26.rész

                                           ~ Tudom, de nem érdekel ~

Este 9 óra fele mozoghatott az idő, mikor a kanapén elnyúlva beszélgettünk. Sokat nevettem.. Arra kellett rájöjjek, hogy amióta a srácokat a közeli barátaimnak tudom, sokkal többet nevetek és ölelkezek. Nem rosszabb vele. Zayn telefonja megcsörrent, ő pedig egy sóhajtással vette fel, meg sem nézve, ki keresi.

- Hello. – szólt bele monoton hangon. – Ó szia. – folytatta hatalmas mosolygással. – Igen.. Holnap? Hány óra? Megmondom.. Őket? Megbeszéljük velük. Oké. Ott leszünk. Majd még beszélünk. Cső. – tette le a telefont, majd visszadőlt a kanapéra. Mindannyian kérdően néztünk rá, de látszólag nem vette észre.

- Ki volt az? – tette fel a kérdést sürgetően Louis.

- Ja, tényleg. A telefonbeszélgetés. – röhögött Zayn.

- Hülye. – vágta a fejéhez nevetve Niall.

- Tudjátok, a koncert, ami Banbury-ben lett volna egy hét múlva.. – mesélte Zayn.

- Mi van vele? – érdeklődött Liam.

- Áttették holnapra. A jegyek elfogytak, akik jönnek, azokat pedig most értesítik. – mosolygott.

- Szuper. – lelkendezett Harry.

- Matt volt az? – kérdezte Niall. Zayn csak bólintott. Fogalmam sem volt, ki az a Matt, de nem is kérdezősködtem.

- Az igazság az, hogy szeretne megismerni titeket. – nézett rám Zayn, mandula barna szemeivel.

- Minket? – csodálkoztam.

- Igen. Sokat meséltünk már rólatok neki, és biztos kíváncsi rátok. – vigyorgott Louis.

- Amúgy, tudnom kéne, hogy ki az a Matt? – tettem fel óvatosan a kérdést, hátha mondták már, csak én nem emlékszek.

- Nem hiszem, hogy ismered. Ő a menedzserünk.. – magyarázta, a még mindig ölemben fekvő Harry.

- És hogy ismer meg? Vagyis, úgy értem, hogy mikor. – javította ki magát Ariana.

- Holnap eljöhetnétek a koncertre. Ő is ott lesz. – vágta rá Niall.

- Banbury? Az elég messze van.. – gondolkoztam el.

- 4 óra buszozás. Kibírod. – forgatta a szemét Louis.

- Nem a buszozással van bajom Louis, hanem azzal, hogy a ti koncerteteken nekem semmi keresnivalóm. Így is elegen gyűlölnek már, mert ismerlek titeket. Mármint, közelebbről. – magyaráztam komolyan.

- Ugye soha nem fog leakadni erről a paranoiás témáról? – nézett Liam, az éppen telefonján játszó Harryre.

- Nem hiszem. De előbb utóbb csak megszokja. Nekünk nem tud ellenállni. – mosolygott Mr.Göndör.

- Az is igaz. – hagyta rá Liam.

- Titeket az nem zavar, hogy mindent hallok? – nevettem.

- Nem nagyon. Jöttök és kész. – bólogatott Louis. Éppen ellenkezni akartam, mikor Louis figyelmeztetően felemelte a kezét. – Lisa, felesleges ellenkezni. Már meg van beszélve. Jól fogod érezni magad. – sóhajtottam egyet, majd megadva magam, hátradőltem a kanapén.

- Mikor kezdődik amúgy? – kérdeztem egy kis idő után.

- 7-kor.  Vagyis fél3-ra legyetek itt. Szállodába fogunk aludni, mivel a koncert 10-ig fog tartani, ha minden jól megy. Utána már nem buszozgatunk. – felelt Liam. Szívem szerint újra ellenkezni kezdtem volna, de semmi értelmét nem láttam.

   

                                                                     *~*~*

Holnap akkor találkozunk. – ölelt meg Liam a házunk előtt. Sorra végig mentem mindenkin, majd Harryhez értem. Magához húzott, és a fülembe suttogta.

- Én örülök, hogy jöttök. Szeretek veled lenni. – motyogta.

- Tudod, hogy nem tartom jó ötletnek? – suttogtam vissza.

- Tudom, de nem érdekel. Jól fogod magad érezni, garantálom. – mosolygott, majd nyomott egy puszit a homlokomra és visszaszállt a kocsiba. A házba beérve elvégeztem a szükséges esti tisztálkodást, majd éjfél körül bezuhantam az ágyba. Holnap One Direction koncertre megyek, ráadásul a fiúkkal..