63.rész

Sziasztok! Nem kezdek el hüledezni, hogy mennyire sokszor nyitottátok meg az oldalt, hiszen közvetlen e mellett a bejegyzés mellett, jobb oldalt látjátok.:) Köszönöm szépen, de tényleg! A 15 tetszik elég hamar összejött, én úgy gondolom. Ha valaki még nem szavazott, akkor tegye meg, hiszen le fog járni a lehetőség 19 óra múlva. Sokat segítenétek vele. Lenne még 1 kérésem. Néhányszor már hangoztattam, de most újra elmondom. Jobb oldalt, középtájt, találtok egy olyat, hogy "Olvasóim*-*♥".  Megköszönném, ha feliratkoznátok, legalább látnám, hogy ki látogat rendszeresen. Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani, legalábbis most több dolog nem jut az eszembe. 

7 komi, vagy 16 tetszik, és hozom az új részt. Jó olvasást!:)

                                                          ~ Leszavazva (megint) ~

Pontosan tudtam, hogy hova akarok menni. Vitt a lábam, egyedül voltam a nagy utcán, pedig a lelkemre kötötték, hogy Brooks nélkül sehova se menjek. Ennek ellenére, most egyedül voltam. Nem kellett sokat sétáljak, már is a nagy épület előtt voltam. A lépcsőn szinte futottam, mikor egy két méteres nagy emberbe ütköztem bele, és ha nem kap el, a földön végzem.

- Lisa, te egyedül? Nem meg mondtam, hogy..

- De Brooks. Tudom, de ez sürgős volt. – álltam fel.

- Nem érdekel, hogy sürgős, bármi történhetett volna veled. Ilyet még egyszer ne csinálj, érthető voltam? – nézett rám.

- Igen. – forgattam meg a szemem. – Matt?

- Az irodájában van.

- Van vele valaki? Bemehetek hozzá?

- Az igazság az, hogy hozzád indultam, mivel beszélni szeretne veled.

- Remek. – mosolyogtam, és a nagy ajtóig meg sem álltam. Kopogás nélkül nyitottam le, és mintha otthon lennék, a fogasra ledobtam a dzsekim, és leültem a hozzám legközelebb eső kanapéra.

- Neked is szia, Lisa. – nevetett menedzserem.

- Beszélnünk kell. – kezdtem bele.

- Ezért hívtalak. A turnéval kapcsolatban akartam neked mondani valamit.

- Figyelj, ez most fontosabb! Én.. – nem tudtam befejezni, mivel az ajtó kinyílt a 1D tagjai viharoztak be rajta, Arianával karöltve.

- Srácok, kopogni luxus? – háborodott fel Matt.

- Fontos beszélni valónk van. Lisát rá kell beszélned. Milyen jó lenne már együtt, nem gondolod? – kezdett bele Harry.

- Én örülök, hogy ő találta meg. Nem bírnék ki nélkülük sok időt. – folytatta Louis. Matt arca egyre értetlenebb lett, amit megértettem, hiszen még semmiről sem tudott. Most akartam elmondani. Tenyerembe temettem a homlokom, és úgy vártam, hogy mindenki elkiabáljon egy sort.

- Állj! – ugrott fel Matt. Az igazság az, hogy még én is megijedtem. A csend elképesztően jól esett. – Mi van? – tette szét a kezét Matt. A fiúk megint egyszerre kezdték el mondani, persze, hogy megint semmit nem lehetett érteni belőle. Matt segélykérően nézett rám, ezért sóhajtottam egyet, majd felálltam, megfogtam a fiúk kezét, és egyenként löktem le őket a kanapéra. Meglepődtek, de hagyták magukat, és el is hallgattak.

- Most pedig mindegyik befogja a száját, csak én beszélek! – utasítottam őket a mutatóujjammal.

- Köszönöm! – ült le Matt.

- Na, szóval. Azt próbáltam elmondani, mielőtt még be nem rontottatok. – fordultam a megszeppent társaság felé, majd újra menedzseremre emeltem a pillantásom. – hogy, megtaláltam az arany bilétát.

- Milyen bilétát? – hunyorgott Matt, mire Ariana egy aprót kuncogott.

- Kezdem érteni, miért vagy te a menedzserük. – nevettem.

- Nem sértegetni, hiszen a tiéd is vagyok! – húzta ki magát.

- Amit a fiúk a CD-be rejtettek. Én találtam meg. – mutattam fel a kis papírt.

- Nem akar eljönni velünk, mert nagyon bolond. Mondd meg neki Matt! – kiabált Louis. Az asztalon volt egy tál, ami meg volt töltve sós keksszel. Belemarkoltam, és beletömtem Louis szájába, ezzel elhallgattatva őt.

- Úgy, rágjad. Ügyes vagy. – paskoltam meg a fejét, mire Niall-ből kitört a nevetés. Louis hatalmas szemekkel követte az utasításomat.

- Matt, mondd meg nekik, hogy ez nem jó ötlet!

- Már miért ne lenne jó? – állt fel.

- Hogy mi? – kérdeztem 2 oktávval magasabban.

- Ott az igazság! – pattant fel Louis tele szájjal. Egy gyilkoló pillantást vetettem felé, mire leült, és elég intenzíven folytatta a szájában lévő keksz rágását.

- Matt. Ezt egy rajongó érdemli meg. Én, nem mehetek, azt hinné mindenki, hogy meg volt szervezve! Matt, te egy okos, ügyes, eszes, jóravaló ember vagy. Legyen már egy kicsi felfogásod! – oltottam be a végére.

- Igazad van. – töprengett el.

- Köszönöm! – fújtam ki a bent tartott levegőt, és megkönnyebbülten ültem le a másik oldalt lévő kanapéra.

- De. – mutatott felém, majd irtó gyorsasággal keresgélt valamit a fiókjaiban.

- De? – kérdezett vissza Zayn.

- Ez nem jelenti azt, hogy nem tartasz a fiúkkal.

- Tessék? – kérdeztem, olyan hanglejtéssel, mintha egy elmebajoshoz beszélnék. Egy jegyzetfüzetben lapozgatott, valamit olvasott, majd boldogan kapkodta a pillantását köztem, és a fiúk között.

- Ti turnéra mentek 3 hét múlva. – mutatott a fiúkra. – Te pedig tervezed a turnét.

- Matt. Ezt te sem gondolhatod komolyan! – álltam fel.

- Miről van szó? – súgta oda Niall Liamnek, aki értetlenül megrázta a fejét. Pasik..

- Miért, nem tartod jó ötletnek? Nem kerülne, csak fele annyi pénzbe, ráadásul velük lehetnél, és a rajongók is kapnának az alkalmon.

- Matt, kérlek. Szeretem az életem! – nyávogtam.

- Ezért van neked Brooks. Megvéd az őrültektől!

- Na jó, most már mondja el valaki, hogy miről van itt szó. – állt fel Harry.

- Lisa, a közös turné nagyon jó ötlet! – folytatta menedzserem a biztatást, meg sem hallva Harry kérdését.

- Közös turné? Lisával? Benne vagyunk! – ugrott fel Louis. Egyenként esett le nekik, és néztek rá kárörvendve.

- Lisa. Azt a bilétát, add oda, vagy csinálj egy játékot, és sorsold ki! A közös turné nagyon szuper! Még tudok egyeztetni, és a helyeket úgy rakni, hogy ne keljen sok busz, csak pár, közös.

- Ez egy remek ötlet! – nevetett jóízűen Niall.

- Jó, akkor máris intézkedek. Beszélek mindenkivel, hogy 3 hét múlva, minden totálisan készen álljon. – kapott Matt a telefonjáért.

- Az én véleményem itt senkit nem érdekel? – tettem szét a kezem. Rám néztek, végig mértek, majd Matt szólalt meg mosolyogva.

- Nem nagyon. – kacsintott rám.

- Ahogy, a répafiú mondaná – húzta ki magát Louis – le vagy szavazva! – tagolta a szavakat, majd még egy ördögi kacajt a végére tett.

- Jól van srácok. – mondtam vészjóslóan, és a fogason lógó dzsekim felé nyúltam, és egy laza mozdulattal felvettem.

- Most meg hova mész? – egyenesedett fel Matt.

- Haza. Kisorsolom a bilétát. – mondtam gúnyosan. – És ha azt feltételeznétek, hogy készülök valamire, bosszúból. – fordultam feléjük. – Jól hiszitek. – kacsintottam, majd kiléptem az ajtón. Brooks ült a kinti széken, éppen egy hamburgerrel tömte magát.

- Haza tudnál vinni? – mosolyogtam rá.

- Ühüm. – dünnyögte teli szájjal. Gyorsan betoszította a hamburger többi részét, majd mögöttem lépkedve mentünk el a kocsiig. Beszálltunk, és elindultunk haza fele.

- Brooks. Van valami dolgod?

- Mit szeretnél? – sandított rám fél szemmel.

- Nem ülünk be egy kávézóba? Szétmegy a fejem.

- Mehetünk. Melyikbe?

- Rád bízom. Ahol finom kávét csinálnak.

- Az kicsit messzebb van.

- Én ráérek. – dőltem hátra a kényelmes ülésben.

- Én is.

- Ezt megbeszéltük. – nevettem. Rátaposott a gázra, és gyorsabb tempóban haladtunk el, London házai előtt.