~ Én se értem magam ~
Megállt
velem szemben és megfogta a kezem. Szememet fogva tartotta saját
pillantásával. Nagyon igyekeznem kellett azon, hogy ne piruljak el.
Kezdett elég kínossá válni számomra ez a helyzet. Neki lehet nem, de
nekem nagyon is.
- Ne csináld ezt. – takartam el két kezemmel az arcomat, hogy ne is lássam. Az arcom a kezemhez képest szinte sütött.
- Mégis mit? – mosolygott, majd szépen lassan lefejtette a kezemet az arcomról, és leengedve magunk elé, megint megfogta.
- Ezt a.. nézést. – mondtam zavartan.
- Milyen
nézést? – kancsított be. Nevetni kezdtem, amit ő folytatott. Olyan
furán nézett rám. Vagy csak én tartottam furának? Lehet, velem van a
baj, hiszen az elmúlt időben eléggé felpörögtek az események, én meg
csak sodródtam az árral. Nem akartam tovább ebben a pozícióban itt
állni, egymást bámulva, ezért elengedtem a kezét, és szorosan magamhoz
öleltem. Kezemet átfontam a nyaka körül, ő pedig a derekamat fogta át.
Mondanom sem kell, hogy mikor meztelen felsőteste hozzám ért nekem a
szívverésem felgyorsult. Valahogy már kezdtem természetesnek venni, hogy
Harry közelében mindig felpörgök. Ám Harry szívverésének tempója sem
volt szokványos. Próbáltam ezeket a dolgokat nem jeleknek venni, csak
inkább nem is figyeltem oda rájuk. Egy jó 2 percig öleltük egymást, majd
elhúzódtam.
- Le
kéne már menni. – mosolyogtam. – De előtte. Megmutatnád, hol van a
fürdő? – nevettem kínosan. Harry csak megforgatta a szemét, majd
elkezdett húzni maga után. Alig mentünk pár métert, máris ott álltunk az
ajtaja előtt.
- Ezt nem hiszem el. – akadtam ki, hogy ennyire vaksi vagyok.
- Jól van az. – nevetett.
- Most totál szánalmasnak tartasz, igaz? – néztem rá.
- Dehogy..
Inkább édes, hogy el tudsz tévedni. – adott egy puszit a hajamra. Én
csak benyitottam a fürdőbe, átfogdostam a ruhámat, de az még mindig
csurom vizes volt. Mikor végeztem visszamentem Harryhez, aki út közben
eltűnt. Na, remek.. Letalálni már csak letalálok egyedül is..legalábbis
remélem. Akaratom ellenére is nevetnem kellett magamon, hogy mikre
vagyok képes. Visszacsuktam az ajtót, majd elindultam egyenesen. Nagy
megkönnyebbülésemre megláttam a lépcsőt. Hálát adtam az Istennek
magamban, hogy legalább egy hatalmas lépcsősort meg tudok találni.
Miközben sétáltam lefele, a hajamat figyeltem meg, ami a víz hatására
már teljesen begöndörödött. Nagyrészt már megszáradt, és nem is
szerettem volna bevizezni még egyszer. Semmi hang nem jött kintről.
Kiléptem és csodálkozva vettem észre, hogy sehol senki. Na, ez remek. És
most mégis mit csináljak egyedül? Biztos csak elbújtak, vagy itt
hagytak? Az nem lehet, nem olyanok. Suttogást hallottam az egyik bokor
mögül, majd megláttam Niall szőke haját. Gondoltam megviccelem őket egy
kicsit.
- Szuper.
Enyém a ház. – mondtam diadalittasan, majd visszafeküdtem a napágyra.
Sóhajtottam egyet, és összekulcsoltam a kezem a tarkómon. A várt
reakciót értem el.
- Hé.. és velünk mi lesz? Meg se keresel? – állt fel hirtelen a bokor mögül Zayn.
- 1.
láttam Niall haját. 2. nem is próbálkoznék a kereséssel, mert a végén
én tévednék el. – kacsintottam rá, majd felültem. Ők csak körém ültek
egy-egy napágyra, majd beszélgetni kezdtünk.
A
nap már lemenőben volt, kezdett sötétedni. Tüzet gyújtottunk és köré
ültünk. Ariana Niall mellett, Liam Zaynel, én pedig Harry és Louis
között. Az volt az egészben a legjobb, hogy még mindig volt témánk.
Annyi mindent tudtam meg a srácokról, hogy csak na. Az egész X-Factor,
az azutáni berobbanásukat. Különböző rémisztő sztorikat a fanatikus
rajongóikról, minden csínytevésükről. Nem tudom, mikor nevettem utoljára
ennyit. Volt egy olyan érzésem, hogy Ariana és Niall összejöttek, mivel
nyilvánosan kéz a kézben ültek egymás mellett. Örültem nekik, hiszen
Ariana mindig is Niallről áradozott nekem.
- Menjünk vissza a vízbe. – vetette fel az ötletet Liam.
- Gyerünk. – pattant fel mellőlem Louis. Mindenki felugrott kivétel én.
- Nem jössz? – nézett rám Harry.
- Nagyon
nincs most hozzá kedvem. Örülök, hogy megszáradtam. – mosolyogtam.
Harry csak bólogatott, majd egy hatalmasat ugrott a vízbe. Rengeteget
hülyéskedtek, persze az élen Louissal. Nagyon csíptem a búráját,
eszméletlenül bolond volt.
- Gyere már. – hívogatott Zayn. – Nagyon jó a víz. Nem hideg. – ült ki a medence szélére.
- Nem akarok. – húztam el a végét.
- Szeretethiányom
van. – kiabált Louis. Frászt kaptam az ilyen hirtelen kiabálásaitól,
hiszen mindig megijedtem tőle. Ehhez hozzá kell szoknia az embernek, az
biztos. Gyorsan kiszállt a medencéből, majd felém kezdett jönni.
- Ölelj meg. – tárta szét a kezét.
- Hideg
és vizes vagy Louis. – mondtam. Nem nagyon foglalkozott velem.
Felhúzott és magához szorított. Eléggé rossz érzés volt, ahogy hideg
teste az enyémnek nyomódott. A hideg kirázott és kezdtem fázni.
Elengedett, majd büszke fejet vágva, visszaugrott a medencébe.
- Most
már úgyis mindegy. – mondtam, majd beugrottam a többiek mellé.
Odaúsztam Harryhez, aki a sarokban ült a lépcsőn. Csak a feje látszott
ki. Hasonlóan leültem mellé. Mikor elhelyezkedtem, azt vettem észre,
hogy a víz alatt a kezemet keresi, majd mikor megtalálta összekulcsolta
sajátjával. Nem szóltam semmit, elhúzni se volt szívem, ezért ott ültünk
a medencében, korom sötétben, kéz a kézben, miközben néztük a többiek
ökörködését..
Annyira jó! Már ezerszer visszaolvastam! Nagyon teheséges vagy!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! :)
TörlésNagyon jó a blogod! :-) :-)
VálaszTörlés