nem lenne akaraterőm, már régen leköptem volna. Tudom, nem nőies, de megtenném, ha nem lenne ennyire kitartó önkontrolom.

- Kihagyom. – mosolyogtam gúnyosan.

- Nem értelek. Próbálok barátkozni, de eltaszítasz. – mondta megszeppenve. Felnevettem. Nem hosszan, és jóízűen, hanem gúnyosan, és alig 3 másodpercig.

- Gratulálok. – néztem rá.

- Mégis mihez? – tette az ártatlant.

- Egy színészi főiskolára azonnal felvennének. Kisanyám, amit te produkálsz, az nem semmi.

- Lisa, hagyd ezt abba. Tudtommal te fenyegetőzöl, szóval állj le. – lépett elő Edward, hogy megvédje az ő Belláját. Cinikus, nem? Harry második neve Edward, és most tényleg úgy viselkedik, mintha ő lenne a jó lány, vámpír védelmezője.

- Ne szólj bele olyan dologba, amiről rohadtul fogalmad sincs, oké? – feleltem idegesen.

- Mindent tudok. – mért végig gúnyosan.

- Alexis, büszke lehetsz magadra. 2 embert más sikeresen áthálóztál magadhoz. Tudod, nem igazán értem, hogy sikerült Louis-t is meghülyítened, de a te dolgod. Csak azt kívánom, hogy egyszer szóld el magad, és bukj le, hogy aztán ez a két srác rájöjjön, hogy mekkora egy kamugép vagy szívem. – böktem mellkasára, majd elmentem mellette úgy, hogy erősen nekimentem a vállának.

- Csalódtam benned Lisa! – kiabált utánam Louis. Megtorpantam. Szavai a szívemig hatoltak. Louis csalódott bennem. Louis, aki semmit nem tud. Nem tudja, hogy a hazugságban hisz.

- Én is benned, Louis. – nyögtem ki, majd összeszorított szemekkel lépkedtem az öltözőig. Azt becsaptam, majd a tükör elé álltam, és megtámaszkodtam. Csalódott bennem, de miért? Mit csináltam? Kiálltam a magam igazáért? Könyörgöm, csak egyszer jöjjenek rá az igazságra. Újra előjött a depizős énem, a könnyek pedig felfedező útra indultak arcomon. Az államnál megálltak, majd padlóra csöppentek. Szinte hallottam, ahogy ordibálnak velem. Ők is kiabáltak, engem szidtak. Felemeltem a fejem, és egy idegen lányt láttam. Egy lányt, kinek fekete szemfestéke elkenődött, a szeme szinte ordibált a fájdalomtól, arca eltorzult, keze pedig görcsösen ökölbe szorult.