6.rész

                                       ~ "Mégis,hogyan csinálod?" ~

Az utca kihalt volt, de nem csodálkoztam hiszen hajnali 3 körül mozoghatott az idő. Nem volt hideg, de melegem sem volt. Egyedül sétáltam, fejemre ráhúzva a kapucni. Azon gondolkoztam, hogy teljesen megőrültem. Egy szupersztárral találkozgatok. Nem vagyok normális. Hagynom kéne az egészet, és most azonnal visszafordulni. Egy pillanatra meg is torpantam. Körbenéztem, és sajnálattal vettem észre, hogy már a park előtt vagyok. Most már csak nem kéne hazamenni, ha már eljöttem idáig. Besétáltam, majd a pad előtt megálltam, és vártam. Kísérteties volt a környezet; korom sötét volt, néhol-néhol volt egy kis lámpa által adott fény.. A fák levelei zörögtek, a szél kicsit fújdogált. A Hold az ég közepén trónolt, teljes alakot felöltve. Telihold volt, melyet én mindig is imádtam. A csillagok több milliói borították el az eget. Léptekre lettem figyelmes magam mögött.. a szívverésem felgyorsult, pedig tudtam, hogy Harry az. Legalábbis nagyon reméltem, hogy Harry közeledik felém. A lábam földbe gyökerezett és nem tudtam megfordulni. De valójában én vagyok a hülye, hogy bejövök ide, és itt várom. Legalább álltam volna meg a lámpák alatt, és nem egy kísérteties parkban. A léptek egyre csak közeledtek, majd megálltak tőlem egy méterre. Tényleg nagyon féltem, és reméltem, hogy Harry cövekelt le a hátam mögött.

- Lisa? - szólalt meg az ismerős hang. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy ő az. Gyorsan megfordultam.Egy méterre állt tőlem,napszemüveg és kapucni volt rajta.. Még most sem értem, hogy tudott napszemüvegben közlekedni ilyen sötétben.

- Harry.. szia. - mondtam megkönnyebbülten.

- Valami baj van? - kérdezte.

- Nem.. csak.. reménykedtem, hogy te közeledsz.. Egy kicsit beparáztam, de már jól vagyok. - nevettem.

- Ki más lenne? - nevetett velem. Én csak válaszképpen megrántottam a vállam. Harry közelebb jött hozzám és megölelt. Váratlanul ért, de nem mondom, hogy nem esett jól. Bőrének illatát mélyen beszívtam.

- Nem hittem, hogy rá tudlak venni egy esti vagyis, inkább hajnali sétára. - mosolygott.

- Én se értem magamat, hogy miért mentem bele. - kacagtam.

- Nem tudsz nekem ellenállni. - nevetett. Válaszképpen a vállába bokszoltam,  majd sétálni indultunk a városban. Nem tudom merre mentünk, csak vitt minket a lábunk. Nagyon sokat beszélgettünk. Harryvel olyan dolgokat is meg lehetett beszélni, amit mással nem. Fogalmam sem volt, hogy miért engedem ilyen közel magamhoz, és miért mondok el neki minden titkomat. Talán.. mert megbíztam benne? - megjegyzem, erről se volt halvány lila fogalmam sem, hogy hogyan bízhatok meg benne, hiszen csak kemény másfél napja ismerem - . Miután megtárgyaltuk az én kis életemet, ő is mesélni kezdett magáról. Az X-Factor-ról, a fellépésekről, a mélypontjairól, a barátnőiről, a családjáról, minden problémájáról. Nem voltam egyedül ezzel a "megnyílok" dologgal. Ahogy észleltem, ő is maximálisan megbízott bennem.

- Nem értem magamat. - mondta pár perc néma csend után.

- Ismerős. - mosolyogtam. - De miért?

- Mármint a hozzád való viszonyulásomat nem értem.. - itt felvont szemöldökkel néztem rá. Ő csak nevetett majd folytatta. - Eddig még nem találkoztam olyan lánnyal, akinek ennyi idő alatt, ennyi mindent mondtam volna el magamról. Komolyan.. minden titkomat, mindent tudsz rólam. És teljesen megbízok benned. Megértő vagy velem, és lehet veled beszélgetni.. Úgy társalogsz velem mint egy normális emberrel Lisa.. - itt lelassítottunk, és leültünk egy padra.

- Harry.. ha más szemébe nem is, de az enyémbe normális ember vagy. És az összes többi One Directionös tag is. Hülyén hangzik, mivel egy normális emberről nem lehet mindennap a Tv-ben híreket hallani, de ha megnyíltok valakinek, nagyon is lerí rólatok, hogy ugyanolyan emberek vagytok mint bárki más. - mondtam a szemébe nézve. Ő csak egy hitetlenkedő mosolyt küldött felém, majd kezét kezdte el nézni. Láttam rajta, hogy nem nagyon hiszi el amiket mondtam neki. Nem tudtam mit csináljak, hogy kicsit felvidítsam. Felé fordultam a padon, a lábamat felhúztam törökülésbe majd elővettem a telefonomat, és keresgélni kezdtem a számaim között. Mikor megtaláltam amit kerestem elindítottam, lejjebb vettem a hangerőt majd énekelni kezdtem halkan Miley Cyrus - Ordinary Girl c. számát. Harry eleinte nem reagált majd mikor elérkeztem ahhoz a részhez, hogy

"I make wishes, I have Dreams
(Vannak vágyaim, álmaim)
And I still want to believe
(És még mindig hiszek abban)
Anything can happen in this world,
(Hogy bármi megtörténhet ebben a világban)
For an ordinary girl
(Egy hétköznapi lánnyal)
Like you, Like me
(Mint veled, Mint velem)
For an ordinary girl
(Egy hétköznapi lánnyal)
Like you, Like me
(Mint veled mint velem) " - ennél a résznél próbáltam jó kedvel énekelni, majd megfogtam, belebokszoltam a vállába. A refrénnél felálltam, és húztam őt is magammal. A telefonomon a hangerőt maxra vettem, majd folytattam az éneklést. Próbáltam Harryt táncra bírni, és nem is ellenkezett. Pörgetett, ugráltunk, elvoltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Egy csomó új hülye táncot találtunk ki. A szám végén a telefonomért nyúltam leállítottam, majd visszaültünk a padra. Harry száján a mosoly letörölhetetlen volt.

- Mégis ezt.. hogyan csinálod? - nézett rám elképedve.

- Mit? - értetlenkedtem, miközben beletúrtam a hajamba.

- Jó kedvre tudod deríteni az embert pillanatok alatt. És mellesleg.. elképesztő hangod van. Mióta énekelsz?

- 8 évesen kezdtem.. de csak otthon Ariananak és magamnak énekeltem.. meg a szüleimnek.

- Nem gondoltál még arra, hogy másnak is meg kéne mutatnod? Például egy menedzsernek? - kérdezte. Én csak megráztam a fejem.

- Áhh.. ezzel a hanggal nem mennék semmire.

- Dehogynem.. Ha gondolod szólhatok az érdekedben egy kedves ismerősömnek aki éppen menedzser. - húzogatta a szemöldökét.

- Nem szeretném, hogy szólj. - nevettem. - Nekem ez így jó.. Magamnak énekelni. Ez bőven elég. - Harry arca nem éppen volt beleegyező, de reméltem, hogy nem fog semmit se mondani senkinek. Világosodott és felkelőben volt a nap. A padon ülve tökéletesen láttuk az egészet.

- Utoljára 3 éve láttam napfelkeltét. - mondtam, a mellettem ugyanolyan ámulattal bámészkodó Harrynek.

- Én talán 2 évesen. - nevetett.

- Az hogy lehet? - nevettem én is.

- Nem szoktam - itt az órájára nézett. - 5 órakor fent kuksolni. Alszok ameddig csak lehet. - mosolygott.

- Szerintem lassan menni kéne hazafele. - mondtam ásítva. - Kicsit kivagyok. - kacagtam.

- Én is kezdek beálmosodni. És a srácok sem tudják hol vagyok. - nevetett. Felálltunk a padról, majd Harry hazáig kísért. Az út alatt egyetlen csendes percünk sem volt. Még mindig volt témánk, beszélgettünk és röhögtünk rengeteget. Az ajtó előtt felléptem az első lépcsőfokra, majd Harry felé fordultam, aki így egy fél fejjel kisebb lett mint én.

- Köszönöm. - nézett a szemembe. Utáltam ezt a nézését. Vagyis imádtam, de a reakciókat amit kiváltott belőlem, azt gyűlöltem.

- Nincs mit. - mosolyogtam rá, miközben azon voltam, hogy ne legyek rák vörös. Harry magához húzott, és szorosan megölelt.

- Tudod.. rájöttem, hogy szeretek veled lenni. - motyogta, miközben fejét a vállamba fúrta.

- Ha most azt mondom kölcsönös, csak növelem az egoizmusodat.. De tényleg így van.. - nevettem.

- Most megyek, mivel mindjárt itt alszok be.. De hamarosan találkozunk. Ezt meg kell ismételni. - nézett ugyanazzal a tekintettel. Egy kicsit elhúzódtam tőle, de a kezemet még mindig a nyaka körül átfonva tartottam. Ő a derekamat fogta.

- Te most randira hívsz engem? - néztem rá mosolyogva.

- Megeshet. - olyan mosoly ült ki az arcára amit eddig még rajta nem láttam. Olyan csibészes, vagy én nem is tudok rá megfelelő jelzőt. Szeme a szám és a szemem között cikázott. Nyomtam egy puszit az arcára, majd az ajtó felé indultam.

- Szia Harry. - nevettem felé.

- Majd hívlak. - mondta, miközben megfordult és elindult hazafele.

- Várom. - újabb mosoly. Harry a fejére dobta a kapucnit, felvette a napszemüveget, még utoljára rám villantotta hófehér fogsorát, majd elindult hazafele. Én benyitottam a házba, bezártam az ajtót, lepakoltam, majd felmentem a szobába és bezuhantam az ágyba. A plafont bámultam és gondolkozni kezdtem. Mit akarok én Harrytől? Egy sztártól? Egy.. mellesleg, nagyon helyes sztártól..