48.rész

                                                      ~ "Te beteg vagy!" ~

Reggel eléggé korán keltem, kipattant a szemem. Ugrálva mentem el a fürdőig, ahol rendbe hoztam magam. Felvettem egy kis nyári ruhát, majd a lépcsőn boldogan ballagtam lefelé. A fiúk még aludtak, szerintem Ariana is, mivel senki nem volt a konyhában, se a nappaliban. Csináltam magamnak pirítóst, majd miután megettem elmosogattam. Fogalmam sem volt, hogy mivel foglaljam le magam. Az indulásig még volt hátra 6 óra hossza. Levágódtam a kanapéra, bekapcsoltam a Tv-t, majd beraktam egy horror filmet. Soha nem mertem egyedül ilyet nézni, de mivel most nappal volt, nem féltem annyira. Kicsit meglepődtem magamon, mikor röhögő görcsöt kaptam azon, hogy az embert kibelezik. Igen, nagyon fura voltam. Eléggé hangos nevetésbe kezdtem, mivel csoszogást hallottam magam mögül. Megfordultam, és 5 mosolygó szempárral találtam szembe magam. Már teljesen fel voltak öltözve, vagyis nem én keltettem fel őket.

- Bocsi. – nyöszörögtem, majd hátradőltem a kanapén, és úgy nevettem tovább. Nem telt el sok idő, Louis hajolt fölém, már ő is elképesztően nevetett. Nem tudom, de szerintem az én nevetésemen.

- Te beteg vagy. – röhögött.

- Tudom. – suttogtam, majd felálltam és kirohantam a konyhába. A hasam fájt a nevetéstől, a szemem pedig könnyezett. Töltöttem egy pohár vizet, majd azt lassan kortyolgatva próbáltam lenyugtatni magam. Egy 10 perc után hasat fogva mentem vissza a fiúkhoz. Folytatták azt a horrorfilmet, amit én elkezdtem.

- Te ezen kaptál röhögő görcsöt? – nézett rám hitetlenkedve és elborzadva Zayn. Megvontam a vállam, majd mosolyogva a hajamat a fülem mögé simítottam. Liam a távirányítóért nyúlt, majd kikapcsolta a készüléket, és egyszerre fordultak felém. Elég hülye és félelmetes látvány volt.

- Jézusom. – nyílt nagyra a szemem.

- Mi az? – nevetett Niall.

- Csak olyan furcsa volt, ahogy egyszerre fordultatok felém. Főleg egy horrorfilm után. – magyaráztam.

- Nyugi, nem akarunk kibelezni. – mosolygott Liam.

- Köszi. – villantottam egy nagyobb mosolyt.

- Lisa. – kezdett bele Liam. – Mi van veled?

- Ja, ezt én is szeretném tudni. – csatlakozott Harry.

- Srácok. – fújtam ki a levegőt. Most mégis mit mondjak? Elmondani semmi féle képen nem akarom, hazudnom kell valamit. Talán kicsit túl sokáig voltam csendben..

- Igen? – sürgetett Niall.

- Egyszerűen csak.. Én.. – dadogtam. Egyre érdekesebben és viccesen néztek rám, ezért nevetni kezdtem. (már megint!) – Boldog vagyok. Nem tudom miért, csak boldog vagyok. Most pedig feltűnésmentesen kisétálok, – álltam fel, és kezdtem el kifele hátrálni, az ajtó felé. – anélkül, hogy ti azt feltételeznétek, hogy eltitkolok előletek valamit. – itt felegyenesedtem. – basszus. – csaptam a fejemre, mivel rájöttem, hogy most mondtam el, hogy titkolózok. Kis ballépésemet hangos nevetés díjazta. Nevettem egyet kínomban, majd gyorsan kifelé vettem az irányt. Elkezdtem nevetve futni, hallottam, hogy valaki utánam iramodik. Megfordultam, de elég rossz időben, mivel Harry nekem ütközött, így mindketten a földön végeztük, ráadásul egymáson. A fűben feküdtünk, miközben mindketten szakadtunk a nevetéstől. Harry arcán egy mosoly jelent meg, aztán hátrasimította a hajamat, ami eddig az arcomon éktelenkedett. A szeme megállás nélkül cikázott a szám és a szemem között.

- Örülök, hogy újra a régi vagy. – motyogta azzal a kis édes levakarhatatlan mosollyal.

- Én is. – álltam pillantását. Egy 20 másodperc után már kezdett ez a helyzet furcsává válni. – Nem akarom megzavarni ezt a kis – hallgattam el, a megfelelő szót keresgélve. – akármit, de szerintem hülyén néz ki, hogy a fűben fekszünk egymáson. – nevettem. Harry eltávolodott tőlem, majd segített felállni, a kezemet viszont nem engedte el. Pillantásával fogva tartotta az enyémet, majd közelebb jött egy lépést.

- Lisa, én nagyon sajnálom, hogy bunkó voltam veled. – nem akartam ezt hallani, már nem érdekelt. Kezemet átfontam a nyaka körül és magamhoz húztam. Derekamnál fogva láncolt szorosan magához.

- Harry, már nem érdekel. Régen megbocsátottam. – motyogtam a nyakába.

- Akkor van még esélyem nálad?

- Ehh, de lényegre törő vagy. – nevettem, és ő is velem. Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Közel hajoltam és nyomtam egy puszit az arcára. Látszólag eléggé tetszett neki a dolog, mert arcán a mosoly egyre csak nőtt. A kis „sziesztázást” a telefonom csörgése zavarta meg, ami a konyhában pihent. Elképesztő sebességgel rohantam be, majd egy fél métert csúszva kaptam fel, még mielőtt Zayn megtehette volna. Meglepetten néztek rám, Harry pedig útközben csatlakozott a bent lévőkhöz.

- Haló? – szóltam bele.

- Lisa. Szia. Matt vagyok. Tudnál hamarabb jönni? – kérdezte kedvesen. Hálát adtam magamnak, hogy Zayn előtt kaptam fel a telefont.

- Hát persze. – mosolyogtam zavartan. A fiúk engem bámultak, én pedig éreztem, hogy le fogok bukni.

- A fiúk körülötted vannak? – érkezett a kérdés a telefonba. Valószínűleg észrevehette a hangnememből.

- De még mennyire. – próbáltam választ adni.

- Akkor fél órán belül gyere a stúdióba. Mondd, hogy régi ismerősöddel találkozol, vagy valami, Van egy kis meglepetésem is számodra.